FUTÁS

A Héber Iratokban ez a tevékenység gyors hírvivőkkel vagy fürge lábú emberekkel van kapcsolatban, mint amilyen Asáhel, Joáb fivére és Ahimaác, Cádók fia volt (2Sá 2:18; 18:19, 23, 27). Illés egy alkalommal minden bizonnyal legalább 30 km-t futott a Kármeltől Jezréelig Aháb király szekere előtt. Ezt azért tudta megtenni, mert „Jehova keze Illésen volt” (1Ki 18:46).

A Keresztény Görög Iratokban van néhány eset, amely arról ír, hogy valaki csupán azért fut, mert siet (Mt 28:8; Mk 9:15, 25; 10:17; Jn 20:2). Pál apostol azonban jelképes értelemben beszél a futásról. A következőket írta a korintuszi gyülekezetnek: „Nem tudjátok, hogy a futók a versenyen mindnyájan futnak, de csak egy kapja meg a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerhessétek. Ezenfelül mindaz, aki küzdelemben vesz részt, önuralmat gyakorol mindenben. Persze ők azért teszik, hogy romlandó koronát kapjanak, mi ellenben romolhatatlant. Úgy futok tehát, hogy az nem bizonytalan; ütéseimet úgy irányítom, hogy ne a levegőt üssem; hanem megöklözöm testemet, és rabszolgává teszem, hogy miután másoknak prédikáltam, én magam valamiképpen alkalmatlanná ne váljak” (1Ko 9:24–27).

A görög játékok versenyzői fáradhatatlanul edzettek, vasfegyelem uralkodott közöttük; nagyon odafigyeltek, hogy mit esznek, hogyan viselkednek. A verseny szabályait szigorúan betartatták a bírók. Ha egy futó elsőként futott be, de áthágta a szabályokat, akkor hiába futott, miként Pál apostol is írta: „Ezenfelül, még a játékokon is, ha valaki küzd, nem koronázzák meg, csak ha a szabályok szerint küzdött” (2Ti 2:5). A futók a célvonalnál elhelyezett díjra szegezték a tekintetüket. Pál ilyen céltudatosan, teljes szívvel ’futott’ (Ga 2:2; Fi 2:16; 3:14). Élete vége felé elmondhatta: „A kiváló harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Mostantól fogva fenn van tartva számomra az igazságosság koronája” (2Ti 4:7, 8).

Amikor Pál azt tárgyalta, hogy Isten miként bánik azokkal, akiket kiválaszt, hogy a szellemi Izraelt alkossák, elmagyarázta, hogy a test szerinti Izrael az Ábrahámmal való test szerinti kapcsolatában bízott (Ró 9:6, 7, 30–32). Azt gondolták, hogy ők a választottak, és hogy ők ’futnak’, vagyis törekszenek az igazságosságra, de ezt helytelen módon tették. Igazságosságukat saját cselekedeteikkel igyekezték megerősíteni, és nem rendelték alá magukat Isten igazságosságának (Ró 10:1–3). Pál arra irányítja a figyelmet, hogy Isten igazságos volt, amikor elvetette a testi Izraelt mint nemzetet, és létrehozott egy szellemi Izraelt. Amikor ezt taglalja, a következő kijelentést teszi: „nem attól függ, aki akarja, se nem attól, aki fut, hanem Istentől, aki irgalmaz” (Ró 9:15, 16).