,Jót láss kemény munkádért’

„Íme, a legjobb dolog, amit láttam, ami szép, hogy az ember egyék, egyék és jót lásson minden kemény munkájáért” — Préd 5:18, UV.

 1. Az 1Timótheus 1:11 szerint milyen Isten Jehova és hogyan következtethetünk helyesen arra vonatkozóan, hogy mit kíván a teremtményeitől? (5Móz 12:18; 26:11; Zsolt 32:11)

A LEGFELSÉGESEBB Jehova Isten végtelenül boldog; örül tökéletességének és minden munkájának. (1Tim 1:11) Továbbá azt kívánja, hogy értelmes teremtményei, különösképpen hűséges szolgái, osztozzanak az ő boldogságában.

 2. Hogyan tárja fel az, amit az érzékszerveinkkel felfoghatunk, hogy Jehova ,mindent bőségesen megad nekünk a mi örömünkre’?

² Nos, még az érzékszerveink is arra valók, hogy felfogják a roppant mennyiségű és változatos látványt, hangot, illatot, ízt és formát. Mily nagyszerű élvezet látni a ragyogó naplementét, a csillagos eget, a kanyargó folyót, a csendes tavakat, a zúgó vízeséseket, a pálmafák övezte tengerpartot, a bujazöld réteket, és a hófödte hegyeket! Milyen élvezetes íze van a friss gyümölcsöknek, vagy a jól elkészített, tápláló ételeknek és finom csemegéknek! Milyen kellemes érezni a lágy szellőt egy forró délutánon, és mennyivel kellemesebb azoknak simogatását vagy ölelését érezni, akiket szeretünk. És nem kellemes-e hallgatni a patakok csobogását, a partot ostromló hullámok zúgását, a szél zörgette faleveleket, a madarak csiripelését, énekét és a vidám gyermekek kacagását? S mily élvezetes dolog végigsétálni az erdőn vagy egy kedves parkon és magunkba szívni a virágzó fák enyhe illatát! Valóban, egyet kell értenünk Pál apostol ihletett szavaival: Isten „mindent bőségesen megad nekünk a mi örömünkre”. — 1Tim 6:17, UV.

 3. Mit mond a Biblia arról, hogy miként tekinti Isten az embereknél az étel és az ital élvezetét?

³ Istennek kifejezetten az a célja, hogy örömet találjunk abban, amiről oly nagylelkűen gondoskodott az egész emberiség számára. (Csel 14:16, 17) Így következtetett a bölcs Salamon király is, miután gondosan utánajárt a földi dolgoknak, azt mondta: „Íme, a legjobb dolog, amit láttam, ami szép, hogy az ember egyék, igyék és jót lásson minden kemény munkájáért.” — Préd 5:18, UV.

 4. Hogyan bizonyítja Jézus Krisztus példája, hogy a keresztények jogosan élvezik az anyagi dolgokat?

⁴ Ez bizonyára így igaz Jehova keresztény szolgáinál. A keresztény gyülekezet feje, Jézus Krisztus tökéletes példát mutatott az anyagi javak élvezetében. Ő semmiképpen nem volt aszkéta. Elfogadta az étkezésekre és lakomákra szóló meghívásokat. (Luk 5:29; 7:36; 14:1; 19:5, 6) Legelső csodája — a víz borrá változtatása — egy menyegzői ünnepség vidám hangulatához járult hozzá. (Ján 2:1–11) Némelyek, akik nem értékelték Jézus kiegyensúlyozott nézetét ezekben a dolgokban, hamisan azzal vádolták: „Nézd, a falánk és borivó ember!” (Máté 11:19) Ezek nem ismerték fel, hogy Jézus Krisztus helyesen élt az Atyjától jövő bőkezű gondoskodással, mialatt a szellemieket helyezte az első helyre. — Máté 6:24–34.

LEGYEN REÁLIS SZEMLÉLETED AZ ÉLVEZETEKRŐL

 5. A bibliai jövendölés szerint kik között találhatók az „utolsó napokban” a gyönyör szeretői és hogyan jelent ez veszélyt Jehova hű szolgáira?

⁵ Noha Isten szolgái jogosan találnak élvezetet az evésben, ivásban, valamint a felüdülés különféle formáiban, azért vannak csapdák is, amelyeket kerülniük kell. A bibliai jövendölés szerint lesznek a magukat keresztényeknek valló személyek között az „utolsó napokban” olyanok is, akik „inkább a gyönyört szeretik, mintsem Istent”. (2Tim 3:4) Ezek kezdenek az élvezeteknek élni, s a szórakozást teszik az első helyre az életükben. Mivel ma a gyönyörre törekvők erős befolyásával állnak szemben, Jehova hű szolgáinak résen kell lenniük, nehogy ez kezdje befolyásolni a gondolkodásukat.

6, 7. a) Milyen józan következtetést vont le Salamon király az örvendezés és a nevetés dolgában? b) Hogyan kell értelmeznünk Salamon szavait?

⁶ Nagy segítséget jelenthet nekünk Salamon király igen tárgyilagos nézete az élvezetekről. Így mondja el vizsgálódásait és azok eredményét: „Ezt gondoltam magamban: ,Megpróbálom, milyen az öröm és élvezem a jót.’ És kitűnt, hogy ez is hiábavalóságé. A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér.” — Préd 2:1, 2, Ö75.

⁷ De hát mire is hívja fel itt Salamon a figyelmünket? Szavaiból kiderül, hogy a szórakozások kapzsi hajszolása nem nyújthat igazi és tartós boldogságot. Ő úgy látta, hogy az öncélú örvendezés és vidámság „hiábavalóság” volt, üres, tartalmatlan dolog. Ez azért van így, mert az ilyen „örvendezés” önmagában nem képes semmilyen valóban értékes dolgot létrehozni. Igaz, a szórakozás és a nevetés segíthet valakinek ideiglenesen megfeledkezni a nehézségeiről. De a nehézségek nem szűnnek meg, és a szórakozás elmúltával újra szembe kell néznünk azokkal. Azonkívül az, aki egyszerűen gondtalan nevetéssel teszi félre a komoly dolgokat, nem mutat józan ítélőképességet és könnyen felingerel másokat. Ezért nevezhető „esztelenségnek” a nevetése. Ami pedig a megrögzött tréfálkozó „örvendezését” vagy vidámságát illeti, az valójában semmi érdemes dolgot nem eredményez. Amint Salamon kijelentette: „mit sem ér”. Igen, milyen kézzelfogható és jelentős eredményt hoz az ilyenfajta vidámság?

 8. Milyen módon segít nekünk az, ha alkalmazzuk is a Salamon kutatásaiból eredő tanulságot?

⁸ Ha Salamon vizsgálódásainak eredményei által kívánjuk vezettetni magunkat, akkor bizonyára nem engedjük, hogy az élvezetek elhomályosítsák vagy kiszorítsák szellemi tevékenységünket. Ez megköveteli, hogy mértéktartók legyünk a társasági összejövetelek számát illetően, melyeken részt kívánunk venni, és az ilyenekre fordított időt illetően is. Ha sorozatosan társasági életre fordítanánk az estéinket és éjszakáinkat, hogyan maradhatnánk meg frisseknek a másnapi szellemi tevékenységünk számára, amilyenek pl. a gyülekezeti összejöveteleink vagy a nyilvános prédikálás? Ha későig fennmaradnánk a szórakozás miatt, s emiatt túl fáradtak lennénk a szellemi tevékenységre, nem azt jelentené ez, hogy kicsúszott kezünkből a szórakozási vágy irányítása? Noha jogosan élvezzük az egészséges, építő jellegű társasági összejöveteleket és a felüdülés egyéb formáit, ezek nem lehetnek túl nagy jelentőségű dolgok az életünkben. A legnagyobb megelégedést továbbra is az olyan életformában kell megtalálnunk, amely Jehova Isten hű szolgálatára összpontosul.

 9. Mitől kell óvakodniuk az alapjában komolynak mondható keresztényeknek?

⁹ Másrészt, mivel az örvendezésnek és a nevetésnek megfelelő helye van Isten szolgái között, azoknak a keresztényeknek, akik alapjában véve komolyak és talán kevés érdeklődést mutatnak a szórakozás bizonyos formái iránt, nem szabad lenézniük vagy bírálniuk azokat a hivőtársaikat, akik egészséges módon élvezik esetleg a sportot, a táncot vagy más szórakozásokat. (Róma 14:10–12) A Biblia azt tanácsolja: „Ne légy túlzottan igaz.” (Préd 7:16, UV) Vigyázni kell tehát arra, hogy ne avatkozzunk bele túlságosan a szigorúan személyes dolgokba és ne állítsunk fel szabályokat e tekintetben. Ha túlságosan igazak lennénk, az oda vezetne, hogy durva módon tanúsítanánk buzgalmat, és ami ennél is rosszabb, irgalom nélküli, szeretet nélküli magatartást tanúsítanánk, ami azt eredményezné, hogy elveszítjük Isten kegyét és áldását.

ELLENŐRZÉST KELL GYAKOROLNUNK AZ ÉLVEZETEK FELETT

10. Milyen nehézségek adódtak a korai keresztények „szeretetlakomáin”?

¹⁰ Világos, hogy az élvezeteket a helyükön kell tartani ahhoz, hogy ne támadjanak nehézségek. Ezt az első századbeli keresztényeknek is figyelembe kellett venniük a „szeretetlakomáikkal” kapcsolatosan, amelyek, úgy látszik, olyan lakomák voltak, melyeken még a szegényebb keresztények is jó ételeknek és építő jellegű társaságnak örvendhettek. Sajnos, a szellemi szemléletet nélkülöző személyek kihasználták ezeket az alkalmakat, hogy kielégítsék önző szenvedélyüket. Ezért utalt Júdás, a keresztény tanítvány egyesekre, mint „víz alatti rejtett sziklákra a szeretetlakomáitokon”. (Júd 12, UV) Az ilyen helytelen indítékú egyénekkel való közösség könnyen odavezet, hogy az ember hite hajótörést szenved. Hasonlóképpen írta Péter apostol is: „Ezek gyönyörűségnek tartják a naponkénti dőzsölést; szennyfoltok és szégyenfoltok ők, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor lakmároznak veletek.” (2Pét 2:13, Ö75) Az ilyeneknek egyetlen céljuk: éjjel-nappal kielégíteni érzéki vágyaikat. Kereszténynek álcázva magukat, tovább folytatják az Istentől elidegenedett világ szégyentelen szokásait. Mint szeplők és szégyenfoltok, beszennyezik a hű keresztények jó hírnevét és nagy gyalázatot hoznak Isten szent nevére. „Megtévesztő tanításaikat” hangoztatva, megrontanak nézeteket, látszólag sikeresen változtatják át az egészséges keresztényi társas összejöveteleket hangoskodó, zajongó, öncélú dorbézolássá.

11. Mit kell távol tartani az Isten népe által rendezett társasági összejövetelektől?

¹¹ Ez lényeges tanulságot rejt magában az Isten mai szolgái számára. Jó dolog, amikor a keresztények egymás társaságának kedvéért, vagy mértéktartó evés és ivás céljából összejönnek. De ezekről az összejövetelekről ki kell zárni a világiasságot, hogy szellemileg építő jellegnek maradjanak. Mit szóljunk az olyan összejövetelekről, ahol túlzott mértékben fogyasztanak szeszesitalt, ahol a hajnali órákig szól a zene és ahol az emberek vad táncokban vesznek részt? Ez világi összejövetel, ez tivornya, tekintet nélkül arra, hogy egyesek milyen tiszteletre méltó nevet igyekeznek adni neki.

12. Hogyan vélekedjenek a keresztények a féktelen vigadozással kapcsolatosan?

¹² Az igaz keresztények talán részt vettek ilyen féktelen szórakozásokban azon idő alatt, amikor még nem ismerték Isten akaratát és szándékát. Nem akarnak részt venni olyan alkalmakon, amelyekre a féktelen ivászat, a rendetlenség és az érzékiség a jellemző, vagy olyan összejöveteleken, amelyek ezen vonások bármelyikét magukon viselik, vagy akár csak súrolják is azt. Miután felvilágosították őket, megszívlelik a bibliai tanácsot: „Éjünk tisztességben mint nappal, ne lakmározásban és részegeskedésben, ne legyünk meg nem engedett nemi kapcsolatban és laza viselkedésben, se civódásban és versengésben.” (Róma 13:13, UV) „Elegendő számotokra, hogy az elmúlt időben a nemzetek akaratát cselekedtétek, amikor a laza viselkedés cselekedeteit végeztétek és bujaságban, túlzott ivásban, tobzódásokban, iszákosságban és törvénytelen bálványimádásban jártatok.” — 1Pét 4:3, UV.

13, 14. Amint a Galata 5:21 és az Ésaiás 5:11, 12-ből kitűnik, miért vannak komoly veszélyben, akik az élvezeteket keresik?

¹³ Ez igen komoly dolog. Azok a személyek, akik tobzódásokra, tivornyázásokra adják magukat, a Szentírás szerint azok közé sorolhatók, akik „nem öröklik Isten királyságát”. (Gal 5:21) Tehát azok, akik csak az élvezeteknek kezdenek élni, igen nagy veszélyben vannak. Ezt erősen hangsúlyozták némely izraelitákkal kapcsolatban Ésaiás idejében. Ünnepségeiken bőven folyt a bor. Az éjszaka előrehaladásával a tivornyázók egyre hangosabbak és zajongóbbak lettek. Zajos mulatozásukat érzéki zene kísérte, melynek az volt a célja, hogy felszítsa a szenvedélyeket. Ezért Jehova a prófétája, Ésaiás által a következő szavakat intézte hozzájuk: „Jaj azoknak, akik kora reggel kelnek, hogy részegítő ital után járjanak, s akik még a késő esti sötétségben is őgyelegnek, hogy a bor feltüzelje őket! Hárfa és más húros hangszer, dob, fuvola és bor van a lakomáikon; de nem tekintenek Jehova ténykedésére és nem látják keze munkáját.” — És 5:11, 12, UV.

¹⁴ Valóban jaj, vagyis szerencsétlenség szakadt azokra, akik az ilyen élvezeteket hajszolták. Ezek az élvezetek nem ébresztettek a Teremtőnek tetsző gondolatokat. Egyetlen céljuk az volt, hogy már a nap kezdetétől fogva kielégítsék a testi vágyakat. Ma sincs másképpen. Azok, akik féktelen tobzódásoknak adják át magukat, nincsenek tekintettel Jehova munkájára. Hogyan is gondolhatna valaki Jehova nagyszerű tevékenységére az érzéki zene hangjainál, mialatt mértéktelenül eszik és iszik? Amint Ésaiás leírja, az élvezethajhászók, amikor szabadjára engedik magukat, úgy viselkednek, mintha semmi sem bizonyítaná a Legfelségesebb Isten létezését és tevékenységét. Tehát, amiként a próféta idejében, a megbánást nem tanúsító tivornyázókat most is elítéli Jehova Isten.

15. Hogyan figyelmeztet Jézus annak veszélyére, hogy csak az élvezeteknek éljünk?

¹⁵ Figyelemre méltó az is, ahogyan Jézus Krisztus óvta tanítványait attól, hogy csak az élvezeteket keressék, amikor azt parancsolta nekik: „Vigyázzatok magatokra, nehogy elnehezedjen a ti szívetek túlzott evés és mértéktelen ivás által.” (Luk 21:34, UV) A mértéktelen evés és ivás bűnös érzésekkel terhelheti meg az ember szívét és kiszoríthatja abból a szellemi dolgok iránti vágyat. Ez azt eredményezi, hogy az illető szellemileg álomittas lesz, nem látja meg azokat a feladatokat, amelyek abból következnek, hogy valaki Jézus Krisztus tanítványa. Ha ebben az állapotban marad, az Isten Fiának mint az isteni bosszúállás ítéletvégrehajtójának eljövetele „csapdaként” fogja meg őt. Jézus arra figyelmeztetett: „Ez mindazokra eljön, akik az egész föld színén laknak. Maradjatok tehát éberek és minden időben könyörögjetek, hogy sikerüljön elkerülnötök mindazokat a dolgokat, amiknek meg kell történniük és megállhassatok az ember Fia előtt.” (Luk 21:35, 36, UV) Az „utolsó napok” bizony nem arra valók, hogy bárki figyelmen kívül hagyja ezeket a szavakat és a társasági összejövetelek alkalmával világi szokásokba merüljön.

HOGYAN ELŐZHETJÜK MEG A NEHÉZSÉGEKET?

16. Vajon a keresztény gyülekezet minden egyes tagja szükségszerűen jó társaság?

¹⁶ Hogyan kerülheti el valaki azt, hogy társasági ügyei ne váljanak világivá, és így szellemileg károssá, valamint Isten által helytelenítetté? Ha ügyel arra, hogy a meghívottak ne hozzanak magukkal egészségtelen befolyást. Pál apostol a Timótheushoz írt levelében rámutatott arra, hogy a keresztény gyülekezetnek nem mindegyik tagja szükségszerűen kívánatos társaság. Azt írta: „Egy nagy házban nemcsak arany és ezüst edények vannak, hanem fa és agyagedények is, és némelyek tiszteletreméltó célra, mások tisztesség nélküli célra valók. Bárki, aki tiszta marad az utóbbiaktól, tiszteletreméltó célra való edény lesz, megszentelt, hasznos a tulajdonosának, minden jó munkára felkészült. Menekülj az ifjúkor esetleges vágyaitól! Ehelyett kövesd az igazságosságot, hitet, szeretetet és békét azokkal együtt, akik tiszta szívvel hívják segítségül az Urat.” — 2Tim 2:20–22, UV.

17. Kikkel ne tartsanak fenn a keresztények társasági kapcsolatot a gyülekezetben, és miért ne? (2Thess 3:6–15)

¹⁷ Tehát a keresztények felelősek azért, hogy kerüljék az olyanok társaságát, akiknek a magaviselete komolyan vitatható. Egyáltalán nem kötelesek meghívni társasági összejöveteleikre olyan személyeket, akik közismertek a zabolátlan beszédükről, vagy akik más módon mértéktelenek. Az ilyeneknek tulajdonképpen nem is használna a meghívás. Ahelyett, hogy a szükséges változtatásokra buzdítaná őket, talán arra a következtetésre jutnának, hogy nem épületes szavaik és cselekedeteik elfogadhatók a keresztény gyülekezet számára.

18. a) Mi vezesse Isten szolgáit minden tevékenységükben? b) Milyen tényezők segítik elő általában azt, hogy egy társasági összejövetel építő legyen a keresztények számára?

¹⁸ Bármilyen alkalomkor, amikor Isten szolgái egymás társaságát élvezik, állandóan emlékezniük kell a bibliai tanácsra: „Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek.” (1Kor 10:31, UV) Feltehetjük magunknak a kérdést: Valóban Jehova Isten dicsőítésére szolgál ez az alkalom? Általában építő jellegű társaságnak örvendhet mindenki, ha az ilyen összejövetelek ésszerűen méretezettek, ha gondosan megválogatják a meghívottakat, és a keresztény vendéglátó teljes mértékben felelősséget vállal mindenért, ami ott történik. Ha például egy egész gyülekezet együtt akar élvezni egy kirándulást, a vének bizonyára minden befolyásukat a jó érdekében vetik latba. Természetesen, amikor a társasági összejövetelekre a gyülekezeten kívül állókat is válogatás nélkül hívják meg, nehéz — vagy teljesen lehetetlen — a véneknek egészséges ellenőrzést gyakorolniuk a csoport felett. Tehát bárki rendez társasági összejövetelt, mindig arra kell gondolnia, hogy kerülje az olyan körülményeket, amelyek a megfelelő ellenőrzés és irányítás hiányához vezethetnek.

19. A társasági összejövetelekkel kapcsolatban milyen alapelvek vonhatók le a Lukács 14:13, 14 és a Máté 6:3-ból?

¹⁹ A kereszténynek nem szabad megfeledkeznie arról sem, mennyire fontos nem csak néhány kiválasztott személlyel megosztania munkája gyümölcsét. Más hivőtársai is bizonyára nagyra értékelnék, ha élvezhetnék az egészséges társaságot: például az idősebbek és az özvegyek. Jézus Krisztus azt ajánlotta: „Ha vendégséget rendezel, akkor hívj meg szegényeket, nyomorékokat, bénákat, vakokat és boldog leszel, mert nekik nincs semmijük, amit visszafizethetnének.” (Luk 14:13, 14, UV) Aligha lenne összhangban ezzel a tanáccsal az, ha valaki egy pazar összejövetelt rendezne, de pénzbeli hozzájárulást követelne a meghívottaktól a költségek fedezésére, sőt még hasznot is húzna mint vendéglátó a maga számára. A túlzottan nagyszabású rendezvény azonkívül szükségtelenül a megrendezőre összpontosítja a figyelmet, és ez ellentétben lenne Jézus tanácsának szellemével, mely szerint ,ne tudja a bal kezed, hogy mit csinál a jobb kezed’. — Máté 6:3, UV.

20. Milyen jó származik abból, ha a bibliai alapelveket alkalmazzuk a társasági összejöveteleknél? (2Pét 3:11–14)

²⁰ Valóban, ha a bibliai tanácsot követik, Jehova Isten szolgái igazi élvezetet találnak majd munkájuk gyümölcsében, és másokkal is megoszthatják az örömüket. Szellemileg éberek maradnak és elkerülnek minden világiasságot. Társasági összejöveteleik dicsőséget szereznek a boldog Jehova Istennek és arra indítják az őszinte szemlélőket, hogy kijelentsék: „Valóban köztetek az Isten.” (1Kor 14:25, UV) Azonkívül továbbra is helyeselt állapotban maradnak Isten és Krisztus előtt és bátran tekinthetnek előre arra az időre, amikor „a Szuverén Úr, Jehova letörli a könnyet minden arcról” és „lakomát rendez . . . minden nép számára kövér eledelekből”, hogy Isten teremtése többi szerető gondoskodásával együtt ez is kiegyensúlyozott élvezetüket szolgálja. — És 25:6–8.

[Kép a 4. oldalon]

Vajon épít-e a féktelen szórakozás?

[Kép az 5. oldalon]

Vagy inkább az egészséges családi szórakozásra törekedj?