Bizonyuljatok Krisztus igazi tanítványainak!
„Az én Atyámat az dicsőíti, hogy ti továbbra is sok gyümölcsöt teremtek és az én tanítványaimnak bizonyultok.” — Ján 15:8, UV.
1. Mi a tanítvány és ezért mi tesz valakit Jézus Krisztus tanítványává?
A TANÍTVÁNY az, „akit tanítanak”, a „tanított”, vagy „tanuló”. Jézus Krisztus tanítványai tehát olyan személyek, akik elfogadják, magukévá teszik az ő tanításait és összhangban élnek azzal a példával, amelyet Ő mutatott be, mikor a földön volt. Így, ha mi is igazi tanítványai akarunk lenni az Isten Fiának, helyesen tesszük, ha végigvizsgáljuk földi tevékenységét, hogy meghatározhassuk, mi a követelmény számunkra.
2. Mi volt Jézus Krisztus fő célja, ahogy az Írásokból kinyilvánul?
2 Jézus egész életmódja a szolgálat köré összpontosult. Azt mondta tanítványainak: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem elküldött, és az ő dolgát elvégezzem [UV: munkáját befejezzem].” (Ján 4:34) „Az ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és lelkét adja váltságul cserébe sokakért.” (Máté 20:28, UV) De mit értett Jézus ezen?
3. Hogyan tűnik ki Jézusnak a szamáriai asszonnyal folytatott beszélgetéséből, hogy az ő „eledele” valóban Atyja akaratának cselekvése volt?
3 Jézus fáradt, éhes és szomjas volt, amikor leült Jákob kútjánál a Sikár nevű szamaritánus város közelében. Mégis megragadta az alkalmat, hogy jót tegyen, amikor egy szamáriai asszony közeledett vizet meríteni. Elfelejtkezett fáradtságáról, éhségéről és erőt, valamint örömöt talált Atyja munkájának végzésében, hogy segítsen ez asszonynak megismerni az elfogadható imádatot. (Ján 4:6-34) Jézusnak valóban olyan volt Atyja akaratának cselekvése, mint az eledel. Táplálta őt. Fő célja az életben mások szellemi megsegítése volt. Saját anyagi szükségletei másodrendűek voltak. Jézus teljesen összhangban élt azzal az intelemmel, amelyet másoknak adott: „Sohase aggódjatok tehát, hogy ,Mit fogunk enni?’, vagy ,Mit fogunk inni?’, vagy ,Mit fogunk fölvenni?’! Mert mindezekre a dolgokra a nemzetek törekszenek mohón. A ti mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. Keressétek azért továbbra is először a Királyságot és az ő igazságosságát, és amellett mindezeket a dolgokat megkapjátok.” — Máté 6:31-33, UV.
4. Hogyan kell értelmeznünk Jézusnak azon szavait, hogy „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon”?
4 Az a tény, hogy Jézus szolgálni jött, nem jelenti azt, hogy elutasított magától minden személyes szolgálatot. Ez nem lehet így, hiszen azt olvassuk az Írásokból, hogy asszonyok „szolgáltak neki”. (Máté 27:55) Az asszonyok szolgálata bizonnyal magába foglalta az étel elkészítését, ruhavarrást, javítást és mosást. Az ő szolgálatuk minden bizonnyal kifejezetten önkéntes szolgálat volt. Jézus kijelentése — mely szerint nem azért jött a földre, hogy „neki szolgáljanak” — olyan értelemben volt igaz, hogy nem kereste a másoktól jövő kiszolgálást, nem pályázott vagy várt mások szolgálatára. Ő maga sokkalta nagyobb szolgálatot végzett. Meggyógyította a betegeket, bénákat, nyomorékokat, visszaadta a vakok látását, megnyitotta a némák nyelvét, a süketek fülét, sokakat kiszabadított a démonok hatalmából. A készségeseket megvigasztalta az Isten igazságának hirdetésével, szellemi gyógyítást szerzett nekik, megszabadítván őket a szellemi fogságból. Jézus Krisztus hűségesen betöltötte felkenetésének célját, amiről az Ésaiás 61:1 írja: „Jehovának, a Szuverén Úrnak szelleme van énrajtam azért, mert Jehova felkent engem, hogy jó hírt mondjak a szelídeknek. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és szemeik tágra nyitását a raboknak.”
5. Milyen volt Jézus reagálása, mikor a tömeg megzavarta magányában?
5 Kimagasló volt Jézus gyengéd együttérzése azok iránt, akiknek így szolgált. Még amikor a magányában zavarták meg a tömegek, akkor sem volt mogorva, felindult vagy más módon kellemetlen modorú. Hogy miként reagált, arról azt olvassuk: „Megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül, és kezdte őket sok mindenre tanítani.” (Márk 6:34) „Kedvesen fogadta őket, s kezdett beszélni Isten királyságáról és meggyógyította azokat, akiknek gyógyúlásra volt szükségük.” — Luk 9:11, UV.
6. Hogyan teljesítette be Jézus az Ésaiás 42:3 szavait?
6 Jézus Krisztus sohase nézte le a szegényeket és nyomorultakat. Abban az eljárási módban, ahogyan Ő kezelte az elnyomottakat, az Ésaiás 42:3 szavai teljesedtek: „A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó kanócot nem oltja ki.” (Máté 12:20, UV) A nyomorultak olyanok voltak, mint megrepedezett nádszálak, mint pislákoló kanócok az olajhiányos mécsesekben. Jézus, felismerve szánalmas helyzetüket, nem súlyosbította azt durva bánásmóddal. Nem, hanem kíméletet tanúsítva irántuk, felújított reménységgel, és erővel töltötte el őket.
7. Mi bizonyítja, hogy Jézus valóban „alázatos szívű” volt?
7 Bár Úr és Mester volt, Jézus Krisztus nem öltött fel valamiféle fölényes magatartást azok iránt, akiknek szolgált. Úgy bánt velük, hogy az ő tökéletessége nem okozott másokban kissebbségi vagy alacsonyabbrendűségi érzést, ami kényelmetlenné tette volna számukra a jelenlétét. Jézus egészen más volt, mint sok kiváló képességű ember, akik gyorsan kijönnek a sodrukból, és türelmetlenek a korlátolt emberek iránt. Bár a tanítványai időnként figyelmetlenek és feledékenyek voltak, az Isten Fia soha nem volt túlságosan szigorú velük szemben. Mivel „alázatos szívű” volt, leereszkedett olyan embereket tanítani, akiket mint tudatlanokat mások lenéztek. — Máté 11:28-30; Ján 7:47-49.
8. Hogyan érzett Jézus folyton a honfitársai iránt érzéketlenségük és ellenállásuk ellenére?
8 Bizony, Jézus érdeklődését a honfitársai iránt nem hűtötte le még az érzéketlenség és ellenállás sem, amely sokukban megmutatkozott. Ő segíteni akart rajtuk, mindnyájukon. Jeruzsálemhez intézve szavait, azt mondta: „Mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk egybegyűjti kiscsirkéit a szárnya alá! De ti nem akartátok.” (Máté 23:37, UV) És amikor azon a borzalmas pusztuláson elmélkedett, amelynek a városra kellett szakadni, Jézus sírt. Fájt neki az a tudat, hogy mindaz a sok szenvedés, amely a rómaiak kezétől érni fogja a várost, elkerülhető lett volna, ha megtérnek és elfogadják Őt mint Istentől küldött felkent szolgát, Messiást. — Luk 19:41-44.
9. Mi volt Jézus szeretetének felülmúlhatatlan kifejezése?
9 Való igaz: Jézus tökéletes példát szolgáltatott arra nézve, hogy mit jelent mások érdekében szolgálni. Milyen melegséget, kedvességet, milyen szeretetet mutatott ki! Végül szeretetének felülmúlhatatlan kifejezéséül odaadta lelkét, vagyis életét váltságul a bűnös emberiségért. Ezért mondhatta tanítványainak előzőleg: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét [UV: lelkét] adja barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek.” — Ján 15:13, 14.
TÖKÉLETLEN EMBEREK IS MEGTEHETIK
10. Miért lehetünk biztosak abban, hogy lehetséges utánozni Jézus tökéletes példáját?
10 De tudják-e utánozni tökéletlen emberek Jézus tökéletes példáját? Határozottan tudják! Pál apostol is utánozta, és még sokan mások is Jézus önátadott tanítványai közül. Pál bátorította a korinthusi keresztényeket: „Legyetek az én utánzóim, mint ahogy én utánozom a Krisztust!” — 1Kor 11:1, UV.
11. Milyen érzéssel volt Pál apostol a hitetlen honfitársai iránt?
11 Pál apostol éppen úgy, mint Jézus, őszintén érdeklődött az emberek iránt, szerette őket. Különösen fájt neki honfitársainak hitetlensége. A rómabelieknek írt levelében így nyilatkozott: „Igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok, mert az én lelkiismeretem mellettem tanúskodik szent szellemben, hogy nagy szomorúság és meg nem szűnő fájdalom van a szívemben. Mert azt kívánom, hogy inkább magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, test szerinti rokonaimért.” — Róma 9:1-3, UV.
12. Miért volt különösen figyelemreméltó Pálnak a zsidókkal való törődése?
12 Arra való tekintettel, amit Pál hirdetett, honfitársai hitehagyottnak tekintették őt és olyannak, aki nem szereti őket. Mindazonáltal semmi sem volt távolabb az igazságtól, mint ez. A szellemtől felvilágosított lelkiismerete tanúsította az irántuk érzett nagy szeretetét. Bármit megtett volna, amit csak tudott, hogy hozzásegítse honfitársait a megmentés elnyeréséhez. Ez nagyon figyelemreméltó, ha tekintetbe vesszük, hogy ők voltak a felelősek nagyon sok szenvedéséért, melyekben részesült. Az egyik levelében, amelyet a korinthusiaknak írt, azt mondja az apostol: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek.” — 2Kor 11:24, 25.
13. Milyen mértékben volt hajlandó segítségére lenni a zsidóknak?
13 Figyeljük meg, hogy mégis milyen mértékben volt kész segíteni nekik: „Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt távol Krisztustól, testvéreimért.” (Róma 9:3, UV). Ezzel azt a készségét juttatta kifejezésre az apostol, hogy magára vállalná az átkot, amely azért nyugodott hitetlen honfitársain, mert nem vették igénybe Isten megmentésének eszközét mennyei élet kilátásával. (Hasonlítsd össze a Galata 3:13-mal!) Szavai mély, önzetlen szeretetet nyilatkoztatnak ki. Pál kész volt megtenni mindent, ami hatalmában állt, hogy segítsen a zsidókon.
14. Hogyan vagyunk cselekvésre indítva olyan személyek iránt, akik közömbösek, vagy ellenzik a „jó hírt”? Miért?
14 Mint Jézus Krisztus tanítványai, ma mi is ugyanúgy törődhetünk a hitetlenekkel. Nem szabad megengednünk, hogy az ő ellenállásuk vagy közömbösségük rosszindulat érzését keltse fel bennünk. Az ilyenek is tagjai az emberi családnak, amelyért Jézus meghalt. (Róma 5:6-8) Jehovának pedig az az akarata, hogy továbbra is alkalomban részesüljenek a megtéréshez mindaddig, amíg élnek, vagy addig az ideig, amikor Ő elpusztít minden igazságtalanságot. (2Pét 3:9) Ha szívből értékeljük ezeket, akkor ez arra indít bennünket, hogy gondos és imateljes gondolatokat fordítsunk arra, hogy mit tehetünk mások szellemi segítésének érdekében. Akkor Jézus figyelmeztetését fogjuk követni: „Továbbra is szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” — Máté 5:44, UV.
15. Mi mutatja, hogy életünk mint Krisztus tanítványainak élete a legjobb életmód?
15 Jól tennénk azt is, ha végiggondolnánk, mit jelent a „jó hír” nekünk egyénileg. Jézus Krisztus tanítványának lenni ugyanis a legjobb életmód. Megkímél bennünket attól, hogy erőnket pusztulásra ítélt világi rendszerek állandósítására szolgáló erőfeszítésekre fecséreljük. Megőriz attól, hogy a világ erkölcstelenségébe és törvénytelenségeibe keveredjünk. Éppen ezért nem tapasztalhatjuk azt a szívfájdalmat, ami az Isten parancsainak megszegését követi. (Kol 3:5-10, 12-14) Emellett előnyökkel jár, örök élet nagyszerű reményét nyújtja, igazságos állapotok között. (2Pét 3:13) Milyen jó volna, ha még több embernek segíthetnénk, hogy ezzel a reménnyel rendelkezzék, mint Jézus Krisztus tanítványa!
16. Miért fontos, hogy az embereknek a lehető leghamarabb legyen alkalmuk az igazság megismerésére?
16 Az embereknek ma van szükségük a „jó hírre”. Holnap talán túl késő lenne. Az egyik oka ennek az, hogy az a személy, aki nem ismeri a „jó hírt”, tönkreteheti az életét. Egyetlen erkölcstelen lépés, kegyetlen dühkitörés, kábítószerrel való visszaélés, vagy valami ezekhez hasonló, helyrehozhatatlan kárt okozhat. Emellett nem ismeretes az a nap és óra, amelyen Jehova Isten eljár ez ellen az istentelen világ ellen. (Máté 24:36-44) Bölcsen kell tehát felhasználnunk a hátralevő időt, arra törekedvén, hogy másokat megmentés elnyerésére segítsünk. (Csel 18:6 ) Azt kell éreznünk, amit Pál apostol érzett: „Jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” — 1Kor 9:16, UV.
NEM KORLÁTOZÓDIK SZÓBELI HIRDETÉSRE
17. Mi szükséges még a prédikálás mellett ahhoz, hogy Jézus Krisztus tanítványainak bizonyuljunk?
17 Az, hogy Krisztus tanítványainak bizonyuljunk, mégsem korlátozódik a „jó hír” prédikálására. Beletartozik az is, hogy segítsünk az igazán szükséget szenvedőkön és bánjunk velük kedvesen, tekintet nélkül arra, hogy mit tanúsítanak velünk szemben. (Róma 12:17-20) Mindazonáltal, ahogy a saját családunk elsőbbséget élvez az idegenek szükségleteinek kielégítése előtt, ugyanúgy előbbre való a hittestvéreink iránti kötelezettségünk a hitetlenek iránti kötelességünknél. (1Tim 5:8) A Biblia tanácsa a következő: „Valóban tehát, mindaddig, amíg kedvező időnk van rá, tegyünk jót mindenkivel, de különösen azokkal, akik rokonaink a hitben.” — Gal 6:10, UV.
18. a) Mi a kötelességünk a fizikai szükséget szenvedő testvéreink iránt? b) Mikor nem köteles a keresztény anyagi támogatást nyújtani valakinek, aki szükségben van?
18 Nagyon sok alkalom kínálkozik, hogy jót tegyünk hittestvéreinkkel. Baleset, természeti katasztrófa vagy egyéb csapás, szerencsétlenség szükségbe sodorhat valakit. Jézus Krisztust utánozva bizonyára mi is mindent el akarunk követni, amit az erőnk megenged, hogy segítsünk szellemi testvéreinken. János apostol azt írta: „Abból ismertük meg a szeretetet, hogy Ő a lelkét adta oda értünk; mi is kötelesek vagyunk odaadni lelkünket a testvéreinkért. Aki pedig rendelkezik világi javakkal az élet fenntartására, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved és bezárja előtte gyengéd együttérzése ajtaját, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. (1Ján 3:16-18, UV) Természetesen ha felelőtlen, lusta emberről van szó, aki nem akar elfogadni olyan munkát, amit el tudna végezni, az olyat nem köteles a keresztény anyagilag támogatni. A bibliai szabály így hangzik: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” — 2Thess 3:10.
19. Aszerint, amit Pál apostol írt, hogyan segíthetünk hittestvéreinknek szellemileg?
19 Sokkal gyakrabban szorulnak rá a hittestvéreink szellemi segítségre. Az 1Thessalonika 5:14 szerint a gyülekezet minden tagja köteles megtenni mindent, amit tud, a szellemi segítségről való gondoskodás tekintetében. Azt olvassuk: „Intsétek a rendetleneket, beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez, támogassátok a gyengéket, legyetek hosszútűrők mindenki iránt.” Néhányan elhanyagolhatják keresztény kötelességeiket, ezért intésre van szükségük. Az idősebb asszonyoknak például emlékeztetni kell „a fiatalabb asszonyokat józanságukra, hogy szeressék férjüket, szeressék gyermekeiket, legyenek józan gondolkozásúak, tiszták [erkölcsösek], háziasak, jók, férjüknek alárendeltek”. (Tit 2:4, 5, UV) Azok, akik elcsüggedtek vagy levertek a bajok s megpróbáltatások miatt, bátorításra szorulnak. Vajon nem építené őket, ha az Írás gondolatait hallanák, amelyek téged erősítettek? Vajon nem erősítené őket, ha meggyőződnének a törődésedről? Lehet valakinek gyenge lelkiismerete. Ezért az erős lelkiismeretűeknek el kell viselniük a gyengébb lelkiismeretet úgy, hogy korlátozzák a saját jogaik érvényesítését. (Róma 15:1-3) Mivel mindnyájan tökéletlenek vagyunk a gyülekezetben, készeknek kell mutatkoznunk szeretettel elszenvedni egymás hibáit és készségesen, szívből megbocsátani egymásnak. (Kol 3:13) Ha így segítjük egymást, biztosan erősíteni fogjuk a szeretet kötelékét.
20. a) Mi azonosít bennünket Krisztus tanítványaiként? b) Mit eredményez az, ha önmagunkat adjuk oda mások érdekében?
20 Önfeláldozó szeretet gyakorlásával — hivők és hitetlenek irányában — tudjuk tehát magunkat Krisztus tanítványainak bizonyítani. (Ján 13:34, 35) Ez azt jelenti, hogy erőnket, időnket, anyagi lehetőségeinket, igen, saját énünket állítsuk mások szellemi jóléte előmozdításának szolgálatába. Így odaadva magunkat, nem fogunk elszegényedni. Inkább tovább növekszik boldogságunk, mivel „nagyobb boldogság adni, mint kapni”. (Csel 20:35, UV) Mélyítsük hát tovább örömünket: utánozzuk egyre nagyobb mértékben Jézus Krisztust és bizonyuljunk mindig az ő hűséges tanítványainak!