7. a) Jézus utolsó pászkavacsorája alatt milyen események vezettek a haláláról való megemlékezés Emlékünnepének a bevezetéséhez? (János 13:1–30). b) Írd le, milyen eljárást követett Jézus az Úr vacsorájának bevezetésekor.

⁷ Miközben még tartott a vacsora, Jézus felkelt és megmosta tanítványainak a lábát, tökéletes példát mutatva ezzel alázat dolgában. Majd így szólt: „Egyiketek elárul engem.” Valamivel később Júdás felé fordult és ezt mondta: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” János elbeszélése közli velünk: „Azonnal kiment. És akkor éjszaka volt” (János 13:21, 27, 30). Ezután történt, hogy Jézus bevezette halálának az Emlékünnepét. Hallgassuk meg, mit mond erről egy szemtanú, Máté: „Mialatt tovább ettek, Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte és átadta azt a tanítványainak e szavakkal: ’Vegyétek, egyétek! Ez jelenti az én testemet.’ Egy poharat is vett, hálákat adva nekik adta e szavakkal: ’Igyatok ebből mindannyian, mert ez az én véremet, a „szövetség vérét” jelenti, amely ki lesz ontva sokakért a bűnök bocsánatára. Hanem azt mondom nektek: Mostantól kezdve semmiképpen nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amikor újból iszom azt veletek az én Atyám Királyságában.’ Végül dicséretet énekelve felmentek az Olajfák-hegyére” (Máté 26:26—30; lásd még: Márk 14:22–26; Lukács 22:19, 20 és 1Korinthus 11:23–26. versét).

 9. a) Miért pontosabb Jézus szavainak fordításánál ez a kifejezés: „Ez jelenti az én testemet”, ahelyett, hogy ezt mondanánk: „Ez az én testem”? b) Milyen sajátos jelentést adott Jézus a kenyérnek? c) És a bornak?

⁹ Jézus azt mondta: „Ez jelenti az én testemet.”a Ezekkel a szavakal Jézus különleges értelmet adott a kenyérnek: saját bűn nélküli hústestének a jelképévé lett, amely hústestet odaadott „a világ életéért” (János 6:51). Hasonlóképpen, amikor a pohár borra vonatkozóan ezt mondta: „Ez az én véremet, a ’szövetség vérét’ jelenti, amely ki lesz ontva . . . a bűnök bocsánatára”, a pohárban levő megerjesztett bort a saját vére jelképeként használta. Ez a vér alapul szolgált arra, hogy érvénybe lépjen az „új szövetség”. A kiontott vére azonkívül eszközül szolgált a „bűnök bocsánatára” (Máté 26:28; Jeremiás 31:31–33; Zsidók 9:22).