A szeretet tevékenységben
„A szeretet soha nem vall kudarcot.” — 1Kor 13:8.
1. Miért ne lepődjünk meg azon, hogy a világban nincs meg az igazi szeretet?
EBBEN a világban sokszor látjuk és halljuk a „szeretet” szót. Előfordul dalokban, könyvekben és filmekben, valamint képes falragaszokon, feliratokon és jelvényeken. Mégis olyan világ vesz körül bennünket, ahol bizony nagyon ritka az önfeláldozó szeretet. Ez nem meglepő, hiszen sok ember tévesen utal a szenvedélyre és érzelgősségre, mint szeretetre. Ezek nem ismerik azt a szeretetet, mely megkülönbözteti Jézus Krisztus tanítványait. Ez a szeretet több annál, mint amikor valaki úgy szereti a felebarátját, mint önmagát. Szükség esetén hajlandó feláldozni a saját életét is keresztény testvére érdekében. Az ilyen személy Jézus Krisztust utánozza, aki önként tette le életét az emberekért. — 1Ján 3:16-18.
2. Milyen témát tárgyal az 1Korinthus 13. fejezete?
2 Világos, hogy a keresztényi szeretet tevékeny; abban a pozitív jóban mutatkozik meg, amit másokért teszünk. Ezt a szeretetet nem könnyű meghatározni, hogy érzés-e vagy érzelem. Körülírható viszont az a mód, ahogyan megnyilvánul. Az 1Korinthus 13. fejezetében valóban mesteri leírást olvashatunk a szeretetről, mellyel a keresztényeknek rendelkezniük kell. Ebben a fejezetben nem azon van a hangsúly, hogy Isten szeretete hogyan nyilvánul meg az emberek iránt vagy a mi szeretetünk hogyan jut kifejezésre Jehova Isten iránt. A hangsúly azon van, hogyan tanúsíthatunk szeretetet embertársaink iránt.
3. Milyen nehézségek voltak a korinthusi gyülekezetben?
3 Erre volt szükségük a korinthusi keresztényeknek, mert ők nem a legjobb viszonyban voltak egymással. A korinthusi első levél teljes szövegének vizsgálatából kitűnik, hogy az ottani gyülekezetben nehézségek támadtak az irigykedés, a viszálykodás, az egyenetlenkedés, a dicsekvés, az erkölcstelenség, a becsületesség hiánya és a meg nem engedett szabadosság miatt. A korinthusi gyülekezet egyes tagjai szerettek volna tekintélyre szert tenni. Szerették volna túlszárnyalni egymást a képességek, ajándékok vagy adottságok terén. — 1Kor 1:10, 11; 3:2, 3; 4:6, 7; 5:1, 2; 6:7, 8; 8:1, 2, 7-13; 11:18, 19; 12:14-18.
„EGY KIVÁLÓ ÚT”
4. Vajon az i. sz. első században minden keresztény ugyanazokban az ajándékokban részesült?
4 Természetesen nem volt helytelen, ha valaki kívánatosnak tekintette a szellem nagyobb ajándékait és apostolként, prófétaként vagy tanítóként kívánt szolgálni a gyülekezetben. De Pál apostol hangsúlyozta: „Ugye nem mindnyájan apostolok? Ugye nem mindnyájan próféták? Ugye nem mindnyájan tanítók? Ugye nem mindnyájan hajtanak végre hatalmas tetteket? Ugye nem mindnyájan rendelkeznek a gyógyítás ajándékával? Ugye nem mindnyájan beszélnek nyelveken? Ugye nem mindnyájan fordítók?” (1Kor 12:29, 30) De volt valami, amit a gyülekezet minden tagja megtehetett. Valójában olyasmi, ami még a „nagyobb ajándékok”-ra való törekvésnél is kiválóbb volt. Ez kitűnik az apostol buzdításából: „Buzgón igyekezzetek továbbra is a nagyobb ajándékokra. De én mégis egy kiváló utat mutatok nektek.” — 1Kor 12:31.
5, 6. a) Mit értett Pál apostol azon a kifejezésen: „kiváló út”? b) Hogyan mutatott rá arra, hogy nem a képességek és az ajándékok képezik a legfontosabb dolgot az igaz keresztények számára?
5 Melyik ez a kiváló út? A szeretet útja. Igen, a korinthusi keresztényeknek szükségük volt arra, hogy újraértékeljék az „ajándékokat” és működésbe hozzák a szeretetet. Rámutatva, mennyivel nagyobb értéke van a szeretetnek, mint a képességeknek és az ajándékoknak vagy különös adottságoknak, Pál ezt írta: „Ha emberek és angyalok nyelvén beszélek is, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy zengő ércdarab vagy egy pengő cimbalom. És ha rendelkezem a jövendölés ajándékával és ismerek minden szent titkot és minden tudományt, és ha teljes hitem van, olyan, hogy áthelyezek hegyeket, de szeretet nincs bennem, semmi vagyok. És ha minden tulajdonomat mások táplálására adom, és ha testemet feláldozom is, hogy dicsekedhessem, de szeretet nincs bennem, egyáltalán semmi hasznom nincs.” — 1Kor 13:1-3.
6 A keresztény, aki képes az anyanyelvén kívül más nyelven is beszélni bizonyára értékes ajándék. Még nagyobb az angyalok nyelvén való szólás képessége, akik az embernél magasabb rendű teremtmények. De ha az egyén arra használná fel az ajándékot, hogy növelje a kiválóságát vagy más módon lenne helytelen az indítéka, nem építené az embertársait, sem a keresztény testvéreit. Olyan lenne csupán, mint valami nagy zaj, amit valamilyen réz hangszer vagy cimbalom okoz. Sőt, szeretet nélkül a jövendőmondás ajándéka, a csodálatos ismeret és a csodálatos hit sem szolgálna mások buzdítására. Ezeket az ajándékokat vagy adottságokat akkor nem használnánk fel helyesen. Hasonlóképpen az a személy, aki bőkezűen adakozik a javaiból másoknak, csak azért, hogy kérkedjen vele, nem nyer vele semmit. Nem kap jutalmat érte. S mi van, ha hajlandó elviselni szenvedést, sőt a halált is, talán azzal a szándékkal, hogy hős legyen az emberek szemében? Nos, ha nincs benne Isten és embertársai iránt igazi szeretet, a legnagyobb áldozatra való készsége semmilyen tartós haszonnal nem jár a számára. A halandó emberek tetszésnyilvánításain kívül egyáltalán semmit sem kap. (Hasonlítsd ezt össze a Máté 6:1-4-gyel!) Mivel a szeretet annyira fontos dolog, jól tesszük, ha megvizsgáljuk, mennyiben felelünk meg mi, egyénileg, e nagyszerű tulajdonság kinyilvánításának. Valóban ezt a „kiváló utat” követjük-e?
HOGYAN KELL A SZERETETNEK TETTEKBEN MEGNYILVÁNULNIA
7. Hogyan mutatunk szeretetet, amikor próbateljes tapasztalaton esünk át?
7 Az 1Korinthus 13:4 kijelenti: „A szeretet hosszútűrő és kedves.” Mit követel ez tőlünk? Amikor provokálnak, elnyomnak, felidegesítenek vagy rágalmaznak, hogyan reagáljunk? A hosszútűrő személy kerüli az elhamarkodott cselekedeteket vagy az indulatos kitöréseket. Türelmesen viseli el a próbateljes körülményeket abban a reményben, hogy ezáltal segít a kellemetlenkedőknek megváltoztatni az eljárásmódjukat. Ugyanilyen okból kell kedveseknek lennünk, nem pedig durváknak, nyers modorúaknak vagy dühöseknek, hanem gyengédeknek, szelídeknek, barátságosaknak és segítőkészeknek. (Hasonlítsd ezt össze a Róma 12:20, 21-gyel és az 1Péter 2:18-23-mal!) Hittársaink iránti gyengéd és őszinte figyelmességből, örömmel viseljük el az egyéni hóbortjaikat és lelkiismeretbeli gyengeségeiket, amelyekkel esetleg rendelkeznek. Nem hangsúlyozzuk a jogainkat, hanem visszatartjuk magunkat attól, hogy teljes mértékben gyakoroljuk a keresztényi szabadságunkat. Ezáltal nem botránkoztatunk meg másokat, s nem adunk nekik ürügyet arra, hogy elhagyják az igaz imádatot. — Róma 14:1-4, 19-21.
8. Miért nem szeretetteljes dolog a kérkedés, dicsekvés és a féltékenység?
8 A továbbiakban azt mondják nekünk: „A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” (1Kor 13:4) Ha igazán szeretjük keresztény testvéreinket, hogyan lehetünk esetleg irigyek, féltékenyek a sikereikre, áldásaikra vagy képességeikre? Inkább örülnünk kell velük együtt és boldognak kell lennünk, amiért részük lehet a gyülekezet építésében. (Róma 12:15, 16) Hasonlóképpen hogyan helyezhetnénk mindig magunkat előtérbe és hogyan irányíthatnánk a reflektorfényt mindig a saját teljesítményünkre és tapasztalatainkra? Ez könnyen elcsüggesztené azokat, akik hallgatnak minket. Úgy érezhetnék, hogy ehhez viszonyítva ők vajmi keveset tettek. Kérkedésünk és dicsekvésünk csak letörhet másokat és elterelheti a figyelmet arról a dicsőségről, mely Jehova Istent illeti meg. Mennyire szeretet nélküli dolog lenne az ilyesmi! Sokkal jobban tennénk, ha csökkentenénk a saját szerepünket. Mi csupán Isten rabszolgái vagyunk, csakis Őt illet meg minden dicséret és csakis neki tulajdonítható a keresztény gyülekezet növekedése. (1Kor 3:5-9) Az alázatosság megóv minket attól, hogy fellengzős véleménnyel legyünk önmagunkról és visszatart attól, hogy feltételezett fontosságunkkal próbáljunk imponálni másoknak.
9. Mivel a szeretet „nem cselekszik illetlenül”, mit követel ez meg tőlünk?
9 Továbbá a szeretet „nem viselkedik illetlenül”. (1Kor 13:5) Ha őszinte szeretet van bennünk, gyűlöljük a rossznak bármilyen formáját. De ennél többről van szó. A „nem viselkedik illetlenül” kifejezés azt is jelentheti, hogy valaki ,nem nyers, faragatlan’. (Lásd: az Új Angol Biblia — The New English, Bible) A szeretet minden kapcsolatban helyes viselkedést eredményez. A szerető egyén nem nézi le a szegényt és a nélkülözőt, nem veti meg a társaságukat. Nem korlátozza a barátkozást néhány kiválasztottra. (Hasonlítsd ezt össze Jakab 2:1-9-cel!) Az illedelmes viselkedés a megfelelő tekintély iránti tiszteletet is magába foglalja. Ha valódi szeretet van bennünk, tiszteletben tartjuk mások személyét és tulajdonát. Ez természetesen vonatkozik az összejöveteli helyeinkre is. Milyen helytelen, amikor gyermekek a székekre firkálnak vagy össze-vissza szaladgálnak, sőt még neki is ütköznek az embereknek! Az ilyen illetlen viselkedésnek nincs helye a keresztény gyülekezetben. Rossz fényt vet a szülőknek gyermekeik felett gyakorolt felügyeletére.
10. Hogyan mutathatjuk meg, hogy nem a saját érdekeinket keressük?
10 Tovább folytatva a szeretet leírását Pál apostol ezt mondja: „[A szeretet] nem keresi a saját érdekeit.” (1Kor 13:5) Igen, tevékenyen érdeklődést tanúsít a gyülekezet minden tagja iránt: fiatalok és idősek, betegek és nyomorékok iránt, azok iránt, akik keményen munkálkodnak a tanításban, a prédikálásban és a tanítványképzésben. A szeretet éber a hittársaink szükségletei iránt és gyorsan reagál azokra, gyorsan alkalmazkodik. Nem ragaszkodik a saját eljárási módjához. (1Kor 10:23, 24) Ennek a jó tulajdonságnak semmi köze sincs az „először én jövök” filozófiához. Teljesen önzetlen.
11. Mivel a szeretet „nem válik ingerültté”, mit igyekezzünk kerülni?
11 Mivel a szeretet „nem válik ingerültté”, bizonyára helytelen lenne részünkről mentséget keresni, amikor haragra lobbanunk. (1Kor 13:5) Legyünk „lassúak a haragra”, kerüljük a dührohamokat. (Jak 1:19) Ez megkívánja, hogy a családban mindenki igyekezzék türelmesen elviselni mások gyengeségeit. A gyülekezetben pedig különösen a véneknek kell jó példát mutatniuk türelemből, amikor testvérek és testvérnők talán feledékenyeknek és hanyagoknak látszanak vagy komoly mulasztásokat követnek el keresztényi felelősségük terén.
12. Mi bizonyítja, hogy mi ,nem tartjuk számon a sérelmeket’, amelyek bennünket értek?
12 Azonkívül a Biblia szeretetről szóló leírásában azt olvassuk, hogy a szeretet „nem tartja számon a sérelmet”, amely bennünket ért. (1Kor 13:5) A szeretet hiányára vallana, ha neheztelést táplálnánk a szívünkben, ha újra és újra számba vennénk, ki hogyan bántott meg bennünket, mintha nyilvántartást vezetnénk. A múltat félre kell tenni és nem szabad megtagadni a kedvességet azoktól, akik esetleg megbántottak minket. — Péld 20:22; 24:29; 25:21, 22.
13. Melyek azok az igazságtalan dolgok, amelyeknek nem örül a szeretet?
13 Mit nem cselekszik még a szeretet? „Nem örül az igazságtalanságnak.” (1Kor 13:6) A szeretet tehát nem örül, amikor mások a helytelen cselekedetek csapdájába esnek, amikor kegyvesztetté lesznek és tönkremennek. Az igaz keresztények nem örülnek s nem mondják egyes emberekről, hogy rászolgáltak az őket ért bajokra. (Péld 17:5; 24:17, 18) Azonkívül nem szabad örülnünk akkor sem, ha valaki ügyesen kihúzza magát egy kellemetlen helyzetből, amelyben megérdemelte volna a büntetést. (Zsolt 50:18) Filmekben vagy televízióműsorokban látható igazságtalan dolgok sem okozhatnak nekünk élvezetet. Továbbá helytelen lenne, ha a gyülekezet engedetlen tagjai mellé állnánk és kifogásolnánk a feddést, amelyben őket részesítették. Ez nem segítene a vétkesnek pozitív lépéseket tenni a teljes gyógyulás felé abból a szellemi gyengeségből, amely a helytelen viselkedéséhez vezetett.
14. Minek örül a szeretet?
14 Minek örüljünk tehát? A szeretet „együtt örül az igazsággal.” (1Kor 13:6) Mivel ebben a szövegrészben az igazság és az igazságtalanság szembeállítását látjuk, ez nyilván azt jelenti, hogy örülnünk kell, ha látjuk az igazságnak az igazságosságra indító hatalmas befolyását az emberek életében. Örömet kell találnunk minden olyan dologban, ami áldásokhoz vezet, ami egészséges, ami építő másokra és ami az igazság az igazságosság ügyét előmozdítja.
„A SZERETET SOHA NEM VALL KUDARCOT”
15. Milyen biztosítékot nyújt nekünk a Biblia arra vonatkozóan, hogy a szeretet soha nem szűnik meg?
15 A szeretet útja azon túl, hogy kiváló út, soha nem ér véget vagy nem szűnik meg. Ezt nagyszerűen a figyelmünkbe ajánlják a következő szavak: „Mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha nem vall kudarcot.” — 1Kor 13:7, 8.
16. Hogyan van az, hogy a szeretet „mindent elvisel”?
16 Abban az értelemben, hogy a szeretet „mindent elvisel”, az igazi szeretet nem siet félrelökni, eltaszítani magától, vagy elhagyni. Nem túl érzékeny és nem következtet gyorsan úgy, hogy reménytelen bármilyen javulást is várni másoktól. Ha folyton szeretünk, továbbra is igyekszünk jót tenni embertársainkkal a hálátlanságuk ellenére is. — Máté 5:44-48.
17. Milyen értelemben van az, hogy a szeretet ,mindent hisz’?
17 Hogyan kell értenünk a következő szavakat: ,a szeretet mindent hisz’? Ez bizonyosan nem jelenti azt, hogy könnyen hívők, becsaphatók vagyunk és nem tudjuk például megkülönböztetni a jót a rossztól. Inkább azt jelenti, hogy nem vagyunk gyanakvók. Ezért, ha a szellemi testvéreink tesznek és mondanak is olyat, ami bánt minket, nem fogunk azonnal úgy következtetni, hogy biztosan bántani is akartak minket. Mások viselkedését figyelve nem gondoljuk azonnal a legrosszabbat róluk, hanem igyekszünk a lehető legjobbat meglátni bennük. Megbízunk keresztény testvéreinkben és nem tulajdonítunk nekik gonosz szándékot vagy indítékot. — Préd 7:21, 22.
18. Amikor reménységről és kitartásról van szó, mire képesít minket a szeretet?
18 Hasonlóképpen a szeretet a dolgok jó kimenetelében reménykedik. Ez nem jelenti azt, hogy a szeretet naív. Inkább azt jelenti, hogy a jó kimenetelt keresi és azért imádkozik. A szeretet derűlátó. Tehát amikor például olyan területen munkálkodunk, ahol az emberek közömbösek, ezt azzal a reménnyel tesszük, hogy idővel talán az igazság felé fordulnak. (Hasonlítsd ezt össze a Róma 9:1-3-mal!) A hívő házastárs joggal reméli, hogy a hitetlen házastársa esetleg idővel elfogadja a „jó hírt”. (1Pét 3:1, 2) Mialatt a szeretet segít nekünk a Iegjobbat remélni, arra is képessé tesz minket, hogy eltűrjünk minden üldözést, próbát, rossz bánásmódot és rágalmat.
19. Miért nem bánjuk meg soha a szeretetteljes cselekedeteinket?
19 Bármilyen adott helyzetben, mindig segít nekünk az, ha szeretetet tanúsítunk. Soha nem fogjuk megbánni, ha valamilyen szeretetteljes dolgot teszünk. Egy rossz helyzetet sohasem tesz még rosszabbá a szeretet, az igazi önfeláldozó szeretet. Nincs-e hát alapos okunk arra, hogy mennyei Atyánkat utánozzuk, akinek uralkodó vonása a szeretet? — 1Ján 4:7, 8.
20. a) Az 1Korinthus 13:8-13 szerint meddig lesz „kiváló út” a szeretet útja? b) Noha megszűntek a szellem csodálatos ajándékai, miről lehet mégis felismerni Krisztus igazi tanítványait?
20 Nemcsak a dolgok jelenlegi rendszerében, hanem az egész örökkévalóságon át megmarad kiváló útnak a szeretet. Sohasem „vall kudarcot” vagy soha nem ér véget. Ezt hangsúlyozta Pál apostol, amikor ezt mondta: „Akár prófétálás ajándékai, eltöröltetnek; akár nyelvek, megszűnnek; akár ismeret, eltöröltetik. . . . Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három; de ezek között legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13:8-13) A keresztény gyülekezet története bizonyítja, hogy a csodálatos ajándékok megszűntek, nyilván az időszámításunk második százada körül. Jézus Krisztus igaz tanítványai azonban mind a mai napig arról a szeretetről azonosíthatók, amely közöttük megtalálható.
21. Tekintettel a szeretet fontosságára, milyen kérdéseket tehetünk fel önmagunknak?
21 S mi a helyzet velünk, egyénileg? Szélesítjük-e állandóan a keresztény testvéreink iránti szeretetünket? Igyekszünk-e megjavítani a szeretetünk kifejezésének módját a Pál apostol által leírtak szerint? Bizonyára ezt szeretnénk tenni. Mivel a szeretet Isten szellemének egyik gyümölcse, imádkozunk-e még több szellemért, hogy a szeretet még teljesebben jusson kifejezésre az életünkben? (Gal 5:22) Bárcsak továbbra is tevékeny maradna a szeretet a mi életünkben, hogy életben maradnánk, igen életben maradnánk az egész örökkévalóságon át mint a szeretet Istenének, Jehovának lojális szolgái. — 1Ján 4:20-5:3.
[Kép a 29. oldalon]
Igazi szeretetet tanúsítunk, ha a keresztényi összejöveteleinken felügyelünk gyermekeinkre
[Kép a 30. oldalon]
A szeretet tevékenysége mások megsegítésében mutatkozik meg