Nyelveken szólás

Azt mondja-e a Biblia, hogy mindazok, akiken Isten szelleme van, képesek ’nyelveken szólni’?

1Kor 12:13, 30: „bizony e g y szellem által mindnyájan e g y testté keresztelkedtünk meg . . . Talán mindenki gyógyítások ajándékait kapta? Talán mindenki nyelveken szól?” (Lásd még: 1Korintusz 14:26.)

1Kor 14:5: „Szeretném én, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de jobbnak vélem, ha prófétáltok. Igen, nagyobb az, aki prófétál, mint aki nyelveken szól, hacsak nem fordít is, hogy a gyülekezet épüljön.”

Ha valaki önkívületi állapotban egy általa soha nem tanult nyelven beszél, az vajon azt bizonyítja, hogy megkapta a szent szellemet?

Származhat-e a ’nyelveken szólás’ képessége az igaz Istenen kívül más forrásból is?

1Ján 4:1: „Szeretteim, ne higgyetek minden ihletett kijelentésnek [„minden léleknek”, Kat., ÚRB], hanem tegyetek próbát az ihletett kijelentésekkel, hogy lássátok, vajon az Istentől származnak-e.” (Lásd még: Máté 7:21–23; 2Korintusz 11:14, 15.)

Akik ma ’nyelveken szólnak’, azok között vannak olyanok, akik a pünkösdistákhoz és a baptistákhoz, valamint a római katolikus, episzkopális, metodista, evangélikus és presbiteriánus egyházhoz tartoznak. Jézus azt mondta, hogy a szent szellem ’bevezeti a tanítványait a teljes igazságba’ (Ján 16:13). E vallásfelekezetek mindegyikének a hívei úgy gondolják, hogy a többi felekezet ’nyelveken szóló’ hívei ugyancsak be lettek vezetve „a teljes igazságba”? Hogyan lehetséges ez, amikor nincsenek mindannyian összhangban a többivel? Milyen szellem képesíti őket a ’nyelveken szólásra’?

A Fountain Trust nevű vallási csoport és az Anglikán Egyház Evangélikus Tanácsának közös nyilatkozata elismeri: „Azt is tudjuk, hogy hasonló jelenség léphet fel okkult/démoni erők befolyására” (Gospel and Spirit. 1977. április, a Fountain Trust és az Anglikán Egyház Evangélikus Tanácsának kiadásában, 12. o.). A Religious Movements in Contemporary America című könyv (Irving I. Zaretsky és Mark P. Leone szerkesztésében, idézi L. P. Gerlachot) arról ír, hogy Haitin mind a pünkösdisták, mind a vodu vallásainak jellemző vonása a „nyelveken szólás” ([Princeton, N. J.; 1974] 693. o., lásd még: 2Tesszalonika 2:9, 10).

Azonos-e a jelenkori ’nyelveken szólás’ azzal, amit az első századi keresztények tettek?

Az első században a szellem természetfölötti ajándékai — beleértve a ’nyelveken szólás’ képességét is — azt támasztották alá, hogy Isten már nem a zsidó imádati rendszert, hanem az újonnan megalapított keresztény gyülekezetet helyesli (Héb 2:2–4). Miután az első században ez a cél be lett töltve, szükséges-e napjainkban újra és újra igazolni ugyanazt?

Az első században a ’nyelveken szólás’ képessége lendületet adott annak a nemzetközi tanúskodómunkának, amellyel Jézus a követőit megbízta (Máté 28:19; Csel 1:8; 2:1–11). Így használják fel ezt a képességüket azok, akik ma ’nyelveken szólnak’?

Amikor az első században a keresztények ’nyelveken szóltak’, az adott nyelvet ismerő emberek megértették a mondottakat (Csel 2:4, 8). Ma rendszerint „nyelveken szólás” címén nemde értelmetlen kijelentések törnek ki önkívületi állapotban lévő személyekből?

A Biblia rámutat, hogy az első századi gyülekezetekben a ’nyelveken szólás’ csak két vagy három személyre korlátozódott, akik bármelyik összejövetelen tehették ezt, de csakis „egymás után” szólhattak, és ha nem volt magyarázó, akkor hallgatniuk kellett (1Kor 14:27, 28, ÚRB). Ez érvényesül ma is?

Lásd még a „Szellem” címszó alatt a 339—40. oldalt.

Irányíthatja-e a szent szellem a karizmatikusokat olyan szokások gyakorlására, amelyek nem találhatók meg a Szentírásban?

2Tim 3:16, 17: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített legyen.” (Ha valaki azt állítja, hogy ihletett üzenetet kapott, de az ellentmond annak, amit Isten szelleme nyilatkoztatott ki Jézus és az apostolai által, származhat-e az üzenet ugyanúgy isteni forrásból?)

Gal 1:8: „De még ha mi vagy egy angyal az égből hirdetne is nektek jó hírként valamit azon túl [„azon kívül”, Kár.], amit mi jó hírként hirdettünk nektek, átkozott legyen!”

Azt bizonyítja-e a ’nyelveken szólást’ helyeslő szervezetek tagjainak életmódja, hogy Isten szelleme nyugszik rajtuk?

Egyértelműen láthatók-e náluk mint csoportnál a szellem gyümölcsei, például a szelídség és az önuralom? Az istentiszteleteiken jelen levők egyértelműen tapasztalhatják-e ezeket a tulajdonságokat? (Gal 5:22, 23).

Valóban „nem része a világnak”? Emiatt teljesen átadják magukat Isten Királyságának, vagy belebonyolódnak a világ politikai ügyeibe? Mentesek-e a vérbűntől háborúk idején? Jó hírnevük van-e mint csoportnak, akik kerülik a világ erkölcstelenségét? (Ézs 2:4; Ján 17:16; 1Tessz 4:3–8).

Vajon a ’nyelveken szólás’ képessége az ismertetőjegye napjainkban az igaz keresztényeknek?

Ján 13:35: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.”

1Kor 13:1, 8: „Ha emberek és angyalok nyelvein szólok, de szeretet nincs bennem, kongó ércdarabbá vagy csattogó cintányérrá lettem. A szeretet soha nem vall kudarcot. De legyenek akár prófétálás ajándékai, el lesznek távolítva; legyenek akár nyelvek, meg fognak szűnni.”

Jézus azt mondta, hogy a szent szellem kiárad a követőire, és azok a tanúi lesznek a föld legtávolabbi részéig (Csel 1:8). Arra utasította őket, hogy ’tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket’ (Máté 28:19). Megjövendölte, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek” (Máté 24:14). Kik végzik napjainkban ezt a munkát egyénenként és mint csoport egyaránt? Jézus szavaival összhangban nemde ezt kellene keresnünk bizonyítékként arra, hogy egy csoport megkapta a szent szellemet?

Addig tart a ’nyelveken szólás’, amíg el nem jön a „tökéletes”?

Az 1Korintusz 13:8 különböző természetfölötti ajándékokról — prófétálásról, nyelvekről és ismeretről — beszél. A 9. vers megint utal két ajándékra, az ismeretre és a prófétálásra, s ezekről ezt írja: „megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is” (Kat.). Vagy ahogy a Kecsk. írja: „Mert részlegesen ismerünk, és részlegesen prófétálunk.” A 10. vers ezután így hangzik: „Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér” (Kat.). A „tökéletes” szó a görög teʹlei·on szónak a fordítása, amely azt a gondolatot közvetíti, hogy kifejlődött, teljes vagy tökéletes. A szót egyebek között a Kár. és az ÚV a „teljes” szóval adja vissza. Figyeld meg, hogy a „töredékes” és „részleges” kifejezések nem a ’nyelveken szólás’ ajándékára vonatkoznak, hanem a ’prófétálásra’ és az ’ismeretre’. Más szóval: még az ilyen természetfölötti ajándékokkal megáldott korai keresztények is csak tökéletlenül vagy részlegesen értették Isten szándékát. De amikor a próféciák beteljesednek, amikor Isten szándéka megvalósul, akkor „elérkezik a tökéletes”, azaz teljes. Így ez a szöveg nyilvánvalóan nem arról beszél, hogy meddig adatik meg a ’nyelveken szólás’ ajándéka.

A Biblia azonban utal arra, hogy meddig kapják meg a keresztények a ’nyelveken szólás’ ajándékát. A bibliai beszámolóból megtudjuk, hogy a szellemnek ezt és más ajándékait mindig olyan személyek kapták, akikre Jézus Krisztus apostolai rátették a kezüket, illetve olyankor, amikor ők jelen voltak (Csel 2:4, 14, 17; 10:44–46; 19:6; lásd még: Cselekedetek 8:14–18). Tehát amikor az apostolok és azok, akik ilyen módon megkapták ezeket az ajándékokat, meghaltak, meg kellett szűnniük a természetfölötti ajándékoknak, melyek Isten szelleme működéséből eredtek. Ez a nézet összhangban van ezen ajándékok céljával, ahogyan az a Héberek 2:2–4-ből kiderül.

Nem arra utal-e a Márk 16:17, 18 (Kat.), hogy az ’új nyelveken való beszélés’ képessége lesz a hívők ismertetőjegye?

Meg kell jegyeznünk, hogy ezekben a versekben nemcsak az ’új nyelveken való beszélésről’ van szó, hanem kígyók kézbe fogásáról és halálos mérgek ivásáról is. Támogatja-e ezeket a szokásokat is ma minden olyan személy, aki „nyelveken szól”?

Ami annak okát illeti, hogy miért nem fogadja el minden bibliatudós ezeket a verseket, lásd a „Gyógyítás” címszó alatt a 123—4. oldalt.

„Hisz Ön a nyelveken szólás képességében?”

Ezt válaszolhatod: „Jehova Tanúi sok nyelven beszélnek, de nem szoktak önkívületi állapotban ismeretlen nyelveken szólni. Engedjen meg azonban egy kérdést. Úgy gondolja, hogy a ’nyelveken szólás’ mai formája megegyezik azzal, amit az első századi keresztények gyakoroltak?” Esetleg tedd még hozzá: „Szeretném néhány igen érdekes összehasonlításra felhívni a figyelmét.” (Használd fel a 283—4. oldalon lévő gondolatokat.)

Vagy ezt is mondhatod: „Meg vagyunk győződve arról, hogy az első századi keresztények ’nyelveken szóltak’, és hogy ez abban az időben bizonyos szükségleteket elégített ki. Tudja, miért volt rá szükség?” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Annak volt a jele, hogy Isten már nem a zsidó rendszert, hanem az újonnan megalakult keresztény gyülekezetet helyesli (Héb 2:2–4).” 2. „Gyakorlatias volt, mert így a jó hír rövid időn belül nemzetközi méretekben elterjedhetett (Csel 1:8).”