Terjesszük Isten ismeretének jó illatát!

„Hála legyen Istennek, aki a Krisztus társaságában mindenkor diadalmenetben vezet bennünket, és ismeretének jó illatát általunk minden helyen érezhetővé teszi” (2KORINTHUS 2:14).

 1. Miféle illatról beszélünk most, és hogyan kell tekintenünk azt a kiváltságot, hogy ennek kiárasztói lehetünk?

SZIPPANTS, csak szippants! Hm! Érzed az édes illatot? No nem a nyíló virágok illatára gondolunk itt, hanem a föld legkiválóbb írásaiból áradó, jelképes illatra. Ezek az írások nem egyszerűen emberektől származnak, hanem ezek a földet ékesítő illatos virágok Teremtője által ihletett, jelképes virágcsokrok. Nagy kincsnek kell tekintenünk azt a kiváltságot, hogy az Isten ismeretének ezt a jó illatát terjeszthetjük. Igen, olyan szolgálat ez, amely különösen értékes — nem mindenki részesül benne, s az emberiség nagy általánosságban nem vesz részt ebben a szolgálatban.

 2. Mikor kezdték el Krisztus tanítványai kiárasztani a jelképes illatot, és mi lett ennek az eredménye?

² Ezt a drága kincset Krisztus tanítványaira bízták, amikor bevezették őket Jehova Isten tevékeny szolgálatába időszámításunk 33. évének pünkösd napján. Betelve szent szellemmel, elkezdték terjeszteni a jelképes illatot, részletesen kifejtve „Isten felséges dolgait” (Cselekedetek 2:1–4, 11). Az Isten ismeretének jó illata őáltaluk jutott el másokhoz, nemcsak a természetes, körülmetélt zsidókhoz, de körülmetéletlen nemzetekhez, törzsekhez, népekhez és nyelvekhez is (Cselekedetek 10:34, 35). Az igaz tanítványok értékesebbnek tekintették ezt a szolgálatot, mint az összes anyagi gazdagságot, amit az emberek felhalmozhatnak maguknak.

 3. Meddig terjedt az Isten ismerete illatának kiárasztása, és milyen kérdést tegyünk fel magunknak?

³ Az Isten ismerete jó illatának terjesztése ma világszerte folyamatban van — éspedig sokkal nagyobb mértékben, mint bármikor ezelőtt az emberi történelem során. Magában foglalja az Isten Királysága felállításáról szóló tanúskodást, amely Királyság ma Isten kinevezett Királya, Jézus Krisztus alatt működik (Máté 6:10; Cselekedetek 1:8). Páratlan értékű kincsnek tekinted-e azt a szolgálatot, hogy hirdetheted a Királyt és a Királyságát? Jézus Krisztus, aki a Királyság jó híre prédikálásának élharcosa volt, páratlan értékű kincsnek tekintette és modellt állított fel ebben a tekintetben (Máté 4:17; 6:19–21).

A diadalmenet útjának beillatosítása

 4. A 2Korinthus 2:14 szerint hogyan vezeti most Isten a földi szolgáit, és milyen ókori szokásra utalnak Pál apostol szavai?

⁴ Miért kell kincsnek tekinteni az Isten szolgálatát? Ennek egyik oka az, hogy akik Jehovát szolgálják, azok már most is figyelemre méltó kiváltságban részesülnek, tudniillik Isten diadalmenetben vezeti őket. Az Ökumenikus fordítás szerint a 2Korinthus 2:14 azt mondja: „Hála legyen az Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalmenetben hordoz bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt” („a vele kapcsolatos ismeretünket terjeszteti az egész világon mint kedves illatot!” [Phillips]). Pál apostolnak ezek a szavai arra az ókori szokásra utalnak, amikor diadalmeneteket tartottak.a

 5., 6. a) Mi történt az ókori római diadalmenetek alatt, és mit jelentett az édes illat a különféle résztvevőknek? b) Milyen szellemi alkalmazását látjuk a 2Korinthus 2:14–16. versében megtalálható szemléltetésnek?

⁵ A római köztársaság idején a szenátus azáltal részesített egy győztes tábornokot a legnagyobb megtiszteltetésben, ha megengedte neki, hogy győzelmét költséges diadalmenetben ünnepelje meg. A római diadalmenet lassan haladt végig a Via Triumphalis-on egészen a Jupiter templomig vezető kanyargós úton fel a Capitolium-domb tetejére. A háborúban foglyul ejtett királyok, hercegek és tábornokok, gyermekeikkel és szolgáikkal láncra verve, gyakran mezítelenre vetkőztetve meneteltek, megaláztatásukra és szégyenükre.

⁶ Mialatt a menet végig haladt Róma városán, a lakosság virágot szórt a győztesnek diadalszekere elé és égő tömjén illata borította be az egész utat. Ez az édes illat a tiszteletet és a biztonságosabb életet jelentette a győztes katonáknak. Viszont a halált jelentette a foglyoknak, akik nem részesültek bűnbocsánatban és akiket a diadalmenet befejeztével kivégeztek. Ebből megérthetjük a 2Korinthus 2:14–16 versében Pál apostol által használt szemléltetés szellemi alkalmazását. Ebben a szemléltetésben Pált és keresztény társait Isten odaadó alattvalóiként látjuk „Krisztus társaságában”, amint mindannyian Isten győzedelmes csapatában és az ő vezetése alatt haladnak előre a nagyszerű diadalmenetben az illatfelhőbe borított úton.

Az élet jó illata vagy a halál kellemetlen szaga

 7., 8. a) Hogyan árasztják ki Jehova Tanúi az Isten ismeretének édes illatát? b) Hogyan reagálnak a megmentettek arra, ahogyan a Tanúk kiárasztják a jelképes illatot? c) Milyen reagálás tapasztalható azok részéről, akik elpusztulnak?

⁷ Amikor Jehova Tanúi mindenütt széles körben hirdetik az Isten Krisztus által kormányzott Királyságának bibliai jó hírét, annak a kegyes Istennek az ismeretét árasztják szét jó illatként, akinek az igazsága megszabadította őket a hamis vallástól. Diadalmasan menetelnek Jehova szolgálatában. Amikor az ő Tanúiként és Királyának Tanúiként felajánlják szolgálatukat, az olyan Jehova előtt, mint a kellemes tömjénillat. Megérthetjük tehát mit akart az apostol mondani, amikor így fejezte ki magát: „Krisztus jó illata vagyunk az Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre” (Ökumenikus fordítás); „az életnek felüdítő illata” (Phillips) (2Korinthus 2:15, 16).

⁸ A juhokhoz hasonló indulatú becsületes emberek jól érzékelik Jehova ismeretének édes illatát, amit az ő Tanúi árasztanak szét. Az ilyen emberek számára tanúskodás munkájának egészség- és élet illata van, az élő, életadó igazság illata. Hálát adnak Jehovának és Királyának, akiknek diadalmenetéhez ők is csatlakoznak és hangos szóval kiáltják: „A megmentést a mi Istenünknek köszönjük, aki a trónon ül és a Báránynak!” (Jelenések 7:10). Ők a Királyság-igazság légkörét lélegzik be, amely az élet felüdítő illata és az élethez vezet. Sátán és démonai viszont megrontották a hamis valláshoz ragaszkodóknak a szaglóérzékét, úgy, hogy azok befogják az orrukat és megvetően elutasítják az igazságot. Azok számára, „akik elvesznek”, az igazság és annak hű hordozói a halál kellemetlen szagát árasztják, amely halálhoz vezet. Vagy ahogy az Ökumenikus fordítás mondja: „ezeknek a halál illata [vagyunk] halálra”. A Phillips fordítás ezt így fejezi ki: „Az utóbbi számára olyannak tűnik, mint a végzet halálos szaga.”

 9. Milyen kérdést tesz fel most Pál, mit válaszolsz rá, és miért?

⁹ „És ki megfelelően képesített erre?” — kérdezi az apostol (2Korinthus 2:16). Más szóval: „Ki a rátermett erre?” (Békés—Dalos). „És ki megfelelő ilyen szolgálatra?” (Weymouth). Az Írás szerinti válasz ez: Jehova Tanúi! De hát miért? Azért, mert csak az Istennek átadott egyének, akik becsületesek, őszinték, és nem önző nyereségre vágyók, s akik az igazságot szólják, teljesen és a hamis vallással való megalkuvás nélkül, szóval csak az ilyenek alkalmasak az Isten ismerete jó illatának terjesztésére (Kolossé 1:3–6, 13; 2Timótheus 2:15).

10. Miért nem alkalmas a papság arra, hogy kiárassza az Isten ismeretének jó illatát?

¹⁰ A kereszténység papsága, amely arra törekszik, hogy jó nevet szerezzen magának e világ előtt, nem alkalmas és nem is képesített erre az önzetlen szolgálatra. Vajon miért nem? Azért, mert nem felel meg a Pál által kijelentett követelményeknek: „Mi nem házalunk az Isten Szavával, mint sokan, hanem őszintén, igen, mint Istentől küldöttek szólunk Isten színe előtt Krisztussal együtt” (2Korinthus 2:17). Vagy ahogyan a Békés—Dalos fordítás mondja: „Mi nem tartozunk azok közé, akik nyerészkednek Isten igéjén, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten színe előtt Krisztusban.”

11., 12. a) Miért nem mondható el a Tanúkról, hogy „házalnak az Isten szavával”, mert adományokat fogadnak el? b) Ellentétben a sokak által elfogadott hamis keresztény életformával, mit mutatnak fel Jehova Tanúi?

¹¹ Jehova Tanúit Isten küldte ki és Isten színe előtt végzik tanúskodó munkájukat. Bár értékes könyveket és egyéb kiadványokat készítenek, amelyekkel ellátják az érdeklődőket és amelyek megmagyarázzák Isten Szavát, és elfogadnak önkéntes adományokat a világra szóló Királyság-prédikálás munkájához, ez a gyakorlat nem jelenti az Isten Szavával való házalást és annak meghamisítását. Az ilyen adományok egyszerűen az Isten ismerete terjesztésének elősegítését szolgálják, hogy az másokhoz is eljuthasson.

¹² Ma nagyon sokan vannak, akik tudatosan vagy akaratukon kívül a keresztény hit meghamisított változatához ragaszkodnak, mert az megfelel önző vágyaiknak és nem zavarja az életformájukat. Úgy vélik, Isten elfogadja őket, hiszen azt állítják, hogy a szívük mélyén szeretik őt. Ámde amikor Isten Szava ellentétbe kerül hitnézetükkel és viselkedésükkel, úgy csűrik-csavarják az Írásokat, hogy a személyes véleményük a helyes bibliai értelmezés fölé kerüljön (Máté 15:8, 9; 2Péter 3:16). Jehova Tanúi viszont a tiszta, hamisítatlan bibliai igazságot mutatják be, Isten előtt és igaz imádói előtt elfogadható édes illatot árasztva. Elutasítanak minden vallási hagyományt és akadályozó tényezőt, hogy Isten igazi ismeretével rendelkezhessenek.

13. A felkent keresztényeken kívül kik vesznek még részt Isten diadalmenetében, és mit tesznek mindenütt, ahová elmennek?

¹³ Valóban, ott lenni Isten diadalmenetében Krisztus társaságában páratlan kiváltság, amelyben nemcsak a felkent keresztények részesülnek, de a „más juhok” „nagy sokasága” is, mert a Királyság győzelme közel van (Jelenések 7:4, 9; János 10:16). Mivel győzedelmes Királyunk újabb diadalaira tekintünk előre, bárhová megyünk, mindenütt kellemes illatszerként vagy drága tömjénként árasztjuk szét Isten életadó ismeretét azoknak, akiknek a szíve az igazság és az igazságosság után sóvárog. Mily nagyszerű kiváltság ez mindazok számára, akik alkalmasak erre a jelentőségteljes munkára! (János 17:3; Kolossé 3:16, 17).

Felhatalmazás az ismeret illatának terjesztésére

14. Miért nincs szükségük emberektől kapott bizonyítványra azoknak, akit az Isten ismeretének jó illatát árasztják szét?

¹⁴ De az Isten és az ő Királysága ismeretének kellemes illatként való kiárasztásához szükség van emberektől szerzett diplomára vagy felhatalmazást igazoló bizonyítványra? Nincs szükség ilyesmire! Mi már megbízást vagy kinevezést kaptunk arra, hogy a világegyetem Legfőbb Lényének a Tanúi legyünk. Nem szükséges hát haboznunk, hogy elinduljunk-e a szántóföldre az Isten Királysága jó hírének kellemes illatát kiárasztani. Ne feledjük, hogy Jehova vezet minket. Jézus úgy végezte a szolgálatát, hogy szembe kellett néznie ’a bűnösök részéről jövő ellentmondással’ (Zsidók 12:3). A Jézus szántóföldi tevékenységéről szóló feljegyzés, amely a Bibliában található, ma is igaz és a szántóföldön végzett munkája ma is őt dicséri és azt bizonyítja, hogy ő Jehova Isten igazi szolgája volt.

15. Hogyan mutat rá Pál apostol arra, hogy az igaz keresztényeknek nincs szükségük „ajánlólevelekre”?

¹⁵ Pál apostol a maga idejében hasonló, kihívást jelentő helyzettel találkozott, és így érvelt: „Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Vagy talán, mint némelyeknek, tőletek eredő, vagy nektek szóló ajánlólevelekre volna szükségünk? Ti magatok vagytok a mi levelünk, beírva a szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. Mert úgy tekintenek titeket mint Krisztus levelét, amelyet általunk mint szolgák álta írt, nem tintával, hanem az élő Isten szellemével írva, nem kőtáblára, hanem hústáblákra, szívekre” (2Korinthus 3:1–3).

16. Milyenfajta levelet mutatnak be Jehova Tanúi annak tanúsítására, hogy a szolgálatuk Istentől van?

¹⁶ Világi hatóságok nem ismerik el Jehova Tanúiként-i megbízatásunkat. De hadd beszéljen önmagáért a Jehova ismeretét kellemes illatként árasztó munkánk! Ezt a munkát nem lehet eltörölni, bár némelyek nem hajlandók elolvasni szolgálatunknak ezt a bizonyító okiratát. A papok a papi vezető testületek által kiállított bizonyító okiratokat mutatják fel. Ezek azonban csak papírdarabok, emberi szavak. Jehova Tanúi azonban, az Isten Szavából vett idézetek támogatásán kívül hús és vér tanúbizonyságokként állnak. A más juhok nagy sokasága, akikhez eljutott a Királyság jó híre, szintén begyűjtettek Jehova Királyának jobbjára (Máté 25:33, 34). Ezek mindannyian a mi ajánlólevelünk, olyan levél, amit mi, Jehova Tanúi mindenhová magunkkal vihetünk a szívünkben és az elménkben, és bizalommal mutathatunk fel. Azok, akik Isten egyetemes felsőbbsége mellett foglalnak állást és Jehova Tanúi társaságában szolgálják Istent, önmaguk az ajánló okirat, amelyet nem lehet, hogy ne olvasson és ne ismerjen minden ember.

17. Hogyan van megírva a „Krisztus levele”, és miért mondja Pál, hogy azt szívekre írták?

¹⁷ Ez természetesen dühíti és iriggyé teszi a hamis vallások híveit amikor elolvassák. A más juhok egyre növekvő nagy sokasága azonban olyan ajánlólevél, amely Jézus Krisztustól, a Jó Pásztortól van, aki Jehova Tanúit egytől egyig felhasználja pásztori munkájában. Ennek a levélnek a megírásához mi vagyunk a toll vagy az emberi íróeszköz, amit felhasznál. Ezt a levelet nem kitörölhető tintával, hanem Isten tevékeny erejével vagy szellemével és szelleme által írja meg, amely bennünk munkálkodik. Ez nem úgy történik mint Mózes esetében, amikor a Tízparancsolat törvényét Isten ujja két kőtáblára írta fel. A mi levelünket emberi szívek hústábláira írjuk fel, mivel a szellemi szolgálatunk változást idéz elő a jó illatú örömhírt befogadók elméjében és szívében.

18. Milyen eredmények teszik a jó hírt elfogadó egyéneket ajánlólevéllé?

¹⁸ Az Isten Szavával végzett munkánk nyomot hagy a jó hír értékelő befogadóiban és figyelemre méltó változásokat eredményez náluk. Az a döntésük, hogy Istent szolgálják nem csupán pillanatnyi fellángolás, amelyet valamelyik érzelmes evangélium-hirdető által keltett felbuzdulás indított el bennük. Sokkal inkább tartós változást jelent az életükben a Szent Biblia kristálytiszta igazságai alapján. Az igaz Isten, Jehova iránti szeretet indítja őket arra, hogy ’levetkőzzék a régi egyéniséget annak félrevezető kívánságaival együtt, és magukra öltsék az új egyéniséget’, amely „a szellem gyümölcseit” nyilvánítja ki (Efézus 4:20–24; Galata 5:22, 23). Ennek az eredményeként lesznek ők ajánlólevéllé. Ez a levél ékesszólóbban beszél minden más levélnél, amit akár mi írhatunk, akár a minket kiküldő bármilyen látható szervezet.

19. Hogyan írja le Pál „egy új szövetség szolgáinak” a képesítését, és milyen hatással van az ő munkájuk a nagy sokaságra?

¹⁹ A 2Korinthus 3:4–6-ban Pál így folytatja: „Márpedig Krisztus által ilyen bizalmunk van Isten iránt. Nem mintha magunktól alkalmasak volnánk arra, hogy bármit is magunktól jövőnek tekintsünk, de ha megfelelően alkalmasak vagyunk, ez a képesítésünk Istentől van, aki valóban alkalmassá tett minket arra, hogy egy új szövetség szolgái legyünk.” Bár csak a felkent maradékhoz tartozók „egy új szövetség szolgái”, munkájuk kihatással van a más juhok nagy sokaságára is, sőt még a más juhok ezután begyűjtésre kerülő megszámlálhatatlan sokaságára is. Ezzel a bizalommal vannak Jehova összes Tanúi Jehova Isten iránt Krisztus Jézus által. A maradék hálásan arra buzdítja a más juhok nagy sokaságát, hogy egész szívvel vegyenek részt a ’levélírói’ szolgálatban, amelyet Jézus Krisztus a Máté 24:14-ben és a Máté 28:19, 20-ban jelentett be.

20. a) Mire mutat rá az Évkönyv jelentése azokkal kapcsolatban, akik az Isten ismeretének jó illatát árasztják szét? b) Mit mondhatunk el mi mindannyian a levélírói szolgálatra való alkalmasságunk tekintetében?

²⁰ Ez az, amit meg is tettek, ahogy az 1990-es Évkönyv is bizonyítja, ahol Jehova Tanúi úgy szerepelnek, mint akik 212 országban árasztják szét az Isten ismeretének jó illatát. Ma már több mint 3 787 000 tevékeny hírnökre tehető a számuk, és csupán az elmúlt évben mintegy 835 000 000 órát töltöttek el a Királyság jó hírének prédikálásában. A múlt évben 9 479 064-en voltak jelen az Úr Vacsoráján. Mind a felkentek, mind a más juhok nagy sokaságának tagjai elmondhatják: „Ez a képesítésünk Istentől van.” Vagy ahogy a Károli fordítás mondja: „A mi alkalmatos voltunk az Istentől van.”

21. Mit kell mindannyiunknak tennünk, és miért?

²¹ Ezért tehát árasszátok az Isten ismeretének kedves, életadó illatát mindenütt! Töltsétek be teljesen Jehova ismeretének sűrű illatával gyülekezetetek területének légkörét! Akkor ő diadalmas teokratikus Tábornokként vezet benneteket diadalmenete élén, mialatt összes Tanúi előre menetelnek ebben az újkori dicsőséges szolgálatban!

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Milyen szemléltetést használ Pál a 2Korinthus 2:14–16-ban?

◻ Milyen hatással van másokra az Isten ismerete jó illatának kiárasztása?

◻ Csakis kik alkalmasak erre a munkára, és miért?

◻ Miért nincs szükségük az illat kiárasztóinak a munkájukhoz kézzel írott ajánlólevelekre?