Az írásszövegek helyes használata

MÁSOK tanítása közben nem csupán bibliaversek felolvasására van szükség. Pál apostol ezt írta társának, Timóteusnak: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy helyeselten mutasd be magadat az Istennek, mint olyan munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, aki helyesen használja az igazság szavát” (2Tim 2:15).

Ehhez arra van szükség, hogy az írásszövegekhez fűzött magyarázataink összhangban legyenek a Biblia tanításaival. Figyelembe kell vennünk a szövegkörnyezetet, és nem szabad csak úgy, a tetszésünk szerint kiválasztanunk bizonyos kifejezéseket, amikhez aztán saját elképzeléseket fűzünk. Jeremiás próféta által Jehova óva intett azoktól a prófétáktól, akik azt állították, hogy Jehova szájából valót mondanak, ám a valóságban „az ő szívöknek látását” jelentették ki (Jer 23:16). Pál apostol óva intette a keresztényeket attól, hogy megfertőzzék Isten Szavát emberi filozófiákkal: „hátat fordítottunk a szégyellni való alattomosságoknak, és nem járunk ravaszsággal, sem az Isten szavát nem hamisítjuk meg.” Azokban a napokban a tisztességtelen borkereskedők felhígították a borukat, hogy több legyen belőle, és így több pénzt keressenek rajta. Mi nem hígítjuk fel Isten Szavát azzal, hogy összevegyítjük emberi filozófiákkal. Pál kijelentette: „mi nem házalunk az Isten szavával, mint sokan, hanem őszinteségből, igen, mint akik Istentől küldettek, Isten tekintete előtt, Krisztussal közösségben szólunk” (2Kor 2:17; 4:2).

Időnként egy alapelv megvilágítására idézhetsz egy írásszöveget. A Biblia tele van alapelvekkel, amelyek megbízhatóan vezetnek minket a legkülönfélébb helyzetekben (2Tim 3:16, 17). De vigyáznod kell, hogy pontosan magyarázd az írásszövegeket, ne ferdítsd el őket, vagyis ne próbáld olyan jelentéssel felruházni őket, amely csak a te elgondolásodon alapul (Zsolt 91:11, 12; Máté 4:5, 6). A magyarázatnak összhangban kell lennie Jehova szándékával, és meg kell egyeznie Isten Szava egészével.

Az, hogy ’helyesen használjuk az igazság szavát’, azt is jelenti, hogy megértjük, milyen szellemben íródott a Biblia. A Biblia nem egy „dorong”, amellyel megfélemlíthetünk másokat. A Jézus Krisztussal szembehelyezkedő vallási tanítók idéztek a Szentírásból, de nem mutatták ki az Isten által megkövetelt, súlyosabb dolgokat: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget (Máté 22:23, 24; 23:23, 24). Amikor Jézus az Isten Szavát tanította, Atyja személyiségét tükrözte vissza. Jézusnak az igazság iránti buzgalma párosult azzal a mély szeretettel, amelyet az általa tanított emberek iránt érzett. Igyekezzünk követni a példáját! (Máté 11:28).

Hogyan győződhetünk meg arról, hogy egy írásszöveget helyesen használunk-e? A rendszeres bibliaolvasás segíteni fog ebben. Ezenkívül értékelnünk kell azt, hogy Jehova gondoskodott „a hű és értelmes rabszolgáról”, a szellemtől felkent keresztények testületéről, amely által Isten szellemi eledelt ad a hit háznépének (Máté 24:45). A személyes tanulmányozás, valamint a gyülekezeti összejöveteleken való rendszeres részvétel és hozzászólás segít, hogy hasznot tudjunk meríteni a hű és értelmes rabszolga osztálytól kapott oktatásból.

Ha létezik a nyelveden az Érveljünk az Írásokból című könyv, és megtanulod ügyesen forgatni, az sokat segít abban, hogy helyesen tudj használni több száz olyan írásszöveget, amely a szántóföldi szolgálat során gyakran szóba kerül. Ha egy kevésbé ismert írásszöveget szeretnél felolvasni, a szerénység kutatásra fog indítani, hogy helyesen tudd használni az igazság szavát (Péld 11:2).

Érthetően magyarázd az írásszövegeket! Amikor másokat tanítasz, bizonyosodj meg arról, hogy világosan értik a kapcsolatot a téma és az általad használt írásszövegek között. Ha egy kérdéssel vezeted be az írásszöveget, akkor a hallgatóidnak látniuk kell, hogyan adja meg a választ az írásszöveg. Ha valamilyen állítás alátámasztására használsz fel egy írásszöveget, bizonyosodj meg róla, hogy a tanulmányozó világosan érti-e, hogy a vers miként támasztja alá a gondolatot.

Általában nem elég csupán felolvasni az írásszöveget, még akkor sem, ha helyesen hangsúlyozunk. Ne feledd, hogy egy átlagos személy nem ismeri a Bibliát, és valószínűleg nem érti meg a gondolatot egyetlen felolvasás után. Irányítsd a figyelmét a versnek arra a részére, amely egyértelműen a beszélgetési témára vonatkozik.

Ehhez általában ki kell emelned a kulcsszavakat, vagyis azokat a szavakat, amelyek közvetlenül összefüggnek a szóban forgó gondolattal. Az a legegyszerűbb, ha megismétled a lényeges szavakat. Ha egyvalakivel beszélgetsz, kérdéseket tehetsz fel, hogy segíts neki felismerni a kulcsszavakat. Néhány előadó, aki egy csoporthoz beszél, szinonimákkal vagy a gondolat elismétlésével éri el a célját. Ha ezt a módszert választod, figyelj arra, hogy a hallgatóság még lássa a kapcsolatot a szóban forgó gondolat és az írásszöveg szóhasználata között.

Ha elkülönítetted a kulcsszavakat, az már jó kezdetnek számít. Most pedig menj tovább! Úgy vezetted be az írásszöveget, hogy abból egyértelműen kitűnik, miért olvasod fel? Ha igen, mutass rá, hogy az általad kiemelt szavak hogyan kapcsolódnak ahhoz, ami iránt várakozást keltettél a hallgatóságban. Világosan fejtsd ki az összefüggést! Még ha nem ennyire részletesen vezetted is be a verset, akkor is meg kell magyaráznod.

A farizeusok olyan kérdést tettek fel Jézusnak, amelyről azt gondolták, hogy nehéz lesz megválaszolni. Ezt kérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak akármilyen okból elválnia a feleségétől?” Jézus az 1Mózes 2:24-re alapozta a válaszát. Figyeld meg, hogy a versnek csupán egyetlen részletére összpontosított, majd helyesen megmagyarázta. Kiemelve, hogy a férfi és a felesége „e g y hústest”, így fejezte be a gondolatát: „Amit azért az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza” (Máté 19:3–6).

Mennyi magyarázatot fűzz egy írásszöveghez, hogy világossá tedd a jelentését? Ezt a hallgatóságod összetétele és az adott gondolat fontossága határozza meg. Célod az egyszerűség és a nyíltság legyen.

Érvelj a Szentírásból! Pál apostolról, amikor Tesszalonikában prédikált, a Cselekedetek 17:2, 3 azt írja, hogy „érvelt . . . az Írásokból”. Jehova minden szolgájának törekednie kell arra, hogy kifejlessze ezt a képességet. Pál egyebek között tényeket mondott el Jézus életéből és szolgálatából, megmutatva, hogy azok miként lettek megjövendölve a Héber Iratokban, majd erőteljes kijelentéssel így fejezte be mondanivalóját: „Ez a Krisztus: az a Jézus, akit én hirdetek nektek.”

Amikor a hébereknek írt, Pál ismételten a Héber Iratokból idézett. Egy gondolat hangsúlyozása, illetve megmagyarázása végett gyakran külön kiemelt egy szót vagy egy rövid kifejezést, majd rámutatott annak jelentőségére (Héb 12:26, 27). A Hébereknek írt levél 3. fejezetében olvasható fejtegetésben Pál a Zsoltárok 95:7–11-ből idézett. Figyeld meg, hogy ennek a résznek három részletét fejti ki bővebben: 1. a szívről (Héb 3:8–12), 2. a „ma” szó jelentőségéről (Héb 3:7, 13–15; 4:6–11) és 3. a „nem fognak bemenni nyugalmamba” kijelentés értelméről beszélt (Héb 3:11, 18, 19; 4:1–11). Próbáld meg utánozni a példáját, amikor az írásszövegeket magyarázod.

Figyeld meg a Lukács 10:25–37-ben feljegyzett beszámolóban, milyen hatásosan érvelt Jézus a Szentírásból. Egy törvénytudó férfi ezt kérdezte: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?” Válaszában Jézus először arra kérte a férfit, hogy mondja el a saját véleményét a dologról, majd hangsúlyozta, milyen fontos azt tenni, amit Isten Szava mond. Amikor világossá vált, hogy a férfi nem érti a lényeget, Jézus az írásszövegnek csupán egyetlen szavát, a „felebarát” szót fejtette ki alaposan. Ahelyett, hogy egyszerűen meghatározta volna a szó jelentését, egy szemléltetéssel segített a férfinak helyes következtetésre jutni.

Nyilvánvaló, hogy amikor Jézus válaszolt a kérdésekre, nem csupán idézett néhány verset, amely konkrétan megadta a választ. Elemezte, mit mondanak ezek a versek, majd rámutatott, hogyan válaszolnak az adott kérdésre.

Amikor a szadduceusok kétségbe vonták a feltámadás reménységét, Jézus a 2Mózes 3:6 egyik konkrét részletére összpontosította a figyelmet. De nem állt meg, miután idézte az írásszöveget. Érveket hozott fel, hogy világosan megmutassa, hogy a feltámadás részét képezi Isten szándékának (Márk 12:24–27).

Ahhoz, hogy ügyes tanítóvá válj, jelentősen hozzájárul az, ha megtanulsz helyesen és hatásosan érvelni a Szentírásból.