A Catechism of the Catholic Church (Katolikus Egyház Katekizmusa) ezt mondja: „Ahhoz, hogy feltámadjunk Krisztussal, meg kell halnunk Krisztussal: ’meg kell válnunk a testtől és haza kell érkeznünk az Úrhoz’ [2Korinthus 5:8]. Ebben az ’elköltözésben’, amely a halált jelenti, a lélek különválik a testtől [Filippi 1:23]. A halottak feltámadásának napján egyesül majd újra a testtel.” De vajon az itt idézett versekben azt mondja Pál apostol, hogy a lélek túléli a test halálát, majd pedig várja az „utolsó ítéletet”, hogy újra egyesülhessen a testtel?

A 2Korinthus 5:8-ban Pál ezt mondja: „Bizodalmunk . . . van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.” Néhányan úgy vélik, ezek a szavak a várakozás közbenső állapotára utalnak. Arra is hivatkoznak, amit Jézus a hűséges követőinek ígért, hogy elmegy és helyet készít nekik, ahova ’magához veszi őket’. De mikor válnak valóra ezek a kilátások? Jézus azt mondta, hogy akkor, amikor ’ismét eljön’, jövőben elkövetkező jelenlétének idején (János 14:1–3). Ehhez hasonlóan a 2Korinthus 5:1–10-ben Pál azt mondta, hogy a felkent keresztények általában abban reménykedtek, hogy égi lakóhelyet örökölnek. Ez nem a lélek valamiféle feltételezett halhatatlansága által következik be, hanem feltámadás által Krisztus jelenléte idején (1Korinthus 15:23, 42–44). Charles Masson Szentírás-magyarázó úgy következtetett, hogy a 2Korinthus 5:1–10 „jól érthető tehát anélkül, hogy a »közbenső állapot« hipotéziséhez folyamodnánk”.