„Állandóan vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben vagytok-e”
Kiemelkedő részletek a korinthusiaknak írt második levélből
PÁL apostol aggódott a Korinthusban élő keresztényekért. Vajon hogyan tekintették az első levélben nekik adott tanácsot? Éppen Macedóniában tartózkodott, amikor Titus megérkezett s kedvező beszámolót hozott arról, hogy a levél megbánásra indította őket. Ó, mennyire megörvendeztette ez Pált! (2Korinthus 7:8–13).
Pál a korinthusiaknak írt második levelét Macedóniából írta i. sz. 55-ben, valószínűleg az év második felében. E levélben kitért azokra a lépésekre, amelyeket a gyülekezet tisztán tartása érdekében tettek, szívükbe ültette azt a vágyat, hogy a Júdeában élő szükségben levő hívőknek segítséget nyújtsanak, valamint megvédte apostolságát. Sok mindent javunkra fordíthatunk abból, amit Pál itt elmondott ’amikor megvizsgáljuk, hogy a hitben vagyunk-e’ (13:5). Lássuk hát, mit emelhetünk ki ebből a levélből!
A Vigasztalás Istenének szolgája
Pál apostol rámutatott, hogy miként Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, úgy nekünk is meg kell vigasztalnunk másokat és imádkoznunk kell értük (1:1-2:11). Bár Pál és társai jelentős nyomásnak voltak kitéve, Isten megszabadította őket. Azért még a korinthusiak is segítségükre lehettek érdekükben mondott imáikkal, éppen úgy, ahogy nekünk is imádkoznunk kell a többiekért, akik magukévá teszik az igaz hitet. De mi a helyzet az 1Korinthus 5. fejezetében említett erkölcstelen emberrel? Őt nyilvánvalóan kiközösítették, de megbánást tanúsított. Milyen enyhülést jelenthetett számára, amikor a korinthusiak megbocsátásban részesítették őt és szeretettel visszafogadták soraikba!
Pál szavai növelik értékelésünket a keresztény szolgálat iránt, megerősítve állásfoglalásunkat az igaz hit mellett (2:12-6:10). Hiszen az újszövetség szolgáinak az a kiváltsága, hogy „győzedelmes menet”-ben vegyenek részt Istennel az élükön! Pál és munkatársai értékes kincsnek tartották szolgálatukat az irántuk tanúsított irgalomért. Hozzájuk hasonlóan napjaink felkentjei is a békéltetés szolgálatában állnak. Sőt Jehova összes Tanúi gazdaggá tesznek másokat szolgálatuk révén.
Tökéletesítsük szentségünket és legyünk nagylelkűek!
Pál rámutat, hogy a keresztény szolgáknak tökéletesíteniük kell szentségüket Jehova félelmében (6:11-7:16). Ha szilárdan akarunk állni a hitben, kerülnünk kell, hogy hitetlenekkel közös igába fogjanak minket, és arra is szükségünk van, hogy megtisztuljunk a testi és szellemi tisztátalanságtól. A korinthusiak úgy végezték el a tisztulási aktust, hogy kiközösítették soraikból az erkölcstelen bűnöst, Pál pedig örvendezett, hogy első levele megszomorította őket a bűnbánatra, hogy így megmentésben részesülhessenek.
Azt is tudomásunkra hozza, hogy az istenfélő szolgák jutalomban részesülnek nagylelkűségükért (8:1-9:15). A szükségben levő „szentek”-nek nyújtott segítség tekintetében, Pál a macedóniaiak nagyszerű példájára hivatkozott. Nemeslelkűségük meghaladta képességüket, Pál pedig ugyanolyan bőkezűséget várt el a korinthusiak részéről is. Ajándékozásuk — miként a mienk is — tiszta szívből jöjjön, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten” és ő maga is mindenféle bőkezű ajándékkal teszi gazdaggá népét.
Pál — a gondos apostol
Ha bármit elérünk Jehova szolgálatában mint szolgák, őbenne dicsekedjünk és ne önmagunkban (10:1-12:13). Végül csakis ’Isten által erőssé’ tett szellemi fegyverekkel tudjuk megdönteni a hamis érveléseket. A dicsekvő, „fő-fő apostolok” a korinthusiak között soha nem múlhatták fölül Pál — mint Krisztus szolgája — teljesítményét a kitartás terén. S hogy ne lehessen Pál túlságosan felmagasztalva, Isten nem távolította el a ’hústestében levő tövist” — talán a gyenge látást vagy azokat a hamis apostolokat. Pál egyébként is inkább a gyengeségeivel dicsekedne, csakhogy „a Krisztus ereje” mintegy sátorként fölötte maradhatna. Mint olyan ember, aki szilárdan áll a hitben, nem bizonyult alsóbbrendűnek, mint a fő-fő apostolok. A korinthusiak látták Pál apostolságának bizonyítékait, melyeknek tanújelét adta közöttük „teljes kitartással és jelekkel és csodákkal és hatalmas tettekkel.”
Mint szolga és mint apostol, Pál szívén viselte hívőtársai szellemi érdekeit, úgy ahogyan nekünk is kell (12:14-13:14). Ő ’a legnagyobb örömmel áldoztatna fel lelkeikért’. De Pál attól félt, hogy Korinthusba érkeztekor olyanokat fog találni, akik nem bánták meg a hústest cselekedeteit. Ezért aztán azt tanácsolta, hogy mindnyájan vizsgálják felül: a hitben vannak-e és azért imádkozott, hogy „ne tegyenek semmi rosszat”. Végezetül arra ösztönözte őket, hogy örvendezzenek, épüljenek és vigasztalódjanak, gondolkodjanak egy értelemben és éljenek békésen. Milyen remek tanács ez nekünk is!
Továbbra is vizsgáljuk meg magunkat!
Pálnak a korinthusi keresztényekhez írt levele tehát különböző módokat javasol arra nézve, hogy továbbra is vizsgáljuk meg magunkat, hogy a hitben vagyunk-e. Szavai bizonnyal arra kell, hogy indítsanak minket, hogy másokat megvigasztaljunk éppen úgy, ahogyan Isten is megvigasztal minket minden nyomorúságunkban. Annak, amit az apostol a keresztény szolgálatról mond, arra kell ösztönöznie bennünket, hogy hűségesen vigyük véghez azt, mialatt tökéletesítjük szentségünket Jehova félelmében.
Ha Pál tanácsát alkalmazzuk, az valóban nagylelkűbbé tehet minket és növelheti segítőkészségünket. Szavaiban mégis arra ösztönöz bennünket, hogy dicsekvésünk Jehovában legyen ne pedig magunkban. Nagyfokú szerető törődést kell kimutatnunk hittestvéreink iránt. Ezek és egyéb szempontok a korinthusiakhoz írt második levélben biztosan segítségünkre lehetnek abban, hogy ’továbbra is megvizsgáljuk magunkat, hogy a hitben vagyunk-e’.
[Kiemelt rész/kép a 26. oldalon]
JEHOVA DICSŐSÉGÉNEK VISSZATÜKRÖZÉSE: Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről a Szövetség tábláival, arca sugarakat bocsátott ki, mert Isten beszélt vele (2Mózes 34:29, 30). Pál utalt erre és ezt mondta: „Mi pedig mindannyian dicsőségről dicsőségre ugyanolyan képmásra változunk, leplezetlen arccal tükörként visszatükrözve Jehova dicsőségét pontosan úgy, ahogy azt Jehova, a Szellem véghezviszi” (2Korinthus 3:7–18) Régen a kézi tükröket fémből készítették, bronzból vagy rézből és felfényezték őket, hogy megfelelő tükröző felületet kapjanak. A felkent keresztények — mint tükrök — visszatükrözik Isten dicsőségét, amely Jézus Krisztusról világít rájuk, fokozatosan, ’átváltoztatva őket azzá a képmássá’ amelyet a Jehova dicsőségét visszatükröző Fia közvetít (2Korinthus 4:6; Efézus 5:1). A szent szellem és a Szent Iratok révén Isten megteremti bennük „az új egyéniséget”, saját tulajdonságainak visszatükröződését (Efézus 4:24; Kolossé 3:10). Legyen bár reménységünk égi vagy földi, mutassuk ki ezt az egyéniséget és tartsuk becsben Isten dicsősége visszatükrözésének kiváltságát szolgálatunkban.
[Kiemelt rész/kép a 27. oldalon]
„AZ IGAZSÁGOSSÁG FEGYVEREI”: Egyik módja annak, ahogy Pál és társai Isten szolgáiként ajánlották magukat ’az igazságosság fegyverei által történt’, amelyek ’a jobb kezük felől és a bal kezük felől’ voltak (2Korinthus 6:3–7). A jobb kezet kardforgatásra, a bal kezet pedig a pajzs tartására használták. Noha Pált és munkatársait minden oldalról támadták, ők fel voltak fegyverkezve a szellemi hadviselésre. Hadat viseltek a hamis tanítók és a „fő-fő apostolok” ellen, hogy a korinthusi gyülekezetet ne térítsék el a Krisztusnak végzett önátadástól. Pál nem folyamodott a bűnös hústest fegyvereihez — ravaszság, csalás vagy fortély alkalmazása révén (2Korinthus 10:8–10; 11:3, 12–14; 12:11, 16). A „fegyverek”, amelyeket használt, igazságosak vagy jogosak voltak, eszközök az igaz imádat ügyének előmozdítására mindenféle támadások ellen. Ugyanennek a célnak érdekében használják most Jehova Tanúi ezeket az „igazságosság fegyvereit”.