Olvasók kérdései
▪ Hogyan tekintsék a keresztények egyénileg és az egész gyülekezet azt a bibliai tanácsot, hogy „csak az Úrban” házasodjanak?
Az olyan asszonynak, akinek meghalt a férje, Pál apostol ezt tanácsolja: „Szabadon házasodhat akivel akar, de csak az Úrban” (1Korinthus 7:39). Ez nem csupán emberi tanács. Pál ihletés alatt írta e szavakat; bölcs és szerető tanácsa ezért Istentől ered. A keresztényeknek tehát komolyan kell venniük, nem szabad figyelmen kívül hagyni vagy könnyelműen bánni vele. A Bibliában feljegyzett történelem is aláhúzza ezt.
Amikor Ábrahám feleséget választott Izsáknak, nem a hamis vallás hívei, a környékbeli kánaániták közül választotta ki azt. Inkább vette magának a fáradságot és távoli országból hozatott feleséget a rokonai közül, akik elismerték az igaz Istent. Izsák is így szólt Jákobhoz: „Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül” (1Mózes 28:1; 24:1–67). Ábrahám és Izsák tudta, hogy a házasság nem csupán romantikus vonzalom dolga. Jehova iránti odaadásunkat is érinti, hiszen ha hitetlennel kötünk házasságot, az súlyos problémákat okozhat, sőt azt is előidézheti, hogy eltávolodunk az igaz imádattól.
Mégsem tartózkodott minden egyes héber szilárdan attól, hogy olyanokkal barátkozzon, akik nem imádták Jehovát. Dina például olyan fiatalokkal barátkozott a saját környezetében, akik nem az igaz Istent szolgálták. És hová jutott? Nos, az egyik fiatal férfi szenvedélyre lobbant iránta és erőszakot követett el rajta. Úgy tűnik, hogy Júda egy időre elköltözött a családjától és kánaánita nőtt vett feleségül. És mi lett a következménye? Ebből a felemás házasságból három fiú született, Jehovának azonban kettőt közülük el kellett pusztítania a gonoszságuk miatt. Simeonnak is volt egy fia, aki kánaánita nőtől született. Ezt annyira rendkívüli és nemkívánatos esetnek tekintették, hogy még Jákob utódainak a felsorolásában is külön felhívják rá a figyelmet (1Mózes 34:1, 2; 38:1–10; 46:8–10).
Amikor Isten törvényt adott Izrael vezetése céljából, előre figyelmeztette őket arra, hogy ne kössenek házasságot olyannal, aki nem tartozik Jehova imádói közé (5Mózes 7:2–4). Ennek az intézkedésnek a bölcsességét jól kiemeli az a tragédia, amely Salamont sújtotta. Talán azt hitte, hogy rendkívüli bölcsessége folytán képes lesz leküzdeni bármilyen nehézséget, úrrá lenni bármilyen próbán, amelyet olyan nőkkel való házassága okozhat, akik nem szolgálják Jehovát. Még Salamon is kárt vallott, amikor nem vette tudomásul Isten tanácsát (1Királyok 11:1–6).
Végül, a Keresztény Görög Iratokban Isten megismételte a tanácsot: Ne köss házasságot olyannal, aki nem szolgálja az Urat. Az ihletett tanács nem úgy szólt: ’ha találsz egy tiszta, erkölcsös személyt, megengedett dolog, hogy udvarolj neki és házasságra lépj vele abban a reményben, hogy az illető idővel kereszténnyé lesz’. Isten Szava világosan kijelenti: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában” (2Korinthus 6:14). Olyannal kötni házasságot, aki még nem alámerített keresztény, annyit jelent, hogy nem tartjuk tiszteletben ezt a komoly tanácsot.
Mivel Jehova tanúi mint nép bölcsnek és komolynak tekintik ezt a tanácsot, senkit sem akarnak hozzásegíteni ahhoz, hogy a tanáccsal ellentétben cselekedjen. Például, ha egy szellemi testvér vagy testvérnő gyengeségből olyannak kezd udvarolni vagy olyannal kezd együtt járni, aki nem Jehova tanúja, a gyülekezet tagjai aligha fogják őt erre buzdítani azáltal, hogy ők is társadalmi kapcsolatot tartanak fenn a hitetlennel. Egyetértenek ugyanis a Bibliával abban, hogy a nem keresztény nem jó társaság (1Korinthus 15:33). De továbbra is érdeklődést tanúsítanak a testvérük vagy testvérnőjük iránt. Elláthatják őt tapintatos és buzdító tanáccsal, hogy segítsenek neki elkerülni a szomorú ösvényt, amelyen Salamon járt. (Vö. 2Thessalonika 3:14, 15).
Mi legyen azonban akkor, ha egy tanú tervbe veszi, hogy figyelmen kívül hagyva Isten tanácsát, olyannal fog házasságra lépni, aki nem alámerített tanú? Hacsak kivételes ok nem indokolja, a testvérek a gyülekezetben nem fogják ünnepélyessé tenni ezt a felemás igát. Nem bocsátják rendelkezésére a Királyság-termet a menyegzőhöz. A terem két alámerített keresztény házasságához áll rendelkezésre, olyanokéhoz, akik „csak az Úrban” házasodnak. Vagy esetleg néha olyanok számára is rendelkezésre áll, akik rendszeresen szolgálják Jehovát a gyülekezet tagjaiként és nemsokára alámerítkeznek. Amikor megtagadják a Királyság-terem használatát olyan tanútól, aki azt tervezi, hogy ’hitetlennel lesz felemás igában’, a gyülekezet vénei ezzel is kiemelik Isten tanácsának komoly jellegét, tudniillik azt, hogy a testvérek „csak az Úrban” kössenek házasságot.