’Továbbra is igazítsátok helyre magatokat!’

„BIZTOS benne, hogy nem tévesztjük el a célunkat?” Az utas a hajó elsőtisztjéhez intézte a kérdését. Ahogy a parányi hajó ott himbálózott és hánykolódott az Atlanti-óceán déli részén levő hírhedt „partfok-hullámok” hatalmában, úgy tűnt számára, hogy a csodával lesz határos, ha elérik a térképen levő picinyke pontot, ami a rendeltetési helyük.

Az elsőtiszt ekkor a hajóhídra hívta őt, és elmagyarázta neki a navigációs műszerek működését — a tájolók, a radar, a műhold jelzéseket vevő berendezések, sőt még az egyszerű szextáns működését is. Noha a hölgy a műszaki magyarázatot nem egészen érte fel ésszel, a hajózás alapvető elvét sikerült megértenie: tudniillik a pályakorrekciót. A kormány szerkezetének segítségével a kapitány ellensúlyozhatja a tenger áramlatainak és a szélnek a hatását, állandó kiigazításokat végezve. E kiigazítások nélkül rendeltetési helyüket sok-sok kilométerrel elkerülnék.

A keresztények hajókhoz hasonlítanak az emberiség tengerében. Célunk az, hogy „[Jehova] végül is szeplőtelennek, és hibátlannak találjon benneteket békességben” (2Péter 3:14). Ám miként a hajónál, úgy nálunk is léteznek olyan belső és külső erők, amelyek igyekeznek letéríteni bennünket a pályánkról. Mennyire helyénvalóak ezért Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt szavai: „Ezért imádkozunk a helyreállításotokért . . . Továbbra is tökéletesedjetek, igazítsátok helyre magatokat” (2Korinthus 13:9, 11).

Amit a helyreigazítás magában foglal

A görög szakkifejezés, amelyet itt „helyreigazítás”-nak fordítanak, arra utal, hogy valamit „valamihez hozzá kell igazítani”. (Lásd a Reference Bible lábjegyzetét!) Egyes bibliaszövegekben ezt a szót abban az értelemben használják, hogy valamit vissza kell állítani a megfelelő helyzetbe. Például a Máté 4:21-ben hasonló kifejezést használnak a hálók „kijavítására” (Kingdom Interlinear). Felvetődik tehát a kérdés: mit jelent a keresztények számára, hogy helyreigazítódjanak?

Nos, fordítsuk figyelmünket a Korinthusban élő keresztényekre, akiknek erről Pál írt. Egy korábbi levelében, amelyet ezeknek a keresztényeknek címzett, Pál rámutatott, hogy jó néhány helytelen viselkedési forma uralkodott a gyülekezetben: szektásság, nemi erkölcstelenség megtűrése; a testvérek világi törvényszék előtt való pereskedése, tiszteletlenség az Úr vacsorájával szemben, sőt rendetlenül megtartott összejövetelek (1Korinthus 1:10–13; 5:1; 6:1; 11:20, 21; 14:26–33). A korinthusiaknak ezért szükséges volt „kijavítani” az ott uralkodó viselkedési formát, azaz „hozzáigazítani” az isteni alapelvekhez.

Pál második levele tanúsítja, hogy ők ezt meg is tették pontosan (2Korinthus 7:11). Mindazonáltal Pál tisztában volt vele, hogy a világtól, a Sátántól és a saját hústestük hajlamaitól eredő nyomás időnként azután is letéríti őket a helyes pályáról. Ezért hát teljesen helyénvaló volt Pál azon tanácsa, hogy továbbra is ’igazítsák helyre magukat’.

Ma is szükség van helyreigazításra

Jehova Tanúinak is szükségük van arra, hogy helyreigazítsák magukat napjainkban. Sátán, az Ördög ’háborút visel’ ellenünk, s lázasan arra törekszik, hogy feladjuk feddhetetlenségünket (Jelenések 12:17; Efézus 6:12). Körülvesz bennünket a dolgok egész világra kiterjedő rendszere is, amely „a levegőbeli hatalmasságok uralkodója szerint működik”. Munkatársaink és iskolatársaink talán olyan emberek, akik ’a hústestük kívánságaival összhangban viselkednek, a test akaratának cselekedve’ (Efézus 2:2, 3). Állandó harcot kell vívnunk az öröklött bűnös hajlamainkkal is (Róma 7:18–25). Ha nem igazítanánk folyton helyre magunkat, könnyen letéríthetnének bennünket a pályánkról.

Péter apostol tapasztalata jól rávilágít erre. Miután helyesen úgy azonosította Jézust mint „a Krisztus[t], az élő Isten Fiá[t]”, Péter dicséretben részesült e szavak szerint: „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki az egekben van” (Máté 16:16, 17). Ebből az következik, hogy Péter gondolkodásmódja jó irányba haladt. Mégis azon az időn belül, amit a következő hat vers felölel, Jézusnak szigorú feddésben kellett őt részesítenie! Tudniillik, amikor megtudta, hogy Krisztusnak „sokat kell szenvednie . . . és meg kell öletnie”, Péter így biztatta Jézust: „Kedvezz magadnak, Uram; ez nem történhet meg veled!” Jézus azonnal így válaszolt: „Távozz tőlem Sátán! Botláskő vagy nekem, mert nem Isten szerint, hanem emberek szerint gondolkodol” (Máté 16:21–23).

Péter testi szemszögből nézte a dolgot. Gondolkodását és magatartását helyre kellett igazítani. Vajon ugyanez időnként nem vonatkozik-e ránk is? Nem vagyunk-e hajlamosak a dolgokat a saját nézőpontunkból látni Isten nézőpontja helyett? Ezért hát alkalmilag szükségünk van helyreigazításra. Miként a tengeren haladó hajónál, ezek a kiigazítások időnként kicsinyek, csaknem jelentéktelenek. Ámde jelenthetik azt is, hogy elérjük-e a célunkat vagy pedig szellemi hajótörést szenvedünk. A most elvégzett kis helyreigazítás megelőzheti, hogy nagyobb — talán fájdalmas — kiigazításokat kelljen elvégezni a későbbiek folyamán.

Isteni irányadó mértékek

Ha egy hajó navigációs műszerei nincsenek pontosan beállítva, nem lehet megfelelő pályamódosítást végezni. Hasonló módon, ha életünket a helyes irányban és pályán akarjuk tartani, akkor szükségünk van Isten Szavának, a Bibliának pontos vezetésére. „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására” (2Timótheus 3:16). Ez az ihletett Szó közzéteszi Isten irányadó mértékeit a magatartás és gondolkodás terén. Rendszeres olvasása lényeges ahhoz, hogy „az igazságosság ösvényein” járjunk (Zsoltárok 23:3).

További irányítást a felkent keresztények „hű és értelmes rabszolga” osztálya nyújt. Őket Jehova szelleme segíti, hogy fokozatosan megértsék az ő akaratát (Máté 24:45–47; Példabeszédek 4:18). Tehát, ha útbaigazítást kapunk Jehova szervezetétől, bölcsen alárendeljük annak magunkat, nagyon is jól tudva, hogy Jehova csakis olyan módon vezet minket, hogy azzal örökké tartó jólétünket szolgálja (Ésaiás 48:17).

Ám időnként személyes segítségre van szükségünk, hogy a helyes úton maradjunk. Pál így figyelmeztet a Galata 6:1-ben: „Testvérek, mégha valaki félrelép is anélkül, hogy észrevenné, ti szellemi képesítésűek próbáljátok meg helyreigazítani az ilyen embert szelídség szellemében.” Vének és kisegítő szolgák vannak azok között, akik ilyen szellemi képesítésekkel rendelkeznek. Gyakran előfordul, hogy közvetlenül felhívják a figyelmünket azokra a területekre, amelyeken kiigazításokat kell végeznünk.

Erőfeszítésre van szükség

Nem mindig könnyű megtenni a szükséges változtatásokat az életünkben. Megint csak vedd figyelembe Pétert. Mivel zsidónak született, Péter úgy nőtt fel, hogy osztotta azt a zsidók között uralkodó negatív szemléletmódot, ahogyan más emberfajtákra tekintettek. Miként a pogány Kornéliusnak mondta: „Jól tudod, mennyire törvénytelen egy zsidónak más fajtájú emberrel kapcsolatban állni, vagy ahhoz közeledni.” Mindazonáltal, miután felismerte: Isten akarata az, hogy megossza a keresztény igazságot ezzel az emberrel és a családjával, Péter így következtetett: „Bizony látom, nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte az, aki féli őt és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:28, 34, 35).

Péter ekkor meglepő változtatást végzett a más fajtájú emberek iránti gondolkodásában és magatartásában! Azonban világossá vált, hogy további helyreigazításra volt szüksége ebben a tekintetben, mert pár évvel később Péter engedett a vele egyenlő fajtájúak nyomásának, semmibe vette a pogány hívőket. Pál apostolnak meg kellett őt feddnie, kemény kifejezésekkel, hogy segítsen neki a gondolkodását még inkább helyreigazítani! (Galata 2:11–14).

Ma is előfordulhat, hogy egy keresztény a fajta megkülönböztetése szellemében nevelkedett. Miután az igazságot elfogadta, elméjével elismerheti, hogy Isten nem személyválogató, azonban még mindig erős lehet benne a fajta iránti előítélet. Noha nem viselkedik ellenségesen más fajtájú emberekkel, automatikusan úgy következtethet, hogy azoknak fajtabeli örökségüknél fogva nem kívánatos tulajdonságaik vannak. Esetleg próbára teszi türelmüket rasszista tréfákkal, vagy olyan megjegyzésekkel, amelyek állandóan felhívják a figyelmet a másik fajtára, vagy a fajtabeli különbségekre. Még az is előfordulhat, hogy elutasítja a keresztény társától kapott szellemi intést, mivel az illető — neveltetése vagy társadalmi helyzete révén — hátrányosabb helyzetben van és talán nem tudja kifejezni magát bizonyos módon. Nyilvánvaló, hogy az ilyen egyénnek valódi erőfeszítést jelent, hogy gondolkozását összhangba hozza Jehováéval!a

De legyen bár a szóban forgó vitás kérdés fajta iránti előítélet, materializmus, iskolában vagy munkahelyen felmerülő társadalmi bonyodalom, vagy annak szükségessége, hogy jelen legyünk a keresztény összejöveteleken, fogékonyaknak kell lennünk az útmutatásra, amelyről Isten Szava és szervezete gondoskodik. Sose érezzük, hogy a megalapozott szentírási tanács ránk nem vonatkozik és figyelmen kívül hagyható. Emlékezz arra, hogy a hűtlen izraeliták azt mondták: „Jehova útja nem jól szabályozott!” Vajon nem nekünk kell Jehova útjaihoz igazodnunk? (Ezékiel 18:25).

Örvendünk annak, hogy Jehova melegen érdeklődik aziránt, hogyan járunk őelőtte, állandó helyreigazításról gondoskodva az ő népe számára. Úgy van, ahogy Ésaiás megjövendölte: „És saját füleddel hallod majd a mögötted hangzó szót: ’Ez az út; ezen járjatok;’ még ha jobbra vagy balra mennétek is.” A magunk részéről bárcsak fogékonyak lennénk a Jehovától jövő ily szerető irányításra és „készek [lennénk] engedelmeskedni” (Ésaiás 30:21; Jakab 3:17). Igen, továbbra is fogadjuk el a helyreigazítást, hogy pályánk végén célhoz érjünk. Ez a cél pedig Isten örökké tartó kegyelme!

[Lábjegyzet]