Állj szilárdan az Istentől kapott szabadságban!
„Mert Krisztus ilyen szabadságra szabadított meg bennünket. Álljatok ezért szilárdan, és ne engedjétek magatokat ismét a rabszolgaság igájába hajtani” (GALÁTZIA 5:1).
1., 2. Hogyan veszett el az Istentől kapott szabadság?
JEHOVA népe szabad. De nem keresi az Istentől való függetlenséget, mivel ez azt jelentené, hogy Sátán rabságában van. Jehovával ápol szoros kapcsolatot, és annak a szabadságnak örvend, amit ő adott neki.
2 Első szüleink, Ádám és Éva, elvesztették Istentől kapott szabadságukat és a bűn, a halál, valamint az Ördög rabszolgáivá váltak (1Mózes 3:1–19; Róma 5:12). Sátán az egész világot a pusztulásba vezető bűnös útra irányította! De azok, akik szilárdan állnak Istentől kapott szabadságukban, az örök élethez vezető úton járnak (Máté 7:13, 14; 1János 5:19).
Szabadulás a rabságból
3. Milyen reményt ébresztett Isten az Édenben?
3 Jehova szándéka az volt, hogy a nevét tisztelő emberek kiszabaduljanak Sátán, a bűn és a halál rabságából. Ezt a reményt ébresztette az, amit Isten mondott a Sátán által felhasznált kígyónak: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Ő a fejeden sebez meg téged, te pedig a sarkán sebzed meg őt” (1Mózes 3:14, 15). Jézus Krisztus, a Jehova égi szervezetéből való Mag, sebesülést szenvedett a sarkán, amikor meghalt az oszlopon, de Isten így gondoskodott váltságáldozatról, hogy megszabadítsa a hívő emberiséget a bűntől és haláltól (Máté 20:28; János 3:16). S a megfelelő időben Jézus szétzúzza majd Sátán, az ősi Kígyó fejét (Jelenések 12:9).
4. Milyen szabadságot élvezett Ábrahám, és mit ígért meg neki Jehova?
4 Mintegy 2000 évvel az Édenben adott ígéret után „Jehova barátja”, Ábrahám engedelmeskedett Istennek és elhagyta Ur városát, hogy másutt telepedjen le (Jakab 2:23; Zsidók 11:8). E tettéért szabadságot kapott Istentől, és többé már nem úgy élt, mint Sátán világa hamis vallásának, korrupt politikájának és mohó kereskedelmének rabszolgája. Az édeni próféciához Isten ígéreteket adott: minden család és nemzet megáldatik Ábrahám és az ő Magva által (1Mózes 12:3; 22:17, 18). Ábrahám mentes volt a helytelínéstől, mivel „hitt Jehovában, és ő ezt igazságosságul számította be neki” (1Mózes 15:6). Ehhez hasonlóan ma a Jehovával való szoros kapcsolat Istentől kapott szabadságot eredményez: mentességet a helytelnítéstől és a Sátán hatalmában heverő világ rabszolgaságától.
Egy lebilincselő jelképes dráma
5. Milyen körülmények kapcsolódnak Izsák születéséhez?
5 Azért, hogy Ábrahámnak magva lehessen, meddő felesége, Sára felajánlotta neki szolgálóleányát, Hágárt: az szüljön neki egy gyermeket. E szolgálóleánytól született Ábrahám Izmael nevű fia, de Isten nem őt választotta a megígért Magnak. Amikor Ábrahám százéves, Sára pedig kilencvenéves volt, Jehova képessé tette őket arra, hogy Izsák nevű fiuk szülessen. Izmael csúfolta Izsákot, ezért Hágárt és a fiát elbocsátották, így vitathatatlanul Izsák, a szabad nőtől, Sárától született fiú maradt meg Ábrahámnak, mint az ő magva. Ábrahámhoz hasonlóan Izsák is hitet gyakorolt és Istentől kapott szabadságnak örvendett (1Mózes 16:1–16; 21:1–21; 25:5–11).
6., 7. Miről győztek meg hamis tanítók néhány galátziabeli keresztényt, de mit fejtett ki Pál?
6 Ezek az események nagyon jelentős dolgokat árnyékoltak elő az Istentől kapott szabadságot szeretők számára. Erről tett említést Pál apostol a galátziabeli gyülekezethez írt levelében i. sz. 50—52 körül. Akkorra a vezető testület úgy döntött, hogy a körülmetélkedés nem kötelező a keresztények számára. De a hamis tanítók meggyőztek néhány galátziait arról, hogy az a keresztényiség alapvető vonása.
7 Pál ezt mondta a galátziaiaknak: a Krisztusba vetett hit által nyilváníttatik egy személy igazságosnak, és nem a Mózesi Törvény cselekedetei által (1:1—3:14). A Törvény nem érvénytelenítette azt az ígéretet, amely az ábrahámi szövetséghez kapcsolódik, hanem nyilvánvalóvá tette a bűnöket és Krisztushoz vezető nevelőként szolgált (3:15–25). Jézus a halála által felszabadította a Törvény alatt lévőket, lehetővé téve számukra, hogy Isten fiaivá váljanak. Így a visszatérés a napok, hónapok, évszakok és évek megtartásának elrendezéséhez a rabszolgaságba való visszatérést jelentené (4:1–20). Pál ezt írta:
8., 9. a) Fejtsd ki a saját szavaiddal röviden, mit mondott Pál a Galátzia 4:21–26-ban! b) Kit vagy mit ábrázolt Ábrahám és Sára ebben a jelképes drámában, és ki a megígért Mag?
8 „Mondd, te, aki törvény alatt akarsz lenni, nem hallod a Törvényt? Például, meg van írva, hogy Ábrahámnak lett két fia, egy [Izmael] a szolgálólánytól [Hágártól] és egy [Izsák] a szabad nőtől [Sárától]; de a szolgálólánytól való igazából a hústest módján született, a másik, a szabad nőtől való pedig ígéret által. Ezek a dolgok jelképes drámaként állnak; mert ezek [a nők] két szövetséget jelentenek, az egyik [a Törvényszövetség] a Sínai-hegyről valót [ahol Isten beiktatta a szövetséget az izraelitákkal], amely rabszolgaságra szüli gyermekeit, és amely Hágár. [A másik szövetség Ábrahámmal a Magra vonatkozóan köttetett.] Nos ez a Hágár a Sínait jelenti, ami egy hegy Arábiában, és ő megfelel a mai Jeruzsálemnek, mert az rabszolgaságban van a gyermekeivel [Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottaival] együtt. A fenti Jeruzsálem azonban szabad, és ő a mi anyánk” (Galátzia 4:21–26).
9 Ebben a jelképes drámában Ábrahám Jehovát ábrázolja. „A szabad nő”, Sára, Isten „asszonyát” vagy szent egyetemes szervezetét. Ez létrehozta Krisztust, a jelképes asszony és a Nagyobb Ábrahám Magvát (Galátzia 3:16). Jézus, hogy az embereknek megmutassa a tisztátalan imádatból, a bűnből és a Sátántól való szabadulás útját, az igazságot tanította és leleplezte a hamis vallást; de Jeruzsálem és gyermekei vallási rabságban maradtak, mivel elutasították őt (Máté 23:37, 38). Jézus zsidó követői szabaddá váltak a Törvénytől, amely a tökéletlenség, a bűn és a halál általi rabságukat mutatta. Valójában minden ember szabad, aki elfogadja Jézust mint akit Isten „asszonya” hozott létre, hogy messiási Király és ’a fogságba hurcoltaknak szabadságot hirdető’ Felszabadító legyen! (Ésaiás 61:1, 2; Lukács 4:18, 19).
Kerüld a rabszolgai igát!
10., 11. A rabszolgaság mely igájától szabadította meg követőit Krisztus, és milyen mai párhuzam vehető észre?
10 Pál ezt írta azokhoz, akik Krisztussal, a Nagyobb Izsákkal együtt Ábrahám magvát alkotják: „A fenti Jeruzsálem azonban szabad, és ő a mi anyánk. . . . Mi pedig, testvérek, Izsákhoz hasonlóan, az ígéret gyermekei vagyunk. De amint akkor a test szerint született [Izmael] üldözni kezdte a szellem szerint születettet [Izsákot], úgy most is. . . . Nem a szolgálóleány, hanem a szabad nő gyermekei vagyunk. Mert Krisztus ilyen szabadságra [a Törvénytől] szabadított meg bennünket. Álljatok ezért szilárdan, és ne engedjétek magatokat ismét a rabszolgaság igájába hajtani” (Galátzia 4:26—5:1).
11 Jézus bármelyik követője a rabszolgaság igájába kerülhet, ha alávettetik a Törvénynek. A hamis vallás a rabszolgai iga egyik jelenkori formája, a kereszténység pedig az ősi Jeruzsálemnek és gyermekeinek párhuzama. A felkentek azonban a Fenti-Jeruzsálemnek, Isten szabad égi szervezetének gyermekei. Ők és földi reménységgel rendelkező hívőtársaik nem részei ennek a világnak és nincsenek Sátán rabságában (János 14:30; 15:19; 17:14, 16). Miután az igazság és Jézus áldozata által megszabadultunk, álljunk szilárdan Istentől kapott szabadságunkban!
Foglalj állást az Istentől kapott szabadság mellett!
12. Mire szánják el magukat a hívők, és mi kerül most megbeszélésre?
12 Milliók élveznek most Jehova Tanúiként igazi szabadságot. Ők további milliókkal tartanak bibliatanulmányozást, akik közül sokan ’igazán vágyat éreznek az örök élet iránt’. Amikor hívőkké lesznek, állást foglalnak az Istentől kapott szabadság mellett az alámerítkezés által (Cselekedetek 13:48; 18:8). De milyen lépések előzik meg a keresztény alámerítkezést?
13. Milyen kapcsolat van az ismeret és az alámerítkezés között?
13 Az alámerítkezés előtt el kell sajátítani a Szentírás pontos ismeretét és aszerint kell cselekedni (Efézus 4:13). Ezért mondta Jézus a követőinek: „Menjetek . . . és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek (Máté 28:19, 20).
14. Milyen ismeretet igényel az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében való alámerítkezés?
14 Az Atya nevében történő alámerítkezés azt jelenti: elismerjük Jehovának mint Istennek, Teremtőnek és Egyetemes Szuverénnek tisztségét és hatalmát (1Mózes 17:1; 2Királyok 19:15; Jelenések 4:11). A Fiú nevében történő alámerítkezés megkívánja, hogy valaki megismerje Krisztus tisztségét és hatalmát, mint felmagasztalt szellemi teremtményét, a messiási Királyét és az egyetlenét, akin keresztül Isten ’megfelelő váltság’-ról gondoskodott (1Timótheus 2:5, 6; Dániel 7:13, 14; Filippi 2:9–11). A szent szellem nevében alámerített személy tudatában van annak, hogy a szent szellem Isten tevékeny ereje, amelyet Jehova felhasznált a teremtésnél és a Biblia íróinak ihletésénél, valamint más módokon is (1Mózes 1:2; 2Péter 1:21). Természetesen sok egyéb dolgot is meg kell tanulni Istenről, Krisztusról és a szent szellemről.
15. Miért kell egy személynek hitet gyakorolnia az alámerítkezés előtt?
15 Az alámerítést megelőzően pontos ismereten alapuló hitet kell gyakorolni. „Hit nélkül pedig lehetetlen [Jehovának] tetszeni” (Zsidók 11:6). Az, aki hitet gyakorol Istenben, Krisztusban és az isteni célban, az Jehova Tanúinak egyike akar lenni, Isten Szavával összhangban kíván élni és értelmes részt akar vállalni a Jóhír prédikálásából. Jehova királyi rangjának dicsőségéről fog majd beszélni (Zsoltárok 145:10–13; Máté 24:14).
16. Mi a bűnbánat, és hogyan kapcsolódik az a keresztény alámerítéshez?
16 A bűnbánat szintén az alámerítkezés előfeltétele. A bűnbánat azt jelenti, hogy valaki „másként vélekedik a múltbeli (vagy tervezett) cselekedetével, illetve viselkedésével kapcsolatban, mert bánkódik, illetve elégedetlen miatta”, vagy „megbánást, töredelmet, illetve bűntudatot érez amiatt, amit megtett vagy amit elmulasztott megtenni”. Az első századi zsidóknak meg kellett bánniuk Jézus Krisztus elleni bűneiket (Cselekedetek 3:11–26). Néhány hívő Korinthusban megbánta paráználkodását, bálványimádását, házasságtörését, homoszexualitását, lopását, kapzsiságát, iszákosságát, gyalázkodását és zsarolását. Ennek eredményeképpen ’tisztára mosattak’ Jézus vérében, ’megszentelődtek’ mint Jehova szolgálatára elkülönített egyének, és ’igazságosnak nyilváníttattak’ Jézus Krisztus nevében és Isten szellemével (1Korinthus 6:9–11). A bűnbánat tehát egy lépés a jó lelkiismeret felé, továbbá afelé, hogy az Istentől kapott szabadság megszabadítson a gyötrő bűntudattól (1Péter 3:21).
17. Mit jelent az átalakulás, és mit követel az meg attól, aki az alámerítkezést tervezi?
17 Átalakulásnak kell végbemennie, mielőtt egy személyt Jehova Tanújaként alámeríthetnének. Egy bűnbánó egyén átalakulása azután történik meg, miután elhagyja rossz cselekedeteit és elhatározza, hogy helyesen fog cselekedni. Az átalakulással kapcsolatos héber és görög igék jelentése: „visszafordul, megfordul vagy visszatér”. Ha ezt jó szellemi értelemben használják, arra utal, hogy egy helytelen útról Istenhez térnek meg (1Királyok 8:33, 34). Az átalakulás megköveteli a „bűnbánathoz illő cselekedeteket”, Isten parancsainak végrehajtását, a hamis vallás elhagyását és szívünk Jehova felé való fordítását azzal a rendíthetetlen elhatározással, hogy egyedül őt szolgáljuk (Cselekedetek 26:20; 5Mózes 30:2, 8, 10; 1Sámuel 7:3). Ez a megváltozott gondolkodás, hajlam és életcél „új szívet és új szellemet” követel (Ezékiel 18:31). A kialakuló új személyiségben az istentelen vonásokat isteni tulajdonságok váltják fel (Kolossé 3:5–14). Az igazi bűnbánat tehát valóban egy ember „megfordulását” idézi elő (Cselekedetek 3:19).
18. Miért adjuk át magunkat Istennek imában, és mi a jelentősége ennek a lépésnek?
18 Az Istennek imában feltárt önátadásnak meg kell előznie az alámerítést. (Vö. Lukács 3:21, 22.) Az önátadás egy bizonyos szent célra való elkülönülést jelent. Ez a lépés olyan fontos, hogy imában el kell mondanunk Istennek döntésünket, miszerint kizárólag őt imádjuk és örökké őt szolgáljuk (5Mózes 5:8, 9; 1Krónika 29:10–13). Természetesen az önátadásunk nem egy munkának, hanem magának Istennek szól. Ez került megvilágításra 1916-ban, az Őr Torony Társulat első elnökének, Charles Taze Russellnek a temetésén. Annál az alkalomnál, a Társulat titkár-pénztárosa, W. E. Van Amburgh ezt mondta: „Ez a hatalmas, világméretű munka nem egyetlen személy munkája. Ahhoz ez túl nagy. Ez Isten munkája, és nem változik. Isten a múltban is sok szolgát használt fel, és kétségtelenül ezt fogja tenni a jövőben is. Mi nem egy embernek vagy egy ember munkájának szenteltük [adtuk át] magunkat, hanem Isten akarata cselekvésének, amint ő azt a Szava és gondviselésszerű irányítása által kinyilvánítja számunkra. A dolgok irányítása továbbra is Isten kezében van.” De mire van még szükség az Istennek végzett önátadással kapcsolatban?
19. a) Hogyan adják az emberek nyilvános bizonyítékát Jehovának való önátadásuknak? b) Minek a jelképe a vízben való alámerítés?
19 Az alámerítés a Jehovának végzett önátadás nyilvános szemléltetése. Az alámerítés jelkép, amely azt fejezi ki, hogy a vízbe merített személy feltétel nélkül átadta magát Jehova Istennek Jézus Krisztus által. (Vö. Máté 16:24.) Amikor az alámerítésre jelölt egyént bemerítik a vízbe, hogy az ellepi, majd kiemelik belőle, jelképesen meghal korábbi élete számára és felkel egy új életre, hogy mostantól fenntartás nélkül Isten akaratát cselekedje. (Vö. Róma 6:4–6.) Jézus az alámerítésével fenntartás nélkül mutatta be magát égi Atyjának (Máté 3:13–17). És az Írások ismételten bemutatják, hogy az arra alkalmas hívőket alámerítik (Cselekedetek 8:13; 16:27–34; 18:8). Ezért ma ahhoz, hogy valamely személy Jehova Tanúinak egyikévé váljon, olyan hívőnek kell lennie, aki valóban hitet gyakorol és alámerítkezik. (Vö. Cselekedetek 8:26–39.)
Állj szilárdan!
20. Milyen bibliai példák bizonyítják, hogy áldás fogja kísérni az Istentől kapott szabadság melletti szilárd állásfoglalásunkat Jehova alámerített Tanújaként?
20 Ha szilárdan állást foglalsz az Istentől kapott szabadság mellett azáltal, hogy Jehova alámerített Tanújává leszel, ő meg fog áldani, amiképpen a múltban is megáldotta szolgáit. Például Jehova megáldotta az idős Ábrahámot és Sárát egy istenfélő fiúval, Izsákkal. Mózes próféta hit által inkább választotta az Isten népével való együtt sanyargatást, „mint azt, hogy ideig-óráig élvezze a bűnt, mert nagyobb gazdagságnak tekintette a Krisztus gyalázatát [mint Krisztusnak vagy Isten Felkentjének ókori előképe] Egyiptom kincseinél” (Zsidók 11:24–26). Mózesnek megvolt az a kiváltsága, hogy Jehova felhasználta őt az izraeliták kivezetésénél az egyiptomi szolgaságból. Sőt, mivel hűségesen szolgálta Istent, fel fog támadni és az „egész földön” kinevezett „fejedelmek” egyikeként fog szolgálni a Nagyobb Mózes, Jézus Krisztus alatt (Zsoltárok 45:16 [45:17, Károli]; 5Mózes 18:17–19).
21. Milyen buzdító példák állnak előttünk az ősi idők istenfélő asszonyaival kapcsolatban?
21 Az önátadott keresztényeket ma azon asszonyok példájának figyelembevétele is buzdíthatja, akik igazán szabaddá és örömtelivé váltak. Közéjük tartozott a moabita Ruth, aki mind az özvegység szívfájdalmát, mind az Istentől kapott, a hamis vallástól való szabadság örömét tapasztalta. Elhagyva népét és isteneit, ragaszkodott özvegy anyósához, Naómihoz. „Ahova te mégy, oda megyek én is — mondta Ruth —, ahol te töltöd az éjszakákat, ott töltöm majd én is. A te néped az én népem, Istened az én Istenem” (Ruth 1:16). Boáz feleségeként Ruth Dávid nagyapjának, Obednek anyja lett (Ruth 4:13–17). Nos, Jehova „tökéletes bért” adott ennek az alázatos nem izraelita asszonynak azzal, hogy ez a nő Jézusnak, a Messiásnak egyik ősanyjává válhatott! (Ruth 2:12). Milyen boldog lesz Ruth, amikor feltámad és arról tanul majd, hogy ilyen kiváltságban részesült! Kétségtelenül hasonló öröm fogja betölteni a feltámadó egykori szajha, Ráháb szívét is, aki megszabadult az erkölcstelenségtől és a hamis imádattól, valamint a vétkező, de bűnbánó Betsabéét, mivel ők is arról fognak tanulni, hogy Jehova megengedte nekik, hogy Jézus Krisztus ősanyjává váljanak (Máté 1:1–6, 16).
22. Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?
22 Az Istentől kapott szabadságot elfogadó emberek szemügyrevétele folytatódhatna még tovább is. Például közéjük tartoznak azok a hűséges férfiak és asszonyok, akik a Zsidók 11. fejezetében kerülnek megemlítésre. Nyomorúságot és sanyargatást szenvedtek el, „és a világ nem volt méltó rájuk”. Ide tartoznak Krisztus első századi lojális követői és az azóta élt más hűségesek is, beleértve a Jehovát most az ő Tanúiként szolgáló milliókat. Amint azt a továbbiakban látni fogjuk, ha velük együtt szilárdan az Istentől kapott szabadság mellett foglalsz állást, számos okod lesz az örömre.
Hogyan válaszolnál?
◻ Milyen reményt ébresztett Isten, amikor az Istentől kapott szabadság elveszett?
◻ Milyen ’rabszolgai igától’ szabadította meg Krisztus a követőit?
◻ Milyen lépések előzik meg a Jehova Tanújaként való alámerítkezést?
◻ Milyen Írás szerinti példák bizonyítják, hogy áldás fogja kísérni az Istentől kapott szabadság melletti szilárd állásfoglalást?
[Kép a 16. oldalon]
Tudod, milyen lépések előzik meg a Jehova Tanújaként való alámerítkezést?