9. a) Kihez vagy mihez szólt Jehova vigasztalóan az Ésaiás 54:1–8. versében? b) A Galata 4:25, 26 szerint ki a jelképes „asszony”, akihez az előképben szólnak?

⁹ Az első esetben Jehova nem egy szövetségnek beszél. Egy nemzethez szól, a mózesi szövetségben levő választott népéhez szól. Isten szemszögéből ez a nemzet egy összetett „asszonyt” alkotott, amely olyan volt számára, mint egy „feleség”. Pál apostolnak a Galatához írt levele szerint az a jelképes „asszony” előképes volt, de nem mondja róla, hogy egy szövetségről vagy szerződésről lenne szó. Egy szerződést, egy szövetséget nem lehet vigasztalni, erősíteni. Pál inkább azt mondja, hogy az ellenképi „asszony” valamiféle élő dolog, amilyen egy „anya”, amiképpen a „férji tulajdonos”, Jehova is élő, értelemmel és vigasztalási képességgel bíró személy. Az ókori, történelmi asszonyokról szólva, az apostol ezt írta: „Mert ez a Hágár [a szolgálólány, aki az úrnő, Sára helyett Izmaelt szülte Ábrahámnak] a Sinai, hegy Arábiában, és ő [Hágár] megfelel a mai Jeruzsálemnek [ahol Pál volt itt a földön], mert az rabszolgaságban van [a mózesi törvényszövetség rabszolgaságában] a gyermekeivel együtt. A fenti Jeruzsálem azonban szabad, és ő a mi anyánk” (Galata 4:25, 26).

A rabszolgaságban levő Jeruzsálem

10., 11. a) Milyen jelentős fejlemény alakult ki az izraelitákkal kapcsolatban a Sinai-hegynél? b) Tekintettel a Törvényszövetségre, mi történt i. sz. 33-ban?

¹⁰ Hágár nem a mózesi törvényt képviseli vagy ábrázolja elő. A Sinai–hegy — amely Hágárnak felel meg — szintén nem szemlélteti a Törvényszövetséget annak Tízparancsolatával együtt. Természetesen Isten semmiféle szövetséget nem kötött a Sinai–​heggyel. Ámde elvezette oda az izraelitákat, akiket kiszabadított az egyiptomi rabságból és szövetséges viszonyba lépett velük, és úgy kezelte őket mint szabad nemzetet. Ez évszázadokkal azután történt, hogy Isten egyoldalú szövetséget kötött Ábrahámmal, akinek fiú leszármazottat ígért.

¹¹ Amikor Mózes, a Törvényszövetség közvetítője lejött a Sinai–hegyről, arca természetfeletti fénnyel ragyogott, olyanannyira, hogy kénytelen volt fátyollal eltakarni, hogy az izraeliták reá tekinthessenek (2Korinthus 3:12–16). De fönt, a Sinai–hegyen, Mózes nem érintkezett közvetlenül Jehovával, hanem Isten egy angyal által lépett szövetségre az izraelitákkal (Cselekedetek 7:37, 38; Zsidók 2:2). Izrael nemzete így került a Törvényszövetség hatálya alá. Évszázadokkal később azonban a Törvényszövetség megszűnt, mivel Jézus i. sz. 33-ban a kínoszlopra szegezte (Kolossé 2:13, 14).

12. a) Kinek volt az „anyja” a földi Jeruzsálem? b) Milyen szolgaságban volt a földi Jeruzsálem 19 évszázaddal ezelőtt, és miért nem szabadult soha fel?

¹² Pál azt írta, hogy a Sinai–hegy a lenti Jeruzsálemnek felel meg, ahogyan az az ő idejében létezett. Jeruzsálem természetesen nem volt szövetség; nagy hírű város volt, amelyet zsidók laktak. Mint főváros, becses volt a nemzet számára, és „gyermekei”, vagyis a zsidó vagy izraelita nemzet összes tagja jelképes „anyjának” számított (Máté 23:37). Jeruzsálemben állt Jehova temploma, azé az Istené, akivel az izraeliták szövetséges viszonyban voltak. A zsidóknak azonban akkor nem volt saját független királyságuk, amely felett Dávid király leszármazottja uralkodott volna. Tehát nem voltak szabadok, hanem pogány politikai hatalom szolgaságában sínylődtek. S ami még fontosabb: vallási rabszolgaságban is voltak. Csakis a megígért Messiás, Jézus Krisztus szabadíthatta meg őket abból a rabszolgaságból, valamint a bűn rabszolgaságából. Az a Jeruzsálem azonban nem fogadta el Jézust Messiásnak és Királynak, és így sohasem lett szabaddá. Ehelyett i. sz. 70-ben a rómaiak elpusztították, ami szörnyű csapást jelentett a „gyermekeinek”.

17. Hogyam lett a „fenti Jeruzsálem” a nagyobb Ábrahám elsődleges „magvának” „anyjává”?

¹⁷ Ahhoz, hogy a nagyobb Ábrahám elsődleges „magva” lehessen, Isten egyetlen-nemzett Fiának Jehova feleségszerű mennyei szervezetéből kellett jönnie. Ez a szervezet így az Isten Fiának „anyja” lett. Jézus Krisztus, földi napjaiban nem a földi Jeruzsálem jelképes fia volt, hiszen az a város akkor rabságban vagy rabszolgaságban sínylődött „gyermekeivel” együtt, Jézus pedig sohasem volt rabszolgaságban (Galata 4:25). A földi Jeruzsálem azoknak a természetes zsidóknak az „anyja” volt, akik elvetették Jézust mint megígért „magot”, és nemcsak mint Ábrahám patriarcha magvát, hanem úgy is mint Jehova Isten, a nagyobb Ábrahám magvát (Máté 23:37–39).