Isten Királyságához méltó termés aratása

 1. Mire hívta fel a figyelmet Jehova a Jeremiás 4:3, 4-ben?

A Jeremiás 4:3, 4-ben Jehova azt mondja: „Szántsatok magatoknak termőföldet, és ne vessetek többé tövisek közé. Jehováért metéljétek magatokat körül és távolítsátok el szívetek előbőrét ti Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, nehogy haragom feltámadjon, mint a tűz, cselekedeteitek gonoszsága miatt, és senki ki ne olthassa azt.” Jehova szövetséges népe rossz szívállapotára hívta fel a figyelmet.

 2. Hogyan tűnik ki a tövislepte talajba esett magról szóló példázatból, hogy gondosan meg kell válogatnunk, milyen környezetben végezzük szellemi vetésünket?

² Jézus Krisztus továbbá hasonló szemléltetést adott arról, hogy milyen csalódást okozó eredmények származhatnak abból, hogy tövisek közé vetik a magot. Mind a Máté 13:1–9, mind a Márk 4:1–9 szemlélteti, hogyan esett némely mag a magvető kezéből tövisek magva által uralt földre. Ilyen területről semmilyen jó eredmény nem származott neki, mert a tövisek kihajtottak és elfojtották a gabonaféléket, s ennélfogva semmiféle gabonatermést nem lehetett aratni (Luk 8:4–8). Ez azt szemlélteti, hogy gondosan meg kell választanunk, milyen környezetben végezzük szellemi vetésünket.

 3. A Márk 4:26–29-ben leírt példázatban mit szemléltet a mag és mit kell ma kiművelniük magukban a keresztényeknek a személyiségük tekintetében, pontosan úgy, ahogy az első századi keresztények tették?

³ A magvető és a mag példázatában, ahogy a Márk 4:26–29 elbeszéli, a mag személyi tulajdonságokat ábrázol. A zsidóknak, akik elvetették a magvetőről szóló példázatát és más példázatokat, Jézus azt mondta: „Elvétetik tőletek az Isten Királysága és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét” (Máté 21:43, 45, 46). Ezek szerint Isten Királyságának vannak „gyümölcsei”. (Luk 3:8) Azokkal a Királyság–gyümölcsökkel szoros kapcsolatban állnak az úgynevezett „szellem gyümölcsei”, vagyis a „szeretet, öröm, béke hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom” (Gal 5:22, 23). Akkor régen az első században a keresztényeknek, akiknek Pál írt, „magot” kellett vetniük a keresztényi tulajdonságok útján, amelyeket aztán táplálni kell tovább, mint ahogy ma is a keresztényeknek ezt kell tenni az Isten Királyságával kapcsolatosan. Ezeket a személyes tulajdonságokat a teljes érettségig, tökéletességig kell fejlesztenünk. — Zak 8:12; Jak 3:18.

 4. Mivel kell táplálni a keresztényi személyes tulajdonságok „mag”-vát?

⁴ Teljes megérésük idején lenne időszerű a learatásuk. De hol kell az ilyen „mag” keresztény magvetőjének kiválasztania a vetés helyét, hogy végül is reménykedhessen a hőn óhajtott aratásban? Azt szeretné, ha a termése elnyerné Isten helyeslését, hogy méltónak találja azt Isten az elfogadásra Isten Királyságával kapcsolatban. Éppen úgy, ahogy a természetes magvaknak talajra van szükségük, úgy a személyes keresztényi tulajdonságoknak, a „szellem gyümölcseinek” is környezetre van szükségük (Péld 18:1).

 5. Hogy a várt aratást elérjük, mire nézve kell gondosságot kifejteni, amint azt a Lukács 8:14 hangsúlyozza?

⁵ Emlékezzünk csak Jézus példázatára, a négyféle talajjal kapcsolatban, melyekre a magvető magvai hullottak. (Márk 4:3–20; Luk 8:5–15). Ez a példázat szemlélteti, milyen gondosságot kell kifejteni a mag számára a megfelelő környezet kiválasztásánál, ha le akarjuk aratni a kívánt termést. Jézus éppen ezt megmagyarázta a mag számára tövissel felvert környezettel kapcsolatban: „A tövisek közé hullottak pedig azok, akik hallottak, de akiket az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elragadnak, teljesen elfojtanak és semmit sem visznek tökéletességre.” (Luk 8:14.)

 6. A Galata 5:7–9-ben hogyan hívta fel a figyelmet Pál a rossz környezet hatására?

⁶ Ezzel kapcsolatosan tett egy észrevételt Pál a Galáciabeli keresztényekre vonatkozóan, akiknek „a szellem gyümölcsei”-ről írt figyelmeztetésül, mivel súlyosan befolyásolta őket a rossz környezet. Azt mondta: „Jól futottatok. Ki akadályozott meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek továbbra is az igazságnak? Ez a rábeszélés nem Attól ered, aki elhív titeket. Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.” (Gal 5:7–9; Máté 13:33). Azokat a galáciabelieket olyan júdaisták befolyásolták, akiknek a szíve nem fogadta be a teljes keresztényiséget, füleik nem reagáltak és szemeiket beragasztották. (Máté 13:14, 15; Gal 5:10) Az ilyen visszahúzó társakat kerülni kell, el kell hagyni.

 7. Hogyan fejezett ki Pál hasonló érdeklődést a korinthusi keresztények rossz környezetének a kihatása iránt?

⁷ Pál apostol tartott attól is, hogy a korinthusi gyülekezet esetleg nem műveli magában a „szellem gyümölcseit”, mivel azt írta nekik: „Mert attól félek, hogy ha találkozom veletek, nem olyannak talállak majd benneteket, mint kívánnálak és én nem bizonyulok számotokra olyannak, mint ti kívánnátok, hanem ehelyett viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, versengés, áskálódás, pletykálkodás, felfuvalkodottság és rendetlenség lesz.” (2Kor 12:20). Miután aztán idézte azokat, akik így beszélnek „együnk, igyunk, mert holnap meghalunk”, Pálnak alapos oka volt ekként figyelmeztetni őket: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni. Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat.” (1Kor 15:32, 33).

 8. Miért fog folytatódni a személyes tulajdonságok növekedése akkor is, ha a keresztény alszik, és miért nem lehet biztos, ha az első hajtás szerint ítél?

⁸ Mint a talaj, amelybe a mag hull, és amely Isten-adta erővel rendelkezik, búza vagy tövisek táplálására, az a környezet is, amelyet a keresztény személyes tulajdonságainak művelésére kiválaszt, jóra vagy rosszra fogja befolyásolni őt. Még ha alszik is, amikor beágyazza magát ilyen környezetbe, a környezeti hatások törvénye könyörtelenül működik rajta, míg ki nem nő, hogy aztán a sarlót bevessék a személyes aratás idejének az elérkezése miatt. Ezzel kapcsolatban mondta Jézus: „Magától hoz a föld fokozatosan termést, először fűszálat, aztán kalászt, aztán a teljes magot a kalászban.” (Márk 4:28) A magvető előtt a növekedés olyan erő által megy végbe, amely számára észrevehetetlen. A növekedés az egyik vagy másik irányban fokozatosan történik, először olyan, mint egy fűszál, aztán jön a kalász, végül pedig a teljes mag a kalászban.

 9. Hogyan szemlélteti a búzáról és gyomról szóló példázat a végső kimenetel bizonytalanságát egy bizonyos talajba való vetésnél?

⁹ Amikor a mag először kikel, majd fűszálat növeszt, a magvető még valószínűleg nem biztos benne, hogy pontosan mit is fog aratni, a dolgok külleméből ezt nem tudja pontosan megítélni. A növekedésnek ebben a korai szakaszában nem lehet feltétlenül biztos abban, hogy mi fog kinőni; csupán emlékezhet arra, hogy milyen magot vetett el. Szemléltetésül Jézus a búzáról és gyomról szóló példázatában a Máté 13:26–30-ban ezt mondta:

„Amikor a vetés kihajtott és termést hozott, megjelent a gyom is. Akkor a gazda rabszolgái előálltak és azt mondták: ’Uram, nem jó magot vetettél a földedbe? Honnan van hát a gyom?’ Ő azt mondta nekik: ’Egy ellenség, egy ember tette azt!’ Ők így szóltak: ’Akarod-e hát, hogy elmenjünk és összeszedjük?’ Ő azt mondta: ’Nem, nehogy a gyom összeszedésekor véletlenül a búzát is kiszaggassátok vele. Hadd nőjjön mindkettő együtt az aratásig; az aratás idején megmondom majd az aratóknak: ’Először gyűjtsétek össze a gyomot, kössétek kévébe, hogy megégessétek, azután menjetek begyűjteni a búzát a tárházamba’.”

10. Mikor ismerhetjük fel teljes bizonyossággal egy adott környezetben való vetés eredményét?

¹⁰ Így miután elvetettük személyes jellemvonásaink magvait, a fűszálból, ami legelőször kijön; talán nem fogjuk még világosan látni, hogy mit is fog a talaj teremni. Csak később, amikor már a termés beérik és gyümölcsöt terem, fogja az ember tévedhetetlenül tudni, mit is termett neki a talaj, ahová vetett.

11. A talaj fizikai sajátosságai mellett mi fontos még annak meghatározásánál, hogy milyen minőségű a termés ilyen talajban?

¹¹ A talajnak fontos szerepe van abban, hogy végül is mit terem. Jézus azt mondta: „Magától hoz a föld [nem Isten] fokozatosan termést, először fűszálat, aztán kalászt, aztán a teljes magot a kalászban.” (Márk 4:28). A négyféle talajról szóló példázatában Jézus a talajoknak csak a fizikai tulajdonságait jellemezte. De a talaj kémiai sajátságai is fontosak a termés minőségének meghatározásában, attól függően, hogy a talaj savanyú, savas, sós vagy szervetlen avagy szerves trágyával kezelték.

12. Mit ábrázol tehát a föld vagy a talaj?

¹² Amennyiben a talajnak vagy földnek olyan fontos szerepe van a termés és minősége dolgában, ez a társadalmi, erkölcsi és vallásos környezetet ábrázolja, amelyben a személyes jellemvonásaink, magvait tápláljuk, tehát nyilván emberekről van szó.a Ez olyasvalami, ami válogatást igényel.

A KÖZEG, AMELYBEN MŰVELJÜK JELLEMVONÁSAINKAT

13. Lehet-e még a keresztény gyülekezetben is haszontalan a környezet helyes keresztényi növekedés szempontjából?

¹³ Még a keresztény gyülekezetben is lehet olyan környezet vagy társaság, amely nem éppen a legelőnyösebb. Néhányan, akik nem régen jöttek ki a világból és mostanában szemléltették Jehovának való önátadásukat vízalámerítkezéssel, hajlamosak lehetnek a gyülekezetbe behozni olyasmit, ami még mindig hozzájuk tapad, bizonyos mértékű világiasságot. Ne felejtsük el, hogy keresztény gyülekezetnek írta Pál apostol: „Azt írtam nektek a levelemben, hogy ne keveredjetek többé paráznák társaságába, . . . Most pedig azt írom nektek, hogy ne keveredjetek annak társaságába, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy gyalázkodó vagy részeges vagy zsaroló; az ilyennel még együtt se egyetek.” (1Kor 5:9–11).

14. A Galata 6:7, 8-ban hogyan óvja Pál a keresztényeket attól, hogy rossz irányba vessenek?

¹⁴ Az alábbiakat is ugyanaz az apostol írta a kisázsiai Galácia, római tartományában levő gyülekezetnek: „Ne engedjétek magatokat félrevezetni! Isten nem hagyja magát kicsúfolni. Mert amit az ember vet, azt fogja learatni is. Mert aki a teste szerint vet, a testből arat majd romlást, de aki szellem szerint vet, szellemből arat örök életet.” (Gal 6:7, 8). Az, aki kereszténynek vallja magát, bukott testének vethet, ha személyes képességeinek, tulajdonságainak kifejlődését világi környezetben keresi, amely bukott teste hajlamainak kedvez.

15. Milyen kérdések merülnek fel tehát a környezetünk kiválasztásával kapcsolatban a keresztény gyülekezeten belül?

¹⁵ Vonzódunk-e ma a gyülekezetben olyan tagokhoz, akikből még mindig szinte csak úgy árad a világiasság? Ezek rendszerint belemerülnek ebbe, és a többi tagok társaságát óhajtják, hogy bizonyos mértékig igazolva lássák gyakori élvezethajhászásukat. Megengedjük-e a gyülekezeten belüli társadalmi környezetünknek, vagy társaságunknak, hogy akadályozzon minket az örök életért folyó verseny sikeres megfutásában? Engedjük-e, hogy az olyan gyülekezeti tagok, akik még hajlanak a világiasságra, elvigyenek minket abba az irányba, mint amelyen ők tartanak, csak azért, mert olyan kellemes az a bukott testünknek?

16. Ahhoz, hogy a próbák napján sikeresen megálljunk, mit kell megfontolnunk a környezettel kapcsolatban, melyben forgolódunk?

¹⁶ Eleinte, élvezethajhászó eljárásunkból talán még nem láthatjuk világosan, hogy végül is milyen állítólagos keresztény válik belőlünk. Ez azért van így, mert a „föld” vagy környezet, amelyben választásunk szerint forgolódunk, fokozatosan hoz csak termést. A fűszál ártatlannak látszik a szemlélő előtt, nem veszélyesen ártalmasnak. Éjjel alszunk, és nappal felkelünk, személyes jellemtulajdonságaink pedig könyörtelenül haladnak előre; s hogy pontosan hogyan, azt nem tudjuk. Ha kitartunk e könnyed, szabadelvű cselekvési pályán, ez elkerülhetetlen személyes jellemvonásaink teljes kifejlődéséhez, terméséhez fog vezetni annak a környezetünknek köszönhetően, amelyből hagytuk táplálni magunkat. Vajon abból, amit majd aratunk, midőn bevetjük a sarlót, képesek leszünk-e megállni a számonkérési nap próbái alatt.

17. Mit nem szabad elfelejtenünk a környezetre való tekintettel, melybe személyes jellemvonásaink magvait ágyaztuk?

¹⁷ Ne felejtsük el, hogy mint „talaj” vagy „föld”, a környezetünk, amelyben személyes jellemvonásunk magvai be vannak ágyazva, és ott tápláltatnak, fejlődésünkre hatnak. Szegényes változatát adhatja nekünk a valódinak, amit elérni szándékoztunk, midőn vetni kezdtünk.

18. Milyen szemléltetést ad nekünk a 4Mózes 11:4–34 a rossz társaságról?

¹⁸ A rossz társaság hatásának történelmi példáját még Jehova népe közt is megláthatjuk a sinai pusztában történtekből, Mózes napjaiban. Emlékszünk a „vegyes társaság”-ra, amely Izraellel együtt vonult ki Egyiptomból és ment át a Vörös tengeren. (2Móz 12:38). Ezekről a nem-izraelita elemekről mondja nekünk Mózes:

És a vegyes tömeg, amely köztük volt, önző kívánságaiknak adott kifejezést, és Izrael fiai is újra sírni kezdtek és mondták: „Ki ad nekünk húst enni? Mennyire emlékszünk a halakra, amelyeket Egyiptomban egykor ingyen kaptunk enni; az uborkára és a görögdinnyékre, a póréhagymára, a hagymára és fokhagymára! Most azonban kiszáradt a lelkünk. Semmi sincs a szemünk előtt csupán manna! . . . Elnevezték azt a helyet Kibrot-Hattaavának, [az önző vágyak temetkezési helyének]. (4Mózes 11:4–34; Lásd még az 1Korinthus 10:1–6, 10, 11 verseket is!)

19. Hogyan mutatja az izraelitáknak a „vegyes tömeg”-gel szerzett tapasztalata a pusztában, hogy nem tehetjük Istent felelőssé a magunk által választott környezet rossz hatásaiért?

¹⁹ Ezek szerint az a „vegyes tömeg” elindított valamit az izraeliták között. Elégedetlenkedve Jehova mennyei kenyér ellátásával, szívükben visszafordultak Egyiptomba s önző módon vágyakoztak azok után a dolgok után, melyeket azon a bálványimádó földön élveztek (Zsolt 105:40). A hasukat tették istenükké, mivel a démonok-uralta Egyiptom anyagi kényelmének önző vágyát magukkal hozták (Fil 3:19). Ilyen étvággyal fertőzték meg az izraelitákat is. Akkor éppen rossz társaságnak bizonyultak Jehova választott népe, Izrael számára. Ez a történelmi példa jó figyelmeztetésül szolgál ma számunkra. Istent nem tehetjük felelőssé azokért a rossz hatásokért, melyeket a magunk választotta rossz környezetből aratunk.

20. Isten helyett inkább mi felelős a magunk által megválasztott környezet rossz kihatásaiért?

²⁰ Ha nem tudjuk belevenni Istent a négyféle talaj példázatának eseményébe, valamint a búzáról és gyomról szólóba, logikus-e, következetes-e Istent személyesen belevenni a Márk 4:26–29-be? Általános értelemben ’a föld hozza elő hajtását és a kert sarjasztja ki a beleültetettet’. (És 61:11). Így tehát az ópium termelésre nevelt mák, a marijuana, („fű”), hasis és dohány éppen úgy ki fog nőni a megművelt földben, mint a gabonafélék. Nyilvánvaló tehát, hogy a learatott termés attól függ, hogy a magvető mit ültetett és milyen talajba veti a magot.

21. Milyen hollandiai szemléltetés érzékelteti, hogy a talaj, amelyben a mag van, hatással van a dolgok menetére?

²¹ Az a környezet, amelyben a mag találja magát, befolyásolja a dolgok menetét. Ne felejtsük el, hogy nem minden talaj rendelkezik egyforma kémiai sajátosságokkal. Egyik savanyú vagy ecetes, a másik sós, és így tovább. Ezért, mikor a hollandok területet akartak elhódítani a Zuider tengertől, gátakat építettek és elzárták a kissé sós vizet a töltésekkel védett részre. Azután kiszivattyúzták a sós tengervizet, s ezáltal nyertek egy mély fekvésű földet. Az így szerzett terület át volt itatva sóval. Nem volt azonnal alkalmas élelmiszergabona termelésére. Először tehát alkalmassá kellett tenniük a talajt, nádszerű füvek beültetésével, amelyek jól nőnek sós talajban. Ez a talaj megtisztítását szolgálta. Utána már tudtak termeszteni gabonát jó terméshozammal.

22. Hová kell vetnünk általában személyes jellemvonásaink magvát, és milyen következményt tesz ez bizonyossá?

²² Ez a helyzet személyes jellemvonásainkkal is: valahová el kell vetnünk őket, ezt pedig általában a magunk által választott környezetbe tesszük. Idővel azután számolnunk kell az aratással vagy begyűjtéssel. Vajon amit aratunk megfelelő lesz-e az Isten Királyságával való helyeselt kapcsolatnak? A környezet vagy társaság, melyeket rendszeresen felkeresünk, nagy szerepet játszik ebben. Még a keresztény gyülekezeten belül is találhatunk olyan társaságot, amelynek alámerített tagjai még ragaszkodnak bizonyos világi dolgokhoz, és nem éreznek lelkiismeret-furdalást, ezeknek a gyülekezetbe való becsempészése miatt. Keresztényi személyiségünkre és magaviseletünkre biztosan hatással lesznek az ilyen fertőző dolgok.

23. A dolgok kezdeti állása helyett, mi határozza meg végső boldogságunkat?

²³ A megfertőzött keresztény világi irányban való növekedése fokozatosan megy végbe, a keresztény úttól való elhajlás szöge eleinte olyan jelentéktelen, hogy szinte észrevehetetlen. Olyan, mintha egy „fűszál” nőne ki a magból. Az aratás idején azonban tévedhetetlenül megmutatkozik, mivé fejlődtünk, mivel meg kell fizetnünk a következményekért. Mivel végtére csak az igazi kereszténység képes kiállni a próbát, minden egyénnek neki kell eresztenie a sarlóját, hogy begyűjtse amivé fejlődött. Vajon aratása csalódást okoz-e majd neki, kimutatva, hogy hamisan állítja magát kereszténynek? Boldog az a keresztény, akinek az Írások szerint van oka elégedettségre azért, amit a sarlója arat. — Hasonlítsd össze a Zsoltár 126:5, 6-tal!

24. Ellensúlyozhatja-e személyes szentségünk a környezet hatását, mellyel állandó kapcsolatot tartunk fenn?

²⁴ Állandóan növekszünk ilyen vagy olyan irányban, világi vagy szellemi módon. Jaj nekünk, ha félrevezetjük magunkat vagy hagyjuk, hogy mások vezessenek félre, azt gondolva, hogy rossz társaságokkal foglalkozhatunk anélkül, hogy megrontanánk hasznos keresztényi szokásainkat. (1Kor 15:33). Nem csúfolhatjuk meg Istent azzal, hogy semmibe vesszük változhatatlan törvényét, miszerint ahol vetés van, ott aratásnak is kell lennie, s hogy ahová vetünk, az kihatással lesz arra, amit aratunk. Ő figyelmeztet, hogy a mi szentségünket nem lehet automatikusan levakarni és másokat szentté tenni. Ellenben, ha elővigyázatlanul állandóan érintkezésben állunk tisztátalan, világi személyekkel, ez előidézheti, hogy mi is tisztátalanná válunk. (Agg 2:10–14).

25. A Galata 5:19–24 szerint, mi tart bennünket megfelelő kapcsolatban Isten Királyságával?

²⁵ Szentírási előrelátással meghatározhatjuk az ilyen eljárásunk kimenetelét. Állandó békés kapcsolat megőrzésére törekszünk-e Isten Királyságával? A „test cselekedetei ehhez soha nem juttatnak el minket! Másfelől ott van „a szellem gyümölcse, melyet ha művelünk, nem fogunk engedni a szenvedélyeknek és a test cselekedeteinek. Ehhez a gondos pályafutáshoz való ragaszkodásunk kielégítő eredményt hoz, Isten Krisztus általi Királyságához illő gyümölcsök aratásával (Gal 5:19–24).

26. Milyen pályafutásért leszünk megjutalmazva helyeselt személyi jellemvonások aratásával?

²⁶ Isten Királysága, melyért Krisztus tanítványai oly régen imádkoznak, most már készül az összes ellenséges kormányzatok ellen indulni, hogy igazolja egyetemes szuverenitását. Ezzel együtt egy személyes aratási idő is kilátásban van mindegyikünk előtt, mégpedig ezzel a Királysággal kapcsolatosan. A lehető legnagyobb gondot kell fordítanunk a környezeti „talajra”, melybe ültetjük személyes jellemvonásaink magvait. Társadalmi, szórakozási, erkölcsi és vallási kapcsolatainkat olyanokkal kell ápolnunk, akik Isten, Jézus általi Királyságának kegyében vannak, először, utoljára és minden időben. Ha jó előre megfontoljuk, hogy mit vetünk, és hová — Isten Királyságát mindig figyelembe véve — akkor érett és tevékeny keresztény egyéniség termésének learatásának a jutalmára számíthatunk. Fenntartás nélküli elismerésének a kifejezésével jutalmaz meg minket, az ezzel együtt járó minden áldással.

27. Mi eredményezi rajtunk a Márk 4:26–29 példázatának kedvező beteljesedését?

²⁷ Így, az idő növekvő sürgősségére való tekintettel jól tesszük, ha figyelünk az időszerű figyelmeztetésre: „Ügyeljünk egymásra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk, el nem hagyva összejövetelünket, miként az szokásuk egyeseknek, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közeledik.” (Zsid 10:24, 25). Ez kedvező beteljesedését fogja eredményezni rajtunk a rövid, de erőteljes példázatnak, melyet a Márk 4:26–29 jegyez fel a magvetőről és a magról. Tapasztalni fogjuk akkor az „aratás örömét”. Nagy ujjongással fogjuk megérteni a maga teljességében, hogy „aki szellem szerint vet, szellemből arat örök életet”. (Gal 6:8; És 9:3).

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

Miként a talaj, amelybe az elvetett mag hull, úgy a környezet is, amelyben a keresztény szeretné ápolni a személyiség tulajdonságokat, hatással lesz rá a jó és a rossz tekintetében

[Kép a 28. oldalon]

„Magától terem a föld fokozatosan . . . Mihelyt pedig a termés lehetővé teszi, sarlót eresztenek rá, mert az aratás elérkezett. — Márk 4:28, 29.