Elszántan haladjunk előre, még ha por vagyunk is!

„Ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (ZSOLTÁROK 103:14).

 1. Pontos a Biblia a tudomány szemszögéből nézve, amikor kijelenti, hogy az emberek porból vannak? Magyarázd meg.

A SZÓ szoros értelmében por vagyunk. „Formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké” (1Mózes 2:7). Ez az ember teremtéséről szóló egyszerű leírás megegyezik a tudományos igazsággal. Az emberi testet alkotó, összesen több mint 90 elem mindegyike megtalálható „a földnek porában”. Egy kémikus egyszer azt állította, hogy a felnőtt emberi test 65 százaléka oxigén, 18 százaléka szén, 10 százaléka hidrogén, 3 százaléka nitrogén, 1,5 százaléka kalcium, 1 százaléka foszfor, a megmaradó részt pedig egyéb elem teszi ki. Az most lényegtelen, hogy ezek a becslések teljesen pontosak-e. Attól még tény marad, hogy „por vagyunk”!

 2. Mit vált ki belőled az, ahogyan Isten megteremtette az embert, és miért?

² Ki teremthetett volna Jehován kívül ilyen bonyolult teremtményt, egyszerű porból? Isten művei tökéletesek, hibátlanok, tehát semmi kifogásolható nincs abban, hogy így kívánta megteremteni az embert. Még inkább növeli Nagy Teremtőnk határtalan ereje, szakértelme és gyakorlatias bölcsessége miatt érzett nagyraértékelésünket, hogy ilyen félelmet keltő és csodálatos módon, a föld porából tudta megteremteni az embert (5Mózes 32:4, New World Translation With References lábjegyzet; Zsoltárok 139:14).

Megváltozott körülmények

 3., 4. a) Mi nem állt Isten szándékában, amikor porból teremtette az embert? b) Mire utalt Dávid a Zsoltárok 103:14-ben, és hogyan segít a szövegkörnyezet ezt a végkövetkeztetést levonnunk?

³ A porból teremtett lényeknek korlátaik vannak. Istennek azonban egyáltalán nem volt szándékában, hogy ezek terhesek legyenek, vagy túlságosan szűk határt szabjanak. Ezek a korlátok nem azért voltak, hogy kedvünket szegjék, vagy boldogtalanságot okozzanak. Mégis, amint azt Dávid zsoltára 103:14. versének szövegkörnyezete is mutatja, a kedvünket szeghetik, és boldogtalanságot okozhatnak azok a korlátok, amelyeknek alá vannak vetve az emberek. Miért? Amikor Ádám és Éva engedetlenné vált Istennel szemben, megváltozott körülményeket idéztek elő jövőbeni családjuknak. Por létük ekkor új arculatot vett fel.a

⁴ Dávid nem a természetes korlátokról beszélt, amelyekkel még a porból való tökéletes ember is rendelkezett volna, hanem az ember gyarlóságáról, amely az öröklött tökéletlenség következménye. Egyébként nem mondta volna Jehováról: „A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. A ki megváltja életedet a koporsótól . . . [aki] nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink [hibáink, NW] szerint” (Zsoltárok 103:2–4, 10). Ha a tökéletes ember hűséges maradt volna, még ha porból való volt is, sosem követett volna el olyan hibákat, vagy bűnt, hogy megbocsátásra lett volna szükség; és beteg sem lett volna, hogy gyógyulásra lett volna szüksége. De legfőképpen, sosem kellett volna alászállnia a halál sírjába, ahonnan csakis a feltámadás által kerülhet vissza.

 5. Miért nem nehéz megértenünk Dávid szavait?

⁵ Mivel tökéletlenek vagyunk, már mindannyian átéltük azokat a dolgokat, amelyekről Dávid beszélt. Állandóan tudatában vagyunk a tökéletlenségnek köszönhető korlátainknak. Elszomorodunk, amikor időnként úgy tűnik, megromlik emiatt a Jehovával és a keresztény testvéreinkkel való kapcsolatunk. Bánt minket, hogy a tökéletlenségünk, és a Sátán világától jövő nyomás időnként elcsüggeszt minket. Mivel Sátán uralma gyorsan közeledik a vége felé, világa általánosságban egyre nagyobb nyomást gyakorol az emberekre, a keresztényekre azonban különösen (Jelenések 12:12).

 6. Miért kedvetlenedhet el néhány keresztény, és hogyan használhatja ki Sátán az ilyenfajta érzelmeket?

⁶ Úgy érzed, egyre nehezebb a keresztény életúton járni? Néhány keresztény már kifejezésre juttatta, minél régebben van az igazságban, látszólag annál tökéletlenebbé válik. Ami viszont valószínűbb, egyszerűen egyre inkább tudatában van saját tökéletlenségének és annak, hogy képtelen úgy követni Jehova tökéletes alapelveit, mint ahogyan szeretné. Valójában azonban ez valószínűleg a természetes velejárója annak, hogy gyarapodunk az ismeretben és Jehova igazságos követelményeinek nagyraértékelésében. Létfontosságú azonban, sose engedjük, hogy bármely hasonló gondolat olyannyira elkedvetlenítsen bennünket, hogy ez az Ördög kezére játsszon minket. Sátán évszázadok óta Jehova szolgáinak az elkedvetlenedéséből újra meg újra megpróbál hasznot húzni, és szeretné rávenni őket, hogy hagyják el az igaz imádatot. Ennek ellenére, az Isten iránt érzett valódi szeretet és az Ördög iránti „teljes gyűlölet” legtöbbjüket megvédte attól, hogy így tegyenek (Zsoltárok 139:21, 22; Példabeszédek 27:11).

 7. Milyen vonatkozásban hasonlíthatunk néha Jóbhoz?

⁷ Ennek ellenére Jehova szolgái időnként elkedvetlenedhetnek. Ennek az is oka lehet, hogy elégedetlenek vagyunk a teljesítményünkkel. Fizikai tényezők, vagy a családtagokkal, barátokkal, illetve a munkatársainkkal való feszült kapcsolat is hozzájárulhat ehhez. A hűséges Jób olyannyira elkedvetlenedett, hogy így könyörgött Jehovához: „Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!” Nos, ha a nehéz körülmények még Jóbot, a „feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő” embert is arra kényszerítették, hogy elkedvetlenedéssel küszködjön, nem csoda, hogy ugyanez megtörténhet velünk is (Jób 1:8, 13–19; 2:7–9, 11–13; 14:13).

 8. Miért lehet jó jel, ha időnként elkedvetlenedünk?

⁸ Mennyire vigasztaló tudni, hogy Jehova a szíveket nézi, és nem kerülik el a figyelmét a jó indítékok! Sosem lesz elutasító azokkal szemben, akik őszintén keresik a kedvét. Jó jel lehet, ha időnként elkedvetlenedünk, ez azt mutatja, hogy nem vesszük könnyedén Jehovának végzett szolgálatunkat. Ha ilyen szemszögből nézzük a dolgokat, az az ember, aki sohasem küzd az elkedvetlenedéssel, talán szellemileg nincs tudatában hiányosságainak annyira, mint mások a sajátjaiknak. Ne feledd: „A ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (1Korinthus 10:12; 1Sámuel 16:7; 1Királyok 8:39; 1Krónika 28:9).

Ők is porból valók voltak

 9., 10. a) Kiknek a hitét kellene a keresztényeknek utánozniuk? b) Hogyan reagált Mózes a megbízatására?

⁹ A Zsidók 11. fejezete Jehovának számos olyan, keresztény kor előtt élt tanújáról tesz említést, akik erősek voltak a hitben. Az első században élt és a modernkorban élő keresztények hasonlóak hozzájuk. Felbecsülhetetlen értékű, tanulságos leckét hagytak maguk után. (Vö. Zsidók 13:7.) Például kinek a hitét utánozhatná ma jobban egy keresztény, ha nem Mózesét? Felkérték, hogy hirdessen ítéletüzenetet kora leghatalmasabb világuralkodójának, Egyiptom fáraójának. Jehova Tanúinak ma hasonló ítéletüzenetet kell kijelenteniük a hamis vallás és más szervezetek felett, amelyek szembeszállnak Krisztus felállított Királyságával (Jelenések 16:1–15).

¹⁰ Nem könnyű teljesíteni ezt a megbízatást, amint erre Mózes rá is mutatott. „Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?” — kérdezte. Át tudjuk érezni, hogy alkalmatlannak tartotta magát erre. Amiatt is aggódott, hogyan fognak reagálni izraelita társai: „Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra?” Jehova ekkor elmagyarázta neki, hogyan igazolhatja felhatalmazott voltát, ám Mózesnek más nehézsége is volt. Ezt mondta: „Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú . . . vagyok” (2Mózes 3:11; 4:1, Újfordítású revideált Biblia; 4:10).

11. Hogyan reagálhatunk Mózeshez hasonlóan a teokratikus kötelezettségekre, de ha hitet gyakorolunk, miben lehetünk biztosak?

¹¹ Időnként Mózeshez hasonlóan érezhetjük magunkat. Bár felismerjük teokratikus kötelezettségeinket, talán kételkedünk abban, hogy eleget tudunk azoknak tenni. „Ki vagyok én, hogy odamenjek az emberekhez, akik közül néhányan magasabb társadalmi, gazdasági rétegből valók, vagy műveltebbek, s vegyem a bátorságot és Isten útjaira tanítsam őket? Mit gondolhatnak a szellemi testvéreim, ha hozzászólok a keresztény összejöveteleken, vagy amikor részt veszek a színpadon a Teokratikus Szolgálati Iskola valamelyik programjában? Észreveszik mennyire alkalmatlan vagyok rá?” De ne feledd, Jehova Mózessel volt, és képessé tette őt arra, hogy eleget tegyen megbízatásának, mivel Mózes hitet gyakorolt benne (2Mózes 3:12; 4:2–5, 11, 12). Ha utánozzuk Mózes hitét, Jehova velünk lesz, és arra is képessé tesz minket, hogy ellássuk a feladatunkat.

12. Hogyan bátoríthat minket Dávid hite, ha a bűnök vagy hiányosságok kedvünket szegik?

¹² Bárki, aki csalódottnak érzi magát, vagy elkedvetlenedik bűnei, hiányosságai miatt, bizonyára egyetért Dáviddal, aki ezt mondta: „ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.” Jehovához könyörögve Dávid még ezt is mondta: „Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat [hibámat, NW].” Nem engedte azonban soha, hogy elkedvetlenedése megfossza őt attól a vágytól, hogy Jehovát szolgálja. „Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.” Dávid természetesen „por” volt, de Jehova nem fordult el tőle, mivel Dávid hitet gyakorolt Jehovának abban az ígéretében, hogy nem veti meg „a töredelmes és bűnbánó szívet” (Zsoltárok 38:2–10; 51:5, 11, 13, 19).

13., 14. a) Miért ne legyünk emberek követői? b) Hogyan mutatja Pál és Péter példája, hogy még ők is porból valók voltak?

¹³ Figyeld meg azonban, hogy bár „a bizonyságoknak ily nagy fellegére” kell tekintenünk bátorításért, hogy „kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért”, a Biblia nem azt mondja, hogy a követőik legyünk. Azt az utasítást kapjuk, hogy ’a hit fejedelmének és bevégezőjének, Jézusnak’ a nyomdokait kövessük, nem pedig tökéletlen emberekét, legyenek azok akár az első században élt hűséges apostolok (Zsidók 12:1, 2; 1Péter 2:21).

¹⁴ Néha a keresztény gyülekezet oszlopos tagjai, Péter és Pál apostol is megbotlottak. „Nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok” — írta Pál. „Óh én nyomorult ember!” (Róma 7:19, 24). Péter pedig egy öntelt pillanatában a következőket mondta Jézusnak: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.” Amikor Jézus figyelmeztette Pétert, hogy háromszor is meg fogja őt tagadni, Péter elbizakodottan ellentmondott Mesterének, így dicsekedve: „Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged.” Mégis megtagadta Jézust, e miatt a vétke miatt pedig keservesen sírt. Igen, Pál és Péter is porból valók voltak (Máté 26:33–35).

15. Mi ösztönöz minket arra, hogy elszántan haladjunk előre, még ha tény is, hogy por vagyunk?

¹⁵ Gyarlóságuk ellenére azonban Mózes, Dávid, Pál, Péter és mások is hozzájuk hasonlóan győztesen kerültek ki a küzdelemből. Miért? Azért, mert erős volt a Jehovába vetett hitük, fenntartás nélkül bíztak benne, és kudarcaik ellenére ragaszkodtak hozzá. Bíztak benne, hogy „rendkívüli erőt” ad nekik. Jehova adott is, sosem hagyta, hogy olyan mély gödörbe essenek, amelyből aztán ne tudnának kikerülni. Ha kitartóan hitet gyakorlunk benne, biztosak lehetünk abban, hogy ha elérkezik az ítélet felettünk, ezek a szavak lesznek majd érvényesek ránk: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanusítottatok az ő neve iránt.” Milyen ösztönző erővel hat ez ránk abban, hogy elszántan haladjunk előre, még ha por vagyunk is! (2Korinthus 4:7, Úf; Zsidók 6:10).

Mit jelent számunkra egyénileg, hogy por vagyunk?

16., 17. Ha ítéletre kerül sor, hogyan alkalmazza Jehova a Galátzia 6:4-ben lefektetett alapelvet?

¹⁶ A tapasztalatok sok szülőt és tanárt megtanítottak arra, hogy bölcs dolog, ha a gyermekeket vagy tanítványokat egyéni képességeiknek megfelelően ítélik meg, nem pedig úgy, hogy összehasonlítják őket a testvéreikkel vagy az osztálytársaikkal. Ez összhangban áll a keresztények számára követendő bibliai alapelvvel: „vizsgálja meg mindenki a saját cselekedetét, és akkor oka lesz majd arra, hogy egyedül magára nézve is örvendezzen, nem pedig mással összehasonlítva önmagát” (Galátzia 6:4, NW).

¹⁷ Ezzel az alapelvvel összhangban, bár Jehova úgy bánik népével, mint egy szervezett csoporttal, egyénenként ítéli meg annak tagjait. A Róma 14:12 ezt mondja: „mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.” Jehova jól ismeri minden egyes szolgájának genetikai felépítését. Ismeri fizikai és elmebeli felépítésüket, mire képesek, örökölt erősségeiket, gyengeségeiket, milyen lehetőségeik vannak, valamint azt is, milyen mértékben használják ki ezeket a lehetőségeket a keresztényi gyümölcsök megtermésében. Jézusnak az özvegyasszonyról mondott beszámolója, aki két fillért dobott a templomperselybe, valamint a jó földbe vetett magról szóló példázata buzdító példát jelentenek a keresztényeknek, akik talán lehangolttá válnak, mert botor módon másokkal hasonlítják össze magukat (Márk 4:20; 12:42–44).

18. a) Miért kell meghatároznunk, hogy mit jelent a mi esetünkben, hogy por vagyunk? b) Miért ne hangoljon le bennünket, ha őszinte önvizsgálatot tartunk?

¹⁸ Ahhoz, hogy a képességeink legjavával tudjunk szolgálni, alapvető fontosságú, hogy meghatározzuk, mit jelent a mi esetünkben, hogy por vagyunk (Példabeszédek 10:4; 12:23; 18:9; Róma 12:1). Csak akkor tudunk éberek maradni a fejlődés szükségességét és lehetőségeit illetően, ha igazán tudatában vagyunk saját gyarlóságainknak és gyengeségeinknek. Amikor önvizsgálatot tartunk, sose becsüljük le a szent szellem erejét, amely segítségünkre lehet a fejlődésben. A világegyetem teremtetett meg általa, a Bibliát írták meg a segítségével, s e haldokló világunkban fokozatosan egy békés, új világ társadalom jön létre. Isten szent szellemének tehát biztosan van elegendő ereje ahhoz, hogy bölcsességet és erőt nyerjenek általa azok, akik azért kérik, mert szükségük van ezekre a feddhetetlenség megőrzéséhez (Mikeás 3:8; Róma 15:13; Efézus 3:16).

19. Mire nem mentség, hogy por vagyunk?

¹⁹ Mennyire vigasztaló a tudat, hogy Jehova megemlékezik róla, hogy por vagyunk! Sosem szabad azonban úgy érvelnünk, hogy ez jogos mentség arra, hogy ölbe tett kézzel várakozzunk, vagy éppenséggel még rossz dolgot is tegyünk. Egyáltalán nem! Jehova ki nem érdemelt kedvességét azáltal fejezi ki, hogy megemlékezik arról, hogy por vagyunk. De mi nem szeretnénk „istentelenek” lenni, „kik a mi Istenünknek kegyelmét [ki nem érdemelt kedvességét, NW] bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják” (Júdás 4). Nem mentség az istentelenségre, hogy porból vagyunk. A keresztények igyekeznek leküzdeni rossz hajlamaikat, s megsanyargatják testüket, rabszolgaként vezetve, nehogy ’Istennek Szent Szellemét megszomorítsák’ (Efézus 4:30, Csia fordítás; 1Korinthus 9:27).

20. a) Mely két területen van ’sok tennivalónk az Úr munkájában’? b) Miért van okunk a derűlátásra?

²⁰ Most, Sátán világrendszerének végső éveiben nincs arra idő, hogy lelassuljunk — sem a Királyság-prédikálómunkában, sem Isten szelleme gyümölcseinek még teljesebb mértékű megtermésében. Mindkét területen ’sok tennivalónk’ van. Most annak van itt az ideje, hogy elszántan haladjunk előre, hiszen tudjuk, hogy ’a munkánk nem hiábavaló’ (1Korinthus 15:58, NW). Jehova erőt fog adni nekünk, hiszen Dávid ezt mondta róla: „nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsoltárok 55:23). Micsoda örömmel tölt el minket az a tudat, hogy Jehova személy szerint nekünk engedélyezi, hogy részt vehessünk a legnagyobb munkában, amelyet a tökéletlen emberek valaha is megbízatásként kaptak — még ha porból valók is!

[Lábjegyzet]

Meg tudod magyarázni?

◻ Miben különbözik az 1Mózes 2:7 és a Zsoltárok 103:14, amikor arra utal, hogy az ember porból van?

◻ Miért bizonyul napjainkban a Zsidók 11. fejezete a keresztények számára a buzdítás forrásának?

◻ Miért tesszük bölcsen, ha alkalmazzuk a Galátzia 6:4-ben lefektetett alapelvet?

◻ Hogyan segíthet a Zsidók 6:10 és az 1Korinthus 15:58 megelőzni az elkedvetlenedést?

[Képek a 10. oldalon]

A keresztények hívőtársaik hitét utánozzák, de követni hitük Tökéletesítőjét, Jézust követik