Szerezzünk békét Istennel önátadás és alámerítkezés által

„És Jehova folytatta: ’ . . . De azokhoz a férfiakhoz, akiken az ismertetőjel van, ne közelítsetek’” (EZÉKIEL 9:4, 6).

 1., 2. a) Miért nincsenek az emberek általában békében az Istennel? b) Miért életfontosságú mindenki számára megszerezni ezt a békét?

SZEREZZÜNK békét Istennel? De vajon miért? Némely ember úgy érzi, hogy harcban áll Istennel. Lehetséges-e azonban, hogy valójában ellensége valaki az Istennek anélkül, hogy tudatában lenne? Pál apostol így magyarázta az első századi keresztényeknek: „Egykor mi is, mindnyájan hústestünk kívánságaival összhangban viselkedtünk a hústest és a gondolatok akaratát cselekedve, s így természet szerint a harag gyermekei voltunk éppen úgy, mint a többiek” (Efézus 2:3).

² Hasonlóképpen ma is, jóllehet te az Isten tetszését keresed, az Ádámtól örökölt bűn hatást gyakorol a szemléletmódodra és előidézheti, hogy „a hústest akaratát” követed. Még ha olyan valaki vagy is, aki bibliatanulmányozást folytat Jehova Tanúival vagy olyan alámerítetlen ifjú, akinek a szülei tanúk, életed nagy részét talán az énközpontú „Azt teszem, ami nekem tetszik” magatartás jellemzi, ami folyamatosan elidegenít Istentől. Aki ilyen életmódhoz ragaszkodik, ’haragot gyűjt magának’ (Róma 2:5; Kolossé 1:21; 3:5–8). Isten teljes mértékben kifejezésre juttatja majd haragját a gyorsan közeledő „haragnak és Isten igazságos ítéletének megnyilvánulása napján” (Róma 1:28—2:6). Hogyan szerezhetsz békét Istennel, és hogyan maradhatsz életben a „haragnak napján”?

A béke alapja

 3. Hogyan gondoskodott Isten alapról a kiengesztelődéshez?

³ Jehova kezdeményezte a segítséget. „Ő szeretett minket és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1János 4:10). Jézus áldozati halála kiengesztelte, megbékítette vagy kielégítette Jehova igazságosságát. Ez törvényes alapot szolgáltat a bűnbocsánatra, és végül Isten és az ember közötti ellenségeskedés teljes megszüntetésére. Igen, lehetséges elérnünk, hogy ’megbékéljünk Istennel Fiának halála által’, ahogy Pál apostol írta (Róma 5:8–10).

 4. Milyen idevágó látomást kapott Ezékiel, és miért fontos az számunkra?

⁴ Ahhoz azonban, hogy személyesen javunkra fordítsuk Krisztus áldozatát, bizonyos lépéseket is meg kell tennünk. Erre mutat Ezékiel prófétának egy drámai látomása, olyan látomás, amely a mi időnkben teljesedik be, amikor Isten ’haragnapja’ küszöbön áll. Isten ítéletvégrehajtó erőit a látomásban hat fegyveres férfi szemlélteti. Mielőtt ezek kifejezésre juttatnák Isten haragját, egy hetedik férfinak, aki titkári tintatartót hordoz, Isten ezt mondja: „’Menj át a város közepén, . . . és tégy jelt azoknak a férfiaknak homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek mindazon utálatosságok miatt, amelyeket annak közepette elkövetnek.’ És [a hat fegyveres férfinak] ezt mondta fülem hallatára: ’Menjetek át a városon ő utána és vágjatok. . . . De azokhoz a férfiakhoz, akiken az ismertetőjel van, ne közelítsetek’” (Ezékiel 9:1–6).

 5. Mi vezet megértéshez?

⁵ Ezek a védelmezőleg ’megjelölt’ egyének szinte belebetegedtek abba, hogy olyanok, akik az igaz Isten imádóinak vallották magukat, ’erőszakkal töltötték be a földet’, belekeveredtek nemi erkölcstelenségbe, bálványimádásba, és minden egyéb helytelen viselkedésbe merületek. (Ezékiel 8:5–18; Jeremiás 7:9.) Ugyanúgy ma is, a ’megjelölésre’ szánt egyéneknek először meg kell tanulniuk a Biblia tanulmányozása által értékelni Isten irányadó mértékeit és szívből bánkódni, igen, ’sóhajtozni és nyögni’ azok miatt a tanítások és szokások miatt, amelyek szégyent hoznak Istenre. Némelyek talán tudatlanságból keverednek bele rossz cselekedetekbe, vagy járultak hozzá támogató módon ilyesmihez. Most azonban kezdik úgy tekinteni ezeket a cselekedeteket, ahogyan Isten tekinti azokat — utálattal! (Róma 1:24–32; Ésaiás 2:4; Jelenések 18:4; János 15:19.) Ez a növekvő értékelés oda vezeti az embert, hogy megtegye az első lépést az Istennel való béke megszerzéséhez: ez az első lépés a megbánás. Péter apostol így ösztökélte hallgatóit: „Tartsatok hát bűnbánatot és térjetek meg, hogy elnyerjétek bűneitek eltörlését, és eljöhessen Jehova személyétől [a harag helyett] a felüdülés időszaka” (Cselekedetek 3:19). Milyen felüdítő az ilyen megbocsátás!

A „jel” megszerzése

 6. Miért voltak megjelölve bizonyos emberek az ősi időkben?

⁶ Azoknak, akik ’sóhajtoznak és nyögnek’, meg kell kapniuk homlokukra a „jelt” ahhoz, hogy megmeneküljenek Isten haragjától. (Ezékiel 9:4.) A régi időkben a rabszolgákat gyakran a homlokukon jelölték meg, hogy világosan azonosítani tudják őket. A homlokon vagy egyéb helyen viselt megkülönböztető jelek azt is megmutathatták, hogy valaki milyen istent imád.a (Vö. Ésaiás 44:5.) Napjainkban vajon mi az a megkülönböztető, életmentő jel, amely Jehova rabszolgájaként és igaz imádójaként azonosítja viselőjét?

 7. Mi a szimbolikus jel?

⁷ A szimbolikus jel annak a bizonyítéka — ami mintha a fedetlen homlokodon lenne feltüntetve —, 1. hogy önátadott, alámerített tanítványa vagy Jézus Krisztusnak és 2. hogy felöltötted az új, Krisztushoz hasonló egyéniséget. (Efézus 4:20–24.) Mivel azoknak, akiken a „jel” van, előbb önátadást kell végezniük, tudniuk kell, hogy mit foglal ez magában. Jézus megmagyarázta: „Aki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát és állandóan kövessen engem” (Márk 8:34).

 8., 9. a) Mit jelent ’megtagadni magadat’? b) Hogyan lehet szemléltetni, hogy mit kíván meg tőlünk az önátadás?

⁸ Az a görög szó, amelyet a „tagadja meg” kifejezéssel fordítanak, a „tökéletesen megtagadni”, „teljesen lemondani róla” jelentését hordozza. Éppen ezért a ’megtagadni magadat’ kifejezés többet jelent, mint csupán olykor-olykor megtagadni magadtól bizonyos élvezetet vagy engedékenységet. Ez inkább azt jelenti, hogy kész vagy nemet mondani önmagadnak, amikor arról van szó, hogy a személyes vágyaid és nagyratöréseid uralkodnának az életeden. Könnyebben megértjük Jézus szavainak szándékát, ha megvizsgáljuk, hogyan fordították le ezt a fogalmat különböző nyelvekre: ’Felhagyni a saját szíve kívánságának cselekvésével’ (tzeltal nyelv, Mexikó), ’nem képezni többé önmaga tulajdonát’ (k’anjobal nyelv, Guatemala), és ’hátat fordítani önmagának’ (jávai nyelv, Indonézia). Igen, ez kizárólagos önátadást jelent, nem csupán bizonyos számú dologra vonatkozó kötelezettségvállalást.

⁹ Egy Zsuzsa nevű keresztény nő, aki azelőtt teljesen független volt, elmagyarázta, mit jelent neki az önátadás: „Egész énemet, önmagamat valaki másnak rendelem alá. Most Jehova határozza meg életpályámat; ő mondja meg, mit tegyek; ő dönt abban, mi legyen az első számomra.” Kész vagy-e ugyanilyen kizárólagos önátadásra Jehova Istennek? Emlékezz arra, hogy a szimbólikus jel úgy azonosít téged, mint aki Isten ’tulajdona’, vagy mint egy boldog rabszolgát, aki az ő Uráé. (Vö. 2Mózes 21:5, 6; Róma 14:8.)

10. Milyen dolgokat kell megfontolni az embernek, mielőtt átadná önmagát?

¹⁰ „Ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le először, hogy kiszámítsa a költségeket és meglássa, rendelkezik-e elegendővel annak befejezéséhez?” — kérdezte Jézus (Lukács 14:28). Kész vagy-e tehát rendszeresen látogatni az összejöveteleket? (Zsidók 10:25.) Ragaszkodni az Isten által szolgái számára felállított magas erkölcsi irányadó mértékekhez? (1Thessalonika 4:3, 4, 7.) Részt venni a Királyság-prédikálásban olyan mértékben, amilyenben csak tudsz? Első helyre tenni Isten akaratát az életpálya megválasztásakor és az életcélok kitűzésekor? (Máté 6:33; Prédikátor 12:1, [12:3, Károli].) Törődni családi kötelességeiddel? (Efézus 5:22—6:4; 1Timótheus 5:8.) Ha már egyszer eljutottál imában erre a személyes önátadásra, a következő lépés ezt hivatalos formában is tudatni másokkal.

Alámerítkezés — Kinek a számára?

11. Mit szemléltet az alámerítkezés, és mit eredményez?

¹¹ Jézus megparancsolta, hogy a követői alámerítkezzenek. (Máté 28:19, 20.) Teljesen be kellett meríteni őket a vízbe és kiemelni abból. Mint az eltemetés és feltámadás, oly jól szemlélteti ez egy ember meghalását az énközpontú életmód számára, és megelevenítését Isten akaratának a cselekvése számára. Az alámerítkezés által azonosítod magad, mint Jehova Tanúinak egyike, Isten világraszóló szervezetével kapcsolatban.b Az alámerítkezés érvényesít egy Istennel kötött ünnepélyes megállapodást. (Vö. 2Mózes 19:3–8.) Életednek összhangban kell lennie az ő törvényeivel. (Zsoltárok 15; 1Korinthus 6:9–11.) Az alámerítkezés, amely felavat téged, mint Isten szolgáját, egyben visszatükrözi ’az Istenhez intézett kérelmet jó lelkiismeretért’ is, mivel tudod, hogy békességben vagy Istennel. (1Péter 3:21.)

12. Mikor védi meg a szülők „ismertetőjele” a gyermekeiket?

¹² Vajon a fiataloknak is fontolóra kell venni az alámerítkezést? Nos, emlékezzünk vissza, hogy Jehova a látomás szerint azt mondta a hat fegyveres férfinak: „Öreget, ifjat, szüzet, kisgyermeket, és nőket öljetek — a teljes pusztulásig. De azokhoz a férfiakhoz, akiken az ismertetőjel van, ne közelítsetek” (Ezékiel 9:6). Természetesen az olyan gyermekek, akik túl kicsik ahhoz, hogy átadhassák önmagukat, védelmet élveznek a szülők ’jele’ által, ha a szülők Jehova szeretetére nevelik gyermekeiket, és ha azok engedelmesen reagálnak. (1Korinthus 7:14.) Mégis, ha egy gyermek elég értelmes az önátadáshoz és elért egy olyan fokot, hogy „tudja, hogyan cselekedje a jót”, ne gondoljuk, hogy a végtelenségig szülei „jelé”-nek érdeme alatt marad (Jakab 4:17.)

13. Miket kell figyelembe venni annak eldöntése végett, hogy egy fiatal alkalmas-e az alámerítkezésre?

¹³ Az ifjúnak azonban önátadás előtt elegendő ismerettel kell rendelkeznie annak megértéséhez, hogy mit foglal az magában, és személyes jó viszonyt kell kialakítania Istennel. Meg kell értenie a bibliai alapelveket és ragaszkodnia kell azokhoz abban a tudatban, hogy felelősséggel tartozik megszegéséért. Kellő tapasztalattal kell rendelkeznie ahhoz, hogy hitét másokkal is közölje, és tudatában kell lennie annak, hogy ez fontos része az igaz imádatnak; igazán óhajtania kell Istent szolgálni. Természetesen nem lehet elvárni tőle, hogy olyan érettséget tanúsítson, mint egy felnőtt, de a szellemi növekedésének ésszerű módon folyamatosnak kell lennie.

14. Miért tekintette egy fiatal egyén védelemnek a saját alámerítkezését?

¹⁴ Ha valaki ’kiszámította a költségeket’, nem kerül hátrányos helyzetbe, ha ifjú korában teszi meg az önátadást. Majdnem minden új kereszténynél az alámerítkezés után elmélyül az értékelés. „Az, hogy ifjan alámerítkeztem, védelmemre szolgált” — magyarázza Dávid. „Ahogy időssödtem, észrevettem, hogy a gyülekezetben levő alámerítetlen ifjak közül néhányan megengedték maguknak, hogy kivonják magukat a vének tekintélye alól, és ennek következtében helytelen cselekedetekre tértek át. De én mindig emlékezetemben tartottam, hogy átadtam az életemet Istennek. Az életem már nem volt az enyém; nem követhettem tehát azokat a tizenéveseket.”

15. a) Honnan tudjuk, hogy fiatalok is képesek a komoly nézetet fenntartani az igaz imádatról? b) Hogyan segíthetnek legjobban a szülők?

¹⁵ ’De mi van, ha a fiam vagy a leányom fiatalon alámerítkezik, aztán közömbössé lesz?’ — kérdezi néhány szülő. Bizonyos, hogy egyetlen fiatalnak sem szabad alámerítkeznie csupán azért, mert ez tetszene a szüleinek, vagy mert néhány barátja alámerítkezett. Mégis József, Sámuel, Jósiás király, és Jézus is már tizenéves korában komolyan vette Isten szolgálatát és ragaszkodott hozzá. (1Mózes 37:2; 39:1–3; 1Sámuel 1:24–28; 2:18–21; 2Krónika 34:3; Lukács 2:42–49.) A mi időnkben egy Jean nevű keresztény nő akkor merítkezett alá, amikor még csak tíz éves volt. Amikor évek múlva megkérdezték tőle, tisztában volt-e ezzel a lépéssel, Jean így válaszolt: „Tudtam, hogy szeretem Jehovát, értékeltem, amit Jézus értünk tett, és Jehovának akartam szolgálni.” Mintegy 40 évet szolgált már hűségesen alámerítkezése óta. Minden fiatal más egyéniség; senki sem szabhat számukra korhatárt. A szülőknek arra kell törekedniük, hogy elérjék a gyermekeik szívét és segítsenek nekik kifejleszteni az isteni önátadást.c Nem csupán az önátadás és alámerítkezés kiváltságát kell a gyermekeik elé tárni, hanem erősíteni is kell őket, hogy állhatatos imádók legyenek.

Akadályok leküzdése

16. Miért követel tőlünk Isten többet az észbeli ismeretnél?

¹⁶ Jóllehet a Biblia ismerete nagyon fontos, az „ismertetőjel” többet jelent az észbeli ismeretnél. Ezékiel látomásában például az ott szereplő vének, akiket azért végeztek ki, mivel a hamis isteneknek tömjént áldoztak, bőséges ismerettel rendelkeztek Jehova írott Szavából. Zárt ajtók mögötti viselkedésük azonban megmutatta, hogy nem voltak igazi imádók. (Ezékiel 8:7–12; 9:6.) A túlélésre szóló ’megjelölés’ megköveteli, hogy felöltsük az „új egyéniséget, amely az Isten akarata szerint lett megteremtve, valódi igazságosságban és lojalitásban” (Efézus 4:22–24).

17. a) Milyen akadály tart vissza némelyeket az alámerítkezéstől? b) Hogyan lehet alkalmazni a Jakab 4:8 tanácsát?

¹⁷ Félelmetes akadály a bűnös hústested befolyása. (Róma 8:7, 8.) Néhány személyt még vissza is tart az alámerítkezéstől az, ha nem tudja ellenőrizni némely komoly testi gyengeségét, vagy meg akar engedni magának valamilyen tiltott élvezetet. (Jakab 4:1, 4.) Az ilyenek egy igen értékes kapcsolattól esnek el. Isten Szava ezt tanácsolja: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti tétovázók” (Jakab 4:8). Határozott cselekvésre van szükség. Hogy csak egy példát említsünk: egy férfi, aki tanulni kezdte a Bibliát, akkor már 16 év óta visszaélt az alkohollal és a kábítószerekkel, és halálosan megbetegedett tőlük. Erős elhatározással azonban sikerült legyőznie ezeket a szokásokat. „De mikor már az önátadás felé haladtam, egy nő kérlelni kezdett, hogy lépjek vele nemi kapcsolatba. Ez komoly kísértés volt” — ismeri el a férfi. „Bár a hölgy azt gondolta, őrült vagyok, azt mondtam neki: ’Én tanulmányozom a Bibliát Jehova Tanúival, így ezt nem tehetem meg.’” Mi indította őt erre a válaszra? „Láttam, mit tett Jehova az életemért, amikor segített megszabadulnom az alkoholtól. Más módon is segített. Ez közelebb vonzott engem őhozzá. Nem okozhattam neki csalódást.” Ez a férfi közel került Istenhez.

18. Mi az akadályok legyőzésének kulcsa?

¹⁸ Nem az számít, hogy mennyit tudsz, hanem az, hogy mennyire szereted, amit tudsz. A Zsoltárok 119:165 mondja: „A bőséges béke azoké, akik szeretik [nem csupán ismerik] a te törvényedet, és számukra nincs botláskő.” A kulcs Isten törvényének a szeretete, értékének komoly megbecsülése az életedben. (Ésaiás 48:17, 18.)

19., 20. a) Milyen akadályokat kell legyőzni, és milyen biztosítékkal rendelkezünk erre vonatkozóan? b) Mit eredményez minden akadály sikeres leküzdése?

¹⁹ Természetesen egyéb akadályok vagy botláskövek is adódhatnak. „Számomra az emberektől való félelem volt a legnehezebb” — mondta a fentebb említett testvér. „Volt néhány világi ’barátom’, akikkel inni szoktam. A legnehezebb volt megmondani nekik, hogy megszakítom velük a kapcsolatot, mert át akarom adni az életemet Istennek.” (Példabeszédek 29:25.) Másoknak a családtagok megvetésével kell szembenézni. Egy nemrég alámerítkezett új tanú, aki legyőzte férje ellenállását, megjegyezte: „Egyetlen nagyobb akadály helyett egy sereg apró akadályt kellett legyőznöm egymás után.” Ha hűségesen leküzdesz minden akadályt, megerősödik a szíved. Légy biztos abban, hogy nincs olyan akadály, amelyet le ne győzhetnének azok, akik szeretik Isten törvényét! (Lukács 16:10.)

²⁰ Ha felülkerekedsz minden botláskövön, „bőséges békét” nyersz. (Zsoltárok 119:165.) Igen, „biztonságban jársz utadon . . . alvásod kellemes lesz. Nem kell félned váratlan felrettentéstől, sem a gonoszokra törő vihartól, mivel az közeledik. Mert Jehova lesz a reménységed” (Példabeszédek 3:23–26).

[Lábjegyzetek]

Ismétlő kérdések

◻ Hogyan segít nekünk Isten abban, hogy megszerezzük a vele való békét?

◻ Mi a szimbolikus életmentő jel?

◻ Mi az önátadás és alámerítkezés jelentősége?

◻ Milyen akadályokkal kell szembenéznünk, és hogyan tudjuk legyőzni azokat?

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

Bemerítés vagy meghintés?

A Jézus alámerítéséről szóló beszámoló megemlíti, hogy „feljött a vízből”. (Márk 1:10.) Az, hogy Jézus alámerítkezett, kitűnik annak a görög szónak értelméből, amelyet keresztségnek fordítanak (ba΄pti·sma). Ez a ba·pti΄zo szóból ered, amelynek jelentése: „bemárt, bemerít”. Olykor a hajó elsüllyedésének leírására is használták. Lucianus, a másodok századi író egy kapcsolatban levő szót használ annak leírásánál, hogy egy ember vízbefojt egy másikat: „Olyan mélyre meríti [ba·pti΄zon·ta], hogy az nem tud újra kijönni.” A The New International Dictionary of New Testament Theology így következtet: „Minden ellenkező állítással szemben úgy látszik, hogy a baptizo, mind a zsidó, mind a keresztény szövegösszefüggésben normálisan ’bemerítést’ jelent, és még akkor is, amikor a keresztelés szakkifejezésévé lett, megmaradt benne a bemerítés gondolata.”