Eljövendő élet feltámadás által

„Ha nem eszitek az ember Fiának húsát és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.” — Ján 6:53.

1, 2. Mit mondott Jézus a János 6:53, 54 szerint és milyen tanításnak a hívői találják nehezen érthetőnek ezeket a szavakat?

AZ emberi lélek halhatatlanságának tana igen széles körben elterjedt. Ezért akik ebben hisznek, bizonyára nehezen értik, hogyan lehetnek igazak Jézus Krisztusnak a Bibliában a János 6:53, 54-ben feljegyzett szavai:

² „Valóban mondom nektek, ha nem eszitek az ember Fiának húsát és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Annak, aki az én húsommal táplálkozik és az én véremet issza, örök élete van és én feltámasztom majd őt az utolsó napon.”

 3. Milyen ésszerű kérdéseket vetnek fel a halhatatlanság hívői az „élet tibennetek” kifejezéssel kapcsolatban és a feltámadás tekintetében?

³ Ha — mint sokan vélik — az emberi lélek eleve halhatatlan, és tovább él jelenlegi testi börtönének a halála után, miért kell ennünk Jézus Krisztusnak, „az ember Fiának” húsát és innunk az ő vérét ahhoz, hogy ,élet legyen bennünk’? Ha a lélek megszabadul a test halálakor és élve a szellemvilágba menekül, miért kellene az embernek feltámadnia, hogy újra éljen? Mindnyájunknak el kell ismerni, hogy ez logikus érvelés.

 4. Jézus akkori hallgatói közül kik találták szavait nehezen érthetőnek, és ezt illetően mi a helyzet ma?

⁴ Még Jézus Krisztus követői is nehézséget találtak abban, amit mondott, mert ezt olvassuk: „Jézus pedig, tudván magában, hogy tanítványai zúgolódnak emiatt, azt mondta nekik: ,Megbotránkoztat ez titeket?’” (Ján 6:61) Néhány olvasónk még ma is nehezen érthetőnek találhatja Jézus szavainak megértését. Jézus azonban jól tudta, miről beszél akkor, mert ő maga nem hitt az emberi lélek halhatatlanságában. Saját szavai bizonyítják ezt a tényt.

 5. Milyen kijelentésekkel mutatta meg Jézus, hogy Ő nem hitt az emberi lélek halhatatlanságában?

⁵ Egyszer Jézus azt mondta a tanítványainak: „Attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet el tudja pusztítani a gyehennában.” (Máté 10:28) Később, a Getsemané kertjében való letartóztatása előtt ezt mondta tanítványainak: „Lelkem mélyen megszomorodott, egészen halálig.” (Máté 26:38; Márk 14:34) Jézus gyakran idézte Ésaiás próféciáját és egyetértett azzal, amit őróla mondott: „Gonoszokkal lesz az ő sírhelye, és halálában a gazdag osztállyal . . . kiontotta lelkét mindhalálig.” — És 53:9, 12.

 6. A János 6:53, 54 szerint mit tehetnek egyesek Jézus emberi áldozatával kapcsolatban az „utolsó nap” előtt, és mi történhet ezekkel azon a napon?

⁶ Ezért mutatott rá Jézus a János 6:53, 54-ben, hogy Ő emberi áldozattá lesz, és lesznek olyanok, akik majd ehetnek, azaz táplálkozhatnak az ő húsából és ihatják az ő vérét „az utolsó nap” előtt. Ezek idővel meghalnak, de egyenként rájuk vonatkozóan kijelentette, hogy: „Én feltámasztom majd őt az utolsó napon.” Úgy, amint azt a bethániai Márta is mondta a János 11:24 feljegyzésében, az „utolsó napot” tekintették a halottak feltámadása idejének. Márta Jeruzsálemhez közel élt. Ott, bizonyos idővel az i. sz. 31 Pászka ünnepe után Jézus beszélt az ő Isten adta megbízatásáról, a halottak feltámasztásáról. Vallásos bírálat érte, mivel meggyógyított egy beteget szombat napon és azt mondta neki, hogy vegye fel az ágyát és menjen haza. A bírálatra adott feleletében Jézus ezt mondta:

7, 8. a) Kiket elevenít meg Jézus Krisztus a halottak közül és kiéhez hasonló tiszteletet érdemel és miért? b) Ki az, aki most átmegy a halálból életre? c) Milyenfajta feltámadásokra hívja elő az ember Fia mindazokat, akik az emléksírokban vannak?

⁷ „Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat, és megeleveníti őket, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar. Mert az Atya egyáltalán nem ítél senkit, hanem minden ítélkezést a Fiúra bízott . . . Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki Őt küldte. Valóban mondom nektek, aki hallgat az én szavamra és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van, és nem kerül ítéletre, hanem átment a halálból az életre.

⁸ Valóban mondom nektek, eljön az óra és az most van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját és akik figyeltek rá, élni fognak. Mert amiképpen az Atyának van élete önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. És hatalmat adott neki az ítélkezésre, mivelhogy ember Fia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak meghallják az ő hangját és kijönnek, akik jót cselekedtek az élet feltámadására, akik pedig gonoszt gyakoroltak, az ítélet feltámadására. Én semmit sem tehetek saját kezdeményezésemből; amint hallom, úgy ítélek; és az ítélkezés, melyet én végzek igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” — Ján 5:21-30.

 9. Jézus előbb idézett szavaiban különösen mire van a hangsúly helyezve?

⁹ A fenti szavakban megfigyelhettük az ítélkezés ügyének kihangsúlyozását; az „ítélet”, „ítél”, „ítélkezés” szavak együttesen hétszer fordulnak elő. Még a gonosz dolgok gyakorlójára is az „ítélet feltámadása” vár.

10. Krisztus ezeréves uralma alatt ki végzi majd az ítélkezést az emberiség fölött s miért nem lesz ott helye fellebbezésnek az ilyen ítélet ellen?

¹⁰ Így a feltámadás témája kapcsolatban van az ítélettel. Mivel az Isten Fia a mennyből való és az „ember Fia” lett a földön, ő kapott felhatalmazást az ítélkezésre az emberiség minden tagja fölött. Így Isten, az Atya bírótársává tette az ő hűséges Fiát. Jézus Krisztus ezeréves uralkodása alatt az egész emberiség megítélését először Isten Fia végzi mint Társbíró. Nem lesz helye fellebbezésnek az Isten Fia által meghozott ítélet ellen, mert az igazságos és tökéletes lesz. Az az ítélkezés, melyet Jehova Isten hajt végre az ezeréves ítéletnap után, nem a helyreállított emberiségnek valamiféle fellebbezése miatt történik, melyet Jehovához mint Legfelsőbb Bíróhoz, a Döntő Bíróhoz benyújtottak. — 1Kor 15:24-28.

ÁTMENET A HALÁLBÓL AZ ÉLETRE MOST

11. A János 5:24, 25-ben hogyan magyarázta meg Jézus, miért mennek át a benne hívők „a halálból az életre”?

¹¹ A földön Jézus Krisztus Isten szócsöveként tevékenykedett az emberek között. Így bármely hallgató, aki hitt annak, amit Jézus, az Isten Fia mondott, annyi volt, mintha annak hitt volna, amit Isten, az Atya mondott. Azt az előnyt, ami ebből származott a zsidóknak, akik hallgatták Jézust, akkor mutatta ki, amikor a következő szavakat intézte hozzájuk: „Valóban mondom nektek, aki hallgat az én szavamra és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van és nem kerül ítélet alá, hanem átment a halálból az életre.” Hogyan történik ez? Jézus megmagyarázza ezt a következő szavaival: „Valóban mondom nektek, eljön az óra és az most van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját, és akik figyeltek rá, élni fognak.” (Ján 5:24, 25) Természetesen akik akkor régen betű szerinti halottak voltak a sírokban nem hallhatták Jézus szavát, amit kimondott, és nem figyelhettek rá abban az „órában”, amelyről beszélt nekik. Milyen „halottak”-ról beszélt hát Jézus akkor?

12, 13. a) Milyen ,halottakra’ gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy meghallják az ő szavát és élnek annak eredményeként? b) Az ilyen isteni gondoskodásnak megfelelően mit írhatott Pál azoknak, akik „halottak” bűneikben és vétkeikben az Efezus 2:4-7 szerint?

¹² Mivel Jézus azt mondta, hogy annak az ,órája’, hogy az megtörténjen „most van”, csakis azokra érthette, akik akkor a földön jártak-keltek, de a halál ítélete alatt voltak az Ádámtól örökölt tökéletlenség és bűnösség következtében. Isten szempontjából az egész emberiség általában „halott”; nincs joguk élni, és a „bér”, amit a bűn nekik fizet a halál. (Róma 6:23) De azáltal, hogy figyeltek Jézus „szavára”, kijöhettek Isten rájuk rótt halálítélete alól, s így jelképesen ,átmentek a halálból az életre’.

¹³ Ezért az isteni gondoskodás végett írhatta Pál az efezusi „szent” hívőknek, akik „egységben voltak Krisztus Jézussal”, a következő szavakat: „Azonkívül, titeket tett Isten élővé, bár halottak voltatok bűneitekben és vétkeitekben . . . Isten, aki kegyelemben gazdag, az ő nagy szeretetéért, amellyel szeretett minket, élővé tett a Krisztussal együtt, mikor még halottak voltunk vétkeinkben — ki nem érdemelt kedvességből lettetek megmentve — ,és Ő együtt támasztott fel és együtt ültetett bennünket a mennyei helyekre Krisztus Jézussal egységben, hogy a dolgok eljövendő rendszerében megnyilvánulhasson az ő ki nem érdemelt kedvességének túláradó gazdagsága az irántunk való kegyességében, a Krisztus Jézussal egységben.” — Ef 1:1; 2:1, 4-7.

14. Hol ülnek az így szellemileg élővé tett tagok, milyen csoportot alkotnak, és kivel kell egységben maradniuk?

¹⁴ Azok, akiket Isten megszabadított a halálítélet alól és szellemileg élővé tett, hogy Krisztus Jézussal együtt ülhessenek mennyei helyeken, tagjaivá váltak Krisztus gyülekezeti testének. „Templom” osztállyá is alakította őket, amelyben Isten az ő szent szelleme által lakhatott, mint egy „szent templom”-ban. (Ef 1:22, 23; 2:20-22) Minthogy Krisztus „testé”-t alkotják, különösen „egységben vannak Krisztus Jézussal”. Egységben kell maradniuk vele. — Ján 15:4.

15. Milyen kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az Atyának ,élete van önmagában’?

¹⁵ Ezekre vonatkoznak Jézus szavai: „Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti őket, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” (Ján 5:21) Ez azt jelenti, hogy a Fiúnak is van hatalma életet közvetíteni másoknak. Ennek az okára világított rá Jézus, amikor így szólt: „Mert amiképpen az Atyának van élete önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.” (Ján 5:26) Mit is jelent tulajdonképpen az, hogy az Atyának „van élete önmagában”? Vajon azt jelenti csupán, hogy életben van mint egyedüli „élő és igaz Isten”? (1Thess 1:9) Azt jelenti-e talán, hogy független, önmagában rejlő élete van, vagy más szóval, halhatatlansággal rendelkezik? Az Egy amerikai fordítás [An American Translation] így értelmezi a dolgot, mert a János 5:26-ot a következőképpen fordítja: „Mert amiképpen az Atya önmagában létező, önmagában létezést adott a Fiúnak [is].” Ezzel összhangban A szent Biblia modern angol nyelven [The Holy Bible in Modern English], melyet Farrar Fenton fordított, úgy értelmezi a Jehova nevet, hogy az „Örökké Élő”-t jelent, és az Ésaiás 42:8-at így adja vissza: „Én Örökké Élő vagyok — mert ez az én nevem.” Jehovát „Önmagában Létező”-nek is nevezik.

16. Ha az ,önmagában való élet’ adományozása Isten Fiának csupán azt jelentené, hogy tökéletes életet kapott, miért nem volna a Flú kiemelkedő ebben a tekintetben?

¹⁶ Mindazonáltal, az ,önmagában való élet’ kifejezés közvetlen szövegösszefüggésének érvelésvezetése szerint ennek a kifejezésnek az önmagában létezésnél még erőteljesebb jelentése van. A kifejezés azt jelenti, hogy a mennyei Atya önmagában az élet tárházával rendelkezik, úgyhogy mint atya, képes másoknak életet közvetíteni. E ténynek megfelelően olyan mértékben volt képes életet juttatni a Fiának, hogy ő is képes legyen életet közvetíteni másoknak. Ha az a kifejezés, hogy az Atya ,önmagában való élet’ képességét adta a Fiúnak, csupán a tökéletes élet adományozását jelentené, akkor a Fiút ez nem tenné kiemelkedővé. Miért nem? Azért, mert Isten tökéletes életet adott a mennyei angyaloknak is. De ez még nem minden, tökéletes életet adott Ádámnak és Évának is az Éden kertjében. De miért kapott az Isten Fia ,életet önmagában’?

17. Miért kapott a Fiú „életet önmagában” és hogyan van ezzel összhangban a János 17:1, 2-ben mondott imája?

¹⁷ Azért, mert az Isten Fia letette tökéletes emberi életét váltságáldozatul az egész emberiségért. (Máté 20:28; 1Tim 2:5, 6) Ily módon visszavásárolhatta az emberiséget a halálból, amelyre az öröklött tökéletlenségük miatt ítéltettek. Ezekkel a gondolatokkal az elméjében nyithatta meg Jézus az imáját a Pászka éjszakáján a következő szavakkal: „Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy Fiad is dicsőíthessen téged, annak megfelelően, ahogyan te hatalmat adtál neki minden testen, hogy azok teljes számát illetően, akiket neki adtál, örök életet adhasson nekik.” — Ján 17:1, 2.

18. Hogyan teszi nyilvánvalóvá ezt az igazságot R. A. Knoxnak a János 5:26 fordítása, és mikor kapott Krisztus felhatalmazást és hatalmat az élet adományának a közvetítésére?

¹⁸ A mi Urunk és megváltónk, Jézus Krisztus új testamentuma [The New Testament of Our Lord and Saviour Jesus Christ] Ronald A. Knox fordításában megragadja ezt az igazságot és kifejezésre is juttatja azt a János 5:26 szavainak a fordításában. Ott ezt olvassuk: „Amint az Atya magában hordja az élet ajándékát, úgy megadta a Fiúnak, hogy Ő is magában hordja az élet ajándékát.”a Áldozati halála, feltámadása és tökéletes emberi élete értékének mennyei Atyja előtt való bemutatása után nyerhetett Jézus Krisztus felhatalmazást és hatalmat arra, hogy közölje ennek jótéteményeit a rászorulókkal — az egész elítélt és haldokló emberiséggel. Ezért olvassuk a Róma 6:23-ban: „A bér, amit a bűn fizet, halál, az ajándék pedig, amit Isten ad, örökké tartó élet a mi Urunk, Krisztus Jézus által.”

19. Miért Jézus Krisztus jogos arra, hogy Isten felhasználja az emberiség megítélésére?

¹⁹ Mint hús és vér ember, Jézus, az „ember Fia” képes volt felajánlani Istennek annak pontos ellenértékét, amit Adám az Édenben elkövetett szándékos bűne miatt elveszített az összes utódjai rovására. (Zsid 2:9, 14, 15; Ján 1:14) Amennyiben Jehova Isten felhasználja Őt, hogy életet adjon az elítélt, haldokló emberiségnek, Jézus Krisztus, az „ember Fia” jogosult arra, hogy Jehova felhasználja Őt a megváltott emberiség megítélésére is.

20. Mit mondott Jézus a János 5:26, 27-ben az ítélet tételre való felhatalmazásáról, és hogyan erősíti meg ezt Pál a Mars hegyen tartott beszédében?

²⁰ Ezzel a ténnyel összhangban folytatta Jézus: „Úgy [az Atya] a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. És hatalmat adott neki az ítélettételre, mivelhogy ember Fia.” (Ján 5:26, 27) Mivel a most megdicsőült Jézus Krisztus egykor maga is ember volt a dolgok romlott világi rendszerének közepette, irgalmas és igazságos bírája lehet azoknak, akiket megváltott a haláltól. Ezt a tényt világosan kifejtették az ókori Görögországban Athén legfőbb bírói testülete előtt, amikor Pál apostol a bírák között állt a Mars hegyen és így szólt: „Ő [az előttük ismeretlen Isten] kitűzött egy napot, melyen szándékozik megítélni a lakott földet igazságosságban egy férfiú által, akit kinevezett, és erre biztosítékot is adott minden embernek azáltal, hogy feltámasztotta Őt a halálból.” — Csel 17:23, 31.

[Lábjegyzetek]

A Jó hír Biblia [Good News Bible] a következőképpen fordítja a János 5:26-ot: „Amint maga az Atya az élet forrása, ugyanúgy a Fiát is az élet forrásává tette.” (Az amerikai Bibliatársulat kiadása 1976-ban)