Nem részrehajló az Isten

„Nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte az, aki féli őt és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35).

 1. Milyen fontos kijelentést tett Pál Athénban a fajokkal kapcsolatban?

„A VILÁGOT s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet” (Cselekedetek 17:24–26, Katolikus fordítás). Ki mondta ezeket a szavakat? A keresztény Pál apostol az athéni Mars-dombon vagy Areopaguson, Görögországban mondott híres beszédében.

 2. Mi segít színessé és érdekessé tenni az életet, és mi volt egy, japán látogató benyomása Dél-Afrikában?

² Pál kijelentése talán jól emlékezetünkbe idézi a teremtésben létező csodálatos változatosságot. Jehova Isten teremtett embereket, állatokat, madarakat, rovarokat, és mindenféle növényeket. Milyen unalmas lenne az élet, ha mindannyian egyformák volnának! Változatosságuk segít színessé és érdekessé tenni az életet. Egy Japánból érkezett kongresszusi vendégre például, aki Dél-Afrikában vett részt Jehova Tanúi kongresszusán, mély benyomást tett az ott megfigyelt sokféle faj és bőrszín. Megjegyezte, mennyire más a helyzet Japánban, ahol a túlnyomó többség ugyanazokat a faji jellegzetességeket viseli magán.

 3. Milyen nézetet vallanak egyesek a különféle bőrszín tekintetében, és milyen következményekkel jár ez?

³ De a fajok között látható sokféle bőrszín néha súlyos gondokat is okoz. Sokan alacsonyabb rendűnek tekintik a más színű embereket. Ez gyakran ellenérzést, sőt gyűlöletet vált ki egyesekből, és faji előítéletekhez vezet. Vajon a Teremtőnek ez volt a szándéka? Vannak-e felsőbbrendű fajok az ő szemében? Részrehajló-e Jehova?

A Teremtőnk részrehajló volna?

 4–6. a) Mit mondott Jósafát király a részrehajlásról? b) Hogyan erősítette meg mind Mózes, mind Pál Jósafát kijelentését? c) Milyen kérdést vetnek fel némelyek?

⁴ Ha visszapillantunk a történelembe, némi fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogyan tekinti a Teremtőnk az egész emberiséget. Jósafát király, aki i. e. 936-tól 911-ig uralkodott Júda földjén, számos jó irányú reformot hajtott végre és az isteni törvényeken alapuló bírói rendszert valósította meg. Ezt a nagyszerű tanácsot adta a bíráknak: „Lássátok, hogy mit tesztek, mert nem embereknek bíráskodtok, hanem Jehovának. . . Vigyázzatok és cselekedjetek, mert Jehovánál, a mi Istenünknél nincs igazságtalanság, sem részrehajlás” (2Krónika 19:6, 7).

⁵ Évszázadokkal korábban, Mózes próféta ezt mondta Izrael törzseinek: „Jehova, a ti Istenetek. . . senkivel se bánik részrehajló módon” (5Mózes 10:17). A Rómaiakhoz írt levelében pedig Pál apostol így figyelmeztet: „Mindenkit, aki gonoszt művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, aztán a pogányt. Isten ugyanis személyválogatás nélkül ítél” (Róma 2:9–11, Katolikus fordítás).

⁶ Némelyek azonban ezt kérdezhetnék: ’Na és az izraeliták? Nem voltak-e Isten választott népe? Nem volt-e irántuk részrehajló? Nem mondta-e Mózes Izraelnek: „Titeket választott Jehova a ti Istenetek, hogy az ő népévé legyetek, különleges tulajdonává minden nép közül”?’ (5Mózes 7:6).

 7. a) Mi lett az eredménye annak, hogy a zsidók elvetették a Messiást? b) Kik részesülnek ma Isten csodálatos áldásaiban, és hogyan?

⁷ Nem, Isten nem volt részrehajló, amikor az izraelitákat különleges célra használta fel. Amikor népet választott, hogy azon keresztül elhozza a Messiást, Jehova a hithű héber patriarchák leszármazottait választotta. De amikor a zsidók elvetették a Messiást, Jézus Krisztust, és halálra adták őt, elvesztették Isten kegyét. Ma azonban minden nemzetből és fajból való egyének, akik hitet gyakorolnak Jézusban, csodálatos áldásokban részesülhetnek és az örökké tartó élet lehet a kilátásuk (János 3:16; 17:3). Ez biztosan azt bizonyítja, hogy Isten részéről nincsen részrehajlás. Azonkívül, Jehova megparancsolta az izraelitáknak, hogy szeressék „az idegen lakosokat” és “ne bánjanak velük rosszul”, tekintet nélkül azok faji vagy nemzetiségi eredetére (5Mózes 10:19; 3Mózes 19:33, 34). Való igaz tehát, hogy szerető mennyei Atyánk nem részrehajló.

 8. a) Mi bizonyítja, hogy Jehova nem tett kivételt Izraellel? b) Hogyan használta fel Jehova Izraelt?

⁸ Igaz, az izraeliták különleges kiváltságokat élveztek. De egyben súlyos felelősségük is volt. Kötelesek voltak megtartani Jehova törvényeit, és akik nem engedelmeskedtek e törvényeknek, átok alá kerültek (5Mózes 27:26). Valójában az izraelitáknak ismételten büntetést kellett elszenvedniük, mivel megszegték Isten Törvényét. Ezért Jehova nem kivételezett velük. Inkább felhasználta őket prófétai mintaként, hogy figyelmeztető például szolgáljanak. Örvendetes módon, Izrael által hozta el Isten a Megváltót, Jézus Krisztust, az egész emberiség áldására (Galata 3:14; vö. 1Mózes 22:15–18).

Részrehajló volt-e Jézus?

 9. a) Miben hasonIít egymásra Jehova és Jézus? b) Milyen kérdések vetődnek fel Jézussal kapcsolatban?

⁹ Mivel Jehovánál nincsen részrehajlás, vajon részrehajló lehetett-e Jézus? Nos, vegyük figyelembe a következőt: Jézus egy alkalommal ezt mondta: „Nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Jehova és szeretett Fia között tökéletes az egység, és Jézus minden vonatkozásban az Atyja akaratát cselekszi. Valójában annyira hasonlók nézetben és szándékban, hogy Jézus elmondhatta: ”Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:9). Jézus több mint 33 éven át tapasztalatokat szerezhetett mint földön élő ember, és a Biblia elmondja, hogyan bánt embertársaival. Vajon hogyan bánt a más fajból valókkal? Voltak-e előítéletei, vagy személyválogató volt-e? Vagy esetleg fajgyűlölő?

10. a) Hogyan válaszolt Jézus agy föníciai asszonynak, aki a segítségét kérte? b) Vajon előítéletet tanúsított-e Jézus, amikor a pogányokra mint „kiskutyák”-ra utalt? c) Hogyan győzte le az asszony az ellenvetést, és mi lett az eredmény?

¹⁰ Földi életének nagy részét Jézus zsidó emberek közt töltötte. Egy napon azonban egy föníciai nő szólította meg, egy pogány nő, aki könyörgött neki, hogy gyógyítsa meg a leányát. Jézus így válaszolt: „Nem küldtek engem senki máshoz, csupán Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony azonban így könyörgött: „Uram, segíts rajtam!” Erre Jézus hozzátette: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét és odadobni a kiskutyáknak.” A zsidók számára a kutyák tisztátalan állatok voltak. A pogányokra mint „kiskutyák”-ra utalva, vajon előítéletet mutatott Jézus? Nem, mert csupán különleges küldetését említette meg, amit Istentől kapott, azt ugyanis, hogy gondoskodjék „Izrael elveszett juhai”-ról. Azonkívül, amikor a nem zsidókat kiskutyákhoz hasonlította, nem pedig vad ebekhez, Jézus letompította az összehasonlítás élét. Természetesen, amit mondott, az próbára tette az asszonyt. Az pedig alázatosan, bár készen arra, hogy legyőzze az ellenvetést, tapintatosan így felelt: „Így van, Uram; de még a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdáik asztaláról hullanak le.” Az asszony hite mély benyomást tett Jézusra, ezért nyomban meggyógyította az asszony lányát (Máté 15:22–28).

11. Amint azt egy Jézussal kapcsolatos esemény bizonyítja, milyen magatartást tanúsítottak egymás iránt a zsidók és a szamaritánusok?

¹¹ Vizsgáljuk meg Jézus találkozását bizonyos szamaritánusokkal. A zsidók és a szamaritánusok közt mélységes gyűlölködés volt abban az időben. Egy alkalommal Jézus üzenetvivőket küldött egy bizonyos szamaritánus faluba, hogy előkészületeket tegyenek a befogadására. A szamaritánusok azonban „nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálembe tartott”. Ez annyira felháborította Jakabot és Jánost, hogy tüzet akartak kérni az égből, és megsemmisíteni vele a szamaritánusokat. Jézus azonban megdorgálta a két tanítványt, és mindannyian egy másik faluba mentek (Lukács 9:51–56).

12. Miért lepődött meg egy bizonyos szamáriai asszony Jézus kérésén?

¹² Vajon Jézus is magáévá tette-e a zsidók és a szamaritánusok közt uralkodó gyűlölködés érzését? Nos, figyeljük meg, mi történt egy másik alkalommal. Jézus és a tanítványai éppen úton voltak Júdeából Galileába, és át kellett utazniuk Szamárián. Az utazástól elfáradva, Jézus leült Jákob kútja mellett, hogy egy kicsit pihenjen, amíg tanítványai Sikár városába mentek élelemért. Időközben egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Nos, Jézus egy másik alkalommal maga is „más fajból származóknak” minősítette a szamaritánusokat (Lukács 17:16–18, The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures). Most így szólt az asszonyhoz: „Adj innom.” Mivel a zsidók nem foglalkoztak a szamaritánusokkal, a meglepett nő így válaszolt: „Hogy van az, hogy te, annak ellenére, hogy zsidó vagy, inni kérsz tőlem, mikor én szamaritánus asszony vagyok?” (János 4:1–9).

13. a) Mit felelt Jézus a szamáriai asszony ellenvetésére, és hogyan reagált rá az asszony? b) Mi lett a végső eredmény?

¹³ Jézus azonban nem vette figyelembe az asszony ellenvetését. Inkább megragadta az alkalmat, hogy tanúskodjon neki, sőt, elismertette vele, hogy ő a Messiás! (János 4:10–26). A meglepett asszony ott hagyta vizeskorsóját a kútnál, és sietett elmondani másoknak is azt, ami történt. Bár erkölcstelen életet élt, érdeklődést mutatott a szellemi dolgok iránt, mert ezt mondta: „Talán csak nem ez a Krisztus?” És mi lett a végeredmény? A helybeliek közül sokan hittek Jézusban annak a nagyszerű tanúskodásnak a nyomán, amit az asszony végzett (János 4:27–42). Érdekes,hogy A Biblical Perspective on the Race Problem (Bibliai nézet a faji kérdésről) című könyvében a kongregacionalista teológus, Thomas O. Figart ezt a megjegyzést teszi: „Ha a mi Urunk elég fontosnak tartotta, hogy hatálytalanítson egy hamis faji hagyományt egy kedves gesztus által, akkor nekünk is meg kell szívlelnünk azt, hogy ne nyeljen el ma minket a fajgyűlölet folyója.”

14. Hogyan mutatkozott meg Jehova pártatlansága Fülöp evangéliumhirdető szolgálata alatt?

¹⁴ Jehova Isten részrehajlás nélkül megengedte a különböző fajú embereknek, hogy zsidó prozelitákká legyenek. Vegyük figyelembe azt is, hogy mi történt 19 évszázaddal ezelőtt a Jeruzsálemből Gázába vezető sivatagi úton. Az etióp királyné fekete bőrű szolgája arra utazott kocsiján és közben Ésaiás próféciáját olvasta. Ez a tisztviselő körülmetélkedett prozelita volt, hiszen „imádat végett ment fel Jeruzsálembe”. Jehova angyala megjelent a zsidó, evangéliumhirdető Fülöpnek, és ezt mondta neki: „Menj és csatlakozz ahhoz a szekérhez.” Fülöp nem azt válaszolta: „Ó nem! Ez egy más fajból való ember!” Távolról sem ezt mondta. Fülöp örült, hogy elfogadhatta az etióp férfi meghívását, tudniillik, hogy lépjen föl a szekérre, üljön mellé, és magyarázza meg neki Ésaiás Jézus Krisztusról szóló próféciáját! És amikor odaértek egy állóvízhez, az etióp megkérdezte: „Mi tarthat vissza engem attól, hogy alámerítkezzem?” Mivel semmi sem tarthatta vissza, Fülöp boldogan alámerítette az etiópiait, és Jehova részrehajlás nélkül elfogadta azt a boldog férfit Fiának, Jézus Krisztusnak egyik felkent követőjeként (Cselekedetek 8:26–39). De nemsokára az isteni részrehajlás nélküliség további bizonyítéka is megnyilvánult.

A nagy változás

15. Milyen változások mentek végbe Jézus halála után, és hogyan magyarázza ezt meg Pál apostol?

¹⁵ Krisztus halála nem tüntette el a világ faji előítéletét. De annak az áldozati halálnak a révén Isten megváltoztatta Jézus zsidó tanítványainak a pogány követőihez fűződő viszonyát. Pál apostol is rámutatott erre, amikor az Efézusban élő, pogányokból lett keresztényekhez írt, és ezt mondta: „Emlékezzetek arra, hogy ti, akik egykor test szerint a nemzetekből valók voltatok; . . . abban az időben Krisztus nélkül éltetek, mint Izrael államától idegenek, és mint az ígéret szövetségére nézve idegenek, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézussal egységben ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két részt eggyé tette és a köztük levő falat, amely elkerítette őket, lerombolta.” Az a „fal”, vagyis az elválasztás jelképe a Törvényszövetség-elrendezés volt, amely válaszfalként állt a zsidók és a pogányok között. Krisztus halála alapján azonban leromboltatott, úgyhogy őáltala mind zsidóknak, mind pogányoknak ’szabad útjuk lett az Atyához egy szellemben’ (Efézus 2:11–18).

16. a) Miért kapta meg Péter a Királyság kulcsait? b) Hány kulcsról volt szó, és mit eredményezett a használatuk?

¹⁶ Azonkívül, Péter apostol megkapta „a mennyek királyságának kulcsait”, és így bármely fajból való emberek megismerhették Isten szándékát, „újraszülethettek” szent szellemtől és Krisztus társörököseivé lehettek (Máté 16:19; János 3:1–8). Péter három jelképes kulcsot használt. Az elsőt a zsidók számára, a másodikat a szamaritánusok számára, a harmadikat pedig a pogányok számára (Cselekedetek 2:14–42; 8:14–17; 10:24–28, 42–48). A részrehajlás nélküli Isten, Jehova, ily módon az összes fajból való emberek számára lehetővé tette azt a kiváltságot, hogy Jézus szellemi testvéreivé és a Királyság társörököseivé legyenek (Róma 8:16, 17; 1Péter 2:9, 10).

17. a) Milyen szokatlan látomást kapott Péter, és miért kapta azt? b) Kinek az otthonába vezették Pétert bizonyos férfiak, és kik vártak ott őreá? c) Mire emlékeztette Péter azokat a pogányokat, és Isten mégis mire oktatta ki őt?

¹⁷ A harmadik kulcs használatára való felkészüléshez — a pogányok számára — Péter tisztátalan állatokkal kapcsolatos szokatlan látomásban részesült, és ezt hallotta: „Kelj fel, Péter, ölj és egyél!” S a lecke ez volt: „Ne nevezd tisztátalannak, amit Isten megtisztított” (Cselekedetek 10:9–16). Péter nagy zavarban volt a látomás jelentése tekintetében. Ámde nemsokára három férfi érkezett, hogy Kornélius házához vezesse őt, a Caesareában állomásozó római sereg tisztjéhez. Mivel abban a városban volt a júdeai római hadsereg főhadiszállása, természetes volt, hogy Kornélius otthona is ott legyen. Kornélius, rokonaival és meghitt barátaival, éppen abban a pogány környezetben várakozott Péterre. Az apostol a következőkre emlékeztette őket: „Jól tudjátok, milyen törvénytelen egy zsidónak más fajú emberrel kapcsolatban állni vagy ahhoz közeledni; és Isten mégis megmutatta nekem, hogy senkit se mondjak beszennyezettnek vagy tisztátalannak. Ezért ellenvetés nélkül eljöttem, amikor felkerestek” (Cselekedetek 10:17–29).

18. a) Milyen fontos bejelentést tett Péter Kornéliusnak és vendégeinek? b) Péter Jézussal kapcsolatos tanúskodása után milyen drámai eseményre került sor? c) Milyen lépés következett ezután azokkal a hívő pogányokkal kapcsolatban?

¹⁸ Miután Kornélius megmagyarázta Isten utasításait ebben az ügyben, Péter így szólt: „Bizony látom, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte az, aki féli őt és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:30–35). Ezután, amikor az apostol kezdett tanúskodni Jézus Krisztusról, valamilyen drámai dolog történt! „Mialatt Péter még ezekről beszélt, a szent szellem szállt mindazokra, akik hallották a szót.” Péter zsidó társai „megdöbbentek, hogy a szellem ingyen ajándéka a nemzetekből való emberekre is kiáradt. Mert hallották őket nyelveken beszélni és magasztalni az Istent”. Péter így válaszolt: „Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy alá ne merítkezzenek ezek, akik elnyerték a szent szellemet, miképpen mi is?” Vajon ki mondhatott volna ellent, miután a mennyek részrehajlás nélküli Istenének szent szelleme kiáradt azokra a hívő pogányokra? Ezért Péter megparancsolta nekik, hogy „merítkezzenek alá a Jézus Krisztus nevében” (Cselekedetek 10:36–48).

„Minden nemzetből”

19. Miért növekszik és milyen méreteket ölt a fajok közötti viszálykodás?

¹⁹ Most itt vagyunk „az utolsó napokban”, és a „nehezen elviselhető válságos idők” az élet tényévé lettek. Az emberek egyebek közt önmagukat szeretők, elbizakodottak, gőgösek, természetes vonzalom nélküliek, kegyetlenek, önfejűek, büszkeségtől felfuvalkodottak (2Timótheus 3:1–5). Ilyen társadalmi légkörben nem meglepő, ha a fajgyűlölet és a faj viszálykodás világszerte növekszik. Számos országban a különböző fajú és bőrszínű emberek megvetik, sőt gyűlölik egymást. Ez tényleges harcokhoz, némely helyen rettenetes kegyetlenségekhez vezetett. Még az úgynevezett felvilágosodott társadalmakban is nehezen tudnak némely emberek úrrá lenni a faji előítéleteiken. Ez a „járvány” a jelek szerint még olyan területekre is átterjed, ahol a legkevésbé számíthatnánk rá, például a tengerek szigeteire, amelyek egykor szinte idilli környezetet alkottak békességükben.

20. a) Milyen ihletett látomást látott János? b) Milyen mértékben teljesedik be ez a látomás? c) Milyen nehézségeket kell még teljesen legyőzniük némelyeknek, és hol kell keresniük a megoldást?

²⁰ Annak ellenére, hogy a világ különböző részeiben hiányzik a faji egyetértés, a részrehajlás nélküli Isten, Jehova előre bejelentette, hogy figyelemre méltó nemzetközi egységbe hozza a minden fajból és nemzetből való becsületes szívű embereket. János apostol — isteni ihletés által — látott „egy akkora sereget, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt”, Jehovát dicsérve (Jelenések 7:9, Katolikus fordítás). Ez a prófécia már beteljesedőben van. Ma 210 országban Jehova több mint 3 300 000 tanúja az összes nemzetből és fajból egységnek és faji egyetértésnek örvend. De még tökéletlenek. Még köztük is akadnak olyanok, akiknek nehézséget okoz a faji előítélet teljes leküzdése, jóllehet talán nincsenek is tudatában ennek. De hát hogyan tehet leküzdeni ezt a nehézséget? Ezt a kérdést a következő cikkben fogjuk megtárgyalni, amely cikk a részrehajlás nélküli Isten, Jehova ihletett Szavának segítő tanácsán alapul.

Hogyan válaszolnál rá?

◻ Miért mondod, hogy Jehova nem volt részrehajló, amikor felhasználta az izraelitákat?

◻ Mi bizonyítja, hogy Jézus Krisztus mentes volt a faji előítélettől és nem volt részrehajló?

◻ Mi segített Péternek abban, hogy felismerje: ’Isten nem részrehajló’?

◻ A világban tapasztalható faji összhang hiánya ellenére, az egységet bejelentő melyik prófécia van most beteljesedőben?