Olvasók kérdései
Az Efézus 3:14, 15 (NW) azt mondja, hogy Isten az, „akinek minden család a nevét köszönheti égen és földön”. Vannak családok az égben, s vajon minden földi család valahogyan Jehovától kapja a nevét?
Nincsenek olyan családok az égben, mint amilyenek a földön vannak — apa, anya, gyermekek, akik mind testi rokonságban állnak egymással (Lukács 24:39; 1Korinthus 15:50). Jézus világosan utalt rá, hogy az angyalok nem házasodnak, és semmi sem mutat arra, hogy valamiféleképpen utódokat hoznának létre (Máté 22:30).
A Biblia jelképesen mégis úgy beszél Jehova Istenről, mint aki házasságban van égi szervezetével; szellemi értelemben házas (Ésaiás 54:5). Ez az égi szervezet utódokat hoz létre, például az angyalokat (Jób 1:6; 2:1; 38:4–7). Ilyen értelemben tehát egy csodálatos szellemi család létezik az égben.
Ezenkívül Jézus Krisztusból és 144 000 tagból álló gyülekezeti menyasszonyából egy új, jelképes család van alakulóban az égben (2Korinthus 11:2). E felkentek közül a legtöbben már meghaltak, égi élet kilátásával. Néhányan még a földön vannak. Mindannyian nagyon várják ’a Bárány égi menyegzőjét’. A Biblia ezt a menyegzőt a közelgő nagy nyomorúság idejével köti össze — Nagy-Babilon elpusztulásával, és Sátán rendszere többi részének megsemmisítésével (Jelenések 18:2–5; 19:2, 7, 11–21; Máté 24:21).
A földi családokkal kapcsolatban Pál az Efézus 3:15-ben nem arra utal, hogy minden egyes családi csoport közvetlenül Jehovától kapja a nevét. Pál nyilván inkább a kiterjedt családfákra gondol, melyek megőrzik a nevet. A Józsué 7:16–19 jó példa erre. Jehova ott felfedte Ákán bűnét. Először Júda törzsére irányult vagy korlátozódott a bűnösség. Azután Zéra családjára szűkült. Végül Ákán háza népe lepleződött le. Ákánt, a feleségét és a gyermekeit Zabdi, vagyis Ákán nagyapja háznépe (vagy családja) részének tekintették, illetve így beszéltek róluk. A család pedig az a kiterjedt csoport volt, amely megőrizte Zéra ősapja nevét.
Az ősi időkben a hébereknél nagy jelentőségűek voltak az ilyen családfák, sokat felsorol a Biblia. Isten azzal támogatta a fennmaradásukat, hogy ahol szükséges volt, örökösökről gondoskodott a családnév továbbadása érdekében a levirátus, azaz a sógorsági házasság által (1Mózes 38:8, 9; 5Mózes 25:5, 6).
Másik példaként ilyen nagyobb vagy kiterjedtebb családra, figyeld meg Jézust mint Dávid fiát. Nyilván nem volt Dávid király közvetlen utódja, csak évszázadokkal Dávid halála után született. Mégis, az egyik jel, amely a Messiást azonosította, az volt, hogy Dávid családjából kell származnia, ahogyan ezt a zsidók általában véve tudták (Máté 22:42). Jézus mind édesanyja, mind nevelőapja révén Dávid családi vonalán született meg (Máté 1:1; Lukács 2:4).
De hogyan kapják ezek a családok Jehovától a nevüket? Az az igazság, néhány alkalommal — Ábrahám és Izsák esetében például — Jehova szó szerint nevet adott a családfőnek (1Mózes 17:5, 19). De ezek kivételek voltak. Jehova általában nem adja meg minden egyes családnak azt a nevet, amelyet az átad a gyermekeinek.
Jehova viszont létrehozta az emberi családi egységet, amikor azt parancsolta Ádámnak és Évának, hogy „szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet” (1Mózes 1:28). Ezenkívül Jehova megengedte a tökéletlen Ádámnak és Évának, hogy utódokat hozzanak létre, lefektetve ezáltal minden emberi család alapját (1Mózes 5:3). Tehát több értelemben is nevezhetjük Istent a családi nevek Szerzőjének.
Ma már sok kultúrában nem érzik többé szükségesnek a családnevek életben tartását nemzedékeken át. A keresztények ennek ellenére minden országban megköszönik Jehovának a családi elrendezést, és azáltal szereznek tiszteletet neki, hogy keményen dolgoznak saját családi egységük sikeréért.