Kinek az imája kap választ?

JEHOVA az az Isten, aki válaszol az imákra. Valóban Szava, a Biblia úgy nevezi: az „ima Meghallgatója” (Zsoltárok 65:2 [65:3, Károli]). Ő válaszolni akar az imákra. De kinek az imájára válaszol valójában?

Isten mindazon egyének imájára válaszol, akik az ő kedvében járnak. Olyan tiszteletteljes magatartást tanúsítanak, mint a zsoltáros, aki ezt mondta: „Ahogyan a szarvastehén kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyódik a lelkem hozzád, ó Isten. Isten után szomjúhozik a lelkem, az élő Isten után” (Zsoltárok 42:1, 2 [42:2, 3, Károli]). De milyen bizonyíték van arra, hogy Jehova válaszol igaz imádóinak imájára?

Annak bizonyítéka, hogy Isten válaszol az imákra

A Biblia több olyan esetet is feljegyez, amelyben Jehova válaszolt hűséges szolgáinak imáira. Például amikor Jósafát, Júda királya szabadulásért imádkozott, Isten válaszolt imájára és megajándékozta a győzelemmel oly módon, hogy ellenségei egymásra sújtottak le (2Krónika 20:1–26). Amikor Ezékiás király hasonlóképpen rettentő katonai erővel nézett szembe, alázatosan Istenhez imádkozott segítségért. Ezékiás látta, miként menti meg őt Jehova: egy angyal 185 000 asszírt vágott le egyetlen éjszaka (Ésaiás 37:14–20, 36–38).

Miért válaszolt Isten ezeknek az embereknek az imájára? A királyok mindkét esetben úgy érveltek, hogy a csata elvesztése rossz fényt vetne Jehova nevére (2Krónika 20:6–9; Ésaiás 37:17–20). Törődtek az ő hírnevével. „Az ima alaptémájához — írja a The International Standard Bible Encyclopedia — nemcsak a kérelmező java tartozik, hanem Isten nevének a tisztelete is.” Ezért Jehova hűséges szolgái biztosak lehetnek abban, hogy Isten segíteni fogja őket „az ő nevéért”. A feljegyzés tanúsága szerint azok az imák nyertek meghallgatást, amelyeket Isten népe abban bízva mondott, hogy Isten meghallgatja az imáikat (Zsoltárok 91:14, 15; 106:8; Példabeszédek 18:10).

De érintse bár egy helyzet Jehova nevét, Isten dönti el: ad-e választ egy bizonyos imára vagy sem. Jó oka lehet annak, ha egyes imákra nem válaszol. Ha úgy érezzük, imáink nem kerülnek meghallgatásra, vizsgáljuk meg, vajon mi lehet ennek az oka.

Amiért néhány ima nem kap választ

„Még ha sokat imádkoztok is, én nem hallgatom meg” — mondta egy alkalommal Jehova az izraelitáknak. Majd, rámutatva az okra, így folytatta: „Kezeitek tele vannak vérontással” (Ésaiás 1:15). Hogyan nyerhetne valaki meghallgatást Jehovánál úgy, hogy ugyanakkor figyelmen kívül hagyja az ő törvényeit? Az egyik bibliai példabeszéd erre világosan ezt válaszolja: „Aki elfordítja fülét a törvény meghallgatásától, annak még az imája is utálatos” (Példabeszédek 28:9).

A Biblia más olyan okra is utal, amiért az imák nem nyernek meghallgatást; ezt írja: „Kértek ugyan, mégsem kaptok, mert helytelen szándékkal kértek, hogy érzéki gyönyör utáni telhetetlen vágyatok céljára használjátok fel” (Jakab 4:3). Nem, Jehova nem fog válaszolni a helytelen vágyak kielégítése érdekében mondott imákra. Emlékeznünk kell arra is, hogy Istennek nem lehet parancsolgatni, vele nem lehet úgy beszélni! Egyedül ő dönti el, hogyan fog válaszolni imáinkra.

Biztos lehetsz abban, hogy azok az imák, amelyek tiszta szívből, helyes indítékkal és a kijelölt úton — Jézus Krisztuson keresztül — kerülnek Istenhez, választ kapnak (János 14:6, 14). De még az ezen feltételeknek megfelelő imákkal kapcsolatban is úgy érzik néha egyesek, hogy nem nyernek meghallgatást. Miért nem válaszol Isten közvetlenül szolgái bizonyos imáira?

Jehova tudja, melyik a legmegfelelőbb időpont az imák megválaszolására. Egy fiú kérhet ugyan egy biciklit, mégis lehet, hogy édesapja nem engedi megvenni neki addig, amíg a fiú nem elég idős a bicikli biztonságos hajtásához. Ugyanez lehet a helyzet azok imáival kapcsolatban, akik szeretik Istent. Tudva, mi a legjobb a számukra, Isten a legkedvezőbb időben adja meg azt, ami szükséges.

Ennek ellenére Jehova szolgái nem kapnak meg mindent, amiért imádkoznak. Tökéletlenek lévén olyan dolgok után is vágyakozhatnak, ami nem jó nekik. Szerető égi Atyjuk nem ad számukra ártalmas dolgot, mivel ő „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” adományozója (Jakab 1:17). Hasonlóképpen Isten nem ad olyasvalamit sem, ami nem szükséges az ő szempontjából. (Vö. 2Korinthus 12:7–10.) Népével kapcsolatos akaratával és céljával összhangban válaszol az imákra (1János 5:14, 15).

Jézus „kedvező meghallgatásra talált”

Jézus Krisztus az ima embere volt (Máté 6:9–13; János 17:1–26). Feltétlenül bízott abban, hogy égi Atyja meghallgatja imáit, és válaszol azokra. Egy alkalommal Jézus ezt mondta: „Atyám, . . . tudtam, hogy mindig meghallgatsz engem” (János 11:41, 42). De vajon nem volt Jézus csalódott földi pályafutásának legvégén? Nem így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46).

Amikor Jézus ezeket a szavakat mondta, nyilvánvalóan egy, a halálára vonatkozó próféciát teljesített be (Zsoltárok 22:1 [22:2, Károli]). Bizonyos szempontból vizsgálva Jézus azt is érthette ezen, hogy Jehova eltávolította védelmét és engedte, hogy Fia fájdalmas és szégyenteljes halált haljon becsületessége mértékének megvizsgálása érdekében. Ha megfigyeljük, Jézus földi élete azon utolsó napjainak eseményei azt mutatják, hogy Isten meghallgatta imáját.

Elfogatásának éjszakáján Jézus a Getsemáne-kertben imádkozott. Háromszor mondta: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár!” (Máté 26:39, 42, 44). Jézus nem vonakodott az életét adni váltságáldozatul a hívő emberiségért. Nem, de nyilvánvalóan mélységesen aggasztotta annak a lehetősége, hogy mint egy átkozott istenkáromló, kínoszlopon elszenvedett halálával gyalázatot hoz szeretett Atyjára. Meghallgatta-e Jehova Jézus imáját?

Évekkel később Pál apostol ezt írta: „Az ő hústestének napjaiban [Krisztus] erős kiáltással és könnyhullatással esedezéseket és kéréseket intézett Ahhoz, aki képes volt őt megmenteni a halálból, és istenfélelméért kedvező meghallgatásra talált” (Zsidók 5:7; Lukács 22:42, 44). Igen, a halálát megelőző gyötrő éjszakán Jézus „kedvező meghallgatásra talált”. De hogyan?

Jehova egy angyalt küldött, aki ’megjelent neki [Jézusnak] és erősítette őt’ (Lukács 22:43). Így megerősítve Jézus képes volt szembenézni a halállal a kínoszlopon. Jehova akkor nyilván arról biztosította őt, hogy az oszlopon elszenvedett halála nem hoz majd szégyent az isteni névre, hanem végül is éppen az lesz az a dolog, amely megszenteli Isten nevét. S valóban, Jézus halála a kínoszlopon utat nyitott a zsidók számára ahhoz — akik máskülönben a Törvény átka alatt voltak —, hogy megmeneküljenek a halálra ítéléstől (Galátzia 3:11–13).

Három nappal később Jehova feltámasztotta Jézust, és azáltal, hogy egy magasabb égi helyzetbe emelte, megtisztította őt az istenkáromlás bármely lehetséges vádjától (Filippi 2:7–11). Mily csodálatos módja volt ez annak, ahogyan Jézus választ kapott az „e pohár”-ra vonatkozó imájára! Az az ima Jehova módján kapott választ. És Jézus csodálatos áldásokat tapasztalt, mert azt mondta égi Atyjának: „Mindazonáltal ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem amint te akarod” (Lukács 22:42).

Ahogyan Jehova ma válaszol az imákra

Jézushoz hasonlóan azoknak, akik ma Jehova tetszését keresik, mindig kérniük kell Isten akaratának teljesedését. Hinniük kell, hogy Jehova válaszolni fog imáikra oly módon, ahogyan az a számukra legkedvezőbb. Sőt, ő „mindent megtehet, jóval azon felül, amit mi kérünk vagy felfogunk” (Efézus 3:20).

Egy fiatal keresztény nő, aki hitetlen szüleivel élt együtt, tapasztalta ezen írásszöveg igazságát. Az Őr Torony Társulattól érkezett levélben arra kérték, hogy fontolja meg imateljesen egy különleges misszionáriusi szolgálat lehetőségét. Bár az őszinte vágya az volt, hogy otthon maradjon és segítsen szüleinek keresztényekké válni, megkérdezte Istent imában: „Mi a te akaratod? Az, hogy elfogadjam ezt a meghívást, tekintet nélkül szüleim ellenállására, vagy az, hogy segítsem szüleimet azáltal, hogy továbbra is együtt élek velük?” Minden alkalommal, amikor imádkozott, lelkiismerete a meghívás elfogadását tanácsolta. Úgy döntött, hogy ez Jehova válasza.

Isten megerősítette ezt a nőt abban, hogy ragaszkodjon döntéséhez. Amikor felkérték, hogy költözzön Japánba, Awaji-szigetre, szüleit ez megdöbbentette, s ezért fokozták ellenállásukat. Azonban, mivel képtelenek voltak meggyőzni arról, hogy változtassa meg elhatározását, az édesanyja elhatározta: tanulmányozni fogja a Bibliát csupán azért, hogy megértse, miért hozta a lánya ezt a döntést. Három hónappal később ezt a nőt meglátogatták a szülei. Édesapjára nagyon nagy hatással volt, amikor látta, hogy Jehova más Tanúi mennyire gondját viselik a lányának, és sírt, amikor senki sem volt körülötte. Hamarosan ő is tanulmányozni kezdte a Bibliát. Idővel ennek a fiatal nőnek mindkét szülője alámerítkezett, és hűséggel kezdték szolgálni Jehovát. Vajon nem áldotta meg Jehova Isten bőségesen ezt a keresztény nőt?

Választ kaptak imáikra

Emlékszel még az előző cikk elején említett nő szavaira? Soha nem érezte még úgy, hogy az imái választ kaptak. Később azonban rájött, hogy Isten válaszolt az imáira. Ez a nő feljegyzést vezetett imái lényegéről. Egy nap, amint átnézte a jegyzetfüzetét, észrevette, hogy Jehova a legtöbb imáját meghallgatta, még azt is, amit ő maga már elfelejtett! Így tudta meg, hogy Jehova gondoskodik róla és válaszol az imáira azon a szerető módon, amely számára a leghasznosabb.

Ha úgy érzed, hogy imáid nem kapnak választ, kérdezd meg önmagadtól: ’Van-e személyes kapcsolatom Jehovával, az „ima Meghallgatójá”-val? Ha nem, vajon teszek-e lépéseket annak érdekében, hogy többet tanuljak róla és önátadott szolgájává legyek?’ Ő válaszol azok imáira, akik szeretik őt és cselekszik akaratát. Ők „állhatatosak az imában”, és kedvező meghallgatásra találnak, mint annak idején Jézus (Róma 12:12). Ezért tehát „öntsétek ki szíveteket” Jehovának és cselekedjétek akaratát (Zsoltárok 62:8 [62:9, Károli]). Akkor imáitok meghallgatást nyernek.

Ma embermilliók imádkoznak valamilyen különleges dologért. És imáik meghallgatást nyernek. Nézzük, miért lehetünk biztosak abban, hogy az ilyen imák választ kapnak!