Értékeljük az „emberajándékokat”!
„Becsüljétek meg azokat, akik keményen munkálkodnak közöttetek . . . továbbá mutassatok irántuk egészen rendkívüli figyelmességet a munkájuk miatt, szeretetben” (1THESSALONIKA 5:12, 13, NW).
1. A Cselekedetek 20:35 szerint micsoda erő van az adakozásban? Szemléltesd!
„NAGYOBB boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35, Újfordítású revideált Biblia). Emlékszel, mikor tapasztaltad legutoljára Jézus e szavainak az igazságát? Talán ajándékot adtál valakinek, akit nagyon szeretsz. Gondosan választottad meg ezt az ajándékot, mivel szeretnéd, ha ez a számodra kedves személy nagy becsben tartaná. Mennyire jólesett szívednek, amikor láttad a szeretett személy arcán az örömet! Ha helyes indítékból tesszük, az adakozással szeretetünket mutatjuk ki, a szeretet kimutatásában pedig olyan erő van, amely boldogságot eredményez.
2., 3. a) Miért mondhatjuk, hogy senki sem boldogabb Jehovánál, és hogyan szerez neki szívbéli örömet az, hogy „emberajándékokat” adott? b) Mit nem szeretnénk tenni Isten ajándékával?
2 Ki lehetne tehát boldogabb, mint Jehova, „minden jó adomány” Adományozója? (Jakab 1:17; 1Timótheus 1:11). Minden ajándék, melyet ad, szeretetből fakad (1János 4:8). Ez biztosan igaz arra az ajándékra is, melyet Krisztus által adott a gyülekezetnek — az „emberajándékokra” (Efézus 4:8, NW). A népe iránti mélységes szeretetét mutatja, hogy Isten vénekről gondoskodott, akik ügyelnek a nyájra. Ezeket a férfiakat körültekintően választják; meg kell felelniük a szentírási képesítési feltételeknek (1Timótheus 3:1–7; Titus 1:5–9). Tudják, hogy ’gyengéden kell bánniuk a nyájjal’, mert akkor a juhoknak lesz okuk hálát érezni az ilyen szerető pásztorokért (Cselekedetek 20:29, NW; Zsoltárok 100:3). Biztosan szívből örül Jehova, amikor azt látja, hogy juhainak a szíve emiatt telik meg hálával! (Példabeszédek 27:11).
3 Biztosan nem szeretnénk alábecsülni Isten ajándékának az értékét, és olyanok sem szeretnénk lenni, akik nem értékelik az ajándékait. Felmerül tehát két kérdés: Hogyan tekintsék a vének a szerepüket a gyülekezetben? A nyáj többi tagja hogyan mutathatja ki, hogy értékeli az „emberajándékokat”?
’Munkatársaitok vagyunk’
4., 5. a) Mihez hasonlítja Pál a gyülekezetet, és miért találó ez a szemléltetés? b) Mit mutat Pál szemléltetése, hogyan tekintsük egymást, és hogyan bánjunk egymással?
4 Jehova némi hatalmat adott az „emberajándékoknak” a gyülekezetben. A vének természetesen nem akarnak visszaélni hatalmukkal, de tudják, hogy ez nagyon is könnyen előfordul a tökéletlen emberekkel. Hogyan tekintsék hát magukat a nyáj többi tagjához viszonyítva? Vegyünk egy szemléltetést, melyet Pál apostol mondott. Miután arról beszélt, hogy miért kaptuk az „emberajándékokat”, ezt írta: „szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban; a kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben” (Efézus 4:15, 16). Pál tehát emberi testhez hasonlítja a gyülekezetet, beleértve a véneket és a gyülekezet többi tagját is. Miért találó ez a szemléltetés?
5 Az emberi test sok különböző részből áll össze, de fej csak egy van. A testben azonban semmi sem felesleges, sem az izom, sem az ideg, sem az ér. Minden egyes része értékes és valamivel hozzájárul az egész test egészségéhez és szépségéhez. Ehhez hasonlóan a gyülekezet is sok különböző tagból áll össze, de minden egyes tag — legyen akár fiatal, akár idős, legyen akár erős, akár gyenge — hozzájárulhat valamivel az egész gyülekezet szellemi egészségéhez és szépségéhez (1Korinthus 12:14–26). Senkinek sem szabad úgy éreznie, hogy ő annyira jelentéktelen, hogy nem is kell figyelembe venni. Másik végletként viszont senkinek sem szabad különbnek tartania magát, elvégre mindannyian a test része vagyunk — a pásztorok és a juhok egyaránt —, és csak egy fej van, a Krisztus. Pál ezáltal gyönyörűen ábrázolja a szeretetet, a törődést és a tiszteletet, amelyeket meg kell adnunk egymásnak. Ha a vének ezt felismerik, segít nekik alázatosan és kiegyensúlyozottan tekinteniük a gyülekezetben betöltött szerepüket.
6. Pálnak apostolként ugyan volt hatalma, mégis hogyan mutatott ki alázatos szellemet?
6 Ezek az „emberajándékok” nem próbálják meg ellenőrzésük alatt tartani hívőtársaik életét vagy hitét. Pálnak apostolként volt hatalma, mégis alázatosan ezt mondta a korinthusiaknak: „Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok” (2Korinthus 1:24). Pál nem akarta az ellenőrzése alatt tartani testvéreinek a hitét és életmódját. Valójában nem érezte szükségét ennek, mivel kifejezte bizalmát, hogy hűségesek azok a férfiak és nők, akik Jehova szervezetében vannak, elvégre azt akarják tenni, ami helyes. Pál ezért önmagáról és a vele utazó társáról, Timótheusról lényegében ezt mondta: Feladatunk együtt munkálkodni veletek, hogy örömmel szolgáljátok Istent (2Korinthus 1:1). Milyen alázatos szellem!
7. Mit ismernek fel az alázatos vének a gyülekezetben betöltött szerepükről, és miben biztosak a munkatársaikat illetően?
7 Az „emberajándékoknak” ma ugyanez a munkájuk. ’Munkatársai a mi örömünknek.’ Az alázatos vének felismerik, hogy nem nekik kell eldönteniük, hogy mások mennyit képesek tenni Isten szolgálatában. Tudják, hogy bár buzdítanak másokat, hogy növeljék a szolgálatukat vagy javítsanak rajta, az Istennek végzett szolgálatnak készséges szívből kell fakadnia. (Vesd össze: 2Korinthus 9:7.) A vének biztosak benne, ha munkatársaik örömmel végzik a szolgálatukat, akkor mindent megtesznek, amit csak tudnak. A vének tehát szívből vágynak arra, hogy segítsenek testvéreiknek ’örvendezéssel szolgálni az Úrnak’ (Zsoltárok 100:2).
Segítenek, hogy mindenki örömmel tudjon szolgálni
8. Többek között hogyan segíthetnek a vének testvéreiknek örömmel szolgálni Jehovát?
8 Vének, hogyan segíthettek testvéreiteknek, hogy örömmel szolgáljanak? Buzdíthatjátok őket a példátokkal (1Péter 5:3). Mutassátok ki buzgalmatokat és az örömötöket a szolgálatban, így mások felbátorodhatnak, hogy kövessék a példátokat. Dicsérjetek meg másokat teljes szívű erőfeszítéseikért! (Efézus 4:29). A meleg hangú és őszinte dicséret segít másoknak, hogy hasznosnak és szükségesnek érezzék magukat. Arra buzdítja a juhokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt Isten szolgálatában. Kerüljétek a kedvezőtlen összehasonlítgatásokat! (Galátzia 6:4). Az ilyen összehasonlítgatások inkább lehangolóak és nem ösztönöznek másokat a fejlődésre. Ezenkívül Jehova juhai egyéniségek — mások a körülményeik és a képességeik. Pálhoz hasonlóan mutassátok ki, hogy bíztok a testvéreitekben! A szeretet „mindent hiszen”, ezért jó, ha hiszünk abban, hogy testvéreink szeretik Istent és szeretnének a kedvében járni (1Korinthus 13:7). Ha ’megadjátok a tiszteletet másoknak’, akkor a legjobbat hozzátok ki belőlük (Róma 12:10). Biztosak lehettek benne, hogy ha a juhokat buzdítjátok, és felüdülést nyújtotok nekik, akkor a legtöbben minden tőlük telhetőt meg fognak tenni Isten szolgálatában, és örömet fognak találni ebben a szolgálatban (Máté 11:28–30).
9. A véntársairól alkotott milyen szemléletmód fog segíteni minden vénnek, hogy örömmel szolgáljon?
9 Ha alázatosan ’munkatársnak’ tekintitek magatokat, az segíteni fog nektek is, hogy örömmel szolgáljatok, és hogy értékeljétek véntársaitok páratlan képességeit. Mindegyik vén tehetséges valamiben, vagy vannak olyan képességei, amelyeket fel tud használni a gyülekezet javára (1Péter 4:10). Az egyik talán tehetséges tanító. A másik lehet, hogy jó szervező. A harmadik pedig nagyon könnyen megközelíthető, mert kedves és együtt érző. Az az igazság, hogy egyik vénben sincs meg minden képesség ugyanolyan mértékben. Vajon egy bizonyos képesség miatt — mondjuk a tanítói képesség miatt — különb az egyik vén a többinél? Egyáltalán nem! (1Korinthus 4:7). Másrészt viszont a véneknek nem szabad irigykedniük mások képességeire, vagy alkalmatlannak érezni magukat, ha egy másik vén képességeit dicsérik. Ne feledd, neked is vannak jó képességeid, és Jehova látja ezeket. Ő segíthet, hogy fejleszd ezeket a képességeket, és hogy használd fel őket a testvéreid javára (Filippi 4:13, Katolikus fordítás).
’Engedelmeskedjetek és vessétek alá magatokat nekik’
10. Miért illő kimutatni az értékelésünket az „emberajándékokért”?
10 Illő kimutatni az értékelésünket, ha ajándékot kapunk. „Háládatosak legyetek” — mondja a Kolossé 3:15. Mi a helyzet az „emberajándékokkal”, azzal az értékes ajándékkal, melyet Jehova adott nekünk? Természetesen elsősorban Jehovának vagyunk hálásak, a bőkezű Ajándékozónak. De mi a helyzet magukkal az „emberajándékokkal”? Hogyan mutathatjuk ki, hogy értékeljük őket?
11. a) Hogyan mutathatjuk ki, hogy értékeljük az „emberajándékokat”? b) Mi a jelentése az „engedelmeskedjetek” és a „vessétek alá magatokat nekik” kifejezéseknek?
11 Azáltal mutathatjuk ki, hogy értékeljük az „emberajándékokat”, ha azonnal elfogadjuk a Biblián alapuló tanácsukat és döntéseiket. A Biblia ezt javasolja: „Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót [vessétek alá magatokat nekik, NW], mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ” (Zsidók 13:17). Figyeld meg, hogy nemcsak ’engedelmeskednünk’ kell, hanem ’alá is kell vetnünk magunkat’ az elöljáróknak. Az „engedelmeskedjetek” és „vessétek alá magatokat nekik” kifejezésekkel fordított görög szavakról szólva R. C. H. Lenski bibliatudós ezt mondja: „Akkor van szó engedelmességről, ha egyetértünk azzal, amit mondanak nekünk, meg vagyunk győződve annak helyességéről és hasznos voltáról; viszont akkor vetjük alá magunkat valaminek . . . , ha más véleményen vagyunk.” Ha megértjük az elöljárók utasításait, és egyetértünk azokkal, talán könnyű engedelmeskednünk. De mi van olyankor, ha nem értjük egy bizonyos döntés miértjét?
12. Miért kell alávetnünk magunkat az elöljáróknak, még olyankor is, ha nem értjük teljesen egy bizonyos döntés miértjét?
12 Ilyenkor van szükség arra, hogy vessük alá magunkat az elöljáróknak. Miért? Először is azért, mert bíznunk kell abban, hogy ezek a szellemileg képesített férfiak legjobb érdekeinket tartják szem előtt. Elvégre tudják, hogy számot kell adniuk Jehovának a juhokról, akiket rájuk bízott (Jakab 3:1). Ráadásul jó, ha nem feledkezünk meg arról, hogy valószínűleg mi nem tudunk minden olyan bizalmasan közölt tényezőről, ami alapján ők jól értesülten hoztak döntést (Példabeszédek 18:13).
13. Mi segíthet nekünk, hogy alá tudjuk vetni magunkat a vének bírói döntéseinek?
13 Hogyan vethetjük alá magunkat az elöljáróknak, ha bírói döntésről van szó? Igaz, ez talán nem mindig könnyű, főleg olyankor, amikor úgy döntenek, hogy kiközösítenek valakit, akit szeretünk, mondjuk az egyik rokonunkat vagy egy jó barátunkat. Ilyenkor is az a legjobb, ha alávetjük magunkat az „emberajándékok” ítéletének. Olyan helyzetben vannak, hogy tárgyilagosabbak tudnak lenni nálunk, és talán többet tudnak a tényekről. Ezek a testvérek gyakran vívódnak, amikor ilyen döntést hoznak; nagy felelősség ’az Úrnak nevében ítélni’ (2Krónika 19:6). Mindent megtesznek, hogy irgalmasak lehessenek, hiszen tudatában vannak annak, hogy Isten „kész . . . megbocsátani” (Zsoltárok 86:5, NW). De a gyülekezetet is tisztán kell tartaniuk, ezért tehát a Biblia azt az utasítást adja, hogy közösítsék ki a megbánást nem tanúsító helytelenül cselekvőket (1Korinthus 5:11–13). Sok esetben maga a helytelenül cselekvő is elfogadja a döntést. Lehet, hogy éppen a fegyelmezésre van szüksége ahhoz, hogy észre térjen. Ha mi, akik szeretjük őt, alávetjük magunkat az ilyen döntésnek, akkor talán segítünk ennek az illetőnek, hogy a javára fordítsa a fegyelmezést (Zsidók 12:11).
„Mutassatok irántuk egészen rendkívüli figyelmességet”
14., 15. a) Az 1Thessalonika 5:12, 13 alapján miért érdemlik meg a vének, hogy figyelmesek legyünk irántuk? b) Miért mondhatjuk, hogy a vének ’keményen munkálkodnak közöttünk’?
14 Azáltal is kimutathatjuk, hogy értékeljük az „emberajándékokat”, ha figyelmesek vagyunk irántuk. Pál a thessalonikabeli gyülekezetnek írva így figyelmeztette a gyülekezet tagjait: „becsüljétek meg azokat, akik keményen munkálkodnak közöttetek, elnökölnek felettetek az Úrban és intenek titeket; továbbá mutassatok irántuk egészen rendkívüli figyelmességet a munkájuk miatt, szeretetben” (1Thessalonika 5:12, 13, NW). „Keményen munkálkodnak.” Ez vajon nem jó kifejezés az odaadó vénekre, akik önzetlenül adnak magukból, és olyan sokat tesznek értünk? Gondoljuk csak át egy kicsit, milyen nehéz terheket hordoznak ezek a drága testvérek!
15 Sok esetben ezek a férfiak családos emberek, akiknek dolgozniuk kell, hogy gondoskodni tudjanak a családjukról (1Timótheus 5:8). Ha a vénnek gyermekei vannak, akkor a gyermekeknek szükségük van arra, hogy az apjuk időt és figyelmet fordítson rájuk. Lehet, hogy segítenie kell nekik a házi feladatban, és időt kell szakítania arra is, hogy egészséges kikapcsolódással kösse le fiatalos energiájukat (Prédikátor 3:1, 4). De ami a legfontosabb, kielégíti családja szellemi szükségleteit: rendszeres családi bibliatanulmányozást vezet, együtt munkálkodik családtagjaival a szántóföldi szolgálatban, és elviszi őket a keresztény összejövetelekre (5Mózes 6:4–7; Efézus 6:4). Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezeken a felelősségeken kívül, melyek sokunknak ismerősek, a véneknek más kötelezettségeik is vannak: fel kell készülniük, hogy programokat tartsanak az összejöveteleken, pásztori látogatásokat kell végezniük, törődniük kell a gyülekezet szellemi jólétével, és ha szükséges, bírói ügyekkel foglalkoznak. Néhányan még pluszfelelősségeket is hordoznak a körzet- és kerületkongresszusokon, a Királyság-terem építkezéseken és a Kórházi Összekötő Bizottságokban. Ezek a testvérek bizony „keményen munkálkodnak”!
16. Mondd el, hogyan mutathatunk figyelmességet a vének iránt!
16 Hogyan mutathatunk irántuk figyelmességet? Egy bibliai példabeszéd ezt mondja: „az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!” (Példabeszédek 15:23; 25:11). Őszinte értékelő és buzdító szavaink tehát azt mutathatják nekik, hogy nem vesszük magától értetődőnek kemény munkájukat. Ezenkívül legyünk ésszerűek abban, hogy mit várunk el tőlük. Egyrészről éreznünk kell, hogy nyugodtan odamehetünk hozzájuk, hogy segítsenek. Lehetnek időszakok, amikor ’szívünk reszket bennünk’, és szentírási buzdításra, irányításra vagy tanácsra van szükségünk olyanoktól, akik Isten Szavának ’tanítására alkalmasak’ (Zsoltárok 55:5; 1Timótheus 3:2). Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy csak bizonyos időt tud egy vén ránk fordítani, elvégre nem szabad figyelmen kívül hagynia saját családjának és a gyülekezetben másoknak a szükségleteit. Ha ’együtt érzünk’ ezekkel a keményen munkálkodó testvérekkel, akkor nem akarunk ésszerűtlen követelményeket támasztani velük szemben (1Péter 3:8, K. f.). Értékeljük inkább, bármennyi időt és figyelmet tudnak is ésszerű keretek között ránk fordítani (Filippi 4:5).
17., 18. Milyen áldozatokat hoz sok feleség, akinek a férje vén, és hogyan mutathatjuk ki, hogy nem vesszük magától értetődőnek ezeket a hűséges testvérnőket?
17 Mi a helyzet a vének feleségével? Vajon ők nem érdemlik meg, hogy velük is figyelmesek legyünk? Elvégre megosztják férjüket a gyülekezettel. Ez gyakran áldozatokat követel meg tőlük. Időnként a véneknek az esti óráikat azzal kell tölteniük, hogy a gyülekezet ügyeivel foglalkozzanak, pedig ezt az időt tölthetnék a családjukkal is. Sok gyülekezetben a hűséges keresztény asszonyok készségesen hoznak ilyen áldozatokat, hogy a férjük törődhessen Jehova juhaival. (Vesd össze: 2Korinthus 12:15.)
18 Hogyan mutathatjuk ki, hogy nem vesszük magától értetődőnek ezeket a hűséges keresztény testvérnőket? Bizonyára azáltal, ha nem várunk el ésszerűtlenül sokat a férjüktől. De arról se feledkezzünk meg, milyen ereje lehet az egyszerű, értékelést kifejező szavaknak. A Példabeszédek 16:24 ezt mondja: „Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.” Vegyünk egy példát. Az egyik keresztény összejövetel után egy házaspár odament egy vénhez, mert szerettek volna beszélni vele tizenéves fiukról. Míg a vén a házaspárral beszélgetett, a felesége türelmesen várt. A beszélgetés után az édesanya odament a vén feleségéhez, és ezt mondta: „Szeretném megköszönni neked, hogy a férjed az idejét azzal tölthette, hogy segítsen a családomnak.” Ezek az egyszerű, kedves, értékelő szavak igazán jól estek a vén feleségének.
19. a) Milyen feladatot végeznek hűségesen a vének, mint csoport? b) Mit határozzunk el mindannyian?
19 Jehovától jövő „jó adomány” ez a gondoskodás, hogy a vének ügyelnek a juhokra (Jakab 1:17). Nem, ezek a férfiak nem tökéletesek; hozzánk hasonlóan követnek el hibákat (1Királyok 8:46). De mint csoport, a gyülekezeti vének a világon mindenütt hűségesen elvégzik a feladatukat, melyet Jehova szánt nekik — vagyis helyreigazítanak, építenek, előmozdítják az egységet és védelmezik a nyájat. Határozza el minden vén, hogy továbbra is gyengéden bánik Jehova juhaival, s ezáltal ajándéknak, vagyis áldásnak bizonyul testvéreinek. És határozzuk el mindannyian, hogy kimutatjuk értékelésünket az „emberajándékok” iránt azáltal, hogy engedelmeskedünk és alávetjük magunkat nekik, és figyelmességet mutatunk irántuk kemény munkájukért. Milyen hálásak lehetünk, hogy Jehova szeretettel ilyen férfiakat adott, akik lényegében ezt mondják juhainak: Az a feladatunk, hogy segítsünk nektek örömmel szolgálni az Istent!
Hogyan válaszolnál?
◻ Miért hasonlíthatjuk a gyülekezetet találóan a testhez?
◻ Hogyan segíthetnek a vének testvéreiknek örömmel szolgálni Jehovát?
◻ Miért ne csak engedelmeskedjünk, hanem vessük is alá magunkat az elöljáróknak?
◻ Többek között hogyan mutathatunk figyelmességet a vének iránt?
[Kép a 16. oldalon]
Vének, dicsérjetek meg másokat teljes szívű erőfeszítéseikért!
[Kép a 17. oldalon]
A vének példamutató, buzgó szolgálatukkal segíthetnek a családtagjaiknak és másoknak, hogy örömmel szolgáljanak
[Képek a 18. oldalon]
Értékeljük keményen munkálkodó véneinket!