Ne járjatok többé úgy, mint a nemzetek járnak!

„Ne járjatok többé úgy, mint ahogy a nemzetek is járnak . . . mialatt szellemileg sötétségben vannak.” — Ef 4:17, 18.

 1. Miért fontos a következő felvilágosítás?

Az erkölcsi állapot világszerte rohamosan romlik. A szórakozás formái, melyek néhány évvel ezelőtt szörnyűségnek tűntek volna, ma nagyon is elfogadottak a tömegek előtt. Ez a befolyás még a keresztény gyülekezetet is fenyegeti. Mit tehetünk, hogy ellenálljunk az ilyen irányzatoknak? A következő cikkek néhány jelentős feleletet adnak majd.

2, 3. a) Mihez hasonlította Jézus és Pál a keresztények magaviseletét? b) Milyen hírnevük van Jehova tanúinak általában, de mégis mi történt néhány egyénnel?

² „Ti vagytok a világ világossága”, jelentette ki Jézus Krisztus. A keresztény magaviseletének fényesen kell ragyognia az erkölcsileg sötét világban. Pál minden tanítványt felszólított, akik az „elvetemedett és kóros világban élnek”, hogy maradjanak ,fénylők . . . mint világosság sötét helyen’. Mégis azok a korai tanítványok, még ha Jézus és az apostolok társaságában éltek is, tökéletlen emberek voltak. Ha nem gondosak, befolyásolhatta őket az „elvetemedett és kóros világ” erkölcsi légköre és a kísértés pillanatában elhagyhatták volna keresztényi erkölcsösségüket. Sőt néhányan még teljesen vissza is tértek a sötétség cselekedeteihez. — Máté 5:14; Fil 2:15; Fil 3:18, 19.

³ Így ma is nyomás nehezedik ránk, hogy visszatérjünk e világ sötétségébe. Sajnálatosan, néhány keresztény engedett a nyomásnak. Bár Jehova tanúit világszerte általában és elsősorban becsületes és erkölcsös életű emberekként ismerik, egyesek egyénileg megszűntek úgy járni, mint a „világosság gyermekei”, s így el kellett őket távolítani a gyülekezetből. Viselkedésük többé már nem példás. Mi járulhatott hozzá ezekhez a kellemetlen esetekhez? — 1Kor 5:13; Ef 5:8.

A VILÁG NYOMÁSA

 4. Mi történt a világ erkölcsi normáival és hogyan igazolják ezt a szórakozás népszerű formái?

⁴ Világszerte az erkölcsi környezet nyilvánvalóan rosszabbodott. A világon sokan „elvesztették minden erkölcsi érzéküket”. (Ef 4:19) Ez megnyilvánul a ma virágzó szórakozásmódokban. De miért választottuk ki éppen a szórakozást? Azért, mert, sokat tudhatunk meg az ember hajlámairól abból, amit a rendes munkaórái után tesz, amikor is azt teheti, amit akar. Az, amit az ember a szabad idejében tesz, mintegy „szolgálaton kívül”, sokat elárul róla, hogy milyen is valójában. A szórakozások közismerten rossz fajtáiból ítélve, amelyek manapság népszerűek, a mai világ erkölcsi minősége eléggé alacsonyrendű. De menynyiben érint téged ez az alacsonyrendűség?

 5. Miért időszerű nekünk most megvizsgálni az efézusiakhoz írt könyv tanácsát?

⁵ Ne feledd el, hogy mi nem az első keresztények vagyunk, akik egy mélyre süllyedt erkölcsű korban éltek. A „minden erkölcsi érzék nélküli” személyekre illő leírás néhány olyan emberre vonatkozott, akik a régi Efézus városban éltek a keresztényiség kezdetén. Pál apostolnak az efézusi keresztényekhez írt levele rendkívül fontos számunkra, hiszen abban mutat a mélyére annak, hogy mit jelent „a világosság gyermekei”-ként járni. Tanácsa valóban helytálló ezekben a válságos „utolsó napokban”, amikor sok állítólagos keresztény a „gyönyör szeretője”. — 2Tim 3:1–7, 13.

HOGYAN JÁRNAK A NEMZETEK?

6, 7. a) Milyen cselekvés abbahagyására kapnak buzdítást a keresztények az Efézus 4:17-ben? b) Hogyan „jártak” a nemzetek népei az első évszázadban?

⁶ Az Efézus 4:17-ben Pál arra buzdította keresztény társait, hogy „többé ne járjanak úgy, ahogy a nemzetek is járnak elméjük haszontalanságában”. Hogyan „jártak” akkor a nemzetek emberei? Egy első századi szemtanú így vallott erről:

„Az emberek gyönyört keresnek minden forrásból. Semmilyen bűn nem ismer határt; . . . A tiszteletreméltó dolgokat szinte teljesen elfelejtjük. Az embert . . . ma tréfából és sportból mészárolják . . . megnyugtató látvány nézni, hogyan csinálnak hullát egy emberből.”a

Mivelhogy nem volt valódi céljuk az életben, sokan túlzott hangsúlyt helyeztek a szórakozásra, gyönyört keresve bármilyen forrásból.

⁷ Az ősi Efézus olyan város volt, amely az ember kikapcsolódási kívánságainak a kielégítésére rendezkedett be. Egy hatalmas 25 000 férőhelyes amfiteátruma volt, azonkívül egy stadionja vagy versenypályája, ahol bármilyen ízlést vagy hóbortot kielégítő látványosságok előadásáról gondoskodtak. Ezek az építmények az akkor fennálló világbirodalom, Róma termékei voltak, amely birodalomról az egyik történész ezt mondta: „A birodalom erkölcsi állapota bizonyos tekintetben valóban a történelmi beszámolók legszörnyűbb képeit mutatják.”

ÉRZÉKETLEN SZÍVEK

 8. a) Az Efézus 4:18 milyen szívű emberekre hívja fel a figyelmet és mit jelentett eredetileg a görög szót b) Hirtelen fejlődött-e ki az ilyen állapot?

⁸ Pál úgy írja le az embereket, mint akik „szellemileg sötétségben (vannak) . . . szívük érzéketlensége miatt”. (Ef 4:18) Szívükben nem volt érzés. Az „érzéketlenség”-et jelentő görög szót vissza lehet vezetni egy márványnál keményebb kőről adott leíráshoz. Az orvostudományban ezt a szót a mészkő lerakódás jelölésére használták, amely fokozatosan lerakodik a test egy-egy izületében, mígnem minden tevékenységet megbénít. Az ilyen megsötétedettek szíve lassan eltompult, érzéketlen lett, kemény, mint a kő. Ez nem egyik napról a másikra történt, hanem fokozatosan. Választott szórakozásmódjuk közvetlenül hozzájárult a folyamathoz. Hogyan?

9, 10. Mi volt a szórakozás legnépszerűbb formája az első században és milyen hatással volt ez a szemlélőkre?

⁹ Tudod-e, hogy a szórakozás melyik formája volt akkor a legnépszerűbb? A gladiátor-játékok, melyben ember emberrel vagy állattal volt szembeállítva halálos küzdelemre. Képzeld el a jelenetet: A stadion a nézők ezreivel van megtelve, néhányan selyem napernyő árnyékában ülnek. A padsorok közti folyosón illatos víz aromája terjed és kellemes muzsika ad pompás hátteret, amely elnyomja a halál hangjait és illatát. Hirtelen az egész tömeg őrjöngő kiabálással feláll: „Öld meg! Csapd agyon! Bélyegezd meg! Miért fogadja olyan gyáván a kardot? Miért üt olyan gyengén?” S mindez a szervezett mészárlás „csak játékból, tréfából, szórakozásból” történt, ahogy valaki megjegyezte, aki meglátogatta ezeket a játékokat.

¹⁰ Azok, akik tudták az ilyen kegyetlen összecsapást figyelni, akiknek a szemei gyönyörrel tudták szemlélni az ilyen véres jelenetet, a szórakozás egyéb formáit unalmasnak, ízetlennek találták. Ahogy az egyik történetíró összegezte, ez „kiirtotta a szenvedés iránti részvét érzését, ami megkülönbözteti az embert a vadállatias teremtményektől”.

11. Igaz, vagy nem? — Mondhatjuk-e, mivel ma nincsenek gladiátor-játékok, a mai szórakozások nem alakítanak ki érzéketlen szívű’ embereket? Miért felelsz így?

¹¹ Hihetetlen állapot, mondhatod. De hát nem hasonló helyzet uralkodik ma is? Igaz, hogy a gladiátori küzdelmek már régen megszűntek, figyeld meg azonban egy újságíró tapasztalatát:

„Öld meg azt a nőt! Adj neki még egyet! A gyilkos az utasítás szerint adott neki’. Golyókat röpített belé. . . . Akik elrendelték a kivégzést — három mögöttem ülő a filmszínházban, minden egyéb tekintetben átlagos mozilátogatók voltak.”

Egyedülálló eset talán? Aligha. Tény az, hogy sok országban a legnépszerűbb mozi és tévéműsorok azok, amelyek erőszakot mutatnak be. Az ilyenfajta szórakozások segítettek kialakítani azt a sok szívtelen embert, akik „megszűntek fájdalmat érezni” vagy lelkiismeret-furdalást. — Ef 4:19, Királyság sorközi fordítás.

„ÁTADTÁK MAGUKAT A LAZA VISELKEDÉSNEK”

12. a) Az Efézus 4:19 milyen további leírást ad arról, hogy a nemzetek népei hogyan jártak? b) Mit jelent a „laza viselkedés” és vajon az akkori idők szórakozása tükrözte-e ezt?

¹² Pál apostol hozzáteszi, hogy a nemzetek emberei nemcsak ,eltompult szívűek’ voltak, hanem „átadták magukat a laza viselkedésnek, hogy mindenféle tisztátalanságot cselekedjenek mohósággal.” (Ef 4:19) „Paráznaságról” is beszélt és olyan dolgokról, amelyeket „még említeni is szégyenletes”. (Ef 5:3, 12) Az első században megintcsak a szórakozás volt, ezúttal a színpad vagy színház, amely nagyban hozzájárult ezekhez a szokásokhoz. Mit nézhettek?

„Megcsalt férjek kalandjai, házasságtörések, titkolt szerelmi viszonyok voltak a darabok cselekményei. Az erényt kigúnyolták . . . minden szentet és tiszteletre méltót a sárba tiportak. Trágárságban . . . tisztátalan beszédben és mutogatásban, amely még szégyenérzetet is sért, mindent felülmúltak ezek az előadások. Balett-táncosok ledobták ruháikat és félmeztelenül, sőt teljesen meztelenül táncoltak a színpadon. A művészet kimaradt a számításból, minden csak az érzéki kielégülést célozta.” — Gerhard Uhlhorn The Conflict of Christianity with Heathenism (A keresztényiség harca a pogánysággal) 120. old.

Mily megdöbbentő! Valóságos kivonata a „laza viselkedésnek”, mivel az eredeti görög szó a minden gyönyörre való készséget fejezi ki. Szégyentelen semmibevevése az illendőségnek, amikor az egyén megszűnik törődni azzal, hogy az emberek mit mondanak vagy gondolnak.

13. Megnyilvánul-e hasonló módon a „laza viselkedés” a szórakozások mai formáiban?

¹³ Vajon ma másképp áll a helyzet? Nemi erkölcstelenség itatja át a szórakoztató ipar sok ajánlatát. Néhány országban pornográf filmeket adnak még a televízió képernyőjén is, amik így bejutnak még az otthonokba is. Hogyan fogadja a közönség? Olaszországban, amikor egy pornográf filmet mutatott a TV, úgyszólván „az egész város leállt, míg az adás tartott”.

14, 15. a) Mit jelent a „mohóság” (Ef 4:19) és a mai szórakozásmódok előidéznek-e ilyet? b) Tud-e hatást gyakorolni az önátadott keresztényre olyan szórakoztató anyag nézése, amelyben nemi erkölcstelenség van?

¹⁴ Egy író a sok mozi és az emberek magatartása közti összefüggést ábrázolva ezt mondja:

„A legtöbb új filmben a meztelen nemi jelenetek — a másik nem iránti sóvárgás, vérfertőzés vagy homoszexualitás — a fő tartalom . . .” Így következtetett: „Röviden tehát elértünk egy olyan állapotot társadalmunkban, amelyben mindent lehet, minden meg van engedve, nincs korlátozva az egyén étvágya vágyainak és fantáziájának a kielégítésében.”

¹⁵ Az ilyen egyének azok, akik Pál apostol leírása szerint „mindenféle tisztátalanságot cselekszenek mohósággal”. Igen, „mohóság” („még többet bírni”, Királyság sorközi fordítás), sóvárgó vágy, az ember étvágyának valami helytelennel való kielégítése, érzelmeinek kielégítése bármilyen erkölcsi áron. (Ef 4:19) Vajon nem hat a keresztény gondolkozására az ilyen alávaló termék nézése? Valaki, aki több ilyen jellegű filmet megnézett, elismerte:

„Az ember soha sem felejti el azokat a jeleneteket (nemi erkölcstelenség ábrázolásait), minél többször gondolsz rájuk, annál inkább érzed, azt szeretnéd tenni, amit láttál . . . A filmek azt az érzést keltik benned, hogy valójában kimaradtál valamiből.” Más valaki hozzátette: „Kezdesz azon gondolkodni, milyen is lehet az.”

Lehet, hogy nem mindenkinek ez a tapasztalata, de ennek veszélye fennáll. Elménket alattomosan befolyásolhatja.

ERKÖLCSI CSODA

16. Az Efézus 1:6–8 szerint milyen gazdag áldást nyertek a keresztények és hogyan hatott ez ki az életükre?

¹⁶ Milyen ellentétben van ez azoknak az eljárásával, akik az első században valóban követték Krisztust! Egykor ők is a rendszer és annak „uralkodója”, a Sátán befolyása szerint jártak, és saját természetük alapján „a test kívánságának” engedelmeskedtek. De megváltoztak. A keresztényiség magasrendű igazságai merőben új életszemléletet adtak nekik. Képzeld el, hogy Isten hajlandó volt saját Fiát feláldozni, akit „szeretett”, csakhogy a bűnnel járó súlyos veszteséget kárpótolja! Micsoda nagy ár! Micsoda irgalom és ki nem érdemelt kedvesség! „Ezt [a ki nem érdemelt kedvességet Isten] bőven árasztotta ránk minden bölcsességben és jó értelemben,” állapította meg Pál apostol. Így nemcsak az igazság ismeretére jutottak, hanem „jó értelmet” is nyertek, hogy képesek legyenek megbirkózni az élet mindennapi bajaival. — Ef 1:6–8; 2:1–5.

17. a) Mi bizonyítja, hogy a keresztényiség az erő vallása volt? b) Hogyan mutatkozott meg annak erkölcsi ereje?

¹⁷ Vallásukban erő volt. Isten szelleme feltámasztotta Jézust a halálból egy minden világi hatalomnál magasabban felmagasztalt állásba. Most ugyanaz az „erő a hivők felé” irányul. (Ef 1:19–21) Mily nagyszerű eredmények mutatkoztak azoknak a hivőknek az életében! Ha a dolog erkölcsi oldalát figyeljük, megérthetjük az első századi keresztényekben rejlő erőt. Az óvilág a nemi erkölcstelenséget tartotta normálisnak. Ciceró, egy korai római író, egyenesen vádaskodik:

„Ha bárki is azt képzeli, hogy az ifjaknak teljesen tilos a kurtizánok [prostituáltak] szerelme, az túlságosan is szigorú . . . Mikor nem tették ezt? Mikor talált ebben valaki is bűnt?”

A „világosság gyermekei” viszont ennek ellenére szakítottak ezzel a szokással és mentesek maradtak tőle. Az egész történelemben nem volt hasonló ahhoz, amit a keresztény erkölcsi csoda eredményezett.

A VILÁGOSSÁG GYERMEKEI MÁSKÉPP VISELKEDNEK

18. Milyen viselkedéssel mutatták meg a korai tanítványok, hogy értékelik azt, hogy „szent népet” alkotnak?

¹⁸ Ezeknek a tanítványoknak magas erkölcsi irányadó mértékeknek kellett megfelelniük. Ezért tanácsolta Pál: „Paráznaság és mindenféle tisztátalanság . . . még csak ne is említtessék köztetek, amint szentekhez illik.” (Ef 5:3) Nemcsak az ilyen dolgok cselekvésétől kellett tartózkodniuk, hanem kerülniük kellett még az arról való beszélgetést is, olyan célból, hogy valami érzéki gyönyört merítsenek belőle. Milyen távol áll az ő gondolkozása az olyan mai emberekétől, akik úgy érzik, hogy ,amíg ténylegesen nem követed el az erkölcstelenséget, semmi rossz nincs abban, ha szórakozásképpen nézed és beszélsz róla’!

19. Hogyan éreztek a második és harmadik századi keresztény írók a) a ,színház szégyentelenségeivel és az aréna kegyetlenségével’ kapcsolatban? b) ,egy ember halálraadásának’ nézésével kapcsolatosan? c) arról, hogy mi tud ,lángra lobbantani valakit szenvedélyre vagy testi vágyra’? d) Hogyan tanulhat meg valaki rosszat tenni?

¹⁹ Mit éreztek az első keresztények a gladiátor-játékokról és a színházról, amelyek az akkori idők szórakozásának „jólmenő dolgai” voltak? Figyeld meg néhány hivatásos keresztény írónak a kommentárjait, akik a második és harmadik században éltek:

„Nekünk [keresztényeknek] semmi közünk sincs beszédben, nézésben vagy hallgatásban a cirkusz őrültségéhez, a színház szégyentelenségéhez és az aréna kegyetlenségéhez . . . Miért bánt az benneteket, ha mi más örömnek létezését fogadjuk el?” — Tertulliánus.

„Mivelhogy úgy véljük, hogy nézni egy ember halálra adását majdnem annyi, mint megölni őt, így megtagadtuk magunktól [ünnepélyesen lemondtuk] az ilyen látványokat [gladiátori játékokat].” — Athenagorász.

„A színpad romboló hatása még jobban fertőz, mivel a komédiák tárgya a szüzek megbecstelenítése, vagy a szajhákkal való szeretkezés; . . . Mit tehetnek a fiatal férfiak vagy hajadonok, amikor látják, hogy ezeket a dolgokat szégyenkezés nélkül gyakorolják, amit mindenki készségesen néz? Ezzel egyszerűen felhívják a figyelmüket arra, hogy mit tehetnek, aztán pedig szenvedélyre gyúlnak, amit különösen a látás gerjeszt föl.” — Lactantius. [Kiemelés tőlünk]

„Mit tesz egy hű keresztény ilyen dolgok között, mivelhogy még csak nem is gondolhat gonoszságra? Miért talál gyönyörűséget a testi vágy bemutatásában . . .? Megtanulja tenni, ha megszokja a látását . . . Gyorsan hajlamosak vagyunk megszokni, amit hallunk és látunk.” — Cipriánus.

20. a) Miért kerülték az első keresztények az alantas szórakozásokat? b) Miért volt viselkedésük észrevehetően más?

²⁰ Noha ezek az emberek néhány évvel az első századi keresztények után éltek, láthatjuk mennyire megértették a keresztény helyzetét ezekben a dolgokban. Megvetéssel tekintettek az ilyen értéktelen mulatságokra. Megértették, mennyire következetlenség azok számára, akik kiemelkedtek a sötétségből, akik eltávolították a trágár beszédet, erőszakot és az erkölcsteleltséget az életükből, szándékosan oda ülni és szórakozásból nézni ilyen dolgokat. Azoknak a keresztényeknek a többsége Pál tanácsára figyelt, hogy „szűnjetek meg velük együtt részt venni a sötétség cselekedeteiben, hanem inkább még feddjétek őket”. A keresztények mindennapi tiszta élete állandó „feddés” volt a nemzetek népei előtt, a lealjasodott világ közepette. Nem csoda, ha az istentelen világ az „emberiség ellenségeinek” nevezte őket. Azok a tanítványok örömmel mutatták ki, hogy jobb befolyás alatt voltak, mint féktelen testi gondolkodású szomszédaik. Kinyilvánították, hogy „megújultak az elmét [elméjüket] működtető erőben”. És mennyire más „erő” volt az! Nem lehetett nem észrevenni. Vajon nem ilyenek kívánunk lenni mi is? Tekintet nélkül a foglalkozásunkra, vagy a „világosság gyümölcsét” mutatjuk fel, vagy úgy járunk, mint a nemzetek járnak. — Ef 4:23; 5:9, 11.

21. Miért kell nekünk ma ésszerűen megvizsgálni szórakozásunk megválasztását?

²¹ Mit mondjunk hát a mai szórakozásunk megválasztásáról? Mit láthatunk, ha mi vagy a gyermekeink bekapcsoljuk a TV készüléket vagy elmegyünk a moziba? Van-e igazi különbség aközött, aminek nézését választjuk és a „római színházak szégyentelensége és az aréna kegyetlensége” között? Megtörtént esetek ismertetik velünk, hogyan estek az erkölcstelenség csapdájába figyelmetlen keresztények, mert szokásukká tették az ilyenek nézését.

22. a) Vajon könnyű volt-e az első századi keresztényeknek a világosság gyermekeiként járni, de mégis mit voltak képesek megtenni? b) Milyen további kérdésekre kell még feleletet kapnunk?

²² Ezzel szemben micsoda erkölcsi erőt mutattak fel az első keresztények! Noha olyan világban éltek, amelyben az emberek szíve megkövesedett, hiszen még annak sem voltak tudatában, hogy vétkeznek, minden szégyenérzetről és tisztességtudásról megfeledkezve, ők mégis olyan dolgokra irányították elméjüket, amik csak ,igazak, figyelemre méltók, igazságosak, tiszták, szeretetre méltók, jóhírűek, erényesek és dicséretre méltók’. (Fil 4:8) Hogyan maradhattak olyan erősek egy ilyen erkölcstelen légkör közepette? Ne feledd, hogy ők is olyan hús-vér emberek voltak, mint mi ma. Nekik is alapvető szükségük volt a kikapcsolódásra. Milyen „más örömük” volt nekik? Hogyan követhetjük még jobban a „világosság gyermekei”-nek ragyogó példáit? Ezeket a fontos kérdéseket a következő cikk tárgyalja meg.

[Lábjegyzet]