Értékeljük a keresztény összejöveteleket
„Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét” (ZSIDÓK 10:24, 25).
1., 2. a) Miért kiváltság részt venni az igaz keresztények összejövetelén? b) Milyen értelemben van Jézus jelen követőinek az összejövetelein?
MICSODA kiváltság részt venni egy keresztény összejövetelen, legyen Jehovának akár tíznél kevesebb, akár több ezer imádója jelen, hiszen Jézus ezt mondta: „a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”! (Máté 18:20). Igaz, amikor ezt ígérte, Jézus a bírói ügyekről beszélt, amelyeket megfelelőképpen kellett lebonyolítaniuk a gyülekezet elöljáróinak (Máté 18:15–19). De vajon vonatkozhatnak Jézus szavai általában véve minden keresztény összejövetelre, amelyet az ő nevében mondott imával kezdenek és fejeznek be? Igen. Ha visszaemlékszel, amikor Jézus a követőire bízta a tanítványképzés munkáját, ezt ígérte: „ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20).
2 Kétség sem férhet hozzá, hogy a keresztény gyülekezet Fejét, az Úr Jézus Krisztust mélységesen érdekli hűséges követőinek minden összejövetele. Ezenkívül biztosak lehetünk benne, hogy jelen van velük Isten szent szelleme által (Cselekedetek 2:33; Jelenések 5:6). Jehova Istent is érdeklik az összejöveteleink. Ezeknek az összejöveteleknek az elsődleges célja az, hogy dicséret szálljon Istenhez „a gyülekezetekben” (Zsoltárok 26:12). Az iránta érzett szeretetünk bizonyítéka, ha eljárunk a gyülekezeti összejövetelekre.
3. Milyen fontos okok miatt értékeljük a keresztény összejöveteleket?
3 Más jó okunk is van — több is —, amiért értékeljük a keresztény összejöveteleket. Jézus Krisztus, mielőtt elhagyta a földet, kinevezte felkent tanítványait, hogy cselekedjenek „hű és értelmes rabszolgaként”, és lássák el időszerű szellemi eledellel a hit háznépét (Máté 24:45, Vida fordítás). A gyülekezeti összejöveteleknek és a nagyobb összejöveteleknek, a kongresszusoknak fontos részük van abban, ahogyan ezt a szellemi táplálékot megkapjuk. Az Úr Jézus Krisztus irányítja ezt a hű rabszolgát, hogy létfontosságú ismeretről gondoskodjon az ilyen összejöveteleken mindenki számára, aki szeretné túlélni e gonosz rendszer végét, és szeretne életet nyerni Isten igazságos új világában.
4. Milyen veszélyes ’szokásról’ tesz említést a Biblia, és mi segít nekünk ezt elkerülni?
4 Ezért egyetlen keresztény sem engedheti meg magának, hogy kialakuljon nála az a veszélyes szokás, melyről Pál apostol szólt, ezt írva: „ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsidók 10:24, 25). Ha elmélkedünk azon, hogy kiváltság a keresztény összejövetelekre eljárni, és hogy abból áldások származnak, az segíteni fog, hogy lojálisan és tiszta szívvel támogassuk ezeket az összejöveteleket.
Építő összejövetelek
5. a) Milyen hatásúnak kell lennie beszédünknek az összejöveteleken? b) Miért ne késlekedjünk meghívni az érdeklődőket az összejövetelekre?
5 Mivel a keresztények imádkoznak Jehova szent szelleméért, hogy működjön közre a keresztény összejöveteleken, minden egyes jelenlévőnek meg kell tennie, ami tőle telik, hogy összhangban cselekedjen a szellemmel, és ’ne szomorítsa meg az Istennek szent szellemét’ (Efézus 4:30, Vi). Amikor Pál apostol ezeket az ihletett szavakat írta, a helyénvaló beszédet tárgyalta. Amit mondunk, legyen mindig „hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak” (Efézus 4:29). Ez különösen fontos a keresztény összejöveteleken. Pál a korinthusbelieknek írt levelében kiemelte, hogy az összejöveteleknek építőnek, oktató jellegűnek és buzdítónak kell lenniük (1Korinthus 14:5, 12, 19, 26, 31). Az ilyen összejövetelekből minden jelenlévő hasznot merít, az újak is, akik ezt a következtetést vonhatják le: „az Isten valóban közöttetek van” (1Korinthus 14:25, Újfordítású revideált Biblia). Ezért tehát ne késlekedjünk, hívjuk meg az újonnan érdeklődőket, jöjjenek össze velünk, mivel ez meggyorsítja szellemi fejlődésüket.
6. Többek között milyen tényezők segítenek egy összejövetelt építővé tenni?
6 Akik ki vannak jelölve előadásra, interjúra vagy demonstrálásra egy keresztény összejövetelen, biztosan szeretnék, ha beszédük építő volna, és ugyanakkor összhangban volna azzal, amit Isten Szava, a Biblia ír. Amellett, hogy helyesen beszélünk, olyan érzéseket és érzelmeket is ki kell fejeznünk, amelyek összhangban vannak Isten és Krisztus szeretetteljes egyéniségével. Ha az összejöveteli programokon minden jelenlévő tudatosan szeretné megteremni Isten ’szellemének a gyümölcseit’, amilyen például az öröm, a hosszútűrés és a hit, akkor biztos úgy érzi minden jelenlévő, hogy az épülésére volt (Galátzia 5:22, 23, Vi).
7. Hogyan járulhat hozzá minden jelenlévő, hogy építő legyen az összejövetel?
7 Bár csak néhány személynek lehet programja a gyülekezeti összejöveteleken, de mindannyian hozzájárulhatunk ahhoz, hogy együttlétünk építő legyen. Gyakran adódik alkalom arra, hogy a hallgatóság kérdésekre válaszoljon. Ezek alkalmat adnak, hogy nyilvánosan kijelentsük hitünket (Róma 10:9). Sose használjuk ezeket az alkalmakat arra, hogy a saját gondolatainkat hangoztassuk, hogy azzal dicsekedjünk, mit értünk el mi magunk, vagy hogy kritizáljuk valamelyik hívőtársunkat. Ez vajon nem szomorítaná meg Isten szellemét? Ha nézeteltéréseink vannak hívőtársainkkal, az a legjobb, ha velük rendezzük le a szeretet szellemében. A Biblia kijelenti: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32, Úf). Milyen remek alkalmat adnak a keresztény összejövetelek arra, hogy alkalmazzuk ezt a nagyszerű tanácsot! Ezért sokan korábban jönnek az összejövetelekre, és utána tovább maradnak. Ez az új érdeklődőknek is segít, akiknek még inkább szükségük van arra, hogy érezzék, szívesen fogadják őket. Így tehát minden önátadott kereszténynek szerepe van abban, hogy az összejöveteleket építővé tegye, ’ügyelve egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett’.
Készüljünk fel jól
8. a) Milyen dicséretes áldozatokat hoznak némelyek, hogy jelen legyenek az összejöveteleken? b) Pásztorként milyen példát mutat Jehova?
8 Egyeseknek talán viszonylag könnyű eljárni a keresztény összejövetelekre, másoktól viszont ez állandó áldozatokat követel. Egy keresztény anya például, akinek világi munkahelyen kell dolgoznia, hogy segítsen kielégíteni családja szükségleteit, rendszerint fáradtan jön haza a munkából. Utána pedig talán ételt kell készítenie, és indulásra kész állapotba kell hoznia a gyerekeket, hogy elmenjenek az összejövetelre. Más keresztényeknek lehet, hogy nagy utat kell megtenniük, hogy eljussanak az összejövetelekre, vagy betegség, illetve időskor korlátozza őket. Jehova Isten biztosan megérti mindenkinek a körülményeit, aki hűségesen eljár az összejövetelekre, mint ahogyan a szerető pásztor is megérti nyájából minden egyes juh különleges szükségletét. „Mint pásztor, nyáját úgy legelteti [Jehova], karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” — mondja a Biblia (Ésaiás 40:11).
9., 10. Hogyan meríthetjük a legtöbb hasznot az összejövetelekből?
9 Akiknek nagy áldozatokat kell hozniuk, hogy rendszeresen ott tudjanak lenni az összejöveteleken, talán korlátozottabb mennyiségű időt tudnak fordítani arra, hogy felkészüljenek a megvizsgálandó anyagból. Ha lépést tartunk a heti bibliaolvasási ütemtervvel, az még hasznosabbá teszi a Teokratikus Szolgálati Iskolát. Ehhez hasonlóan, ha felkészülünk a többi összejövetelre, az Őrtorony-tanulmányozásra és a Gyülekezeti Könyvtanulmányozásra, nagyobb hasznot merítünk belőlük. Ha azok, akiknek időigényes családi körülményeik vannak, előre elolvassák a tanulmányozási anyagot, és legalább néhány megemlített bibliaversen elgondolkodnak, jobban hajlanak majd arra, hogy jelentőségteljes részt vállaljanak ezeken a fontos bibliai megbeszéléseken.
10 Mások, akiknek kevésbé korlátozottak a körülményeik, több időt tudnak azzal tölteni, hogy felkészüljenek az összejövetelekre. Kutathatnak például az olyan bibliaversek alapján, amelyekre utalnak, de nincsenek idézve. Így mindenki felkészülhet, hogy minél több hasznot merítsen az összejövetelekből, és hogy jelentőségteljes részt tudjon vállalni abban, hogy építse a gyülekezetet a programjaival és a hozzászólásaival. A vének és kisegítőszolgák, ha jól felkészülnek, nagyszerű példát mutatnak abban, hogy rövid, tömör válaszokat adnak. A jelenlévők a Jehovától jövő gondoskodás iránti tiszteletből, míg tart az összejövetel, igyekeznek kerülni minden olyan szokást, amely eltereli a figyelmet (1Péter 5:3).
11. Miért van szükség önfegyelemre ahhoz, hogy felkészüljünk az összejövetelekre?
11 Talán túl sok időt vesznek el tőlünk az olyan tevékenységek és szórakozásformák, amelyek nem létfontosságúak szellemi egészségünkhöz. Ha ez így van, tartsunk önvizsgálatot, és ’ne legyünk meggondolatlanok’ az időnk kihasználásában (Efézus 5:17, Úf). Az legyen a célunk, hogy ’vásároljuk meg az időt’ a kevésbé fontos dolgoktól, hogy több időt töltsünk a személyes bibliatanulmányozással és az összejövetelekre való felkészüléssel, valamint a Királyság-szolgálattal (Efézus 5:16, Vi). Kétségkívül ez nem mindig könnyű, és önfegyelemre van szükség. Az olyan fiatalok, akik erre odafigyelnek, nagyszerű alapot fektetnek le a további fejlődéshez. Pál ezt írta fiatalabb társának, Timótheusnak: „Ezekről [Pál Timótheusnak adott tanácsairól] gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt” (1Timótheus 4:15).
Példák Isten Szavából
12. Milyen kiváló példát mutatott Sámuel családja?
12 Vegyük mondjuk Sámuel családjának nagyszerű példáját; ők rendszeresen támogatták azt az elrendezést, hogy jöjjenek össze hívőtársaikkal, mikor még Isten sátortemploma Silóban volt. Csak a férfiaktól várták el, hogy évenként menjenek fel az ünnepek megtartására. De Sámuel édesapja, Elkána az egész családjával együtt „felmegy vala esztendőnként az ő városából, hogy imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban” (1Sámuel 1:3–5). Sámuel szülővárosa, Ramataim-Czofim, feltehetőleg a mai Rentis partjaihoz közel helyezkedett el, „Efraim hegységének” a dombjainál (1Sámuel 1:1). Tehát az út Silóba körülbelül 30 kilométer lehetett, ami fárasztó vándorút volt akkoriban. És Elkána családja ezt tette lojálisan „esztendőről esztendőre; valahányszor felment az Úrnak házába” (1Sámuel 1:7).
13. Milyen nagyszerű példát mutattak a hűséges zsidók, amikor Jézus a földön élt?
13 Jézus is nagy családban nőtt fel. Családja Názáretből minden évben mintegy 100 kilométert utazott délre, hogy jelen legyen a pászka ünnepén Jeruzsálemben. Két úton is mehettek. Az egyenesebb úton le kellett ereszkedniük Meggiddó völgyébe, utána pedig 600 métert kellett felfelé menniük a szamaritánusok területén át, és úgy mentek Jeruzsálembe. A másik népszerű út az volt, amelyen Jézus az utolsó jeruzsálemi útján ment i. sz. 33-ban. Ez az út a Jordán völgyén át vezetett, tengerszint alatti mélységig jutva el, míg el nem ért „Judea határaiba . . . a Jordánon túl való részen által” (Márk 10:1). „A Jeruzsálembe vezető út” innentől mintegy 30 kilométerre volt, amiben az is benne volt, hogy több mint 1100 méter magasságot kellett megmászni (Márk 10:32, Úf). Általában, akik hűségesen eljártak az ünnepekre, tömegesen a fáradságos úton mentek Galileából Jeruzsálembe (Lukács 2:44). Milyen nagyszerű példa ez Jehova azon szolgáinak, akik ma gazdag országokban élnek, s akik közül sokan viszonylag könnyen el tudnak járni a keresztény összejövetelekre a modern közlekedési eszközök segítségével!
14., 15. a) Miben mutatott Anna példát? b) Mit tanulhatunk abból a nagyszerű magatartásból, melyet némelyek mutatnak, akik újaknak számítanak az összejövetelek látogatásában?
14 Másik példa a 84 éves özvegyasszony, Anna. A Biblia elmondja, hogy „sohasem hiányzott a templomból” (Lukács 2:37, NW). Anna ezenkívül szeretettel érdeklődött mások iránt. Mit tett, amikor meglátta a csecsemő Jézust, és megtudta, hogy ő a megígért Messiás? Hálát adott Istennek, és „szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták” (Lukács 2:38). Milyen nagyszerű magatartás ez, mintaértékű a mai keresztényeknek!
15 Igen, olyan élvezetesnek kell lennie az összejöveteleinken való jelenlétnek és közreműködésnek, hogy Annához hasonlóan sose akarjunk hiányozni. Sok új egyszerűen nem tud másképp érezni. Miután a sötétségből kijöttek Isten csodálatos világosságára, meg akarnak tanulni mindent, amit csak lehet, és nagy lelkesedéssel vannak a keresztény összejövetelek iránt. Azoknak viszont, akik már régóta az igazságban vannak, vigyázniuk kell, nehogy ’elhagyják az első szeretetet’ (Jelenések 2:4). A súlyos egészségi gondok vagy egyéb olyan tényezők, amelyeken nem lehet felülkerekedni, időnként korlátozhatnak bennünket abban, hogy eljárjunk az összejövetelekre. De sose engedjük, hogy az anyagiasság, a kikapcsolódás vagy az érdeklődés hiánya miatt ne készüljünk fel, passzív vagy rendszertelen gyülekezetbe járók legyünk (Lukács 8:14).
A legnagyszerűbb példa
16., 17. a) Hogyan tekintette Jézus a szellemi összejöveteleket? b) Milyen jó szokást próbáljon meg minden keresztény követni?
16 Jézus kiváló példát mutatott abban, hogy értékelte a szellemi összejöveteleket. Még csak 12 éves volt, amikor kimutatta szeretetét Isten Jeruzsálemben lévő háza iránt. Szülei nyomát vesztették, de végül megtalálták, amint éppen Isten Szavát vizsgálta a tanítókkal a templomban. Szülei aggodalmára reagálva Jézus tiszteletteljesen megkérdezte: „Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2:49, Békés-Dalos fordítás). A fiatal Jézus engedelmesen visszatért szüleivel Názáretbe. Ott továbbra is kimutatta, hogy szereti az imádati összejöveteleket azáltal, hogy rendszeresen jelen volt a zsinagógában. Így tehát, amikor elkezdte a szolgálatát, a Biblia arról számol be, hogy „méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni”. Miután Jézus felolvasta és megmagyarázta az Ésaiás 61:1, 2-t, a hallgatóságban „elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak” (Lukács 4:16, 22).
17 A keresztény összejövetelek ma ugyanezt az alapmintát követik. Miután megkezdik az összejövetelt egy dicsőítő énekkel és egy imával, bibliaverseket (vagy a bibliatanulmányozási anyagban idézett verseket) olvasnak fel és magyaráznak meg. Az igaz keresztények kötelesek utánozni Jézus Krisztus jó szokását. Amennyire a körülményeik engedik, élvezettel járnak rendszeresen a keresztény összejövetelekre.
Modernkori példák
18., 19. A kevésbé tehetős országokban milyen nagyszerű példát mutatnak testvéreink az összejöveteleket és kongresszusokat illetően?
18 A föld kevésbé tehetős országaiban sok testvérünk és testvérnőnk nagyszerű példát mutat abban, hogy értékeli a keresztény összejöveteleket. Mozambikban egy körzetfelvigyázónak, Orlandónak, és a feleségének, Améliának, 45 órába telt, mire 90 kilométert gyalogolt egy magas hegyen keresztül, hogy egy kongresszuson tudjon szolgálni. Utána ugyanezt a távot kellett megtenniük, hogy a következő kongresszuson szolgáljanak. Orlando szerényen elmondta: „Úgy éreztük, ez semmiség, amikor összetalálkoztunk testvérekkel a bawai gyülekezetből. Ahhoz, hogy jelen legyenek a kongresszuson, és visszatérjenek otthonukba, hatnapos utat kellett megtenniük, 400 kilométert gyalogoltak, és volt köztük egy 60 éves testvér is!”
19 Mi a helyzet a hetenként megtartott összejövetelek értékelésével? Kashwashwa Njamba hetvenes éveiben járó, törékeny testvérnő. Kaisososiban lakik, egy kisvárosban, amely mintegy öt kilométerre van a rundui (Namíbia) Királyság-teremtől. Ahhoz, hogy eljusson az összejövetelekre, oda-vissza tíz kilométert gyalogol az erdős-bozótos területen keresztül. Másokat már támadtak meg ezen az úton, Kashwashwa mégis járja kitartóan. A legtöbb összejövetelt olyan nyelveken tartják meg, amelyeket nem ért. Hogyan merít akkor hasznot abból, hogy eljár? „Nyomon követve a bibliaverseket, megpróbálok rájönni, miről szólhat az előadás” — mondja Kashwashwa. Pedig analfabéta; hogyan követi akkor nyomon az írásszövegeket? „Azokra az írásszövegekre figyelek, amelyeket kívülről tudok” — feleli. Évek alatt egész sok írásszöveget jegyzett már meg. Hogy fejlődjön a Biblia használatában, eljár egy írni-olvasni tanuló osztályba, amelyet a gyülekezet szervezett meg. „Szeretek eljárni az összejövetelekre — mondja. — Mindig vannak új dolgok, amelyeket meg kell tanulnom. Szeretek együtt lenni testvéreimmel és testvérnőimmel. Nem tudok mindegyikükkel beszélni, mégis mindig odajönnek, és üdvözölnek. És ami a legfontosabb, tudom, hogy ha eljárok az összejövetelekre, megörvendeztetem Jehova szívét.”
20. Miért nem szabad elmaradnunk a keresztény összejöveteleinkről?
20 Kashwashwához hasonlóan Jehova több millió imádója az egész földön dicséretes módon értékeli a keresztény összejöveteleket. Miközben Sátán világa halad a pusztulás felé, nem engedhetjük meg magunknak, hogy elmaradjunk az összejöveteleinkről. Maradjunk inkább szellemileg éberek, és mutassunk mélységes értékelést az összejövetelek és kongresszusok iránt. Ez nemcsak hogy megörvendezteti Jehova szívét, de nekünk is nagy hasznunkra van, miközben befogadjuk az isteni tanítást, mely örök élethez vezet (Példabeszédek 27:11; Ésaiás 48:17, 18; Márk 13:35–37).
Ismétlő kérdések
◻ Miért kiváltság eljárni a keresztény összejövetelekre?
◻ Hogyan járulhat hozzá minden jelenlévő ahhoz, hogy építő legyen az összejövetel?
◻ Miben mutatott Jézus Krisztus kiváló példát?
◻ Mit tanulhatunk a kevésbé tehetős országban élő testvéreinktől?
[Kiemelt rész a 17. oldalon]
Értékelik a heti összejöveteleket
Emberek milliói élnek olyan városokban, amelyekben nagy a szegénység és a bűnözés. E körülmények ellenére a köztük élő igaz keresztények dicséretre méltó módon értékelik a keresztény összejöveteleket. Egy vén, aki az egyik sowetói (Gautengben, Dél-Afrika) gyülekezetben szolgál, a következőkről számol be: „Egy gyülekezetben, amelyben 60 Tanú és kereszteletlen hírnök van, 70-80-an, sőt időnként még többen is jelen vannak az összejöveteleinken. A testvéreinknek és testvérnőinknek ugyan nem kell nagy távot megtenniük, hogy jelen legyenek, mégis rossz a helyzet Sowetónak ezen a részén. Egyik testvérünket hátba szúrták, miközben az összejövetelre ment gyalog. Legalább két testvérnőt fogtak már le, ki akarták őket rabolni. De ez nem állítja le őket, jönnek továbbra is. Vasárnaponként, miután befejeztük az összejövetelt imával, egy kis ideig még gyakoroljuk az énekeket. Legalább a 95 százalékuk rendszeresen marad, és elénekli az összes éneket, amely a következő héten lesz. Ez segít az új érdeklődőknek, hogy megtanulják az énekeket, és velünk énekeljék.”
A vidéken élők más akadályokkal kerülnek szembe; nekik például sokat kell utazniuk, hogy eljussanak a heti három összejövetelre. Egy érdeklődő házaspár 15 kilométerre lakik a lobatsei (Botswana) Királyság-teremtől. Már egy éve rendszeresen eljárnak az összejövetelekre két gyermekükkel együtt. A férfi cipőket javít, hogy eltartsa a családot. A feleség kisebb dolgokat árul, hogy hozzájáruljon a családi bevételhez, s így ki tudják fizetni az útiköltséget az összejövetelekre és onnan haza.
Nemrégen egy nyári estén, az összejövetel után, melyen ott volt a körzetfelvigyázó is, ez a család a buszmegállóban vesztegelt este 9 órakor. A buszok már korábban leálltak a rossz idő miatt. Egy rendőr megállt a furgonjával, és megkérdezte tőlük, mit csinálnak. Miután megtudta, milyen nehéz helyzetbe kerültek, megsajnálta őket, és hazavitte a családot, ami 15 kilométeres utat jelentett. A kereszteletlen hírnök feleség ezt mondta férjének: „Látod, ha első helyre tesszük az összejöveteleket, Jehova mindig gondoskodik rólunk.” A férj most jelezte, hogy szeretne a jó hír prédikálója lenni.
[Kép a 18. oldalon]
Ezekhez a román Tanúkhoz hasonlóan a többi Tanú is nagyszerű példát mutat abban, hogy értékeli a keresztény összejöveteleket