„Járjunk továbbra is egyféleképpen, egy szabály szerint!”
„Amire eljutottunk, abban járjunk továbbra is egyféleképpen, egy szabály szerint! ” (FILIPPI 3:16).
1., 2. a) Hogyan lehetnek a példamutató fiatalok a buzdítás forrásává? b) Milyen kérdések jutnak mégis az eszünkbe?
AMIKOR Elza alig múlt két éves, mindenkit elkápráztatott azzal, hogy felsorolta a Biblia 66 könyvének a címét, elmondta a 12 apostol nevét és mozdulatlanul kifejezte Isten szellemének kilenc gyümölcsét (Máté 10:2-4; Galata 5:22, 23). Az általános iskola ötödik osztályába járt, amikor már hetenként bibliatanulmányozást folytatott egy harmadikos kislánnyal, aki viszont felkeltette bátyja érdeklődését a Biblia iránt. Elza és kis barátnője nemes célt tűztek ki maguk elé. Azt tervezték, hogy együtt végzik majd kellő időben a teljes idejű prédikálást mint különleges úttörők.
2 Bizonyára nagy öröm bármelyikünk számára az a tudat, hogy ilyen gyermekek is vannak. Ugyanakkor azonban elgondolkozunk: Vajon mi lesz belőlük, ha felnőnek? Úgy fejlődnek-e továbbra is szellemiekben, hogy elérjék a céljukat? Avagy egyéb dolog tereli el a figyelmüket és eltéríti őket az útjuktól?
Állandó előmenetel
3. Kinek kell előmenetelt felmutatnia?
3 Ezeknek a fiataloknak nagyfokú szellemi fejlődésre van szükségük ahhoz, hogy célba érjenek. De vajon csak az újaknak vagy a fiataloknak van szükségük előmenetelre? És tulajdonképpen csak addig szükséges előrehaladni, amíg valaki eljut a szellemi érettségre vagy alkalmas lesz bizonyos kiváltságra? Bizony nem! Nézzük Pál apostolt. Nem elégedett meg az elért eredménnyel, mert a filippiekhez írt levelében ezt írta: „Nem mintha én már megkaptam volna ezt, vagy már tökéletes lennék, hanem igyekszem, hátha én is magamhoz ragadhatnám, amint engem is magához ragadott a Krisztus Jézus” (Filippi 3:12).
4. Milyen „cél” elérésére törekedett Pál apostol?
4 Világos, hogy Pál nem az érettségre jutásról beszélt, hisz ő kétségtelenül már érett keresztény volt. Mégis azt mondja, hogy „igyekszik” elérni valamit, amit még ’nem kapott meg’. Vajon mi volt az? Pál ezt így magyarázza: „A célra törekszem, a felülről való elhívásom díjára, amit Isten nyújt Krisztus Jézus által” (Filippi 3:14). Ő nem csupán a keresztény érettségre törekedett, nem csupán azt akarta célként elérni, hogy alkalmas legyen bizonyos állás betöltésére, hanem ennél többre vágyott. Számára és felkent keresztény társai számára a „felülről jövő elhívás”, a feltámadás által elérhető mennyei élet reménysége volt a cél.
5. a) Miért lényeges az állandó növekedés? b) Mit értünk „elfelejtett, mögöttünk levő dolgokon” ?
5 Ebből láthatjuk, hogy miért fontos növekedni és szellemiekben fejlődni, függetlenül attól, hogy mióta vagyunk az igazságban. Ha valaki csak addig fejlődhet, amíg érettnek tekinthető, vagy amíg alkalmas bizonyos különleges kiváltságra, miféle maradandó haszna származik abból? Az érettség és a különleges kiváltságok nem biztosítják, hogy elérjük végső célunkat: az örök életet. Ezért inkább azt kell tennünk, amit Pál apostol tett: ’Elfelejteni a mögöttünk levő dolgokat, és nekifeszülni annak, ami előttünk van! ” (Filippi 3:13). Nem csupán a haszontalan dolgokat kell magunk mögött hagyni, amelyeket az igazság megismerése előtt végeztünk, hanem arra is ügyelnünk kell, hogy ne legyünk önelégültek amiatt, amit azóta sikerült elérnünk. Más szóval: ne pihenjünk meg a babérainkon, hanem szüntelenül haladjunk előre. Te is ezt teszed, vagy valamilyen okból lelassultál talán? (Lásd 1Korinthus 9:26.)
6. Ha összevetjük a Filippi 3:12. versét a 3:15. verssel, mit mondhatunk az előrehaladásról?
6 Erre a lehetőségre gondolt Pál, amikor így folytatta: „Legyünk tehát mindannyian, akik érettek vagyunk, ilyen gondolkodásúak, és ha valamiben is más szellemi hajlandóság lenne bennetek, Isten azt majd feltárja nektek” (Filippi 3:15). Korábban, a 12. versben, Pál rámutatott arra, hogy nem tekintette magát olyannak, ’mintha már tökéletes lenne’. Itt mégis azt mondja: „mindannyian, akik érettek vagyunk”, vagy a Kingdom Interlinear szerint: „tökéletesek”. Ez nem ellentmondás. Inkább azt hangsúlyozza, hogy még az olyan érett keresztények is, mint Pál, mindig gondoljanak arra, hogy elérjék. Ezért Pál így összegezi ezt: „Mindenesetre, amire eljutottunk, abban járjunk továbbra is egyféleképpen, egy szabály szerint! ” (Filippi 3:16).
Egyféle szabály
7. Miféle „szabály”-ról beszélt Pál, amit a keresztényeknek követniük kell?
7 Amikor Pál arra buzdítja a keresztényeket, hogy „továbbra is egyféleképpen, egy személy szerint” járjanak, vajon azt mondja nekik, hogy dolgozzanak ki maguknak valamiféle kényelmes tevékenységi modellt, és az legyen érvényben mindaddig, amíg el nem nyerik a jutalmat? Ez azt jelentené, hogy ugyanúgy tennének, mint a Jézus példázatában szereplő rabszolga, aki elásta az urától kapott talentumot és egyszerűen megvárta, amíg az ura visszatér (Máté 25:14–30). Jóllehet a rabszolga nem veszítette el a talentumot és nem is lépett ki a szolgálatból, mégis „haszontalan szolgának” nevezte és elkergette a gazdája. Bizonyára Pál sem azt akarta mondani, hogy csupán örizzük meg azt, amink van, nehogy elveszítsük. Ő előmenetelről, fejlődésről beszél. Amikor azt mondja: „egyféleképpen, egy szabály szerint”, nyilván olyan cselekvési módra gondol, amely haladó irányú, mint a katonáé, aki nem „vigyáz!” állásban áll, hanem előre menetel.
8. Mivel kell törődnünk az Istennek végzett szolgálatunk tekintetében?
8 Pál tanácsa segít megértenünk, milyen fontos szüntelenül komoly erőfeszítéseket tennünk annak érdekében, hogy Jehova szolgálatában előrehaladjunk, tökéletesedjünk, egyre jobb szolgák legyünk. „Amire eljutottunk” akár mint vének, akár mint kisegítő szolgák, úttörők vagy hírnökök, azt a legfőbb igyekezetünkkel próbáljuk meg tökéletesíteni: igyekezzünk javítani a szolgálatunk minőségén, és — ha lehet — a mennyiségén is! Gondosan kerüljük a vétkes izraeliták gondolkodásmódját, akik Malakiás idejében azt gondolták, hogy silány áldozatokkal is kiengesztelhetik Jehovát. Ámde mit érzett Jehova velük kapcsolatban? „Igen, ide hozzátok [a sánta és beteg állat-áldozatot] ajándékul” — mondta. Majd hozátette: „Vajon találhatom-e kedvemet kezetek áldozatában?” (Malakiás 1:13).
9. Milyen összefüggés van Pálnak a Róma 12:6–8, 11-ben mondott tanácsa és az előrehaladás között?
9 Ezzel ellentétben, nekünk komolyan kell vennünk Istennek végzett szolgálatunkat. Ahogy Pál emlékeztet a Római levelében: bármi legyen is a szolgálati kiváltságunk, valóban ’végezzük’ azt készséggel, buzgón, ’ne legyünk hanyagok a tennivalóinkban’ ! (Róma 12:6–8, 11). A hanyag ember céltalanul teng-leng, nem törekszik előre határozott cél felé. Érdekes módon az itt használt görög szó betű szerint azt jelenti: „lusta”, „rest”, és ez találó kifejezés. Egy tudósítás szerint egy lusta egyén — bár képes volt a gyors mozgásra — 168 órából az idő 83 százalékában, vagyis 139 órán át aludt vagy teljesen mozdulatlan volt. Nem csoda hát, ha arra intenek bennünket, hogy ne legyünk „restek”, hanem ’ízzunk a szellemtől’ és ’rabszolgaként szolgáljuk Jehovát’ ! Vajon mi segíthet ebben?
10. Miért vagyunk nagyon is érdekeltek abban, hogy kövessük Pál Timótheusnak adott tanácsát az 1Timótheus 4:12–16 szerint?
10 Az 1Timótheus 4:12–16-ban Pál apostol részletesen felsorolja, mi mindent kell megtenni Timótheusnak, hogy az előmenetele „mindneki előtt nyilvánvalóvá lehessen”. Abban az időben Timótheus nem volt már sem fiatal, sem újonc. Valójában több mint tíz éve Pál közeli munkatársa volt, komoly felelősséget viselt, és jelentős állást bíztak rá a keresztény gyülekezetben, nyilván azért, mert komoly előrehaladást tudott felmutatni. Pál mégis ilyen tanácsot adott Timótheusnak. Világos tehát, hogy nekünk nagy figyelmet kell fordítanunk arra, amit Pál mond.
Légy példakép beszédben és viselkedésben
11., 12. a) Melyik az első terület, ahol figyelmet fordíthatunk az előmenetelre? b) Miért fontosabb ez, mint az ismeretben vagy a rátermettségben elért előmenetel?
11 Először a 12. versben Pál ezt mondja: „Soha, senki meg ne vesse ifjúságodat! Ellenkezőleg, légy példaképe a hűségeseknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban! ” Ez a felsorolás a „szellem gyümölcseire” emlékeztet minket, amelyekről Pál a Galata 5:22, 23-ban ad részletes leírást. Ki tagadhatná, hogy ezeket a gyümölcsöket még nagyobb mértékben szükséges mindannyiunknak megtenni az életünkben? Sokan közülünk kénytelenek nagy erőfeszítést tenni, hogy megtanulják és betéve tudják a szellem kilenc gyümölcsét, és a fiatalokat és az újakat is megtanítsák erre. De vajon legalább annyi erőfeszítést fordítunk-e arra, hogy ápoljuk, (gyakoroljuk) is ezeket a gyümölcsöket? Pál hangsúlyozza, hogy az éretteknek példamutatóknak kell lenniük ezekben. Ez mindenképpen az életünknek olyan területe, ahol könnyen tehetünk előrehaladást.
12 Egy bizonyos értelemben ezek a tulajdonságok talán jobban megmutatják a szellemi fejlődésünket, mint az ismeret és a képzettség, mivel az előbbiek Isten szellemének a gyümölcsei, az utóbbiak viszont gyakran természetes adottságainktól és a kapott oktatástól függnek. Jézus idejében a farizeusok és az írástudók jól ismerték az Írásokat, és aprólékos gonddal betartották a Törvény bonyolult részleteit. Jézus mégis elítélte őket e szavakkal: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de a törvény fontosabb dolgait figyelmen kívül hagyjátok, éspedig az igazságot, az irgalmasságot és a hűséget! ” (Máté 23:23). Milyen lényeges tehát, hogy tovább haladjunk előre ezeknek a „fontosabb dolgoknak” az ápolása terén az életünkben!
Szorgalom a nyilvános felolvasásban, az intésben, és a tanításban
13. Hogyan fordíthatják javukra a kinevezett felvigyázók Pál apostolnak az 1Timótheus 4:13-ban adott tanácsát?
13 Pál ezután arra inti Timótheust, hogy ’szorgalmasan végezze a nyilvános felolvasást, az intést, a tanítást’ (1Timótheus 4:13). Pál a leveleiben másutt dicsérően beszél Timótheusról, mint jó képességű és hithű szolgáról (Filippi 2:20–22; 2Timótheus 1:4, 5). Mégis azt tanácsolja Timótheusnak, hogy nagy figyelmet fordítson ezekre a lényeges felvigyázói felelősségekre. Ha te is kinevezett felvigyázó vagy a gyülekezetben, vajon „szorgalmasan végzed” ezeket a feladatokat? Például, komolyan veszed a Teokratikus Szolgálati Iskola Vezérkönyvében adott javaslatokat, és keményen dolgozol a hiányosságaid megszüntetésén, vagy talán úgy érzed, hogy ez a tanács csak kezdőkre vonatkozik? Gondosan tanulmányozod-e a Bibliát és a Társulat kiadványait, hogy képes lehess ’buzdítani teljes hosszútűréssel és [művészi] tanítással’? (2Timótheus 4:2; Titus 1:9).
Ne hanyagold el a szolgálat adományát
14. Hogyan mutathatunk fel előmenetelt a szántóföldi szolgálatunkban?
14 Jóllehet kevesen vannak azok, akiket tanítóként neveztek ki a gyülekezetben, minden keresztény megbízást kapott Jézus Krisztustól arra, hogy részt vegyen a Királyságról szóló tanúskodásban és a tanitványképző munkában (Máté 24:14; 28:19, 20). Ehhez hozzátartozik az is, hogy a bibliai igazságra tanítsuk a becsületes szívű embereket, arra buzdítva őket, hogy változtassák meg az életüket és álljanak Jehova mellé. „Szorgalmasan” igyekszel-e fejleszteni szolgai képességeidet? Lelkiismeretesen felhasználod-e A mi Királyság-szolgálatunk-ban megjelenő és a hetenkénti szolgálati összejövetelen elhangzó javaslatokat, amelyek segítenek neked, hogy ’elvégezd az evangélium hirdető munkáját, és teljesen ellásd a szolgálatodat’ ? (2Timótheus 4:5).
15. Mi volt Timótheus „adománya”, és mit mondhatunk erről napjainkban?
15 Pál előzőleg így emlékeztette Timótheust: „Ne hanyagold el a benned levő adományt, amelyet prófétálás által és az idősebb férfiak testületének kézretétele által nyertél! ” (1Timótheus 4:14). A szent szellem közreműködése révén Timótheus nyilván valamilyen különleges feladatra kapott megbízást a keresztény gyülekezetben (1Timótheus 1:18; 2Timótheus 1:6). Hasonlóképpen ma is vannak a szervezetben többen is, akik Istentől kapott képességeiket oly módon fejlesztették tovább, hogy utazó felvigyázónak, misszionáriusnak, általános vagy különleges úttörőnek, vénnek, stb. nevezhették ki őket. Jóllehet semmiféle prófétálásra vagy kézrátételre nem került sor az ő esetükben, mégis ugyanolyan erővel érvényes rájuk is a tanács: „ne hanyagold el a benned levő adományt” !
16. Mi segíthet elejét venni annak, hogy elhanyagoljuk „adományunkat” ?
16 Elhanyagolni valamit a szótár szerint annyit jelent: kevés figyelmet fordítani rá, gondatlanságból elvégezetlenül hagyni. Amikor valami közhellyé lesz, könnyen elhanyagolja az ember. Ez könnyen megtörténik, ha abbahagyjuk az előmenetelt, ha nem mutatunk fel többé eredményeket, ha magától értetődőnek vesszük a megbízásunkat. Ezért a javunkra válik, ha megfogadjuk Pálnak a Kolossé 3:23, 24-ben leírt tanácsát: „Bármit tesztek, egész lélekkel munkálkodjatok azon, mint Jehovának és nem embereknek, mert tudjátok, hogy Jehovától kapjátok az örökség kellő jutalmát. Az Úrnak, Krisztusnak szolgáljatok! ”
A szűntelen erőfeszítés áldást hoz
17. Melyik az egyetlen lehetősége annak, hogy megláthassuk erőfeszítésünk eredményét?
17 Ha alaposan megfigyeljük az itt tárgyalt anyagot, biztosak lehetünk abban, hogy nem esünk az önelégültség és önteltség csapdájába. „Elmélkedj ezekről a dolgokról, mélyedj el bennük, hogy előmeneteled mindenki előtt nyilvánvalóvá lehessen! ” (1Timótheus 4:15). Az „előmenetel” célja nyilván nem az, hogy mutogassuk magunkat, vagy hatást keltsünk másokban. Amikor mi, fiatalok és idősek, szellemiekben növekszünk és fejlődünk, örömet szerzünk társainknak és buzdítjuk őket, miként a cikkben korábban említett Elza és barátnője.
18. Milyen kettős áldás vár ránk, ha szorgalmasan alkalmazzuk Pál tanácsát?
18 Kettős áldásban részesülünk, ha szorgalmasan követjük Pál tanácsát. „Állandóan ügyelj magadra” — mondta Pál. „Maradj meg ezekben, mert ha így teszel, megmented mind saját magadat, mind pedig azokat, akik hallgatnak rád” (1Timótheus 4:16). Igen, ha szüntelenül megvizsgáljuk magunkat, hogy vajon úgy teszünk-e, ahogyan azt másoknak tanítjuk, vagyis előrehaladunk, növekszünk és szellemileg fejlődünk, akkor elkerülhetjük a tragédiát: ugyanis azt, hogy ’valahogy kifogásolhatónak bizonyulunk’ (1Korinthus 9:27). Ehelyett boldog kilátásunk lehet az életre Isten megígért új rendjében, de azoknak is, akiknek kiváltságunk volt segíteni. Tehát a saját áldásunkra és mások áldására, és Jehova Isten magasztalására: „Járjunk továbbra is egyféleképpen, egy szabály szerint! ” (Filippi 3:16).
Emlékszel rá?
◻ Milyen „végcélra” kell mindig gondolnunk? Hogyan törekedhetünk annak elérésére? (Filippi 3:12, 13)
◻ Melyik az az „egy szabály”, amely szerint járnunk kell? (Filippi 3:16)
◻ Miért kell tovább javítanunk keresztény viselkedésünket és beszédünket? (1Timótheus 4:12)
◻ Hogyan haladhatnak előre tanítóképességükben a vének, a kisegítő szolgák, és mások? (1Timótheus 4:13)
◻ Mit kell tennünk azért, hogy ne hanyagoljuk el a bennünk levő „adományt”? (1Timótheus 4:14)
[Kép a 14. oldalon]
Elza és bibliatanulmányozó tanítványa a teljes idejű szolgálatot tűzték ki életcélul