’Továbbra is járjunk Krisztussal egységben’
„Azért, mivel elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, járjatok vele továbbra is egységben” (KOLOSSÉ 2:6, NW).
1., 2. a) Hogyan írja le a Biblia Énókh Jehovának végzett, hűséges szolgálattal töltött életét? b) Hogyan segít nekünk Jehova vele járni, amint arra a Kolossé 2:6, 7 utal?
MEGFIGYELTED már, hogyan jár egy kisfiú az édesapjával? A kis ember apjának minden mozdulatát utánozza, arca ragyog a rajongástól; apukája segít neki, az ő arca is szeretettől és az elismerés érzésétől sugárzik. Jehova találóan pont ezt a képet használja, hogy leírja, milyen a neki végzett hűséges szolgálattal töltött élet. Isten Szava például azt mondja, hogy a hűséges férfi, Énókh az igaz „Istennel járt vala” (1Mózes 5:24; 6:9).
2 Mint ahogyan egy figyelmes apa segítene, hogy kisfia vele együtt járjon, Jehova is a lehető legjobb segítséget adta. Elküldte egyetlen-nemzett Fiát a földre. Jézus Krisztus földi életútjának minden lépésében tökéletesen tükrözte vissza égi Atyját (János 14:9, 10; Zsidók 1:3). Ahhoz tehát, hogy Istennel járjunk, Jézussal kell járnunk. Pál apostol ezt írta: „Azért, mivel elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, járjatok vele továbbra is egységben, meggyökerezve és felépülve őbenne, és megszilárdulva a hitben — mint ahogy tanítottak benneteket —, túláradóan a hittől hálaadásban” (Kolossé 2:6, 7, NW).
3. A Kolossé 2:6, 7 szerint miért mondhatjuk el, hogy a Krisztussal egységben való járás nem csak a megkeresztelkedést foglalja magában?
3 Mivel a tiszta szívű bibliatanulmányozók szeretnének Krisztussal egységben járni azáltal, hogy igyekeznek követni tökéletes lépteit, megkeresztelkednek (Lukács 3:21; Zsidók 10:7–9). Csak 1997-ben világszerte több mint 375 000-en tették meg ezt a létfontosságú lépést — naponta átlagosan több mint 1000-en. Ez a növekedés bámulatos! Pálnak a Kolossé 2:6, 7-ben feljegyzett szavai azonban azt mutatják, hogy nem csak a megkeresztelkedést foglalja magában az, hogy Krisztussal egységben járunk. A „járjatok . . . továbbra is” kifejezéssel visszaadott görög ige olyan cselekedetet ír le, amelynek folytonosnak, folyamatosnak kell lennie. Pál hozzáteszi még, hogy a Krisztussal való együtt járás négy dolgot foglal magában: gyökerezzünk meg Krisztusban, épüljünk fel benne, szilárduljunk meg a hitben és legyen túláradó a hálaadásunk. Vizsgáljunk meg minden egyes kifejezést, és figyeljük meg, hogyan segít ez nekünk továbbra is egységben járni Krisztussal.
’Meg vagy gyökerezve Krisztusban’?
4. Mit jelent ’meggyökerezni Krisztusban’?
4 Pál először is azt írja, hogy ’meg kell gyökereznünk Krisztusban’. (Vesd össze: Máté 13:20, 21.) Hogyan munkálkodhat valaki azon, hogy ’meggyökerezzen Krisztusban’? Nos, a növények gyökere szemmel nem látható, mégis létfontosságú a növényeknek — szilárddá teszi őket, és táplálékkal látja el őket. Ehhez hasonlóan először láthatatlan, ahogyan Krisztus példája és tanítása hatással van ránk, beépülve elménkbe és szívünkbe, ahol táplál és erősít minket. S ha hagyjuk, hogy irányítsa gondolkodásunkat, cselekedeteinket és döntéseinket, akkor arra érzünk indíttatást, hogy adjuk át életünket Jehovának (1Péter 2:21).
5. Hogyan ’fejleszthetünk ki vágyat’ a szellemi eledel után?
5 Jézus szerette az Istentől származó ismeretet. Sőt, eledelhez hasonlította (Máté 4:4). A Hegyi beszédében bizony 21-szer is idézett a Héber Iratok nyolc különböző könyvéből. Ahhoz, hogy példáját kövessük, nekünk is azt kell tennünk, amire Péter apostol int minket — ’mint újszülött kisgyermekek fejlesszünk ki vágyat’ a szellemi eledel után (1Péter 2:2, NW). Amikor egy újszülött kisgyermek táplálék után vágyik, nyilvánvalóvá teszi, hogy erős ez a vágya. Ha egyelőre nem érzünk így a szellemi eledel iránt, Péter szavai arra buzdítanak minket, hogy ’fejlesszünk ki’ ilyen vágyat. Hogyan? A Zsoltárok 34:9-ben (Katolikus fordítás) található alapelv segíthet: „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr!” Ha rendszeresen ’ízleljük’ Jehova Szavát, a Bibliát, esetleg naponta olvasva egy részt belőle, akkor meglátjuk, hogy szellemileg tápláló és jó. Idővel nagyobb lesz rá a vágyódásunk.
6. Miért fontos elmélkedni az olvasottakon?
6 Az ennivalót azonban fontos jól megemészteni, ha már egyszer megettük. Így tehát elmélkednünk kell az olvasottakon (Zsoltárok 77:12, 13). Miközben például A legnagyobb ember, aki valaha élt című könyvet olvassuk, nagyobb hasznát vesszük mindegyik fejezetnek, ha megállunk közben, és megkérdezzük magunktól: „Krisztus egyéniségének mely vonását látom ebből a beszámolóból, és hogyan utánozhatom az én életemben?” Ha ily módon elmélkedünk, az képessé tesz minket arra, hogy alkalmazzuk a tanultakat. S ha majd döntenünk kell, megkérdezhetjük magunktól, mit tett volna Jézus. Ha ennek megfelelően hozzuk meg a döntésünket, akkor bizonyítékát adjuk, hogy igazán meggyökereztünk Krisztusban.
7. Hogyan tekintsük a kemény szellemi eledelt?
7 Pál arra is buzdít minket, hogy fogyasszunk „kemény eledelt”, vagyis Isten Szavának mélyebb igazságait (Zsidók 5:14). Talán az lehetne az első célunk ebben, hogy elolvassuk az egész Bibliát. Utána vannak konkrétabb témák is a tanulmányozásra, mint például Krisztus váltságáldozata, a különböző szövetségek, melyeket Jehova kötött a népével, vagy néhány prófétai üzenet a Bibliában. Bőségesen van olyan anyag, amely segít befogadnunk és megemésztenünk az ilyen kemény szellemi eledelt. Milyen célból fogadjunk be ilyen ismeretet? Nem azért, hogy okunk legyen a dicsekvésre, hanem hogy növeljük Jehova iránti szeretetünket, és hogy közelebb kerüljünk hozzá (1Korinthus 8:1; Jakab 4:8). Ha éhezve fogadjuk be ezt az ismeretet, magunkra alkalmazzuk, és felhasználjuk, hogy segítsünk másoknak, akkor valóban Krisztust utánozzuk. Ez segíteni fog, hogy jól gyökerezzünk meg benne.
’Fel vagy épülve Krisztusban’?
8. Mit jelent ’felépülni Krisztusban’?
8 A Krisztussal való egységben járással kapcsolatban egy másik szempont következik; Pál gyorsan vált az egyik vizuális képről a másikra — a növényről az épületre. Ha egy épülő házra gondolunk, akkor nemcsak az alapokra gondolunk, hanem az épületre is, amelyet sok kemény munkával a szemünk előtt húznak fel. Ehhez hasonlóan nekünk is sok kemény munkát kell végeznünk, hogy Krisztuséihoz hasonló tulajdonságokat és szokásokat építsünk ki. Az ilyen kemény munka nem marad észrevétlenül, még Pál is ezt írta Timótheusnak: „előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt” (1Timótheus 4:15; Máté 5:16). Többek között milyen keresztényi cselekedetek építenek fel minket?
9. a) Többek között milyen gyakorlatias célokat tűzhetnénk ki, hogy utánozni tudjuk Krisztust a szolgálatunkban? b) Honnan tudjuk, hogy Jehova azt szeretné, ha élveznénk a szolgálatunkat?
9 Jézus megbízott minket, hogy prédikáljuk és tanítsuk a jó hírt (Máté 24:14; 28:19, 20). Tökéletes példát mutatott, bátran és hatékonyan tanúskodott. Természetesen sosem fogjuk olyan jól csinálni, mint ő. Péter apostol azonban a következő célt tűzi ki elénk: „az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan . . . tegyétek” (1Péter 3:15, 16, Újfordítású revideált Biblia). Ha úgy érzed, nem vagy ’kész mindenkor számot adni’, ne csüggedj. Tűzz ki ésszerű célokat, amelyek segítenek lépésről lépésre közelebb kerülni ehhez az irányadó mértékhez. Az előzetes felkészülés képessé tehet téged, hogy különféle felkínálásokat alkalmazz, illetve hogy belevonj egy-két bibliaverset. Kitűzhetnéd célul, hogy több bibliai irodalmat helyezel el, több újralátogatást végzel, vagy hogy bevezetsz egy bibliatanulmányozást. A hangsúly ne kifejezetten a mennyiségen, az óra, az elhelyezett irodalom vagy a tanulmányozások számán legyen, hanem a minőségen is. Ha ésszerű célokat tűzünk ki, és igyekszünk elérni azokat, az segíthet abban, hogy élvezettel adjunk magunkból a szolgálatban. Ez az, amit Jehova akar, vagyis hogy „örvendezéssel” szolgáljuk őt (Zsoltárok 100:2; vesd össze: 2Korinthus 9:7).
10. Többek között milyen egyéb keresztényi cselekedeteket kell megtennünk, és ezek hogyan segítenek?
10 Vannak olyan cselekedetek is, melyeket a gyülekezetben teszünk, és felépítenek minket Krisztusban. A legfontosabb, hogy mutassuk ki a szeretetet egymás iránt, hiszen ez az igaz keresztények ismertetőjegye (János 13:34, 35). Az csak természetes, hogy miközben még tanulmányozunk, sokan ragaszkodni kezdünk a tanítónkhoz. De vajon most nem követhetnénk Pál tanácsát, hogy ’tárjuk ki a szívünket’, megismerve másokat is a gyülekezetből? (2Korinthus 6:13). A véneknek is szükségük van a szeretetünkre és arra, hogy értékeljük őket. Ha együttműködünk velük, kérjük és elfogadjuk szentírási tanácsaikat, könnyebbé tesszük nehéz munkájukat (Zsidók 13:17). Ez egyben ahhoz is hozzájárul, hogy felépüljünk a Krisztusban.
11. Hogyan tekintsük tárgyilagosan a keresztelkedést?
11 Izgalmas esemény a keresztelkedés! De ne várjuk, hogy utána az életünk minden pillanata ugyanilyen rendkívüli lesz. Az, hogy felépülünk Krisztusban, nagyrészt abból áll, hogy ’rendezettségben járunk ugyanebben a gyakorlatban’ (Filippi 3:16, NW). Ez nem nehézkes vagy unalmas életstílust jelent. Egyszerűen azt jelenti, hogy egyenes úton haladunk előre — más szavakkal, jó szellemi szokásokat építünk ki, és nap mint nap ragaszkodunk azokhoz, éveken át. Ne feledjük, „a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül” (Máté 24:13).
’Meg vagy szilárdulva a hitben’?
12. Mit jelent ’megszilárdulni a hitben’?
12 Pál ebben a harmadik kifejezésében, melyben leírja, hogyan járjunk együtt Krisztussal egységben, arra buzdít minket, hogy ’szilárduljunk meg a hitben’. Egy fordítás ezt úgy adja vissza, hogy ’erősödjünk meg a hitet illetően’, mivel az a görög szó, melyet Pál használt, magyarra fordítva a következőket jelentheti: ’megerősít, biztosít, és jogilag megmásíthatatlanná tesz’. Miközben növekszik az ismeretünk, egyre inkább látjuk, hogy Jehova Istenbe vetett hitünk jól megalapozott, és hogy valójában jogosan létrehozott. Ennek az lesz az eredménye, hogy növekszik szilárdságunk. Egyre nehezebb lesz Sátán világának, hogy megingasson minket. Ez Pálnak arra a figyelmeztetésére emlékeztet minket, hogy „törekedjünk érettségre” (Zsidók 6:1, NW). Az érettség és a szilárdság kéz a kézben járnak.
13., 14. a) Milyen veszélyek fenyegették az első századi kolossébeli keresztények szilárdságát? b) Valószínűleg mi foglalkoztatta Pál apostolt?
13 Kolosséban az első századi keresztények szilárdságát veszély fenyegette. Pál így figyelmeztette őket: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés [filozófia, NW] és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (Kolossé 2:8). Pál nem akarta, hogy a kolossébeliek — akik Isten „szerelmes Fia országának” az alattvalói lettek — elkerüljenek, vagy kimozdítsák őket áldott szellemi állapotukból (Kolossé 1:13). Mi vitte félre őket? Pál arra mutatott rá, hogy a „filozófia”; ez a szó csak ezen az egy helyen fordul elő a Bibliában. Vajon Pál a görög filozófusokról beszélt, amilyen például Platón és Szókratész volt? Bár veszélyt jelentettek az igaz keresztényeknek, de a „filozófia” szót akkoriban sokféleképpen használták. Általában sok csoportra és gondolkodásmódra volt szokás így utalni, még vallásiakra is. Olyan első században élt zsidó férfiak, mint például Josephus és Philón, saját vallásukat filozófiának nevezték — valószínűleg azért, hogy növeljék a vonzerejét.
14 Némelyik filozófia, mely Pált valószínűleg foglalkoztatta, vallási természetű volt. Később a Kolossébeliekhez írt levelének még ugyanebben a fejezetében azokhoz szólt, akiknek a következőket tanították: „ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd”; ezzel a Mózesi Törvénynek olyan jellegzetességeire utalt, amelyek Krisztus halálával véget értek (Róma 10:4). A pogány filozófiákon kívül is voltak olyan hatások, amelyek veszélyeztették a gyülekezet szellemiségét (Kolossé 2:20–22). Pál óvott az olyan filozófiáktól, amelyek részei a „világ elemi tanításainak”. Az ilyen hamis oktatás emberi eredetű volt.
15. Hogyan kerülhetjük el azt, hogy megingassanak minket a gyakorta utunkba kerülő, Írás-ellenes gondolkodásmódok?
15 Ha olyan emberi gondolkodásmódot és elképzeléseket támogatunk, amelyek nem alapulnak biztosan Isten Szaván, veszélyt jelenthetnek a keresztény szilárdságra nézve. Napjainkban óvatosnak kell lennünk az ilyen veszélyekkel szemben. János apostol a következőkre buzdított: „Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é” (1János 4:1). Ha tehát az egyik iskolatársad megpróbál meggyőzni arról, hogy ódivatú a bibliai irányadó mértékek szerint élni, vagy ha egy szomszédod igyekszik arra befolyásolni téged, hogy légy anyagias, vagy ha egy munkatársad ravaszul nyomást gyakorol rád, hogy tégy a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismereted ellen, vagy ha netán egy hívőtársad a saját véleményére alapozva bíráló, negatív megjegyzéseket tesz másokra a gyülekezetben, egyszerűen ne hallgass rájuk. Vess el mindent, ami nem egyeztethető össze Isten Szavával. Ha így teszünk, megőrizzük szilárdságunkat, miközben Krisztussal egységben járunk.
„Túláradóan a hittől hálaadásban”
16. Mi a negyedik vonása annak, ahogyan Krisztussal egységben járhatunk, és milyen kérdést tehetnénk fel magunknak?
16 Pál negyedik vonásként, hogy miként járhatunk Krisztussal egységben, azt említi meg, hogy legyünk ’túláradóak a hittől hálaadásban’ (Kolossé 2:7, NW). A „túláradó” szó egy olyan folyót juttat eszünkbe, amely túláradt. Ez rólunk, keresztényekről azt sejteti, hogy hálaadásunknak folyamatosnak vagy szokásosnak kell lennie. Jó volna, ha mindannyian megkérdeznénk magunktól: „Hálás vagyok?”
17. a) Miért mondhatjuk el, hogy mindannyian sok dologért lehetünk hálásak, még a nehéz időszakokban is? b) Többek között milyen ajándékokat kaptál Jehovától, amelyekért különösen hálás vagy?
17 Bizony mindannyiunknak bőséges okunk van arra, hogy Jehova iránti hálánk mindennap túláradjon. Még a legrosszabb időszakban is lehet néhány egyszerű dolog, amely elhozza az enyhülés pillanatait. Egy barátunk beleélést mutat. Egy szerettünk nyugtatólag megérint minket. Egy jó éjszakai pihenés erősítőleg hat ránk. Egy finom étel csillapítja gyötrő éhségünket. Egy madár dala, egy gyermek kacagása, a tündöklő kék ég, a frissítő fuvallat — mindezzel és még más dolgokkal is, egyetlen nap találkozhatunk. Oly könnyen magától értetődőnek vesszük az ilyen ajándékokat. Vajon mindez nem érdemli meg, hogy azt mondjuk, köszönöm? Mind Jehovától van, akitől „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” származik (Jakab 1:17). S ő olyan ajándékokat is ad, amelyek mellett az előbb említettek eltörpülnek — például magát az életet (Zsoltárok 36:10). Ezenkívül lehetőséget adott rá, hogy örökké éljünk. Ahhoz, hogy meg tudja adni ezt az ajándékot, Jehova mindennél nagyobb áldozatot hozott, elküldte egyetlen-nemzett Fiát, aki ’gyönyörűsége volt’ (Példabeszédek 8:30; János 3:16).
18. Hogyan mutathatjuk ki, hogy hálásak vagyunk Jehovának?
18 Mennyire igazak tehát a zsoltáríró szavai: „Milyen jó hálát adni az ÚRnak” (Zsoltárok 92:2, Úf). Ehhez hasonló módon Pál a következőkre emlékeztette a thessalonikabeli keresztényeket: „Mindenben hálákat adjatok” (1Thessalonika 5:18; Efézus 5:20; Kolossé 3:15). Mindannyian elhatározhatnánk, hogy hálásabbak leszünk. Imáink ne csak abból álljanak, hogy olyasmikért könyörgünk Istenhez, amikre szükségünk van. Jó dolog ilyesmikért könyörögni a maga helyén. De képzeljünk el egy olyan barátot, aki csak akkor beszél velünk, amikor szüksége van valamire tőlünk! Miért ne imádkozhatnánk tehát Jehovához csak azért, hogy hálát adjunk neki, és dicsérjük őt? Mennyire a kedvére lehetnek az ilyen imák, ha erre a hálátlan világra letekint! Másodszor pedig az ilyen imáknak az az előnyük, hogy segíthetnek nekünk az élet derűs oldalára összpontosítanunk, emlékeztetve minket arra, hogy valójában mennyire áldottak vagyunk.
19. Miként sejteti a Kolossé 2:6, 7-ben a Pál által használt nyelvezet, hogy mindannyian tovább fejlődhetünk a Krisztussal való járásban?
19 Figyelemre méltó, hogy milyen sok bölcs irányelvet meríthetünk Isten Szavának egyetlen részletéből, nem igaz? Bizony mindannyiunknak meg kell szívlelnünk Pál tanácsát, hogy továbbra is járjunk Krisztussal. Határozzuk el tehát, hogy ’meggyökerezünk Krisztusban’, ’felépülünk őbenne’, ’megszilárdulunk a hitben’ és ’túláradunk a hittől hálaadásban’. Ez a tanács különösen fontos az újonnan megkeresztelkedetteknek. De ez mindannyiunkra vonatkozik. Gondoljunk arra, hogy a főgyökér hogyan nyúlik egyre mélyebbre, és hogy egy épülő ház hogyan emelkedik egyre magasabbra. Sosem ér tehát véget az, hogy Krisztussal járunk. Rengeteg lehetőség van a fejlődésre. Jehova segíteni fog nekünk, és megáld minket, mert azt szeretné, ha továbbra is, vég nélkül vele járnánk és az ő szeretett Fiával.
Hogyan válaszolnál?
◻ Mit foglal magában egységben járni Krisztussal?
◻ Mit jelent ’meggyökerezni Krisztusban’?
◻ Hogyan ’épülhetünk fel Krisztusban’?
◻ Miért olyan fontos ’megszilárdulni a hitben’?
◻ Milyen okaink vannak arra, hogy ’túláradjunk a hálaadásban’?
[Kép a 10. oldalon]
A fa gyökerét nem láthatjuk, mégis táplálékkal látja el a fát, és megtartja szilárdan