Két nő, akinek problémája volt
A PRÉDIKÁLÓ szolgálatban részt vevő férfi Pál apostol. A mellette működő két asszony: Evódia és Szintiké, mindketten az első századbeli filippii gyülekezetből.
Néhány év telik el. Pál ekkor Rómában volt, és levelet írt a filippii gyülekezetnek: „Légy továbbra is segítségükre ezeknek az asszonyoknak, akik velem együtt küzdöttek a jó hírért” (Filippi 4:3). Miért írta Pál e szavakat Evódiáról és Szintikéről?
Azért, mert tudomást szerzett arról, hogy a két asszony között bizonyos probléma vetődött fel, amit nem tudtak megoldani. Ezt írta nekik: „Evódiát intem, és Szintikét is intem, hogy értsenek egyet az Úrban” (Filippi 4:2). A Biblia nem beszél arról, mi lehetett a köztük felmerülő nehézség, de bizonyára elég súlyos természetű lehetett, ha Pálhoz is eljutott a híre, aki Filippitől jó néhány száz kilométerre élt Rómában. Lehet, hogy valami miatt féltékenykedtek. Az is ehet, hogy heves szóváltásra került sor közöttük, amint az a mellékelt képen látható, és utána nem beszéltek egymással. Bármi volt is problémájuk, Pál ez egész gyülekezethez intézett levelében adott tanácsot nekik (Filippi 1:1).
Vajon Evódia és Szintiké elfogadták-e a tanácsot és elsimították-e problémás ügyüket? Erről a Biblia semmit sem mond. De mivel derék asszonyok voltak, akik korábban Pállal együtt részt vettek a prédikáló szolgálatban, könnyen elképzelhető, hogy az összejövetel után odamentek egymáshoz és a szeretet szellemében elrendezték ügyüket. De az ellenkezője is megtörténhetett: a kapott tanácsot figyelmen kívül hagyva, nem enyhültek meg egymás iránt! Olyan pózt is felvehettek: ’Mi jogon meri Pál ügyüket megszellőztetni az egész gyülekezet előtt?’ És így a nézeteltérés továbbra is megmaradt, sőt a helyzet elmérgesedhetett. Ez esetben mire lehetett számítani?
Nos, ez a levél i. sz. 66 táján íródott. Néhány évvel ezután kitört a keresztények elleni nagy üldözés Rómában. Elképzelhetjük, mi történhetett, ha az üldözés a Filippii gyülekezetre is kiterjedt, és Evódiát és Szintikét börtönbe vetették, akárcsak Pált és Silást néhány évvel korábban. (Cselekedetek 16:19–34). El tudjuk-e képzelni őket ugyanabban a börtönben, ugyanabba a cellába zárva?
Ha nem lett volna egyetértés közöttük, és ha nézeteltérésük egymás iránti gyűlöletté fokozódott volna, mi történhetett volna? Szellemileg teljesen lerombolták volna egymást, talán még a Jehova Istennel való viszonyukat is tönkretették volna. Milyen szomorú lett volna! És milyen szomorú lenne, ha nem szeretnénk mi is forrón egymást, amikor a nagy nyomorúság rászakad a „dolgok jelen rendszerére” (Máté 24:21).