Fejlessz ki ésszerűséget

„Ésszerűségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel” (FILIPPI 4:5, NW).

 1. Miért jelent kihívást ésszerűnek lenni a mai világban?

„AZ ÉSSZERŰ EMBER” — egy angol újságíró, Sir Alan Patrick Herbert, mitikus figurának nevezte az ilyet. Időnként valóban úgy tűnhet, hogy nem maradtak ésszerű emberek e viszályok szaggatta világban. A Biblia megjövendölte, hogy e válságos „utolsó napokban” „kegyetlenek”, „vakmerők” és „kérlelhetetlenek” lesznek az emberek — más szóval minden elmondható róluk, csak az nem, hogy ésszerűek (2Timótheus 3:1–5). Mindazonáltal az igaz keresztények nagy becsben tartják az ésszerűséget, tudván, hogy ez az isteni bölcsesség egyik jele (Jakab 3:17, NW). Nem érezzük úgy, hogy lehetetlen dolog ésszerűnek lenni egy ésszerűtlen világban. Inkább fenntartás nélkül vállaljuk a kihívást, amelyről Pál apostol írt ihletett tanácsában, ahogy az a Filippi 4:5-ben megtalálható: „Ésszerűségetek legyen ismert minden ember előtt” (NW).

 2. Hogyan segítenek nekünk Pálnak a Filippi 4:5-ben feljegyzett szavai annak meghatározásában, hogy ésszerűek vagyunk-e?

² Figyeld meg, hogyan segítenek nekünk Pál szavai kipróbálni, hogy ésszerűek vagyunk-e. Itt nem annyira az a kérdés, hogy mi hogyan látjuk magunkat; a kérdés inkább az, hogy mások hogyan látnak bennünket, miről vagyunk ismertek. Phillips fordítása így adja vissza ezt a verset: „Azzal szerezzetek hírnevet, hogy ésszerűek vagytok.” Igen helyénvaló lenne, ha mindegyikünk feltenné magának a kérdést: „Miről vagyok ismert? Azzal szerzek hírnevet, hogy ésszerű, hajlékony és jóindulatú vagyok? Vagy merev, kemény, akaratos személynek ismernek mások?”

 3. a) Mit jelent az ’ésszerűnek’ fordított görög szó, és miért vonzó e tulajdonság? b) Hogyan tanulhatja meg egy keresztény, hogy ésszerűbb legyen?

³ Az ezen a téren szerzett hírnevünk egyszerűen visszatükrözi majd, hogy milyen mértékben utánozzuk Jézus Krisztust (1Korinthus 11:1). Földön jártakor Jézus tökéletesen visszatükrözte az Atyja ésszerűségben mutatott, mindenek felett álló példáját (János 14:9). Valójában, amikor Pál „a Krisztus szelídségéről és engedelmességéről [kedvességéről, NW]” írt, a görög szó, amit a kedvességre (e·pi·ei·kí·as) használt, ’ésszerűséget’ vagy betű szerint ’hajlékonyságot’ is jelent (2Korinthus 10:1). Egy bibliai szövegmagyarázat szerint ez „az Újszövetség nagyszerű jellemábrázoló szavainak egyike” (The Expositor’s Bible Commentary). Olyan vonzó tulajdonságot ír le, hogy egy tudós ’kellemes ésszerűségnek’ fordítja a szót. Beszéljük meg ezért három módját annak, ahogyan Jézus az Atyjához, Jehovához hasonlóan ésszerűséget tanúsított. Így megtanulhatjuk, miként váljunk mi magunk ésszerűbbekké (1Péter 2:21).

„Kész . . . megbocsátani”

 4. Hogyan bizonyult Jézus olyan embernek, aki „kész . . . megbocsátani”?

⁴ Atyjához hasonlóan Jézus is ésszerűséget tanúsított olyan ember lévén, aki újra meg újra „kész . . . megbocsátani” (Zsoltárok 86:5, NW). Gondolj arra az időre, amikor Jézus letartóztatásának és törvényszék elé állításának éjszakáján Péter, egy közeli társ, háromszor tagadta meg Jézust. Korábban maga Jézus jelentette ki: „A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt” (Máté 10:33). Vajon Jézus mereven és irgalom nélkül alkalmazta e szabályt Péterre? Nem, Jézus az Ő feltámadása után külön meglátogatta Pétert, kétségkívül abból a célból, hogy megvigasztalja és bátorítsa e bűnbánó, megtört szívű apostolt (Lukács 24:34; 1Korinthus 15:5). Röviddel ezután Jézus megengedte, hogy Péter nagy felelősséget hordozzon (Cselekedetek 2:1–41). Kellemes ésszerűség volt ez a legmesszebbmenőkig! Vajon nem vigasztaló az a tudat, hogy Jehova Jézust nevezte ki az egész emberiség Bírájává? (Ésaiás 11:1–4; János 5:22).

 5. a) Milyen hírnevük legyen a véneknek a juhok között? b) Milyen anyagot tekinthetnek át a vének a bírói ügyek kezelése előtt, és miért?

⁵ Amikor a vének bírókként ténykednek a gyülekezetben, arra törekszenek, hogy kövessék Jézus ésszerű példáját. Nem akarják azt, hogy mint büntető személyektől féljenek tőlük a juhok. Inkább Jézust igyekeznek utánozni, hogy a juhok biztonságban érezzék magukat velük mint szerető pásztorokkal. A bírói ügyekben minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy ésszerűnek bizonyuljanak, készek legyenek megbocsátani. Az ilyen ügyek kezelése előtt egyes vének hasznosnak találták áttekinteni Az Őrtorony 1992. július 1-jei számából a „Jehova, »az egész föld pártatlan Bírája«” és a „Vének, ítélkezzetek igazságosan!” című cikkeket. Így emlékezetükben tartják Jehova ítélkezési módjának lényegét: „határozottság, ahol szükséges, irgalom, ahol lehetséges.” Nem hiba az irgalom felé hajlani az ítélettételben, amikor ésszerű alapja van annak, hogy így tegyünk (Máté 12:7). Súlyos hiba, ha kemények és irgalom nélküliek vagyunk (Ezékiel 34:4). Ennélfogva a vének elkerülik a tévedést, ha mindent megtesznek a lehető legszeretetteljesebb és legnagyobb irgalmat mutató cselekvési irányért az igazságosság keretein belül. (Vö. Máté 23:23; Jakab 2:13.)

Rugalmasság, amikor változó körülményekkel nézünk szembe

 6. Hogyan nyilvánított ki ésszerűséget Jézus a pogány asszonnyal szemben, akinek leányát megszállták a démonok?

⁶ Jehovához hasonlóan Jézus is gyorsnak bizonyult az iránymódosításra, vagy arra, hogy alkalmazkodjon az új helyzetekhez, amikor ilyenek álltak elő. Egy alkalommal azért könyörgött neki egy pogány asszony, hogy gyógyítsa meg leányát, akit erősen megszálltak a démonok. Jézus kezdetben három különböző módon mutatta ki, hogy nincs szándékában segíteni rajta — először nem kívánt válaszolni neki; másodszor nyíltan kijelentette, hogy nem a pogányokhoz, hanem a zsidókhoz küldetett; és harmadszor szemléltetést alkalmazott, amely ugyanezt hangsúlyozta ki kedvesen. Az asszony azonban kitartott mindezek során, bizonyságát adva ezzel rendkívüli hitének. E kivételes körülmény fényében Jézus megérthette, hogy nem annak van itt az ideje, hogy rákényszerítsen valakire egy általános szabályt, hanem annak, hogy a magasabb rendű alapelvekneka engedve, rugalmas legyen. Így hát Jézus pontosan azt tette, amiről azt mondta háromszor, hogy nem fogja megtenni. Meggyógyította az asszony leányát! (Máté 15:21–28).

 7. Milyen módokon tanúsíthatnak ésszerűséget a szülők, és miért?

⁷ Vajon mi is arról vagyunk ismertek, hogy készséget mutatunk a rugalmasságra, amikor az helyénvaló? A szülőknek gyakran kell ilyen ésszerűséget tanúsítaniuk. Mivel minden egyes gyermek egyedülálló a maga nemében, az egyiknél bevált módszerek talán nem alkalmazhatók a másiknál. Továbbá a gyermekek növekedésével megváltoznak a szükségleteik. Vajon kiigazításra lenne szükség azt illetően, hogy hány órára legyenek otthon? Vajon hatékonyabbá válna a családi tanulmányozás, ha életszerűbb keretek között folyna? Amikor egy apa vagy anya túl szigorúan reagál valami kisebb vétségre, vajon kész arra, hogy alázatos legyen és helyrehozza a dolgokat? Azok a szülők, akik hajlékonyak ilyen módokon, elkerülik azt, hogy szükségtelenül bosszantsák gyermekeiket, és elidegenítsék őket Jehovától (Efézus 6:4).

 8. Hogyan vállalhatnak vezető szerepet a gyülekezet vénei a terület szükségleteihez való alkalmazkodásban?

⁸ A véneknek is alkalmazkodniuk kell, amikor új körülmények állnak elő, jóllehet sohasem alkudhatnak meg Isten pontosan meghatározott törvényeiben. Ha a prédikálómunkára felügyelsz, fogékony vagy-e a területen tapasztalt változásokra? Amikor változást mutatnak az életstílusok a környéken, talán támogatni kellene az esti, az utcai vagy a telefon általi tanúskodást. Az ilyen módokon történő alkalmazkodás segítségünkre van abban, hogy hatékonyabban teljesítsük a prédikálásra vonatkozó megbízatásunkat (Máté 28:19, 20; 1Korinthus 9:26). Pál azt is kihangsúlyozta, hogy mindenfajta emberhez alkalmazkodik a szolgálatában. Vajon mi is ezt tesszük, például azzal, hogy elegendő ismeretet szerzünk a helyi vallásokról és kultúrákról, hogy így képesek legyünk segíteni az embereknek? (1Korinthus 9:19–23).

 9. Miért nem volna szabad egy vénnek ahhoz ragaszkodnia, hogy mindig a múltban megszokott módszerével kezelje a problémákat?

⁹ Miközben egyre válságosabbá válnak ezek az utolsó napok, a pásztoroknak talán az olyan problémák rendkívüli összetettségéhez és kellemetlenségéhez is alkalmazkodniuk kell, amelyekkel szembenéz most nyájuk (2Timótheus 3:1). Vének, nem a merev magatartásnak van itt az ideje! Egy vén bizonyára nem ragaszkodna ahhoz, hogy a múltban megszokott módszerével kezelje a problémákat, ha azok elvesztették már hatékonyságukat, vagy ha „a hű és értelmes rabszolga” helyénvalónak látta, hogy új anyagot adjon ki az ilyen témákkal kapcsolatban (Máté 24:45, Vida fordítás; vö. Prédikátor 7:10; 1Korinthus 7:31). Egy hűséges vén őszintén próbált segíteni egy depressziós testvérnőnek, akinek égető szüksége volt valakire, aki jó hallgató. Mindamellett a vén meglehetősen elbagatellizálta a testvérnő depresszióját, és túlságosan egyszerű megoldásokat ajánlott neki. Aztán a Watch Tower Society kiadott néhány Biblián alapuló információt, amely éppen a testvérnő problémájával foglalkozott. A vén lépéseket tett annak érdekében, hogy újra beszéljen vele, de ekkor már alkalmazta az új anyagot, és együtt érzően viszonyult szorult helyzetéhez. (Vö. 1Thessalonika 5:14, 15.) Milyen nagyszerű példája ez az ésszerűségnek!

10. a) Hogyan tanúsítsanak a vének hajlékony magatartást egymás iránt és a vének testülete mint egész iránt? b) Hogyan tekintse a vének testülete az olyanokat, akik ésszerűtlennek bizonyulnak?

¹⁰ A véneknek egymás iránt is hajlékony magatartást kell tanúsítaniuk. Amikor összeül a vének testülete, mennyire fontos, hogy egyik vén se uralja az összejövetelt! (Lukács 9:48). Különösen annak kell fékeznie magát ebben a tekintetben, aki elnököl. És amikor egy vagy két vén nem ért egyet a vének egész testületének döntésével, akkor nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy saját elképzelése szerint történjenek a dolgok. Inkább mindaddig hajlékonynak fog bizonyulni, amíg nincs szó Írás szerinti alapelvek megsértéséről, emlékezve arra, hogy az ésszerűség megköveteltetik a vénektől (1Timótheus 3:2, 3). Másfelől a vének testülete ne felejtse el, hogy Pál megfenyítette a korinthusi gyülekezetet, amiért az eltűrte az ésszerűtlen személyeket, akik „fő-fő apostoloknak” állították magukat (2Korinthus 11:5, 19, 20). Így hát a vének legyenek készek tanácsot adni az olyan véntársuknak, aki makacsul és ésszerűtlenül viselkedik, de ők maguk szelíden és kedvesen tegyék ezt (Galátzia 6:1).

Ésszerűség a hatalom gyakorlásában

11. Milyen ellentét állt fenn a Jézus napjaiban élt zsidó vallásvezetők és Jézus között a hatalom gyakorlását illetően?

¹¹ Amikor Jézus a földön járt, az ésszerűsége valóban beragyogta azt, ahogyan Istentől kapott hatalmát gyakorolta. Mennyire más volt ő, mint napjainak vallásvezetői! Figyelj meg egy példát. Isten törvénye előírta, hogy Sabbath-napon semmilyen munkát sem szabad végezni — még a fagyűjtögetés is tilos (2Mózes 20:10; 4Mózes 15:32–36). A vallásvezetők ellenőrizni akarták, hogy éppenséggel hogyan tartják be az emberek e törvényt. Így hát magukra vállalták, hogy pontosan meghatározzák, mit szabad felemelnie valakinek Sabbath-napon. Szabályban rögzítették: semmi olyat, ami nehezebb két szárított fügénél. Még a szegekkel megerősített sarukra vonatkozóan is tiltó rendeletet bocsátottak ki, azt állítva, hogy a szegek súlytöbbletének felemelése már munkával érne fel! Úgy mondják, hogy a rabbik összesen 39 szabályt toldottak hozzá Isten Sabbath-nappal kapcsolatos törvényéhez, majd számtalan dologgal egészítették ki e szabályokat. Másfelől Jézus nem igyekezett ellenőrzést gyakorolni az emberek felett, megszégyenítve őket azáltal, hogy számtalan korlátozó szabályt fektet le, vagy merev, elérhetetlen irányadó mértékeket állapít meg (Máté 23:2–4; János 7:47–49).

12. Miért mondhatjuk, hogy Jézus nem ingott meg, amikor Jehova igazságos alapelveiről volt szó?

¹² Akkor vajon azt kell feltételeznünk, hogy Jézus nem állt ki szilárdan Isten igazságos irányadó mértékei mellett? Feltétlenül kiállt mellettük! Megértette, hogy a törvények akkor igazán hatékonyak, ha az emberek a szívükbe zárják e törvények mögött rejlő alapelveket. Míg a farizeusok azzal törődtek, hogy a szabályok tömkelege alapján próbálják meg ellenőrizni az embereket, addig Jézus a szívek elérésére törekedett. Például nagyon jól tudta, hogy nincs helye a hajlékonyságnak, amikor olyan isteni alapelvekről van szó, mint a „kerüljétek a paráznaságot” (1Korinthus 6:18). Ezért Jézus figyelmeztette az embereket az olyan gondolatok veszélyeire, amelyek erkölcstelenséghez vezethetnek (Máté 5:28). Az effajta tanítás messze nagyobb bölcsességet és megkülönböztető képességet kívánt a csupán merev, formális szabályok lefektetésénél.

13. a) Miért tartsák távol magukat a vének attól, hogy rugalmatlan törvényeket és szabályokat találjanak ki? b) Milyen területeket lehet megemlíteni, ahol fontos tiszteletben tartani az egyének lelkiismeretét?

¹³ A felelősségüket átérző testvéreket ma ugyanígy érdekli a szívek elérése. Ennélfogva távol tartják magukat attól, hogy tetszés szerinti, rugalmatlan szabályokat fektessenek le, vagy törvénybe foglalják személyes nézeteiket és véleményüket. (Vö. Dániel 6:7–16.) Helyénvaló és időszerű lehet, ha kedves emlékeztetők hangzanak el időről időre az olyan dolgokat illetően, mint az öltözködés és az ápoltság, de a hírnevét kockáztathatja egy ésszerű férfiként ismert vén, ha effajta dolgokon lovagol, vagy olyan előírásokat próbál foganatosítani, amelyek elsősorban személyes ízlését tükrözik. Valóban, a gyülekezetben mindenkinek távol kellene tartania magát attól, hogy ellenőrzést próbáljon gyakorolni mások felett. (Vö. 2Korinthus 1:24; Filippi 2:12.)

14. Hogyan mutatta ki Jézus, hogy ésszerű a másokkal szembeni elvárásai terén?

¹⁴ A vének kívánatosnak tarthatják, hogy önvizsgálatnak vessék alá magukat egy másik dologban is: „Ésszerű vagyok a másokkal szembeni elvárásaim terén?” Jézus feltétlenül ilyen volt. Következetesen kimutatta követőinek, hogy nem vár el tőlük többet a teljes lelkű erőfeszítéseiknél, és hogy nagyra értékeli ezeket. Dicsérően szólt a szegény özvegyasszonyról, amiért az odaadta csekély értékű pénzdarabjait (Márk 12:42, 43). Megdorgálta tanítványait, amikor gáncsoskodó megjegyzéseket tettek Mária költséges adakozására, hiszen ezt mondta: „Hagyjatok békét neki . . . Ő a mi tőle telt, azt tevé” (Márk 14:6, 8). Még akkor is ésszerű volt, amikor elhagyták követői. Például, noha arra buzdította a vele legszorosabb kapcsolatban álló három apostolát, hogy maradjanak ébren és virrasszanak vele a letartóztatása éjszakáján, ők csalódást okoztak neki, mert ismételten álomba merültek. Ennek ellenére megértően állapította meg: „a szellem ugyan kész, de a (hús)test gyenge” (Márk 14:34–38, Vi).

15., 16. a) Miért ügyeljenek a vének arra, hogy ne gyakoroljanak nyomást a nyájra vagy ne félemlítsék meg azt? b) Hogyan jutott el oda egy hűséges testvérnő, hogy kiigazítsa a másokkal szembeni elvárásait?

¹⁵ Igaz, Jézus arra biztatta követőit, hogy ’igyekezzenek’ (Lukács 13:24). De sohasem gyakorolt rájuk nyomást, hogy ezt tegyék! Lelkesítette őket, példát mutatott, vállalta a vezetést, és igyekezett elérni a szívüket. Bízott abban, hogy Jehova szellemének ereje megteszi a többit. Ugyanígy a vének is buzdítsák a nyájat, hogy teljes szívvel szolgálja Jehovát, de ne félemlítsék meg a juhokat a bűnösség vagy a szégyen érzete által, célzásokat téve arra, hogy amit jelenleg végeznek Jehova szolgálatában, az nem elegendő vagy elfogadhatatlan valamilyen módon. A merev, hajszolást kifejező, „többet tégy, többet tégy, többet tégy!” megközelítés kedvét szegheti azoknak, akik minden tőlük telhetőt megtesznek. Milyen szomorú lenne, ha olyan hírnevet szerezne egy vén, hogy „nehéz a kedvére tenni” — ez távolról sem mutatna ésszerűséget! (1Péter 2:18, NW).

¹⁶ Mindannyian legyünk ésszerűek a másokkal szembeni elvárásaink terén! Egy testvérnő ezt írta, miután férjével együtt otthagyta a misszionáriusi megbízatását, hogy gondoskodjon gyengélkedő édesanyjáról: „Ezek az idők valóban nehézséget jelentenek nekünk, hírnököknek itt a gyülekezetekben. A körzet- és kerületmunka után, ahol is védettek voltunk sok ilyenfajta nyomástól, hirtelen és fájdalmat érezve jutottunk el ennek felismerésére. Régebben például mindig ezt gondoltam magamban: »Miért nem a megfelelő irodalmat kínálja fel ez a testvérnő ebben a hónapban? Nem olvassa a Királyság-szolgálatot?« Most már tudom, miért. Némelyek nem tudnak többet tenni annál, mint hogy kimennek [a szolgálatba].” Mennyivel jobb, ha megdicsérjük a testvéreinket azért, amit megtesznek, mint ha elítéljük őket azért, amit nem tesznek meg!

17. Hogyan mutatott példát nekünk Jézus az ésszerűség dolgában?

¹⁷ Figyelj meg egy másik nagyszerű példát arra, hogy miként gyakorolja Jézus ésszerű módon a hatalmát. Atyjához hasonlóan Jézus sem őrködik féltékenyen a hatalma felett. Ő is mestere az átruházásnak, mivel kinevezte a hű rabszolgaosztályát arra, hogy törődjön „minden vagyonával” itt a földön (Máté 24:45–47, Vi). Ezenkívül nem fél attól, hogy meghallgassa mások elképzeléseit. Gyakran tette fel a kérdést hallgatóinak: „Mit gondoltok?” (Máté 17:25; 18:12; 21:28; 22:42). Így kellene ennek lennie ma mindazok között, akik Krisztus követői. Semennyi hatalom sem jogosíthatja fel őket arra, hogy ne mutassanak készséget mások meghallgatására. Szülők, figyeljetek! Férjek, figyeljetek! Vének, figyeljetek!

18. a) Hogyan tudhatjuk meg, hogy ésszerűségünkkel szereztünk-e hírnevet? b) Mit lenne helyes elhatároznunk mindannyiunknak?

¹⁸ Kétségkívül mindegyikünk kívánatosnak tartja, hogy ’azzal szerezzen hírnevet, hogy ésszerű’ (Filippi 4:5, Phillips). De hogyan tudjuk meg, hogy ilyen hírnevünk van-e? Nos, amikor Jézus kíváncsi volt arra, hogy mit mondanak róla az emberek, megkérdezte megbízható társait (Máté 16:13). Miért ne követnéd a példáját? Megkérdezhetnél valakit, akinek bízhatsz a pártatlanságában, hogy ésszerű, hajlékony személyként szereztél-e hírnevet. Biztosan mindannyian sokat tehetünk azért, hogy pontosabban utánozzuk Jézus ésszerűségben mutatott tökéletes példáját! Főleg akkor kövessük mindig Jehova és Jézus példáját, ha hatalmat gyakorolunk valamilyen mértékben mások felett, és mindig ésszerűen éljünk vele, állandóan készséget mutatva arra, hogy megbocsássunk, rugalmasak illetve hajlékonyak legyünk, amikor az helyénvaló. Valóban, mindannyian törekedjünk arra, hogy ’ésszerűek legyünk’! (Titus 3:2, NW).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért tartsák kívánatosnak a keresztények, hogy ésszerűek legyenek?

◻ Hogyan utánozhatják a vének Jézust a megbocsátásra való készségben?

◻ Miért törekedjünk arra, hogy rugalmasak legyünk, miként Jézus is az volt?

◻ Hogyan tanúsíthatunk ésszerűséget abban, ahogyan hatalmat gyakorolunk?

◻ Hogyan vizsgálhatjuk meg magunkat azt illetően, hogy valóban ésszerűek vagyunk-e?

[Kép a 15. oldalon]

Jézus készségesen megbocsátott a bűnbánó Péternek

[Kép a 16. oldalon]

Amikor rendkívüli hitet nyilvánított ki egy asszony, Jézus megértette, hogy nem annak van itt az ideje, hogy rákényszerítsen valakire egy általános szabályt

[Kép a 18. oldalon]

Szülők, figyeljetek!

[Kép a 18. oldalon]

Férjek, figyeljetek!

[Kép a 18. oldalon]

Vének, figyeljetek!