Felkészítve a misszionáriusi szolgálatra az 1990-es években
KÜLÖNLEGES korszak kezdődik a misszionáriusi szolgálat számára. Mivel számos új fronton nyílik meg a lehetőség kapuja, Jehova minden hű Tanúja buzgón tör előre a nagyobb tevékenység felé.
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 89. évfolyamának 24 tanulója is nagy várakozással tekintett előre az 1990. szeptember 9-én sorra kerülő diplomaosztási programjára. Több mint 5000 meghívott vendégből, valamint a Béthel-család tagjaiból álló hallgatóság gyűlt össze ezeknek az új misszionáriusoknak a diplomaosztó ünnepségére, akik már megkapták a kinevezésüket tíz országba. Az egész programot, amelyre Jehova Tanúi Kongresszusi Termében, a New Jersey állambeli Jersey Cityben került sor, a brooklyni Béthelben, az Őrtorony Farmokon valamint a New York állambeli Pattersonban levő Őrtorony Oktatási Központban is hallhatták.
Pontosan délelőtt 10 órakor szólította fel a hallgatóságot a kezdő énekre Theodore Jaracz, Jehova Tanúi Vezető Testületének tagja és egyben az aznapi elnöklő. Ezután Arthur Worsley, a brooklyni Béthel-család tagja mondott imát. Az elnöklő ezután a Cselekedetek 10:33-ra utalt, ahol a római százados, Kornélius ezt mondta Péternek: „Mindannyian jelen vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit Jehova parancsolt neked, hogy elmondjál.” Megjegyezte, hogy a Péter napjaiban bekövetkezett történelmi eseményeknek utat kellett nyitniuk a jó hír minden nemzet számára való hirdetéséhez.
Az Őrtorony Farmokról érkezett Philip D. Wilcox tartotta az elsőt a hét buzdító előadásból. A Filippi 4:7-ből idézve ezt a címet adta előadásának: „Az Isten békéje segítsen titeket kijelölt feladatotok elvégzésében!” Ezt mondta: „Jehova Isten minden igazi béke Forrása. Ő teljes vagy abszolút békének örvend, semmiféle lehangoló aggodalmat, nyugtalanságot vagy elmebeli kellemetlenséget nem érez és nem tapasztal. Következésképpen derű és béke veszi körül Jehovát az ő ragyogó jelenlétének trónján, ahogyan a János által látott látomásban jelzi azt a smaragdzöld szivárvány (Jelenések 4:2, 3). Az ő békéje jóval az ő személyén túl mindazokra kiterjed, akik készek megengedni, hogy ez a béke segítse őket. Ti vajon engeditek?” Wilcox testvér két lényeges segítséget vázolt fel: az imát és azt a készséget, hogy Jehovára várjunk (Mikeás 7:7; Filippi 4:6). Megjegyezte: Abból, amit Isten megenged, semmi sem okozhat nekünk tartós kárt.
Lloyd Barry, a Vezető Testület tagja a „Legyetek mindig derűsek!” témáról beszélt. Azzal a mondással kezdte: „A nevetés jó orvosság.” Ez a mondás jutott eszébe, mert 1955-ben ez volt az első Ébredjetek! szám címoldalán, amely japán nyelven megjelent. De milyenfajta nevetésről van itt szó? Nem az „ostobának” lármás, értelmetlen „nevetéséről” (Prédikátor 7:6). Inkább a misszionáriusok vidám, felszabadult nevetéséről és az olyan emberekéről, akik válaszolnak Dávid felhívására: „Örvendezzetek Jehovában!” (Zsoltárok 32:11). Barry testvér megjegyezte, hogy Jób, minden megpróbáltatása ellenére derűs maradt, mert tudta, hogy megőrizte feddhetetlenségét Jehova előtt. Azok a misszionáriusok, akik próbateljes tapasztalatok között is megingathatatlanok, Jóbhoz hasonlóan végül a legnagyobb jutalomban részesülnek (Jób 29:24; 42:12). A szónok ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: „Legyetek mindig elfoglaltak, legyetek mindig derűsek és ti is learathatjátok Jehova örökké tartó helyeslő mosolyát!”
A következő szónok Richard E. Abrahamson volt, aki „Ésszerűségetek legyen ismert minden ember előtt!” címen tartotta meg az előadását, amely a Filippi 4:5-re épült. A hangsúlyos görög nyelvben az „ésszerű” szónak „hajlékony”, „rugalmas” jelentése is van. Némely misszionáriusnál csupán tetszés vagy nem tetszés kérdése okoz néha kellemetlenséget. Egyikük esetében például az keltett megütközést, hogy az egyik misszionárius társa nagyon csúnyán nyiszált az asztalnál egy darab sajtot. Huszonkét évi misszionáriusi szolgálat után ez a személy, aki ezen megütközött, rájött arra, hogy a legtöbb kellemetlenség olyan dolgokból indul ki, amelyeknek nincs nagyobb következményük, mint például annak, hogy ki hogyan szeleteli fel a sajtot. A szónok hozzáfűzte: „Tanuljatok meg alkalmazkodni, miként a fa a szélben. Sok előnnyel jár az, ha valaki hajlékony, ha jobban képes eltűrni a megpróbáltatásokat és elmebeli békével ragaszkodik a megbízatásához.”
Milton G. Henschel, a Vezető Testület tagja „A tevékenységhez vezető széles kapu áll nyitva előttetek” címmel tartott előadást. Henschel testvér megjegyezte, hogy Jézus szerette az embereket, szánalmat érzett irántuk és sok mindenre megtanította őket. Pál apostol Efézusból ezt írta a korinthusiaknak: „Tettekre vezető széles kapu tárult fel előttem, de sok az ellenfél” (1Korinthus 16:8, 9). Ennek az ellenséges magatartásnak ellenére Pál két éven át tanított a Tyranus iskolájában, ezért a Királyság-üzenet ismertté lett Ázsia egész tartományában mindenütt (Cselekedetek 19:9, 10). A nyitott kapu sikerhez vezetett az ő prédikálásában. Az efézusi gyülekezet még az első század végén is működött (Jelenések 2:1–7).
Jack D. Redford, a Gileád egyik oktatója „Próbáljátok meg, mik vagytok!” címmel tartott előadást (2Korinthus 13:5). A Gileád-misszionáriusok új területeket nyitottak meg és megerősítették a már megalakult gyülekezeteket, sok mindent eltűrve és ellenállva az Ördög csábításának, amellyel el akarta őket téríteni. Most újak csatlakoznak hozzájuk. Az oktató két szemléltető tapasztalattal mutatta be, mennyire fontos kipróbálni az embernek a saját hitét. Egy misszionárius elvesztette nagyszerű kiváltságát, miután fennhéjázó módon nem akarta tudomásul venni a helytelen viselkedése miatti figyelmeztetést. Egy másik misszionárius (egy testvérnő) ellenkezőleg, örömmel maradhatott meg a kijelölt helyén, jóllehet az ottani működése első három hónapjában csonttá és bőrré fogyott le egy betegség következtében, amelyben kihullott a haja és elvesztette hallását. Még most is ott van 42 évi szolgálat után, és bibliatanulmányozások révén 156 személyt juttatott el az alámerítkezésig. Redford testvér így fejezte be az előadását: „Álljatok ellen az Ördögnek és ő elfut előletek! Sohase engedjetek a kísértésnek. Bizonyítsátok be, ti magatok mik vagytok. Jehova gondot visel rátok!”
Ezután egy másik oktató, Ulysses V. Glass, emelkedett szólásra „A bölcsesség a szerényekkel van” címmel (Példabeszédek 11:2). Egy napelemmel működő karórával szemléltette, hogy Isten Szavának a fénye képes „feltöltött” állapotban tartani minket. Rámutatott azonban arra is, hogy „csupán az ismeret nem képes bölccsé tenni. Isten a szerénységet is megköveteli” (Mikeás 6:8). A szerénység elvezet minket az Isten félelméhez, és „Jehova félelme a bölcsesség kezdete” (Példabeszédek 9:10). Igaz, gondolnunk kell valamit önmagunkról; az önmagunk kárhoztatása pusztító hatású lehet. Jehova különleges képességekkel áldott meg némelyeket, ahogy a sátortemplom építésénél is tette, de a szerénységben tanúsított hűségen kell munkálkodnunk. „A kiképzésetek alatt — mondta Glass testvér az osztálynak — megbízhatóságotokról és tiszteletetekről tettetek bizonyságot. Ezt a hűséget tanúsítsátok új munkahelyeteken is, és Isten megáld benneteket.”
Albert D. Schroeder, a Vezető Testület tagja tartotta a következő sajátos jellegű előadást, amelynek a címe: „Jól felkészítve a misszionáriusi szolgálatra az 1990-es években.” Így kezdte: Az 1990-es évek máris viharosan kezdődtek. Számos kelet-európai nemzetet ért megrázkódtatás. Hónapokkal ezelőtt megnyílt a berlini fal. A The New York Times ezzel a főcímmel jelent meg: ’1990 augusztusa, a hónap amely megrázta a világot.’ Ti, diplomások, a nagy megrendülések korszakában éltek. Vajon felkészített benneteket erre az öt hónapos tanulás? Feltétlenül!” Ezután megemlítette a Szent Iratok Új Világ fordítása — Referenciákkal angol nyelvű kiadásának néhány hasznos sajátosságát és azt, hogy annak tanulmányozása hogyan teszi élővé az Isten Szavát. Egy másik nagyszerű segédeszköz, amely jól felkészíti a tanulókat „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” című könyv jelenlegi 1990-es átdolgozott kiadása. Nagy segítséget jelenthet még a misszionáriusoknak a nemrég megjelent Mankind’s Search for God [Az emberiség istenkeresése] című könyv. Schroeder testvér így fejezte be előadását: „Ezért menjetek, köszönjétek meg Jehovának a csodálatos, páratlan értékű oktatást, amelyet kaptatok —, amely szilárd és megingathatatlan. Induljatok el Jehova áldásával és teljes bizalommal őiránta és csodálatos Vezetőnk, Jézus Krisztus iránt! Az Írásokban rendelkezésünkre álló szavak ihletettek és biztos útmutatást és vezetést nyújtanak a misszionáriusi munkában.”
Ezután 11 országból érkezett üdvözleteket olvastak fel. A tanulók megkapták diplomájukat és egyikük szívhez szóló levelet olvasott fel a Vezető Testület és a Béthel-család részére.
A délutáni programban szerepelt még Az Őrtorony rövidített tanulmányozása, amelyet David L. Walker, az Őrtorony Farmok Bizottságának tagja vezetett le. Ezután a tanulók szántóföldi tapasztalatokat elevenítettek meg a sokatmondó: „Az ima ereje a prédikálásban” címmel. Egyik helybeli gyülekezet bemutatta a buzdító drámát, amelynek a címe: Elbocsátva az igaz imádat előmozdítására. Ez a dráma azon a történeten alapult, amikor Ezsdrás visszatért Jeruzsálembe, hogy előmozdítsa az igaz imádatot. A program Frederick W. Franz testvérnek, a Gileád Iskola elnökének megindító imájával fejeződött be.
[Kép a 24. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 89. osztályának végzős hallgatói
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik. (1) Ahr, K.; Johnston, L.; Ng Ying Kin, V.; Sukkau, A.; Rodriguez, A.; Myklebust, N. (2) Ahr, H.; Verbeek, P.; Verbeek, K.; DeBolt, S.; DeBolt, S. (3) Sukkau, W.; Ayala, L.; Ayala, S.; Jenson, R.; Ng Ying Kin, J.; Myklebust, T. (4) Rodriguez, C.; Ferlisi, G.; Ferlisi, L.; Tank, J.; Jenson, K.; Tank, J.; Johnston, P.