Ne hagyd, hogy az erősséged a gyengéddé váljon!

Mivel a Titanic hajótestében tizenhat vízhatlan kamra volt, ezt a luxus óceánjárót elsüllyeszthetetlennek tartották. 1912-ben, amikor az első útját tette volna meg, csak körülbelül feleannyi mentőcsónakot vitt magával, mint amennyire szükség lett volna. A hajó nekiütközött egy jéghegynek, és elsüllyedt. Több mint ezerötszázan haltak meg.

AZ ISTENFÉLŐ Uzziás, az ókori Jeruzsálem királya ragyogó hadvezér volt. Jehova segítségével egymás után győzte le ellenségeit. „És az ő [Uzziás] híre messzire elterjede; mert csudálatosan megsegítteték, míglen megerősödék.” De aztán „felfuvalkodék . . . és vétkezék az Úr ellen, az ő Istene ellen”. Gőgje miatt Jehova leprával sújtotta őt (2Krónika 26:15–21; Példabeszédek 16:18).

Ez a két beszámoló megtanítja nekünk, hogy az erősségek könnyen a gyengéivé vagy hátrányos oldalaivá is válhatnak valakinek, ha nem tartja egyensúlyban őket bölcsességgel, szerénységgel és alázattal. Ez kijózanító gondolat, mivel valamilyen területen mindnyájunknak vannak bizonyos erősségei vagy adottságai, és szeretnénk, ha ezek a javunkra válnának és az öröm forrásai lennének nekünk is, és másoknak is, különösen a Teremtőnknek. Igen, Isten bármely adományával, amelyet kaptunk, teljes mértékben élnünk kell, és úgy kell felhasználnunk azt, hogy értékes kincs maradjon.

Ha például valaki szereti a munkáját, annak könnyen a gyengéjévé válhat ez az adottsága azáltal, hogy munkamániává fajul. Az óvatos embert nem lehet könnyen becsapni vagy félrevezetni, de talán már annyira óvatos, hogy soha nem hoz döntéseket. A hatékonyság is jó tulajdonság, de ha túlzásba visszük, és nem vesszük figyelembe az emberi tényezőket, az olyan hideg, merev légkört teremthet, amely boldogtalansághoz vezet. Gondolkodj hát el egy percre a te erősségeiden! Ügyesen bánsz velük? Áldására vannak másoknak? És ami a legfontosabb, arra használod fel őket, hogy tiszteld Jehovát, aki „minden jó adomány” Forrása? (Jakab 1:17). Azért, hogy így legyen, vizsgáljunk meg alaposabban néhány másik példát az olyan erősségekre, amelyek ellenőrzésünk nélkül a gyengéinkké, sőt hátrányos oldalainkká is válhatnak.

Használd bölcsen a szellemi képességeidet!

Biztos, hogy nagy kincs, ha valaki értelmes. De a gyengénkké válhat, ha emiatt túl magabiztosak leszünk, vagy gőgösen kezdünk el magunkról gondolkodni. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha mások túlságosan dicsérnek bennünket, vagy hízelegnek nekünk. Az is lehet, hogy intellektuális szempontból kezdjük vizsgálni Isten Szavát és a Biblián alapuló, tanulmányozásra szánt kiadványokat.

A túlzott önbizalom többféleképpen jelentkezhet. Előfordulhat például, hogy valaki, aki értelmes, megbízást kap egy előadás megtartására a keresztény gyülekezetben — talán egy nyilvános előadásról van szó, vagy valamilyen feladatról a teokratikus szolgálati iskolán —, és csak az utolsó pillanatban készül fel, még az is meglehet, hogy nem is imádkozik Jehova áldásáért. Ehelyett inkább a saját ismerettartalékaira és a rögtönzőképességére támaszkodik. Veleszületett képességei egy ideig talán elpalástolják hanyagságát, de Jehova teljes áldása nélkül le fog lassulni, sőt talán le is áll a szellemi fejlődése. Nagyszerű adottságának micsoda elpazarlása lenne ez! (Példabeszédek 3:5, 6; Jakab 3:1).

Az is megtörténhet, hogy egy éles eszű keresztény intellektuális szempontból vizsgálja a Bibliát és a bibliatanulmányozási segédeszközöket. Az ilyen ismeret azonban csak „felfuvalkodottá tesz”, vagyis pöffeszkedővé teszi az illető énjét; nem „épít” szeretetteljes keresztényi kapcsolatokat (1Korinthus 8:1; Galátzia 5:26). Másrészt a szellemi ember attól függetlenül, hogy milyenek a szellemi képességei, mindig Isten szelleméért imádkozik, és bízik abban. Erőssége egyre inkább kinccsé válik, ahogy növekszik a szeretetben, alázatban, ismeretben és bölcsességben — minden területen a megfelelő arányban (Kolossé 1:9, 10).

Képességeink akkor is a gyengéinkké válnának, ha gőgösen kezdenénk el magunkról gondolkodni miattuk, és a szerénység hiányáról tanúskodnánk. Egy tehetséges ember — azokkal együtt, akik tömjénezik őt — talán elfelejti, hogy Jehova „rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat”, pedig talán tehetségesek (Jób 37:24, Újfordítású revideált Biblia [37:23]). „Az alázatosoknál pedig bölcseség van” — jelenti ki Isten Szava (Példabeszédek 11:2). Pál apostol annak ellenére, hogy nagyon intelligens és művelt volt, ezt mondta a korinthusiaknak: „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem . . . nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel . . . erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék” (1Korinthus 2:1–5).

Aki igazán bölcs, azt nem téveszti meg az, hogy a világ hogyan tekinti a műveltséget, vagy hogyan határozza meg a siker mibenlétét. Tehetségét tehát nem arra használja, hogy elnyerje az emberek tetszését, vagy világi gazdagságot halmozzon fel, hanem inkább a tőle telhető legjobbat adja Annak, akitől az életét és a képességeit kapta (1János 2:15–17). Ennek érdekében első helyen tartja életében a Királyság-érdekeket, és olyanná válik, mint egy gyümölcsöző, „folyóvizek mellé ültetett fa”. Jehova áldásának, és nem a saját veleszületett tehetségének köszönhetően „minden munkájában jó szerencsés lészen” (Zsoltárok 1:1–3; Máté 6:33).

Erősségedet tegye még erősebbé a keresztényiség!

A keresztényiségnek természetéből adódóan annyira sok erős oldala van, hogy a világi filozófiák elhalványulnak mellette. A keresztényi életút képzi például a legjobb férjeket és feleségeket, a legjobb szomszédokat és a legjobb alkalmazottakat: becsületes, tisztelettudó, békés és szorgalmas embereket (Kolossé 3:18–23). Ezenkívül a keresztények képzése a beszédben és a tanításban fejleszti a társalgási készséget (1Timótheus 4:13–15). Ezért nem meglepő, hogy a keresztényeket gyakran megkeresik munkaadóik, hogy több felelősséget bízzanak rájuk, és előléptessék őket. Ám az ilyen erősségeket is lehet helytelenül használni, ha nem vigyázunk. Egy előléptetés vagy egy csábító állásajánlat azt jelentheti, hogy az ember valósággal átadja magát a vállalatnak, rendszeresen hiányzik a keresztény összejövetelekről, vagy értékes időt áldoz fel, amit a családjával tölthetne.

Ausztráliában egy keresztény vénnek és családapának, aki mellesleg rendkívül sikeres üzletember volt, a lábai előtt hevert a világ — ahogy mondani szokták. Ő mégis ellenállt a kísértésnek, hogy ebben a rendszerben érje el, amit csak lehet. „Több időt akartam tölteni a családommal és a keresztény szolgálatban” — mondta. Majd hozzátette még: „Ezért a feleségemmel megegyeztünk, hogy odafigyelek, és le fogom csökkenteni a munkámmal töltött időt. Miért dolgozzak öt napot hetente, ha nem muszáj?” Ez a vén, miután néhány jól átgondolt változtatást tett az életében, látta, hogy úgy is tud a családjáról gondoskodni, ha három vagy négy napot dolgozik hetente. Később meghívták, hogy vegyen részt a szolgálat más kiváltságaiban is, például a helyi kongresszusiterem-bizottságban és a kerületkongresszus ügyintézésében. Mivel bölcsen használta fel az erősségeit, azok örömet és megelégedést hoztak neki és családjának.

Kiegyensúlyozott magatartás a kiváltságokkal kapcsolatban

A keresztény férfiak arra kapnak buzdítást, hogy törekedjenek szolgálati kiváltságokra a gyülekezetben. „Ha valaki felvigyázói [vagy kisegítő szolgai] tisztségre törekszik, jó munkára vágyik” (1Timótheus 3:1, NW). Ugyanúgy, mint a már említett erősségek esetében, a felelősségek elfogadására való készséget is jó ítélőképességgel kell mérsékelni. Senkinek sem szabad olyan sok megbízást elvállalnia, hogy elveszítse örömét Jehova szolgálatában. Igen, a készséges szellem dicséretes, és szükség is van rá, hiszen Jehova nem helyesli az önkímélő magatartást; de a készségességnek ugyanakkor szerénységet és ’mértékletességet’ kell tükröznie (Titus 2:12; Jelenések 3:15, 16).

Jézus azzal, hogy szelíd, éleslátó és jóérzésű volt, még a legalacsonyabb sorú embereknél is azt érte el, hogy fesztelenül érezték magukat a jelenlétében. Ehhez hasonlóan az emberek ma is jól érzik magukat azoknak a társaságában, akiknek az együtt érző, törődő egyéniségük az erősségük. A keresztény gyülekezetben az ilyen melegséget árasztó, megközelíthető vének nagy becsben tartott „emberajándékok”. Olyanok ők, „mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Efézus 4:8, NW; Ésaiás 32:2).

De a véneknek egyensúlyban kell tartaniuk a másoknak való segítségnyújtással töltött időt azzal, hogy nekik is szükségük van a személyes tanulmányozásra, elmélkedésre, imára és a nyilvános szolgálatban való részvételre. A nős véneknek természetesen a családjukra is kell időt szánniuk, és családtagjaik számára különösen megközelíthetőeknek kell lenniük.

Jó képességű nők — csodálatos áldás

A jó képességű vénekhez hasonlóan a szellemi beállítottságú nők is nagy kincsnek bizonyulnak Jehova szervezetében. A nőknek általában megvan az az adottságuk, hogy érdeklik őket más emberek. Ez olyan tulajdonság, amelyet Jehova értékel, és amelynek kimutatására buzdít is minket. „Ne nézze kiki a maga hasznát [személyes érdeklődéssel, NW], hanem mindenki a másokét is” — írta Pál apostol (Filippi 2:4). Ennek a „személyes érdeklődésnek” azonban vannak határai, hiszen egy keresztény sem szeretne „más dolgába avatkozó” lenni; és pletykálkodnia sem szabad senkinek (1Péter 4:15; 1Timótheus 5:13).

A nőknek sok más adottságuk is van. Előfordulhat például, hogy egy keresztény feleségnek jobbak a szellemi képességei, mint a férjéi. De mint Jehovát félő „derék asszony”, tiszteli férjét, és úgy használja adottságait, hogy kiegészítse a férjét, nem úgy, hogy versenyezzen vele. Egy bölcs és alázatos férj pedig nem irigykedik és nem neheztel a feleségére, hanem értékeli az erősségeit, és örül nekik. Arra buzdítja feleségét, hogy tehetségét teljesen használja ki háznépe építésére, és arra, hogy segítsen a gyermekeinek ’az Urat félni’, mint ahogy ő maga is féli (Példabeszédek 31:10, 28–30; 1Mózes 2:18). Az ilyen szerény, alázatos férjek és feleségek jól fogják érezni magukat a házasságban, amely igazi tiszteletet mutat Jehova iránt.

Az erős egyéniség alárendelése

Az erős egyéniség, amely az igazságosságra és Jehova akaratának teljes lelkű cselekvésére törekszik, valódi kincs lehet, ha szerénység és alázat mérsékli. De gyengéje is lehet valakinek, ha azt idézi elő nála, hogy uralkodjon másokon, vagy megfélemlítse őket. Ez különösen igaz a keresztény gyülekezeten belül. A keresztényeknek felszabadultnak kell érezniük magukat egymás társaságában, akkor is, amikor a gyülekezeti vénekkel vannak együtt (Máté 20:25–27).

A véneknek is fesztelenül kell érezniük magukat egymás társaságában. Amikor pedig összejönnek, döntéseiket a szent szellemnek kell befolyásolnia, nem valaki egyéniségének. A szent szellem valóban képes a vének testületének bármelyik tagját befolyásolni, még a legfiatalabb és a legtartózkodóbb vént is. Ezért hát azoknak, akiknek erősebb az egyéniségük, féken kell tartaniuk az erősségüket, megtanulva az alkalmazkodás művészetét, még akkor is, ha úgy érzik, igazuk van. Ezzel ’tiszteletet adnak’ véntársaiknak (Róma 12:10). A Prédikátor 7:16 kedvesen így figyelmeztet: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?”

Jehova, „minden jó adomány” Forrása teljes tökéletességgel bánik áhítatot keltő erősségeivel (Jakab 1:17; 5Mózes 32:4). És ő a mi Tanítónk! Tanuljunk hát tőle, és dolgozzunk keményen természetes adottságaink, vagyis erősségeink fejlesztésén is, és azon is, hogy bölcsen, szerényen és szerető módon bánjunk velük. Mennyire áldására leszünk így másoknak!

[Képek a 27. oldalon]

A szellemi előrehaladás az imával kísért tanulmányozástól és a Jehovába vetett bizalomtól függ

[Kép a 29. oldalon]

A szerénységgel párosuló személyes érdeklődés áldásos

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

Courtesy of The Mariners’ Museum, Newport News, VA