Olvasók kérdései

◼ Véget ért-e a Törvényszövetség, amikor Jézus meghalt a kínoszlopon, és mikor lépett a helyébe az új szövetség?

Sokan, amikor ezt kérdezik, három eseményre gondolnak: Jézus kínoszlopon való halálára i. sz. 33. Nizán 14-én; életvérének bemutatására az égben, és a szent szellem kitöltésére i. sz. 33 pünkösdjén. Az Írások szerint a Törvényszövetség véget ért, és i. sz. 33 pünkösdjén az új szövetség lépett a helyébe. Vizsgáljuk meg, milyen alapon állítjuk ezt.

Jehova megjövendölte, hogy idővel a Törvényszövetséget fel fogja váltani „egy új szövetség”, amely lehetővé teszi a bűnök teljes eltörlését, amely nem volt lehetséges a Törvény alatt (Jeremiás 31:31–34). Mikor következett be ez a váltás?

A régebbi szövetséget, a Törvényszövetséget előbb félre kellett tenni az útból, miután az betöltötte a célját (Galata 3:19, 24, 25). Pál apostol ezt írta: „[Isten] kedvesen megbocsátotta minden vétkünket, és eltörölte azt az ellenünk szóló, kézírásos okmányt, amely rendeleteket tartalmazott és ellenünk volt; eltávolította az útból, odaszegezvén a kínoszlopra” (Kolossé 2:13, 14). Ez azt jelenti, hogy a Törvényszövetséget abban a pillanatban felváltotta az új szövetség, amikor Jézus meghalt?

Nem, mert az új szövetség beiktatásához szükség volt a megfelelő áldozat vérére és az új nemzetre, a szellemi Izraelre (Zsidók 8:5, 6; 9:15–22). Jézus feltámadt Nizán hó 16-án, és 40 nap múlva felment az égbe (Cselekedetek 1:3–9). Tíz nappal az égbemenetele után, pünkösd napján Jézus kiárasztotta az Atyjától kapott „megígért szent szellemet”, és akkor a szellemi Izrael megszületett (Cselekedetek 2:33). Isten, Jézus Krisztus, a Közbenjáró által kötötte meg az új szövetséget a szellemi Izraellel.

Tekintettel ezekre az egymással összefüggő dolgokra, mikor váltotta fel az új szövetség a Törvényszövetséget?

Nem lehet azt mondani, hogy a Törvény véget ért Jézus halálával. Az alatt a negyven nap alatt, amikor Jézus szellemi életre feltámadt, és amíg a földön maradt, tanítványai megtartották a Törvényt. Mindazonáltal a Törvénynek egyik jellegzetes vonása az volt, hogy a főpap évente egyszer bement a Legszentebbe. Ez szemléltette Jézus feltámadását az égbe. Ott Isten jelenlétében ő mint az új szövetség Közvetítője bemutathatta váltságáldozatának értékét (Zsidók 9:23, 24). Ez megnyitotta a lehetőséget, hogy a Jeremiás 31:31–34 teljesedéseképpen az új szövetség hatályba lépjen.

Az új szövetség hatálybalépése akkor történt, amikor Jehova a váltságáldozat alapján cselekedni kezdett. Kiárasztotta a szent szellemét Jézus hűséges tanítványaira, hogy ezzel az új nemzet, a szellemi Izrael megszülethessen, amely a Királyságra vonatkozó szövetségben levőkből áll (Lukács 22:29; Cselekedetek 2:1–4). Ez azt mutatta, hogy Isten hatályon kívül helyezte a Törvényszövetséget, s képletesen arra a fára szegezte, amelyen Jézus meghalt. A Törvényszövetség tehát akkor ért véget, amikor az új szövetség működésbe lépett, vagy amikor a beiktatása megtörtént az új nemzet, a szellemi Izrael megszületésével pünkösdkor, i. sz. 33-ban (Zsidók 7:12; 8:1, 2).

A kérdésre adott ezen alapvető válaszon túl megfigyelhetjük, hogy Isten nem fordított teljesen hátat a test szerinti Izraelnek a Törvényszövetség végén és az új szövetség nyilvánvaló beindításakor, i. sz. 33 pünkösdjén. Például az ábrahámi szövetséggel összhangban Jehova megmutatta különleges kegyét a zsidók, a prozeliták és szamaritánusok iránt a 70. „hét” alatt is, amely i. sz. 36-ban járt le (1Mózes 12:1–3; 15:18; 22:18; Dániel 9:27; Cselekedetek 10:9–28, 44–48). Még egyes felkent zsidó keresztényeknek is idő kellett, hogy alkalmazkodni tudjanak ahhoz az új tényhez, hogy i. sz. 33 után szükségtelen megtartani a Törvényt; ezt láthatjuk az i. sz. 49-ben a vezető testülethez intézett kérdésekből is (Cselekedetek 15:1, 2). A Törvénnyel kétségtelenül teljesen csak i. sz. 70-ben hagytak fel, amikor a Törvénnyel kapcsolatos templomi és nemzetségtáblázati feljegyzések elvesztek vagy megsemmisültek a rómaiak révén (Máté 23:38).