Szellemi előrehaladásra tehetsz szert

A VALÓDI értéket nehéz lehet felismerni. Így van ez a gyémántokkal is. Bár egy csiszolt gyémánt szikrázik, egy nyersgyémánt csupán gyengén fénylik. Ennek ellenére a nyersgyémánt mélyén egy csodálatos drágakő egyértelmű ígérete rejlik.

A keresztények sok dologban hasonlítanak a nyersgyémántokhoz. Bár még messze vagyunk a tökéletességtől, mélyen fekvő értékeink vannak, amelyeket Jehova nagyra becsül. A gyémántokhoz hasonlóan mindannyiunknak megvannak a saját tulajdonságaink, melyek megkülönböztetnek. És mindannyian további szellemi előrehaladásra tehetünk szert, ha ez a szívből jövő vágyunk. Csiszolhatjuk személyiségünket, hogy még ragyogóbban szikrázzon Jehova dicsőségére (1Korinthus 10:31).

Metszés és csiszolás után a gyémántot foglalatba teszik, amely kiemeli fényvisszatükröző tulajdonságait. Ehhez hasonlóan Jehova különböző foglalatokban, vagyis megbízatásokban használ fel minket, ha ’felöltözzük az új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben’ (Efézus 4:20–24).

Az ilyen szellemi előrehaladás talán nem jön magától, éppen úgy, ahogy egy gyémánt a természetes állapotában ritkán ragyog drágakőként. Talán meg kell szabadulnunk néhány mélyen gyökerező gyengeségtől, ki kell igazítanunk a szemléletmódunkat a felelősségek vállalásával kapcsolatban, vagy még arra is erőfeszítést kell tennünk, hogy kizökkenjünk egy megszokott szellemi kerékvágásból. De előrehaladásra tehetünk szert, ha valóban akarjuk, mivel Jehova Isten képes „rendkívüli erőt” adni nekünk (2Korinthus 4:7, Újfordítású revideált Biblia; Filippi 4:13).

Jehova megerősíti szolgáit

A gyémántmetszéshez magabiztosságra van szükség, amely a kellő ismeretből fakad, mivel ha a nyersgyémántból egy darabot egyszer lemetszettek, az általában veszteség. Drága anyagot — néha a metszetlen kőnek az 50 százalékát — kell lemetszeni ahhoz, hogy létrehozzák a kívánt formát. Nekünk is a pontos ismeretből származó magabiztosságra van szükségünk ahhoz, hogy formáljuk egyéniségünket és szellemileg előrehaladjunk. Különösen abban kell biztosnak lennünk, hogy Jehova megerősít minket.

Azonban alkalmatlannak érezhetjük magunkat, vagy úgy gondolhatjuk, hogy nem vagyunk képesek többet tenni. Isten hűséges szolgái a múltban néha ugyanígy éreztek (2Mózes 3:11, 12; 1Királyok 19:1–4). Amikor Isten megbízta Jeremiást, hogy legyen ’próféta a népek között’, ő így kiáltott fel: „Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!” (Jeremiás 1:5, 6). Zárkózottsága ellenére azonban Jeremiás bátor próféta lett, aki nyílt üzeneteket közölt az ellenséges néppel. Hogyan volt ez lehetséges? Megtanult Jehovára támaszkodni. Jeremiás később ezt írta: „Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr” (Jeremiás 17:7; 20:11).

Ma Jehova ugyanígy megerősíti azokat, akik belé vetik bizalmukat. Edwarda, egy négygyermekes családapa, aki lassan tett szellemi előrehaladást, igaznak találta ezt. Így magyarázza: „Már kilenc éve Jehova egyik Tanúja voltam, de úgy tűnt, egy helyben állok szellemileg. A gond az volt, hogy kevés ösztönzést és semmi bizalmat nem éreztem. Miután Spanyolországba költöztünk, egy kis gyülekezetbe kerültem, ahol csupán egyetlen vén volt és egy kisegítőszolga. Látva a szükséget a vén sok megbízatás ellátására kért meg. Remegő lábakkal tartottam az első előadásaimat és összejöveteli programrészeimet. Mégis, megtanultam Jehovára támaszkodni. A vén mindig megdicsért és tapintatos javaslatokat adott az előrehaladásom érdekében.

Ezzel egy időben kiterjesztettem a szántóföldi szolgálati tevékenységemet, és jobb szellemi vezetést nyújtottam családomnak. Ennek eredményeképpen az igazságnak az egész család számára nagyobb jelentősége volt, és sokkal nagyobb megelégedettséget éreztem. Most kisegítőszolga vagyok, és keményen dolgozom, hogy kifejlesszem a keresztény felvigyázói tulajdonságokat.”

’Levetkőzve az óembert’

Amint azt Edward felismerte, a szellemi előrehaladáshoz Jehovába vetett bizalomra van szükség. Szintén alapvető a krisztusi „új ember” kifejlesztése. Hogyan lehet ezt megtenni? Az első lépés, hogy ’levetkőzzük’ azokat a jellemvonásokat, amelyek részei a régi egyéniségnek (Kolossé 3:9, 10). Mint ahogyan a hibákat, például az idegen ásványokat el kell távolítani a nyersgyémántból ahhoz, hogy szikrázó drágakővé váljon, ehhez hasonlóan el kell hagynunk az olyan magatartásformákat, amelyek ’a világhoz’ tartoznak, hogy az új egyéniségünk ragyoghasson (Galátzia 4:3).

Egy ilyen magatartás a felelősségek elfogadásával szembeni vonakodás, melyet attól való félelmünkben érzünk, hogy túl sokat fognak elvárni tőlünk. Igaz, a felelősségek munkát jelentenek, de ez a munka kielégítő. (Vesd össze: Cselekedetek 20:35.) Pál beismerte, hogy az Isten iránti odaadás megkívánja, hogy ’fáradjunk és küzdjünk’. Ezt nagy örömmel tesszük, ahogy mondja, „mert az élő Istenben reménykedünk”, aki soha nem felejti el azt a munkát, amit keresztény társaink és mások érdekében teszünk (1Timótheus 4:9, 10, Úf.; Zsidók 6:10).

Néhány gyémántban a kialakulása közben „gyenge pontok” keletkeznek, így óvatosan kell kezelni azokat. Egy műszer segítségével azonban, amit polariszkópnak neveznek, a csiszoló meg tudja állapítani, hol van a gyenge pont, és eredményesen tud dolgozni a kővel. Mi talán egy belső gyenge ponttól, vagyis személyiségbeli hibától szenvedünk családi hátterünk vagy egy megrázó tapasztalat miatt. Mit tehetünk? Először is, be kell ismernünk a nehézséget saját magunk előtt, és el kell határoznunk, hogy amennyire csak lehetséges, legyőzzük azt. Természetesen imában ki kell öntenünk a szívünket Jehovának, és talán kérhetjük egy keresztény vén szellemi segítségét is (Zsoltárok 55:23; Jakab 5:14, 15).

Ilyen belső gyenge pont volt hatással Nicholasra is. Így magyarázza: „Édesapám alkoholista volt, és sok szenvedést okozott nővéremnek és nekem. Amikor abbahagytam az iskolát, csatlakoztam a hadsereghez, de a bennem lévő lázadásra való hajlam nemsokára bajba kevert. A katonai hatóságok börtönbe zártak kábítószer-kereskedés miatt, egy másik alkalommal pedig megszöktem. Végül is, bár elhagytam a hadsereget, még mindig bajban voltam. Mivel kábítószereztem és erősen ittam, az életem rendezetlen volt; viszont érdeklődést mutattam a Biblia iránt, és vágytam arra, hogy célja legyen az életemnek. Végül kapcsolatba kerültem Jehova Tanúival, megváltoztattam az életmódomat, és magamévá tettem az igazságot.

Évekig tartott azonban, míg elfogadtam egy személyiségbeli hiányosságomat. Mély ellenérzésem volt a hatalommal szemben, és dühbe gurultam, amikor bármilyen tanácsot kaptam. Bár szerettem volna, ha Jehova teljes mértékben felhasznál, ez a gyengeség visszatartott. Végül két megértő vén segítségével beismertem a problémámat, és elkezdtem alkalmazni szerető szentírási tanácsukat. Bár időnként előtör bennem kisebb neheztelés, most ellenőrzés alatt tudom tartani lázadó természetemet. Nagyon hálás vagyok, amiért Jehova olyan türelmesen bánik velem, és hogy a vének szerető módon segítenek nekem. Szellemi előrehaladásomat látva nemrégen kineveztek kisegítőszolgának.”

Ahogy Nicholas felismerte, a mélyen gyökerező magatartásformákat nem könnyű megváltoztatni. Talán mi is hasonló nehézséggel nézünk szembe. Lehet, hogy túl érzékenyek vagyunk. Talán a sérelmeinken rágódunk, vagy túl nagy hangsúlyt fektetünk a függetlenségre. Így keresztényi előrehaladásunk korlátozott lehet. Valami hasonlót tapasztalnak a gyémántcsiszolók azokkal a kövekkel kapcsolatban, amelyeket naatsnak neveznek. Ez valójában két kő, amelyek egybeolvadnak a gyémánt alakulásakor. Ennek eredményeképpen a naatsban két ellentétes irányú növekedési minta van, amely igen megnehezíti a rostok szerinti metszést. A mi esetünkben a készséges szellem hajlama harcban áll a tökéletlen test hajlamaival (Máté 26:41; Galátzia 5:17). Néha úgy érezhetjük, hajlamosak lennénk teljesen feladni a küzdelmet, azzal mentegetőzve, hogy a személyiségünk tökéletlenségei valójában nem is fontosak. „Végül is, a családom és a barátaim így is szeretnek engem” — mondhatnánk.

Azonban, ha szeretnénk a testvéreinket szolgálni és égi Atyánkat dicsőíteni, szükséges ’megújulnunk elménk lelke szerint’ azáltal, hogy felöltjük az új egyéniséget. Ez megéri az erőfeszítést, ahogyan Nicholas és számtalan más személy bizonyíthatja. Egy gyémántcsiszoló tudja, hogy egy hiba tönkreteheti az egész gyémántot. Ehhez hasonlóan, ha elhanyagoljuk személyiségünknek egy gyenge oldalát, tönkretehetjük szellemi megjelenésünket. Ami még rosszabb, egy komoly gyengeség szellemi bukásunkhoz vezethet (Példabeszédek 8:33).

Mint a bensőnkben lévő „tűz”

A gyémántcsiszoló szeretné megőrizni a gyémántban rejlő tüzet. Ezt a lapok megtervezésével teszi, hogy azok úgynevezett szivárványhatást idézzenek elő. A gyémánt belsejében a sokszínű fény oda-vissza tükröződik, és ez hozza létre a tüzet, amely a gyémántot sziporkázóvá teszi. Ehhez hasonlóan Isten szelleme olyan lehet, mint a belsőnkben lévő „tűz” (1Thessalonika 5:19; Cselekedetek 18:25; Róma 12:11).

De mi van akkor, ha úgy érezzük, hogy szellemi ösztönzésre van szükségünk? Hogyan érhetjük ezt el? ’Meg kell gondolnunk az utainkat’ (Zsoltárok 119:59, 60). Ez magában foglalhatja, hogy azonosítjuk azokat a dolgokat, amelyek lelassítanak bennünket szellemileg, azután pedig meghatározzuk, mely teokratikus tevékenységeket kell még erőteljesebben folytatnunk. Mélyíthetjük szellemi értékelésünket a rendszeres személyes tanulmányozás és a buzgó ima által (Zsoltárok 119:18, 32; 143:1, 5, 8, 10). Ezenkívül ha olyanokkal társulunk, akik keményen munkálkodnak a hitben, az tovább erősítheti elhatározásunkat, hogy buzgón szolgáljuk Jehovát (Titus 2:14).

Louise, egy fiatal keresztény nő beismerte: „Két éve fontolgattam az általánosúttörő-szolgálatot, mielőtt valóban jelentkeztem volna úttörőnek, vagyis teljes idejű Királyság-hirdetőnek. Nem volt semmi, ami akadályozott volna, de kényelmes életritmusban éltem, és nem tettem erőfeszítést, hogy kiszálljak ebből. Azután édesapám hirtelen meghalt. Felismertem, milyen mulandó az élet, és hogy nem használtam ki a sajátomat a lehető legjobb módon. Így megváltoztattam szellemi szemléletmódomat, növeltem a szolgálatomat, és általános úttörő lettem. Ebben különleges segítségnek bizonyultak azok a szellemi testvéreim és testvérnőim, akik mindig támogatták a szántóföldi szolgálati elrendezéseket, és akik rendszeresen eljöttek velem a szolgálatba. Megtanultam, hogy akár jó, akár rossz irányban, hatással vannak ránk társaink értékei és a céljai.”

Mintha vassal élesíttetnénk

A gyémánt a természetes körülmények között előforduló legkeményebb anyag a földön. Ezért gyémántot használnak egy másik gyémánt metszésére. Ez arra a példabeszédre emlékeztetheti a Biblia tanulmányozóit, amely ezt mondja: „Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját” (Példabeszédek 27:17). Hogyan ’élesítik’ egy személy orczáját? Miként egy vasdarabot fel lehet használni arra, hogy megélesítsünk vele egy ugyanolyan anyagból készült pengét, egy személynek is sikerülhet élesíteni egy másik személy értelmi és szellemi állapotát. Ha például egy csalódás miatt lehangoltakká válnánk, egy másik személy buzdítása nagyon felemelő lehet. Szomorú arckifejezésünk így kedvezően megváltozhat, és újra felélénkülhetünk a megújult buzgalommal végzett tevékenységre (Példabeszédek 13:12). Különösen a gyülekezeti vének segíthetnek, hogy megélesítsenek bennünket, azáltal hogy szentírási bátorításról és tanácsokról gondoskodnak az előrehaladásunkra. Ők követik a Salamon által megállapított alapelvet: „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot” (Példabeszédek 9:9).

Természetesen a szellemi képzéshez idő kell. Pál apostol több mint tíz éven keresztül megosztotta a tapasztalatait és tanítási módszereit Timótheussal (1Korinthus 4:17; 1Timótheus 4:6, 16). Az a hosszú képzés, melyet Mózes Józsuénak nyújtott egy 40 éves időszakon át, hosszú időn keresztül javára vált Izráel nemzetének (Józsué 1:1, 2; 24:29, 31). Elizeus talán 6 évig is Illés próféta mellett volt, és ez nagyszerű alapot jelentett neki saját szolgálatához, amely körülbelül 60 évig tartott (1Királyok 19:21; 2Királyok 3:11). A vének, azáltal hogy türelmesen folyamatos képzést nyújtanak, követik Pál, Mózes és Illés példáját.

A dicséret a képzés létfontosságú része. A jól elvégzett megbízatásokért vagy dicséretre méltó tettekért érzett értékelés őszinte kifejezései arra ösztönözhetnek másokat, hogy még teljesebb mértékben akarják szolgálni Istent. A dicséret másfelől építi a bizalmat, amely arra ösztönöz, hogy dolgozzunk a gyengeségeken. (Vesd össze: 1Korinthus 11:2.) Az is bátoríthat az igazságban való előrehaladásra, ha igen elfoglaltak vagyunk a Királyság-prédikáló munkában és más gyülekezeti tevékenységekben (Cselekedetek 18:5). Amikor a vének a testvérekre a szellemi előrehaladásuknak megfelelő felelősséget ruháznak, az értékes tapasztalatokat jelenthet ezeknek a férfiaknak, és valószínűleg erősíti majd vágyukat, hogy továbbra is haladjanak előre szellemileg (Filippi 1:8, 9).

Jó ok arra, hogy szellemi előrehaladásra tegyünk szert

A gyémántot értékesnek tartják. Ugyanez igaz azokra, akik most csatlakoznak Jehova imádóinak világméretű családjához. Valójában maga Isten hívja őket minden nemzet ’drágaságainak’ vagy értékes dolgainak (Aggeus 2:7, Izr. Magyar Irodalmi Társulat Fordítása). Az elmúlt évben 375 923-an váltak Jehova megkeresztelt Tanújává. Ahhoz, hogy helyt adjunk ennek a növekedésnek, szükséges ’kiszélesítenünk a sátort’. A szellemi előrehaladás és a keresztény szolgálati kiváltságok elérése által részt vehetünk ebben a kiszélesítésben (Ésaiás 54:2; 60:22).

Azzal a sok értékes gyémánttal ellentétben, melyeket bankok páncéltermeiben őriznek, és amelyeket ritkán látnak, szellemi értékeink fényesen ragyoghatnak. És ha rendszeresen csiszoljuk és kimutatjuk keresztényi tulajdonságainkat, azzal dicsőséget szerzünk Jehova Istennek. Jézus így buzdította követőit: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16). Ez biztosan alapos okot nyújt nekünk arra, hogy szellemi előrehaladásra tegyünk szert.

[Lábjegyzet]