Át tudsz hatolni ezeken az akadályokon!

EGY óriásgép utasok százait és több tonna rakományt képes szállítani. Hogyan tud egy ilyen súlyos repülőgép a levegőbe emelkedni? Egyszerűen szólva a felhajtóerő által.

Amikor a gép végigszáguld a kifutópályán, gyorsan áramlik a levegő a hajlított szárnyak fölött és alatt. Ez fölfelé ható erőt hoz létre, amit felhajtóerőnek hívnak. Amikor elegendő felhajtóerő termelődik, a gép fel tud emelkedni a földről, és repülhet. Egy túlterhelt repülőgép természetesen nem tud elegendő felhajtóerőt termelni ahhoz, hogy felemelkedjen.

Velünk is megeshet, hogy túlterheltté válunk. Századokkal ezelőtt Dávid király azt mondta, hogy ’bűnei súlyos teherként, ereje felett’ nehezednek rá (Zsoltárok 38:5). Ehhez hasonlóan, Jézus Krisztus óva intett attól, hogy olyanokká váljunk, akiket visszahúznak az élet gondjai (Lukács 21:34). A negatív gondolatok és érzések olyannyira visszahúzhatnak, hogy nehéznek tűnhet a „felemelkedés”. Vajon téged is visszahúznak ilyen dolgok? Vagy tapasztaltál valamit, ami akadályozza, hogy továbbfejlődj szellemileg? Ha igen, mi lehet segítségedre?

Unatkozol?

Az unalom — ami általános panasz manapság — elmebeli akadállyá válhat, még olyanok előtt is, akik Jehova népéhez tartoznak. Főleg a fiatalok hajlamosak arra, hogy elforduljanak bizonyos tevékenységektől, mert unalmasnak tekintik azokat. Előfordul-e néha, hogy így érzel a keresztényi összejövetelekkel kapcsolatban? Ha igen, mit tehetsz azért, hogy ösztönzővé váljon számodra az összejövetelek látogatása?

A kulcstényező az, hogy tevékeny részt vállaljunk. Pál ezt írta a fiatal férfinak, Timótheusnak: „gyakorold magadat a kegyességre: mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1Timótheus 4:7, 8). Egy testedzéssel foglalkozó könyv unalmas lenne, és keveset érne, ha nem végeznénk el annak rendje-módja szerint a javasolt gyakorlatokat. A keresztény összejövetelek úgy vannak megtervezve, hogy edzzék az elménket, és ezt meg is teszik, ha felkészülünk és közreműködünk. E tevékeny részvállalás jutalmazóbbá és érdekesebbé teszi majd az összejöveteleket.

Egy Mara nevű fiatal keresztény asszony így nyilatkozott erről: „Ha nem készülök fel az összejövetelekre, nem élvezem őket. De amikor előre felkészülök, az elmém és szívem fogékonyabb. Jelentőségteljesebbé válnak az összejövetelek, és alig várom, hogy hozzászóljak.”

Az is segítségünkre lesz, ha megtanulunk figyelni. Jó zenét hallgatni könnyű, és azonnal élvezetet nyújt. De nem mindenfajta megelégedés azonnali. Az összejöveteli program csak akkor tölt el minket megelégedéssel, ha éberen figyelünk arra, ami elhangzik. Egy Rachel nevű keresztény megjegyezte: „Amikor a szónok nem beszél átéléssel, nagyon erősen kell összpontosítanom. Az én irányelvem ez: »Minél kevésbé érdekfeszítő az előadás, annál jobban kell összpontosítanom« . . . Különleges figyelmet fordítok az írásszövegekre, megpróbálva annyi hasznot meríteni belőlük, amennyit csak lehet.” Rachelhez hasonlóan, nekünk is fegyelmeznünk kell magunkat a figyelés érdekében. A Példabeszédek könyve ezt mondja: „Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz; az én értelmemre hajtsd a te füledet” (Példabeszédek 5:1).

Az összejöveteleken elhangzó bizonyos információk ismétlésnek tűnhetnek valamelyest. Ez így is van rendjén! Isten minden szolgájának szüksége van emlékeztetésekre. A tökéletlen hústestnek — a maga önfejű hajlamaival és hibás emlékezőképességével — minden elérhető segítségre szüksége van. Péter apostol ’nem mulasztotta el, hogy emlékeztesse hívőtársait néhány dologra, noha tudták azokat, és erősek voltak az igazságban’ (2Péter 1:12). Jézus azt is megmagyarázta, hogy „minden írástudó . . . hasonló a gazdához, aki a kincstárából új és régi dolgot hoz elő” (Máté 13:52, Vida fordítás). Tehát: noha az összejöveteleink „előhoznak” jól ismert Írás szerinti gondolatokat, vagyis ’régi kincseket’, mindig van néhány ’új kincs’ is, hogy nagy örömet szerezzen nekünk.

Ha eltökélt szándékunk, hogy teljesen javunkra fordítjuk az összejöveteleket, ez valóban szárnyakat adhat szellemileg. „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek [a szellem koldusai, Vi]” — mondta Jézus (Máté 5:3, NW). Ha így állunk hozzá az összejöveteleken felkínált egészséges szellemi táplálékhoz, ez el fogja űzni az unalmat (Máté 24:45–47).

Elbátortalanít a rossz példa?

Előfordult már veled, hogy feldúlt valakinek a magaviselete, aki a gyülekezetetekhez tartozik? Talán így tűnődtél magadban: „Hogy lehet, hogy így viselkedjen egy testvér, és még mindig jó hírneve legyen?” Az ilyen gondolatok elmebeli akadályként emelkedhetnek előttünk, megvakítva minket, hogy ne lássuk annak a kellemes társaságnak az értékét, melynek az Isten népéhez tartozókkal örvendhetünk (Zsoltárok 133:1).

A kolossébeli gyülekezet bizonyos tagjainak talán hasonló gondjuk volt. Pál arra intette őket, hogy továbbra is ’szenvedjék el egymást, és bocsássanak meg kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna’ (Kolossé 3:13). Pál felismerte, hogy egyes kolossébeli keresztények talán rosszul viselkedtek, s ezért igazi okot adtak másoknak a panaszra. Így hát nem szabad túlságosan meglepődnünk azon, ha egy testvérünknél vagy testvérnőnknél egyszer-egyszer hiányosságok mutatkoznak valamely keresztény tulajdonság tekintetében. Jézus egészséges tanácsot adott a komoly nehézségek elrendezésére nézve (Máté 5:23, 24; 18:15–17). De legtöbbször csak annyit tehetünk, hogy elszenvedjük a hívőtársak korlátait, és megbocsátunk nekik (1Péter 4:8). A dolgok ilyenfajta megközelítéséből valójában mi magunk is, és mások is hasznot meríthetnek. Miért van ez így?

„Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni [elnézni, NW ] a vétket” — mondja a Példabeszédek 19:11. Mennyivel jobb megbocsátani, mint megengedni, hogy elmérgesedjen a harag és a neheztelés! Egy Salvador nevű vén, akit szeretetteljes szelleméről ismernek, ezt mondta: „Ha egy testvér rosszul bánik velem, vagy barátságtalan szavakat használ velem szemben, megkérdezem magamtól: »Hogyan segíthetek a testvéremnek? Hogyan tudom elkerülni, hogy ne veszítsem el a vele való értékes kapcsolatomat?« Mindig tudatában vagyok annak, mennyire könnyű rosszat mondani. Ha meggondolatlanul beszél valaki, az ideális megoldás az lenne, ha visszavonná, amit mondott, és újra kezdené az egészet. De ez lehetetlen, így hát a második legjobb utat választom, és figyelmen kívül hagyom a megjegyzését. Nem úgy veszem a dolgot, mintha a testvérem igazi énjét tükrözné, inkább csak a tökéletlen hústest megnyilvánulásának tulajdonítom azt.”

Úgy érezheted, hogy ezt könnyebb mondani, mint megtenni. De sok múlik azon, hogyan irányítjuk gondolkodásunkat. „A mik csak kedvesek [szeretetre méltók, Káldi fordítás] . . ., ezekről gondolkodjatok” — tanácsolta Pál (Filippi 4:8). A „szeretetre méltó” kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’vonzalomébresztő’. Jehova azt akarja, hogy arról gondolkodjunk, ami jó az emberekben, s ne arra összpontosítsunk, ami neheztelést vált ki, inkább arra, ami vonzalmat ébreszt. E tekintetben ő maga mutatja nekünk a legfőbb példát. A zsoltáríró emlékeztetett erre bennünket, midőn ezt mondta: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!” (Zsoltárok 103:12; 130:3).

Igaz, olykor-olykor csalódást okozhat egy testvér magaviselete, de hívőtársaink döntő többsége nagyszerű példát mutat keresztényi életmódjával. Ha emlékszünk erre, akkor Dávidhoz hasonlóan boldogok leszünk, hogy ’hálát adhatunk az Úrnak felettébb a mi szánkkal, és dicsérhetjük őt a sokaság közepette’ (Zsoltárok 109:30).

Túl nehéznek tűnik, hogy Tanú légy?

Sajnos egy további elmebeli akadály miatt némelyek még nem kezdték el Jehovát dicsérni. Sok férfi, aki nem Jehova Tanúja, felelősségteljesen gondoskodik a családjáról, sőt támogatja feleségét a keresztény szolgálatban. Barátságosak, és esetleg érdeklődnek is a gyülekezet iránt, de tartózkodnak attól, hogy Isten önátadott szolgáivá legyenek. Mi tartja őket vissza?

Az egyik probléma az lehet, hogy e férjek észreveszik, mennyire szorgalmas a feleségük a teokratikus tevékenységben, és úgy érzik, túl sok követelménynek kell megfelelnie annak, aki Tanú. Vagy esetleg attól félnek, soha nem tudnának részt venni a házankénti prédikálómunkában. Az ő szemszögükből nézve a felelősségek mintha beárnyékolnák az áldásokat. Miért ez az elmebeli akadály? A legtöbb bibliatanulmányozó fokozatosan tanulja meg és alkalmazza az igazságot. De a nem hívő férjek gyakran nagyon is tudatában vannak az összes keresztényi felelősségnek, még mielőtt kifejlesztenék az elvállalásukhoz szükséges ösztönzőerőt.

Manuel, aki ilyen helyzetben volt, elmondja: „Úgy tíz éven át kísérgettem a feleségemet a kongresszusokra és az összejövetelekre. Az igazat megvallva, jobban szerettem a Tanúk társaságát, mint a világi emberekét, és boldog voltam, ha segíthettem nekik, amikor csak lehetőségem volt erre. Nagy benyomást tett rám a köztük uralkodó szeretet. De a házról házra járás gondolata nagy gát volt előttem, és attól féltem, kinevetnek a munkatársaim.

A feleségem nagyon türelmes volt hozzám, és soha nem próbált meg a Biblia tanulmányozására kényszeríteni. Ő is, és a gyerekek is kivált a jó példájukkal »prédikáltak«. José, a gyülekezet egyik vénje, különleges érdeklődést tanúsított irántam. Úgy gondolom, végül is az ő buzdítására kezdtem el komolyan tanulmányozni. Megkeresztelkedésem után felismertem, hogy a gátak mindenekelőtt a saját elmémben voltak. Miután Jehova szolgálata mellett döntöttem, tapasztaltam, hogy segít túltennem magamat a félelmeimen.”

Hogyan segíthetnek a feleségek és a keresztény vének a Manuelhez hasonló férjeknek abban, hogy túltegyék magukat elmebeli akadályukon? Egy bibliatanulmányozás értékelést fejleszthet ki, és vágyat az után, hogy cselekedjék Isten akaratát. Valójában egy teljes képet adó Írás szerinti ismeret az alapja annak, hogy hitet gyakoroljunk, és bízzunk az előttünk lévő reménységben (Róma 15:13).

Mi fogja buzdítani az ilyen férjeket arra, hogy elfogadják a bibliatanulmányozást? Gyakran meghatározó tényező lehet a gyülekezet egyik megértő testvérével kialakított barátság. Egy vén vagy egy másik tapasztalt testvér esetleg megismerkedhetne a férjjel. Ha már jó kapcsolat alakult ki közöttük, mindössze arra van szükség, hogy felajánlja valaki neki a tanulmányozást (1Korinthus 9:19–23). Az értelmes keresztény feleség eközben szellemi falatokat oszthat meg nem hívő férjével, felismerve, hogy a férje valószínűleg nem fog kedvezően reagálni a nyomásra (Példabeszédek 19:14).

Miként Manuel is megtanulta tapasztalatból, ha az ember egyszer szellemi erőre tesz szert, akkor a hegyszerű gátak inkább vakondtúrásoknak fognak tűnni. Jehova erővel tölti el azokat, akik szolgálni kívánják őt (Ésaiás 40:29–31). Isten erejével és érett Tanúk támogatásával eltávolíthatók az akadályok. Így megvan a lehetősége annak, hogy a házankénti munka kevésbé lesz félelmetes, a munkatársak sem fognak annyira megijeszteni, másrészt a teljes lelkű szolgálat vonzóbbá válik (Ésaiás 51:12; Róma 10:10).

Maradjunk lendületben

Van rá lehetőség, hogy áthatoljunk az akadályokon — mint amilyen az a három is, melyet megvizsgáltunk. Amikor felszáll a repülőgép, ez rendesen a hajtómű maximális teljesítményét követeli meg, valamint azt, hogy a személyzet figyelme osztatlan legyen. Felszálláskor a hajtóművek számottevően több üzemanyagot fogyasztanak, mint a repülés közben bármikor. Éppígy a negatív gondolatoktól és érzésektől való megszabadulás is maximális erőfeszítést és összpontosítást követel meg. Az elindulás lehet a legnehezebb időszak, ellenben könnyebb lesz a haladás, ha már lendületet vettünk. (Vö. 2Péter 1:10.)

Úgy tudunk továbbra is lendületesen előrehaladni, ha rögtön megfogadjuk az Írás szerinti buzdítást (Zsoltárok 119:60). Biztosak lehetünk benne, hogy a gyülekezet segíteni akar (Galátzia 6:2). De mindenekelőtt a Jehova Istentől jövő támogatás a legfontosabb. Miként Dávid kijelentette: „Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket” (Zsoltárok 68:20, Katolikus fordítás). Ha könnyítünk lelkünkön imában, könnyebbé válik a terhünk.

Egy repülőgép időnként esős, borús világot hagy maga mögött, keresztülhatol egy felhőrétegen, és verőfényes napsütés beragyogta egekbe szárnyal. Mi szintén hátra tudjuk hagyni a negatív gondolatokat. Isteni segítséggel át tudunk hatolni a felhőrétegen — hogy így fogalmazzunk —, és élvezhetjük a Jehova imádóiból álló világméretű család ragyogó, boldog légkörét.

[Képek a 23. oldalon]

Jehova segítségével át tudunk hatolni az elmebeli akadályokon