Szolgáljunk lojálisan Jehova szervezetével

„Lojálisan bánsz a lojálissal” (2SÁMUEL 22:26, NW).

 1., 2. A lojalitás milyen példáit láthatjuk mindannyian a gyülekezetben?

EGY vén késő éjszaka előadást készít egy keresztény összejövetelre. Szeretné abbahagyni, és lazítani, de ehelyett tovább dolgozik, és olyan szentírási példákat, szemléltetéseket keres, amelyek megindítják a szívet és buzdítják a nyájat. Az összejövetel estéjén kifáradt szülők ugyanebből a gyülekezetből élvezettel töltenék az estét otthon, de ehelyett türelmesen felkészítik a gyerekeket, és elmennek az összejövetelre. Az összejövetel után a keresztények egy csoportja a vén előadásáról beszélget. Az egyik testvérnő kísértést érez arra, hogy megemlítse, ugyanez a testvér egyszer megsértette őt az érzéseiben, de ehelyett lelkesen beszél az egyik gondolatról, amelyet a vén mondott. Látod, mi a közös ezekben a jelenetekben?

² A lojalitás a közös bennük. A vén lojálisan dolgozik, hogy Isten nyáját szolgálja; a szülők lojálisan eljárnak a gyülekezeti összejövetelekre; a testvérnő lojálisan támogatja a véneket (Zsidók 10:24, 25; 13:17; 1Péter 5:2). Igen, az élet minden területén azt látjuk, hogy Isten népe elhatározta, Jehova szervezetével lojálisan szolgál.

 3. Miért oly fontos, hogy lojálisak maradjunk Jehova földi szervezetéhez?

³ Midőn Jehova erre a romlott világra tekint, vajmi kevés lojalitást lát (Mikeás 7:2). Mily nagy örömet érezhet a szívében, amikor népének lojalitását figyeli! Igen, a mi lojalitásunk örömet szerez neki. Sátánt, az ősi lázadót viszont dühíti és hazugnak bizonyítja (Példabeszédek 27:11; János 8:44). Számíts rá, Sátán megpróbálja aláásni Jehova és az Ő földi szervezete iránti lojalitásodat. Vizsgáljunk meg néhány módszert, ahogyan Sátán próbálkozik. Így jobban láthatjuk, hogyan maradhatunk lojálisak mindvégig (2Korinthus 2:11).

Kikezdheti lojalitásunkat, ha a tökéletlenségekre összpontosítunk

 4. a) Miért könnyű negatívan szemlélni azokat, akiknek hatalmuk van? b) Hogyan bizonyult Kóré illojálisnak Jehova szervezetéhez?

⁴ Ha egy testvér felelősségteljes pozíciót tölt be, hibái feltűnőbbek lehetnek. Milyen könnyű ’atyánkfia szemében a szálkát kifogásolni, miközben nem vesszük észre a mi szemünkben lévő gerendát’ (Máté 7:1–5). A lojalitás hiányát idézheti elő azonban, ha leragadunk a hiányosságoknál. Szemléltetésül vegyük a Kóré és Dávid közötti különbséget. Kóré nagy felelősségeket látott el, s valószínűleg éveken át lojális volt, de becsvágyóvá vált. Kezdett neheztelni amiatt, hogy Mózesnek és Áronnak, elsőfokú unokatestvéreinek hatalmuk van. Bár Mózes volt a legszelídebb ember, Kóré mégis kritikus szemmel kezdte figyelni. Minden bizonnyal talált Mózesben hiányosságokat. Ezek a hiányosságok azonban nem igazolták azt, hogy Kóré nem volt lojális Jehova szervezetéhez. Ezért kiveszett a gyülekezetből (4Mózes 12:3; 16:11, 31–33).

 5. Miért érezhetett Dávid kísértést, hogy fellázadjon Saul ellen?

⁵ Dávid viszont Saul királynak szolgált. Az egykor jó király, Saul valójában gonosszá vált. Dávidnak hitre, kitartásra, sőt még találékonyságra is szüksége volt, hogy túlélje a féltékeny Saul támadásait. De amikor Dávidnak lehetősége volt bosszút állni, azt mondta, hogy ’elképzelhetetlen Jehova szemszögéből nézve’, hogy illojális tettet hajtson végre olyan valakivel szemben, akit Jehova felkent (1Sámuel 26:11, NW).

 6. Mit nem szabad sosem tennünk, még ha gyengeséget és hiányosságot fedezünk is fel a vénekben?

⁶ Ha úgy tűnik, némelyik elöljárónk rossz ítéletet hozott, nyersen beszél, vagy kivételezik, vajon panaszkodni fogunk rá, támogatva ezáltal esetleg a bírálgató szellemet a gyülekezetben? Vajon tiltakozásunk jeléül távol maradunk a keresztény összejövetelektől? Biztosan nem! Dávidhoz hasonlóan sosem fogjuk engedni, hogy más hibája miatt ne legyünk lojálisak Jehovához és a szervezetéhez! (Zsoltárok 119:165).

 7. Többek között milyen korrupt szokások alakultak ki a jeruzsálemi templomnál, és hogyan érzett emiatt Jézus?

⁷ A lojalitás legnagyobb emberi példája Jézus Krisztus volt, akit prófétailag Jehova „lojálisának” írtak le (Zsoltárok 16:10, NW). Biztosan nehéz volt lojálisnak lenni, amikor a templomot tisztességtelen, rossz célra használták Jeruzsálemben. Jézus tudta, hogy a főpap feladata és az áldozatok az ő szolgálatát és áldozati halálát árnyékolták elő, s tudta, mennyire fontos, hogy az emberek tanuljanak belőle. Épp ezért jogosan teljes mértékben felháborodott, amikor látta, hogy a templom „latroknak barlangjává” lett. Istentől kapott hatalommal kétszer is lépéseket tett a megtisztításáraa (Máté 21:12, 13; János 2:15–17).

 8. a) Hogyan mutatott Jézus lojalitást a templomelrendezés iránt? b) Hogyan mutathatjuk ki, hogy értékes számunkra Jehova imádata az ő tiszta szervezetével?

⁸ Jézus mégis lojálisan támogatta a templomelrendezést. Gyermekkorától fogva eljárt a templomnál megtartott ünnepekre, és gyakran tanított ott. Még a templomadót is befizette, pedig igazából nem volt köteles rá (Máté 17:24–27). Jézus megdicsérte a szegény özvegyasszonyt, hogy „az ő egész vagyonát” bedobta a templomperselybe. Jehova nem sokkal ezután végérvényesen elvetette ezt a templomot. De Jézus addig is lojális volt a templomhoz (Márk 12:41–44; Máté 23:38). Isten földi szervezete ma sokkal különb, mint a zsidó rendszer a templomával együtt. Tény és való, nem tökéletes, ezért vannak időnként változtatások. Viszont nem járja át romlottság sem, és Jehova Isten sem fogja felváltani mással. Sose engedjük, hogy bármely tökéletlenség, amelyet a szervezeten belül tapasztalunk elkeserítsen minket, vagy hogy kritizáló, negatív szellemet vegyünk fel miatta. Utánozzuk inkább Jézus Krisztus lojalitását (1Péter 2:21).

Saját tökéletlenségeink

 9., 10. a) Hogyan használja ki a sátáni dolgok rendszere tökéletlenségeinket, hogy illojális magatartásra csábítson minket? b) Mit tegyen valaki, ha súlyos bűnt követett el?

⁹ Sátán azáltal is megpróbál illojalitást előidézni, hogy kihasználja tökéletlenségeinket. A sátáni dolgok rendszere kihasználja gyengeségeinket, és olyasminek a megtételére csábít, ami helytelen Jehova szemében. Sajnos évente több ezren nem tudnak ellenállni az erkölcstelenségnek. Nem elég, hogy nem lojálisak, egyesek még kettős életet is élnek, továbbra is helytelen dolgokat követnek el az életükben, miközben úgy tesznek, mintha hűséges keresztények maradtak volna. Az Ébredjetek!-nek az ezzel a témával kapcsolatos „Fiatalok kérdezik . . .” rovat cikkeire reagálva egy fiatal nő ezt írta: „A cikkek mintha rólam szólnának.” Titokban olyan fiatalokkal ápolt barátságot, akik nem szerették Jehovát. S mi volt ennek a következménye? Ezt írja: „Teljesen lezüllöttem, erkölcstelenségbe keveredtem, és meg kellett hogy feddjenek. Jehovával való kapcsolatom tönkrement, s többé nem bíztak már bennem a szüleim és a vének.”b

¹⁰ Ez a fiatal nő segítséget kapott a vénektől, és újra lojálisan szolgálja Jehovát. Szomorú azonban, hogy sokaknál súlyosabbak a következmények, néhányan pedig sohasem térnek vissza az akolba. Mennyivel jobb, ha lojálisak vagyunk, és ellenállunk e gonosz világtól jövő kísértésnek! Fogadjuk meg Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratok világi társaságra és lealacsonyító szórakozásra vonatkozó figyelmeztetéseit. Bárcsak sose keverednél illojális magatartásba. De ha mégis ez történik, sose tettesd olyannak magad, amilyen nem vagy (Zsoltárok 26:4). Kérj inkább segítséget. Ezért vannak a keresztény szülők és a vének (Jakab 5:14).

11. Miért volna helytelen, ha reménytelenül rossznak tartanánk magunkat, és milyen bibliai eset segíthet kiigazítani a nézetünket?

¹¹ Tökéletlenségeink másképp is veszélyt jelenthetnek ránk nézve. Néhányan, akik illojálisan cselekedtek, feladják, nem próbálják meg elnyerni Jehova tetszését. Emlékezz csak, Dávid nagyon súlyos bűnöket követett el. Jóval a halála után, Jehova mégis mint hűséges szolgájáról emlékezett meg róla (Zsidók 11:32; 12:1). Miért? Azért, mert sosem mondott le arról, hogy megpróbálja elnyerni Jehova tetszését. A Példabeszédek 24:16 ezt írja: „Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért.” Bizony, még ha visszaesünk, és újra elkövetünk kisebb bűnöket — akár többször is — valamilyen gyengeség miatt, amellyel küszködünk, attól még lehetünk igazak Jehova szemében, ha nem szűnünk meg ’felkelni’, vagyis ha őszintén megbánjuk, és újra elkezdjük a lojális szolgálat életvitelét. (Vö. 2Korinthus 2:7.)

Óvakodjunk az illojalitás ravasz formáitól

12. Hogyan vezetett illojalitáshoz a farizeusoknál a merev, paragrafusrágó szemléletmód?

¹² Az illojalitás ravasz formákban is megmutatkozhat. Még lojalitásnak is tűnhet! Jézus napjaiban a farizeusok például valószínűleg azt gondolták magukról, hogy ők rendkívül lojálisak.c De nem látták a különbséget aközött, ha valaki lojális, vagy ha hajlíthatatlanul ragaszkodik az ember alkotta törvényekhez, mivel merevek voltak és kíméletlenül bíráskodtak. (Vö. Prédikátor 7:16.) Ebben igazából illojálisak voltak — nem voltak lojálisak a néphez, amelyet szolgálniuk kellett volna, a Törvény szelleméhez, amelyet állítólag tanítottak, és magához Jehovához sem voltak lojálisak. Jézus ezzel szemben lojális volt a Törvény szelleméhez, amely a szereteten alapult. Jézus ezért építette és buzdította az embereket, amint azt a messiási próféciák is megjövendölték (Ésaiás 42:3; 50:4; 61:1, 2).

13. a) Hogyan lehetnek a keresztény szülők illojálisak? b) Miért kell kerülniük a szülőknek, hogy túlzottan szigorúak, kritikusak vagy negatívak legyenek a gyermekeik fegyelmezésében?

¹³ Azok a keresztények, akiknek van némi hatalmuk, nagy hasznát veszik a Jézus által felállított mintának. A lojális szülők például tudják, hogy fegyelmezniük kell gyermekeiket (Példabeszédek 13:24). Mégis vigyáznak, hogy ne bosszantsák a gyermekeiket azzal, hogy haragból szigorúan fegyelmeznek, vagy szüntelenül csak kritizálnak. Az olyan gyermekek, akik úgy érzik, sosem tehetnek szüleik kedvére, vagy hogy a szüleik imádata mintha csak negatívvá és kritikussá tenné őket, nagyon is valószínű, hogy lehangoltakká válnak, aminek a következtében végül elidegenednek az igaz hittől (Kolossé 3:21).

14. Hogyan bizonyulhatnak a keresztény vének lojálisaknak a nyájhoz, amelyet szolgálnak?

¹⁴ A keresztény vének és utazófelvigyázók hasonlóképpen odafigyelnek a nyájat fenyegető nehézségekre vagy veszélyekre. Lojális pásztorokként tanácsot adnak, ha szükséges, először is meggyőződve arról, hogy mindent tudnak a dologról, utána pedig a mondottakat gondosan a Bibliára és a Társulat kiadványaira alapozzák (Zsoltárok 119:105; Példabeszédek 18:13). Tudják azt is, hogy a juhok számítanak rájuk abban, hogy szellemileg építik és táplálják őket. Ezért igyekeznek Jézus Krisztust, a Jó Pásztort utánozni. Hétről hétre lojálisan szolgálják a juhokat a keresztény összejöveteleken, nem rombolják, hanem építik őket, és erősítik a hitüket (Máté 20:28; Efézus 4:11, 12; Zsidók 13:20, 21).

15. Hogyan bizonyult be némelyeknél az első században, hogy rossz irányba hajlott a lojalitásuk?

¹⁵ Az illojalitás másik ravasz formája, ha rossz irányba hajlik a lojalitás. Az igazi lojalitás bibliai értelemben nem engedi meg, hogy bármiféle kötelezettség Jehova Istenünk iránti lojalitásunk elé kerüljön. Az első században sok zsidó makacsul ragaszkodott a Mózesi Törvényhez és a dolgok zsidó rendszeréhez. Jehova azonban elérkezettnek látta az időt, hogy megvonja áldását attól a lázadó nemzettől, és hogy a szellemi Izráel nemzetének adja. Csak viszonylag kevesen voltak lojálisak Jehovához, s alkalmazkodtak ehhez a jelentős változtatáshoz. Még az igaz keresztények közül is néhány júdaista kitartott amellett, hogy visszatérjen a Mózesi Törvénynek ezekhez ’az erőtelen és gyarló elemeihez’, amelyek már beteljesedtek Krisztusban (Galátzia 4:9; 5:6–12; Filippi 3:2, 3).

16. Hogyan reagálnak Jehova lojális szolgái a változtatásokra?

¹⁶ Ezzel szemben Jehova népe a modern időkben lojálisnak bizonyult a változtatás időszakaiban. Miközben a feltárt igazság egyre ragyogóbb lesz, változtatások történnek (Példabeszédek 4:18). „A hű és értelmes rabszolga” nemrégiben segítette finomítani a Máté 24:34-ben (Újfordítású revideált Biblia) használt „nemzedék” kifejezés értelmezését, a Máté 25:31–46-ban említett „juhok” és „kecskék” megítélésének időben való elhelyezését, valamint a polgári szolgálat bizonyos típusairól alkotott nézetünket (Máté 24:45, Vida fordítás). Néhány hitehagyott kétségtelenül örült volna annak, ha Jehova Tanúi közül sokan mereven ragaszkodtak volna ilyen témákban a korábbi értelmezéshez, és nem lettek volna hajlandók továbbhaladni. De semmi ilyesmi nem történt. Miért? Mert Jehova népe lojális.

17. Hogyan tehetik időnként próbára szeretteink a lojalitásunkat?

¹⁷ A rossz irányba hajló lojalitás kérdése azonban közvetlen kihatással lehet ránk. Ha egy drága barátunk vagy egy családtag olyan életút mellett dönt, amely sérti a bibliai alapelveket, akkor úgy érezhetjük, kettészakadunk a lojalitások miatt. Természetesen lojalitást érzünk a családtagjaink iránt. De a hozzájuk való ragaszkodásunk sose kerüljön Jehova iránti lojalitásunk elé! (Vö. 1Sámuel 23:16–18.) A helytelenséget elkövetőnek sem segítenénk abban, hogy eltitkoljon valamilyen súlyos bűnt, és a pártját sem fognánk a vénekkel szemben, akik próbálják ’útbaigazítani az olyant szelídségnek lelkével’ (Galátzia 6:1). Nem volnánk lojálisak Jehovához, a szervezetéhez, és a szeretett személyhez, ha így tennénk. Végül is, ha nem hagyjuk, hogy a bűnös megkapja a szükséges fegyelmezést, akkor valójában gátoljuk, hogy Jehova szeretetének egy fajta kifejeződése elérje őt (Zsidók 12:5–7). Ne feledd azt sem, hogy „jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek” (Példabeszédek 27:6). Az Isten Szaván alapuló, őszinte, szeretetből adott tanács sértheti a vétkező, szeretett személy büszkeségét, de hosszú távon életmentőnek bizonyulhat!

A lojalitás kiállja az üldözést

18., 19. a) Mit akart Akháb Nábóttól, és miért utasította azt vissza Nábót? b) Megérte, hogy Nábót lojális volt? Magyarázd meg.

¹⁸ Sátán időnként közvetlenül támadja lojalitásunkat. Vegyük például Nábót esetét. Amikor Akháb király nyomást gyakorolt rá, hogy adja el szőlőjét, így felelt: „Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget” (1Királyok 21:3). Nábót ezt nem makacsságból tette; ő lojális volt. A Mózesi Törvény előírta, hogy egyetlen izraelita se adja el örökölt földbirtokát örökre (3Mózes 25:23–28). Nábót nyilván tudta, hogy ez a gonosz király megölheti, mivel Akháb már addig is hagyta, hogy felesége, Jézabel megölje Jehova sok prófétáját! Nábót azonban szilárd maradt (1Királyok 18:4).

¹⁹ A lojalitásnak néha ára van. Jézabel néhány „istentelen ember” segítségével olyan bűntettel vádoltatta Nábótot hamisan, amelyet nem is követett el. Ennek következtében Nábótot a fiaival együtt kivégezték (1Királyok 21:7–16; 2Királyok 9:26). Vajon ez azt jelenti, hogy Nábót lojalitása hiba volt? Nem! Nábót a sok lojális férfi és nő között van, akik most is „élnek” Jehova emlékezetében, s biztonságban alszanak a sírban, míg el nem jön a feltámadás ideje (Lukács 20:38; Cselekedetek 24:15).

20. Hogyan segíthet a remény megőrizni lojalitásunkat?

²⁰ Ugyanez az ígéret ad biztosítékot Jehova lojálisainak is napjainkban. Tudjuk, hogy lojalitásunkért drágán megfizethetünk ebben a világban. Jézus Krisztus az életével fizetett lojalitásáért, s azt mondta követőinek, hogy velük sem fognak jobban bánni (János 15:20). Őt is, minket is a jövőbe vetett remény táplál (Zsidók 12:2). Így bármilyen üldözés ellenére lojálisak tudunk maradni.

21. Miről biztosítja Jehova lojálisait?

²¹ Igaz, viszonylag kevesen szenvedünk el a lojalitásunk ellen irányuló ilyen közvetlen támadást. De nagyon valószínű, hogy Isten népe több üldözéssel kerül szembe, mielőtt eljön a vég. Hogyan tudjuk mindenképpen megőrizni a lojalitásunkat? Úgy, ha már most lojálisak maradunk. Jehova nagyszerű megbízást adott nekünk: prédikáljunk és tanítsunk a Királyságáról. Tartsunk ki lojálisan ebben a létfontosságú munkában (1Korinthus 15:58). Ha nem engedjük, hogy az emberi tökéletlenség kikezdje Jehova szervezete iránti lojalitásunkat, és ha óvakodunk az illojalitás olyan ravasz formáitól, amilyen például a rossz irányba hajló lojalitás, azáltal jobban felkészülünk arra, ha netalán súlyosabb próbák érnék lojalitásunkat. Bármi történjék is, biztosak lehetünk abban, hogy Jehova mindenképpen lojális a lojális szolgáihoz (2Sámuel 22:26). Igen, meg fogja védeni lojálisait! (Zsoltárok 97:10).

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

◻ Hogyan kerülhetjük el, hogy mások tökéletlensége a lojalitás hiányához vezessen minket?

◻ Hogyan vezethetnek saját tökéletlenségeink illojális magatartáshoz?

◻ Hogyan állhatunk ellen annak a hajlamnak, hogy rossz irányba mutassuk ki lojalitásunkat?

◻ Mi segít megőrizni lojalitásunkat még az üldözés idején is?

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

Lojálisan szolgálva a Bételben

„Mindenek ékesen és jó renddel [elrendezés szerint, NW] legyenek” — írta Pál apostol (1Korinthus 14:40). Pál tudta, hogy a gyülekezet működéséhez „elrendezésre”, szervezésre van szükség. A véneknek napjainkban is különböző gyakorlati dolgokban döntéseket kell hozniuk, mint például, a gyülekezet melyik tagja melyik könyvtanulmányozási helyre járjon, a szántóföldi szolgálati összejövetel megszervezésében is, és a terület bemunkálásának az ellenőrzésében. Az ilyen elrendezések időnként próbára tehetik lojalitásunkat. Ezek nem Istentől ihletett parancsok, s ezek az elrendezések nem is felelhetnek meg minden személy kívánalmainak.

Nehéznek találod időnként, hogy lojális légy a keresztény gyülekezetben hozott némely gyakorlatias elrendezéshez? Ha igen, talán segíteni fog a Bétel példája. A Bétel nevet, mely héber kifejezésnek a jelentése ’Isten háza’, adták a Watch Tower Society 104, vagyis összes fiókhivatalának, beleértve az egyesült államokbeli főhivatalt is.* A Bétel-épületekben élő és dolgozó önkéntes munkások szeretnék, ha ezek a helyek Jehova iránti nagyrabecsülést és félelemmel vegyes tiszteletet tükröznének vissza. Ez mindegyikük részéről lojalitást kíván meg.

A Bételbe látogatók gyakran észrevételezik az ott látható rendezettséget és tisztaságot. A munkások szervezettek és boldogok; a beszédük és a magaviseletük, sőt a megjelenésük is érett, Biblia által kiiskolázott keresztény lelkiismeretről tanúskodik. A Bétel-család minden tagja lojálisan ragaszkodik az Isten Szavában található irányadó mértékekhez.

Ezenkívül a Vezető Testület készített nekik egy kézikönyvet, melynek a címe: Lakjunk együtt egységben!, s ez kedvesen olyan gyakorlati elrendezésekről gondoskodik, amelyekre szükség van ahhoz, hogy egy ilyen nagy család jól tudjon együtt dolgozni (Zsoltárok 133:1). Foglalkozik például a szobákkal, az étkezésekkel, a higiéniával, az öltözködéssel, az ápoltsággal és ezekhez hasonló dolgokkal. A Bétel-család tagjai lojálisan támogatják ezeket az elrendezéseket, és ragaszkodnak hozzájuk, még akkor is, ha egyébként mást részesítenének előnyben. Ezt a kézikönyvet nem egy köteg rideg szabálynak és előírásnak tekintik, hanem hasznos irányelvek gyűjteményének, amely azért készült, hogy elősegítse az egységet és az összhangot. A felvigyázók lojálisan ragaszkodnak ezekhez a Biblián alapuló eljárásokhoz, és pozitív módon használják fel, építve és buzdítva a Bétel-családot, hogy folytassa a Bételben végzett szent szolgálatát.

* Isten nagyszerű szellemi templomát vagy házát nem ezek a gyár-, iroda- és lakóépületek alkotják. Isten szellemi temploma a tiszta imádatra létrehozott elrendezése (Mikeás 4:1). Éppen ezért nem korlátozódik földi, fizikai építményre.

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

A lojális és a paragrafusrágó

Egy enciklopédia még 1916-ban megjegyezte, hogy „a lojális és a paragrafusrágó közötti különbség fellelhető minden időben és minden helyen”. Így magyarázta: „Van a paragrafusrágó, aki azt csinálja, amit mondanak neki, nem szegi meg a szabályokat, hű marad az írott és olvasható szóhoz. Van a lojális, aki szintén ezt teszi, de rá . . . jobban lehet számítani, mivel minden gondolata a feladatra irányul, s a szellemét összhangba hozza annak a célnak a szellemével, amelyet szolgál” (Encyclopædia of Religion and Ethics). Ugyanez a mű később megjegyzi: „A lojalitás jóval több, mint a törvénytisztelés . . . A lojális ember különbözik a törvénytisztelőtől, mivel teljes szívével és elméjével szolgál . . . Nem engedi meg magának, hogy szándékosan, mulasztásból vagy tudatlanságból bűnt kövessen el.”