ʼTaláljatok felüdülést lelketeknekʼ
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik fáradoztok és terhet viseltek. . . és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes és az én terhem könnyű” (MÁTÉ 11:28–30).
1, 2. Milyen helyzetben van az emberi család évszázadok óta, és mennyiben van ez ellentétben Isten eredeti szándékával?
„TUDJUK, hogy az egész teremtés együtt sóhajtozik és szenved mind ez ideig.” Ezt írta egy férfi a barátainak Rómába évszázadokkal ezelőtt (Róma 8:22). Az azóta eltelt évek során az emberi családnak mint egésznek a sóhajtozása és szenvedése csak nőtt. Előítélet, szegénység, bűnözés és éhezés tragikus módon szedte a vámot mindenütt. Az igazságtalan gazdasági rendszer milliókat fosztott meg a munkalehetőségtől, és űzött el még otthonából is, és sátáni befolyások hiúsítják meg azt a törekvést, hogy a gyermekeket úgy neveljék fel, ahogy kell.
2 De talán a legnagyobb tragédia akkor következik be, amikor betegség, járvány vagy öregség elszívja az emberek erejét, megfosztja őket méltóságuktól úgy, hogy csupán árnyékai lesznek korábbi önmaguknak. A borzalmas fájdalom és szenvedés, amely néha hetekig, hónapokig, sőt évekig tart, szívfájdalmat okoz, és sokszor patakokban folyik a könny. Milyen szomorú velejárója ez az életnek! A régi idők egy bölcs királya azt mondta az ember állapotáról: „Minden napján fájdalmat és bosszúságot jelent foglalatossága” (Prédikátor 2:23, [2:24, Károli]; 4:1). Az élet ma nyilván nem olyan, mint amilyennek Isten eredetileg akarta (1Mózes 2:8, 9).
3. Milyen lehetőséggel teremtette Isten az embert, és hogyan ébredtek ennek tudatára jelenleg bizonyos mértékig?
3 Jehova Isten tökéletesnek teremtette az embert azzal a lehetőséggel, hogy valóban élvezhesse az életet (5Mózes 32:4, 5). Gondolj csak egy finom étel ízére, az élvezetes tiszta levegő belélegzésére vagy a színpompás naplemente látványára! „Láttam a munkát, amelyet Isten az emberiség fiainak adott, hogy azzal foglalkozzanak” – jegyzi meg ugyanaz az ókori király. „Ő mindent szépen megalkotott a maga idejében . . . Rájöttem, hogy semmi sem jobb a számukra, mint hogy örvendezzenek, és egész életükön át jót tegyenek, és arra is, hogy minden ember egyen és igyon és jót lásson minden kemény munkájáért. Ez is az Isten adománya” (Prédikátor 3:10–13).
4. a) Ahogy Jézus tapasztalatai is mutatják, milyen szomorú helyzetben vannak sokan? b) Milyen szívet melengető meghívást tett közzé Jézus, és milyen kérdéseket vetett fel ez?
4 Mégis milyen kevesen élvezhetik azokat a jó dolgokat, amiket Isten számunkra létrehozott! Jézus Krisztus felismerte az emberiség nyomorult, szánalmas állapotát. „Nagy sokaság ment oda hozzá – mondja a Biblia –, voltak köztük bénák, nyomorékok, vakok, némák és más betegek, és ezeket közvetlenül a lábai elé rakták.” Mily nagy szánalmat érzett Jézus az ilyen szerencsétlenek iránt (Máté 9:36; 15:30). Egy alkalommal Jézus ezt a szívet melengető meghívást tette közzé: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhet viseltek, és én felüdítelek titeket. Vegyétek fel az én igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek” (Máté 11:28, 29). Bizony, reménykeltő szavak ezek! De milyen felüdülésről beszélt Jézus? És hogyan találhatjuk meg azt?
Az igazság, amely felüdít
5. Hogyan mutatott rá Jézus az igazi szabadságra és lelkünk felüdítésének módjára?
5 Midőn Jézus mintegy hat hónappal a halála előtt a sátorok ünnepére ment, rámutatott arra, hogyan lehet eljutni a szabadsághoz, és igazi felüdülést találni. Az őbenne hívőkhöz intézve szavait így szólt: „Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:31, 32). Vajon milyen igazságról beszélt Jézus? Mitől fog az megszabadítani minket? Milyen értelemben voltak rabszolgák a hallgatói?
6. a) Milyen akadályokat emeltek a vallásos ellenfelek, és miért? b) Milyen értelemben vagyunk mindnyájan rabszolgák?
6 Vallásos ellenfelei félbeszakították Jézus beszédét, azt állítván: „Mi Ábrahám leszármazottai vagyunk, sohasem voltunk rabszolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát: ʼSzabadokká lesztekʼ?” Azok a zsidó ellenfelek büszkék voltak örökségükre. Még ha a nemzetük gyakran került is idegen uralom alá, a zsidók nem engedték, hogy rabszolgáknak nevezzék őket. Jézus azonban rámutatott, milyen módon voltak rabszolgák, ezt mondván: „Bizony mondom nektek, mindenki a bűn rabszolgája, aki bűnt követ el.” Igen, mindenki, aki ott hallgatta őt, ʼbűn elkövetőjeʼ volt, akárcsak mi mindannyian ma is. Éspedig azért, mert mindannyian örököltük a bűnt az ősszüleinktől. Jézus azonban megígérte: „Ha a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8:33–36; Róma 5:12).
7. Hogyan valósulhat meg igazi szabadság, és mi az igazság, amely szabaddá tesz?
7 Igazi szabadság tehát csak Isten Fián, Jézus Krisztuson keresztül valósulhat meg, aki váltságáldozatul adta tökéletes emberi életét. Ez az áldozat szabadít meg bennünket a halált hozó bűntől, és ez teszi lehetővé, hogy örökké tartó életnek örvendhessünk tökéletes egészségben és boldogságban Isten igazságos új világában (János 3:16; 1János 4:10). Éppen ezért az az igazság, amely szabaddá tesz bennünket, a Jézus Krisztusra és az Isten szándékának teljesítésében vállalt szerepére vonatkozó igazság. A Királyság az, amely Krisztussal mint Királlyal végrehajtja majd Isten földre vonatkozó akaratát, és Jézus folytonosan erről az igazságról tanúskodott (János 18:37).
Hogyan üdít fel az igazság
8. Hogyan lehet szemléltetni azt a módot, ahogyan felüdülést ad az igazság?
8 Azt a módot, ahogyan az igazság felüdít, egy asszony példájával lehet szemléltetni, akinek megmondták, hogy a rák egy gyorsan terjedő formájában szenved. E tudat rettenetes súlya összetörte őt, amint rágondolt a fájdalmas pusztulás lehetőségére. Időközben azonban másik orvossal is konzultál, és több vizsgálaton megy át. És ha a vizsgálatok eredményéből kiderül, hogy vagy az előző diagnózis volt téves, vagy ő ért el jelentékeny javulást, elképzelheted a megnyugvásnak, megkönnyebbülésnek azt az érzését, amelyet tapasztal. Milyen felüdítő ez az ő lelkének!
9. Hogyan nyújtott felüdülést Jézus, igazságra tanítván a népet?
9 Hasonlóképpen, amikor Jézus lejött a földre, a népet lesújtotta az akkori idők hiábavaló hagyományrendszere. A farizeusokról és írástudókról, akik felelősek voltak, ezt mondta Jézus: „Súlyos terheket kötöznek egybe és raknak az emberek vállaira, de maguk egy újjal sem hajlandók mozdítani rajta” (Máté 23:4; Márk 7:2–5). Milyen megkönnyebbülést jelentett, midőn Jézus ellátta a népet az igazsággal, amely megszabadította őket az ilyen rabságba ejtő hagyományoktól! (Máté 15:1–9). Ma sincs ez másképpen.
10. Milyen örömrabló terhet hordoznak sokan, és mit érezhet olyan valaki, akiről leveszik ezt a terhet az igazság tanulásának eredményeként?
10 Lehet, hogy te is olyasvalaki vagy, aki a halál utáni pokoltűzben vagy purgatóriumban való szenvedéstől félvén, a hamis vallás tanításának nehéz terhe alatt éltél. Vagy ha egy szeretett hozzátartozód halt meg, esetleg lesújthatott, amikor egy pap azt mondta neked, hogy az Isten azért vette el a te drága gyermekedet, mert egy másik angyalra volt szüksége – mintha Istennek nagyobb szüksége lenne a gyermekedre, mint neked. Néha azt is mondják a papok az embereknek, akik valamiféle betegségben szenvednek, hogy az Isten átka az rajtuk. Nem igazán felüdítő-e megismerni a Biblia igazságait, amelyek megszabadítják az embert az ilyen terhes, vallásos hazugságoktól? A felüdülés mily nagyszerű érzését hozza ez magával! (Prédikátor 9:5, 10 [9:7, 12, Károli]; Ezékiel 18:4; János 9:2, 3).
11. a) Melyik az egyik legnagyobb teher, és hogyan lehet azt eltörölni? b) Milyen felüdülést hozott Jézus a bűnösöknek, amikor a földön volt?
11 Egyik legnagyobb teher a bűnösség terhe, amit az elkövetett bűnök miatt kell hordoznunk. Milyen megkönnyebbülést jelent annak tudata, hogy Krisztus váltságáldozatának érdeméért ezek a bűnök eltörölhetők. A Biblia biztosít bennünket, hogy ʼa Jézus vére megtisztít minket minden bűntőlʼ (1János 1:7). Annak ellenére, hogy borzalmas dolgokat követhettünk el, ha őszintén megbánjuk és megjavítjuk utainkat, tiszta lelkiismeretnek, valamint felüdítő megkönnyebbülésnek örvendhetünk annak a bizonyossága alapján, hogy Isten többé nem emlékezik meg bűneinkről (Zsoltárok 103:8–14; 1Korinthus 6:9–11; Zsidók 10:21, 22). Milyen felüdülést hozott Krisztus olyan bűnnel terhelt embereknek, mint a szajhák és adószedők, például Zákeus! Jézus a Biblia igazságaival vigasztalta őket, mialatt velük étkezett (Lukács 5:27–32; 7:36–50; 19:1–10).
12. a) Milyen nyomorúságban szenvedőknek hozott Jézus felüdülést? b) Kik előtt szemléltette látványos módon Jézus az első században, hogy ő „az út, az igazság és az élet”?
12 Sok más ember betegségek és járványok vagy súlyos depresszió nehéz terhét hordja, vagy a roppant nagy bánatét, amely egy szeretett személy halálával jár. Jézus azonban felüdülést hozott mindazoknak, akik „fáradoznak és terhet hordoznak” (Máté 4:24; 11:28, 29). Jézus meggyógyított egy olyan asszonyt is, aki 18 évig hiába keresett segítséget orvosoknál. Egy olyan férfit is meggyógyított, aki 38 évig volt beteg, és egy másikat, aki vakon született. El tudod-e képzelni a megkönnyebbülésüket, amikor Jézus meggyógyította őket? (Lukács 13:10–17; János 5:5–9; 9:1–7). Tény az, hogy mindazok, akik hittel fordultak Jézushoz, az igazság, az igazi felüdülés és az élet forrásához mentek. Annak az özvegyasszonynak, akinek egyetlen fiát visszahozta a halálból, és azoknak a szülőknek, akiknek 12 éves leányát elevenen visszaadta, Jézus valóban látványos módon bizonyította be, hogy ő „az út, az igazság és az élet” (János 14:6; 17:3; Lukács 7:11–17; 8:49–56).
13. Jézus tanítása szerint kihez forduljunk segítségért, és mi történik, ha alkalmazzuk a tanácsát?
13 Kétségtelenül te is szembekerülsz időnként olyan problémákkal, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy egyedül megbirkózz velük. Jézus arra tanított minket, hogy forduljunk Jehovához segítségért úgy, ahogy ő maga is tette (Lukács 22:41–44; Zsidók 5:7). Amikor rendszeresen Istenhez fordulunk imában, osztozunk a zsoltáros érzelmeiben, aki ezt írta: „Legyen áldott Jehova, aki naponta hordozza terhünket, a megmentésünk igaz Istene” (Zsoltárok 55:22; 68:19 [55:23; 68:20, Károli]). Igen, az igazság ismerete valóban felüdülést hoz. Közelebb juttat bennünket Jehovához, és segít nekünk értékelni azt, hogy az ő támogatásával még az élet legnehezebb helyzetét is sikeresen megoldhatjuk.
A Királyság reménységétől felüdítve
14. Mi támogatta Jézust megpróbáltatásaiban, és mi nagyon fontos, ha felüdülést akarunk találni lelkünknek?
14 Szilárd reménység kell ahhoz, hogy igazi felüdülést találjunk lelkünknek. A reménység erősítette Jézust is. A Biblia ezt mondja: „Ő a kilátásba helyezett örömért, nem törődve a gyalázattal, elszenvedte a kínoszlopot, és most az Isten trónjának jobbjára ült” (Zsidók 12:2). Az az örvendetes remény erősítette Jézust, hogy hozzájárulhat Atyja nevének megszenteléséhez a feddhetetlenségének megőrzésével, valamint az a reménység is, hogy Isten Királyságának Királyaként méltónak bizonyulhat az uralkodásra. Bennünket is megerősíthet Isten szolgálatában az a reménység, hogy akár Krisztus társuralkodóiként az égben, akár alattvalóiként itt, a paradicsomi földön élhetünk. Ez a reménység valóban életbe vágóan fontos ahhoz, hogy felüdülést találjunk lelkünknek (Róma 12:12).
15. Milyen lenne életkilátásunk a Királyság-reménység nélkül?
15 Gondold meg, milyen kilátásunk lenne a Királyság-reménység nélkül. Az átlagos életkor 70 vagy esetleg 80 év. És hogy a napjaink mennyire gyorsan telnek, elmondhatják neked azok, akik öregek! Igen, a Biblia joggal mondja az életről: „Gyorsan tovaszáll, és mi elrepülünk” (Zsoltárok 90:10). Igen, mi azt szeretnénk, ha a napjaink tovább tartanának. Élni szeretnénk. Annyi mindennek lehet örülni, és oly sokat kellene tenni!
16. Mit kell tennünk, hogy felüdülést találjunk lelkünknek?
16 Mennyire életbe vágó tehát, hogy hittel járuljunk ʼKrisztus Jézushoz, a mi reménységünkhözʼ! (1Timótheus 1:1). Ahogy ő mondotta: „Ez az én Atyám akarata, hogy mindannak, aki látja a Fiát és hitet gyakorol benne, örökké tartó élete legyen” (János 6:40, 51). Hisszük-e ezt? Ha felüdülést akarunk találni lelkünknek, feltétlenül hinnünk kell. Enélkül nem érhetjük el. Valóban, fel kell tennünk „sisak gyanánt a megmentés reménységét” (1Thessalonika 5:8; vö. Zsidók 6:19). Ennek a reménységnek kell megőriznie elménket, gondolkozásunkat. Máskülönben annyira megterhelnek a gondok és a bajok, hogy feladjuk, és elveszítjük az örökké tartó életet. Ahhoz, hogy felüdülést találj lelkednek, légy biztos abban, hogy szilárdan őrzöd a Királyság-reményedet.
Isten munkájának végzéséből fakadó felüdülés
17. a) Mi a követelmény ahhoz, hogy felüdülést találjunk, és miért nem túl nagy követelmény ez tőlünk? b) Mit foglal magában Krisztus igájának elfogadása?
17 A felüdülés elnyeréséhez azonban több kell, mint egyszerűen Jézushoz jönni. Ő ugyanis hozzátette: „Vegyétek fel az én igámat [vagy: „Gyertek az én igám alá velem”], és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes és az én terhem könnyű” (Máté 11:29, 30, Új Világ fordítás referencia Biblia lábjegyzete). Az iga felvétele munkát jelent. Figyeld meg azonban, Jézus nem azt kéri tőlünk, hogy vegyük magunkra az igát, és minden munkát magunk végezzünk el. Vele együtt kell felvenni az igát. Ebben az esetben a Krisztus által felajánlott iga elvállalása magában foglalja az Istennek való önátadást, és ennek vízalámerítéssel való szemléltetését, valamint azt is, hogy elfogadjuk mindazt a felelősséget, amely velejárója annak, hogy Krisztus tanítványaivá lettünk. De hogyan hozhat felüdülést a tanítványként vállalt ilyen iga?
18. a) Miért hoz felüdülést Krisztus igájának elfogadása? b) Hogyan hoz nekünk felüdülést a prédikáló munka?
18 Jézus igájának elfogadása azért hoz felüdülést, mert ő szelíd és alázatos szívű. Mivel ő nem ésszerűtlen, felüdítő vele együtt dolgozni ugyanabban a járomban. Tekintetbe veszi korlátozottságunkat és gyengeségeinket. Amint megmondotta: „Az én igám kellemes.” Igaz, a tanítványként vállalt iga munkát foglal magában, ugyanazt a prédikáló és tanító munkát, amelyet Jézus végzett, és amelyre kiképezte korai követőit (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8). Igen, nagyon felüdítő munka beszélni másoknak szerető Istenünkről, az ő Fiáról és a Királyságról! Milyen felüdítő elmondani az embereknek, hogyan élhetnek örökké Paradicsomban! És milyen nagy lesz az örömünk, amikor elfogadják az életadó Királyság-üzenetet, és csatlakoznak hozzánk Jehova Isten szolgálatában! (1Timótheus 4:16).
19. Miért figyelemre méltó a Mózes apósának tanácsa ma a gyülekezeti vének számára?
19 Az elmúlt években milliók jöttek Jehova szervezetéhez, akiknek segítségre van szükségük Krisztus igájának elfogadásában, és ez megnöveli a Királyság-hírnökök terhét, valamint azokét is, akik pásztorkodnak felettük. Az ilyen szellemi pásztorokra vonatkozóan figyelemre méltó az a tanács, amelyet Mózes kapott az apósától. Ő ezt a tanácsot adta Mózesnek: „Nem helyes az, amit te cselekszel. Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, amely veled van, mert túlságosan terhes feladat ez. Nem vagy képes egymagad ellátni.” Azt tanácsolta hát Mózesnek, hogy válasszon ki képes férfiakat, vegyenek részt az emberek feletti pásztorkodásban. Ennek a tanácsnak megfogadása eredményesnek bizonyult (2Mózes 18:17–27). Ma a folyamatos kiképzés sok képesített férfit eredményez, olyan „emberajándékok”-at, akik részt vehetnek a nyáj legeltetésében, hogy a gyülekezeti vének ne merüljenek ki (Efézus 4:8, 16).
20. Mit követel tőlünk Jézus Krisztus és az ő Atyja?
20 Jóllehet Krisztus arra buzdította követőit, hogy tegyenek határozott erőfeszítéseket, sem ő, sem az ő Atyja nem követeli meg tőlünk, hogy bármelyikünk is többet tegyen annál, ami ésszerű. Egyszer, amikor néhányan korholták Máriát, Lázár nővérét a Jézus érdekében tett erőfeszítéséért, ő megdorgálta őket, mondván: „Hagyjátok őt . . . Megtette, amit tudott” (Márk 14:6–8; Lukács 13:24). És ez minden, amit elvárnak tőlünk – tegyük meg, amit tudunk. Az ilyen krisztusi tevékenység nem teher, hanem felüdülés. Vajon miért? Azért, mert igazi megelégedést hoz most, és örökké tartó jótétemények biztos reményét a jövőre vonatkozóan.
21. a) Mi a Krisztus könnyű terhe, és mi nehezíti meg gyakran a prédikáló munkát? b) Mi legyen a szilárd elhatározásunk, és milyen biztos kilátással?
21 Igaz, Sátán gondoskodik arról, hogy üldözzenek bennünket, éppúgy, mint igavonó társunkat, Jézus Krisztust üldözték (János 15:20; 2Timótheus 3:12). De ne felejtsük el, nem Krisztus könnyű terhe az, ami nehéz. A mi munkánkat inkább Sátán és ügynökeinek ellenállása nehezíti meg sokszor. Krisztus terhe egyszerűen csak az Isten követelménye szerinti életet foglalja magában, ez pedig nem terhes (1János 5:3). Bárcsak továbbra is megmaradnánk Jézus Krisztussal egy igában, erőfeszítéseket téve a prédikáló és tanító munkában, éppen úgy, ahogy ő tette. Ha ezt tesszük, ígérete szerint ʼfelüdülést találunk lelkünknekʼ.
Hogyan felelnél?
◻ Milyen az emberiség helyzete a Róma 8:22 szerint?
◻ Milyen módon hoz az igazság ismerete felüdülést?
◻ Miért olyan felüdítő a Királyság-reménység?
◻ Mi a Jézus igája, és miért kellemes az?
◻ Milyen teher hordozása hoz felüdülést számunkra?