Életben maradás vagy pusztulás a „nagy nyomorúság” idején

„Ezek elmennek az örök levágásra, az igazak pedig az örök életre” (Máté 25:46).

 1, 2. Milyen véleményüknek adtak hangot egyesek, miért veszélyes ez, s miért kerülendő?

NÉMELY ember előtt visszataszító az a gondolat, hogy egyesek mindörökre meg lesznek semmisítve. Így vélekednek az univerzalisták, akik azt hiszik, hogy idővel minden ember megmentésben részesül. I. sz. harmadik századában az egyházi író, Origenész kacérkodott a minden ember végső megmentésének gondolatával. Anélkül, hogy azért olyan messzire mennének, egyesek — akik egyébként kereszténynek vallják magukat — ma is annak a véleményüknek adnak hangot, hogy talán minden ember feltámad, még a „nagy nyomorúság” jövőbeni áldozatai is (Máté 24:21, 22).

² Akik ezzel a gondolattal foglalkoznak, azok akaratlanul is veszélyesen megközelítik a kereszténységnek az „általános feltámadásról” szóló tanítását. Az egyházak zöme azt tanítja, hogy az ÖSSZES ember holtteste feltámad, hogy újra egyesüljön a saját lelkével a mennyben vagy a „pokolban”. A Biblia azonban nem tanít ilyen „általános feltámadást”, ahogyan azt a kereszténység gondolja, sem azt, hogy MINDEN halott, még a gonoszok is feltámadnak, vagyis visszatérnek az életbe.

NEM MINDEN HALOTT FOG FELTÁMADNI

 3. Hogyan mutatott rá Jézus, hogy nem mindenki fog feltámadni?

³ Jézus rámutatott, hogy nem mindenki fog feltámadni. Ezt akkor mondta, amikor választ adott a sadduceusok ravasz kérdésére, akik azt vallották, hogy senki sem fog feltámadni. Jézus olyanokról beszélt, „akik méltókká lettek arra, hogy elnyerjék a dolgok ama rendszerét és a halottak közül való feltámadást” (Lukács 20:35). Szavai azt sejtetik, hogy nem mindenki bizonyul méltónak a feltámadásra Isten megígért új rendjében.

 4. A Jelenések 20. fejezete szerint honnan jönnek majd elő a halottak és melyik az a jelképes hely, amely nem adja ki a halottait?

⁴ A Jelenések 20. fejezetében — amely a „többi halott” feltámadásával foglalkozik, akik nem részesültek az „első feltámadásban” — a Biblia azt mondja, hogy a „tenger” és a „Hádesz” kiadja a benne levő halottakat. Nem mondja, hogy a halottak a „tűz tavából” vagy a „második halálból” is előjönnek, amit más helyen „Gyehennának” [héberül: Geʹi Honnomʹ] nevez a Biblia (Lukács 12:5). Amiként a „tenger” szó azoknak a közös sírgödrét jelenti, akik a tenger mély vizeiben lelték halálukat, és akiknek a testét sohasem földelték el, ugyanúgy a görög „Hádesz” szó sem valamilyen egyéni sírra, hanem az emberiség közös földi sírgödrére utal. A Héber Iratokban használt „Seol” szónak felel meg. Jézus kijelentette: „Halott voltam, de íme élek örökkön örökké és nálam vannak a halál és a Hádesz kulcsai” (Jelenések 1:18). Millenniumi uralma idején felhasználja ezeket a „kulcsokat”, hogy felszabadítsa a halál alól azokat, „akik méltókká lettek arra, hogy elnyerjék a dolgok ama rendszerét és a halottak közül való feltámadást”.

 5. Mit jelképez a „Gyehenna”?

⁵ Másrészt a Szentírás sehol sem tesz olyan kijelentést, hogy Krisztusnál lennének a Gyehenna kulcsai. Ő így beszél a Gyehennáról: „Ne azoktól ijedjetek meg, akik megölik a testet, de a lelket nem ölhetik meg, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet el tudja pusztítani a Gyehennában!” (Máté 10:28). Amikor ezt a szövegrészt magyarázza Immortality of the Soul or Resurrection of the Dead? [A lélek halhatatlansága vagy a feltámadás?] című francia nyelven megjelent könyvében, Oscar Cullmann professzor ezt írja: „a psy·khéʹ [lélek] szó itt nem a lélek görög felfogását jelenti, hanem helyesebben ’élet’-nek kellene fordítani . . . W. G. Kümmel . . . is joggal írja: a Máté 10:28 ’nem a lélek halhatatlanságát igyekszik kihangsúlyozni, hanem azt a tényt akarja kiemelni, hogy egyedül Isten képes elpusztítani nemcsak a földi életet, de a mennyei életet is’.” Igen, a Gyehenna a végleges pusztulást jelenti, amiből semmiféle feltámadás nem lehetséges. A The New Bible Commentary [Új bibliamagyarázat] (második kiadás, 786. oldal) így határozza meg a Gyehenna szót: „a ’második halál’ ábrázolása” (Jelenések 21:8).

 6. Mutasd meg a Bibliából, hogy némelyek már az 1000 éves ítéletnap előtt a Gyehennába kerülnek s ezért nem remélhetik, hogy feltámadnak.

⁶ Nos, a Biblia határozottan megmutatja, hogy lesznek olyanok, akik a jelképes Gyehennában fejezik be életüket, mielőtt az 1000 éves Ítéletnap elkezdődik. Jézus azt mondta a bűnbánatot nem tanúsító írástudóknak és farizeusoknak, hogy ők és pogány prozelitáik méltók a Gyehennára, vagy szó szerint: ’a Gyehenna fiai’ (Máté 23:15, 33–35; lásd még a János 9:39–41; 15:22–24). Ha még a farizeusok prozelitája is méltó a Gyehennára, méghozzá ’kétszerte inkább, mint ők maguk’, mennyivel inkább méltó rá Iskariót Júdás, aki galád üzletet kötött velük, hogy elárulja Isten Fiát! Jézus erre utalt, amikor Júdást a „pusztulás fiának” nevezte (János 17:12). Hasonlóképpen a megbánást nem tanúsító hittagadók a haláluk alkalmával nem a Seolba vagy Hádeszbe, hanem a Gyehennára kerülnek (Zsidók 6:4–8; 2Péter 2:1). Ugyanez vonatkozik azokra az önátadott keresztényekre is, akik kitartanak a szándékos bűnben, vagy akik „meghátrálnak” (Zsidók 10:26–31, 38, 39). Ezek csupán példák, amelyek megmutatják, hogy egyesek már a „dolgok jelen rendszerében” olyan bűnt követtek el, amire még a dolgok „eljövendő” rendszerében sem lesz bűnbocsánat (Máté 12:31, 32; vö. 1János 5:16). Ezek tehát nem fognak feltámadni.

JEHOVA ÍTÉLETEI VÉGLEGESEK

 7. Mi bizonyítja még, hogy Jehova végérvényes ítéletet mond ki egyesek felett már a dolgok jelen rendszere folyamán?

⁷ Az a tény, hogy Jézus kijelentette: „a szellem elleni káromlás” nem nyer bocsánatot „sem a dolgok jelenlegi, sem az eljövendő rendszerében” el kellene oszlasson minden kételyt azt illetően, hogy Jehova ítélete végleges lesz némelyekre vonatkozóan, már a „dolgok jelen rendszerében” is. Az ilyen egyének „örök bűnnel vétkesek”. ’Sohasem nyernek bocsánatot’ (Márk 3:28, 29). Akkor hát miért támadnának fel?

 8. a) Hogyan kell ugyanazt a magatartást tanúsítanunk, amit Jehova tanúsít? b) Miért bízhatunk Jehovában és az ő Fiában, mint Bírákban, és milyen példákat említhetnénk meg az isteni ítélet véglegességére vonatkozóan?

⁸ Természetesen mint Jehova Istenünk méltó tanúi nem járunk körbe pusztulással fenyegetve az embereket. Mi Jehova nézetét osztjuk. Róla pedig Péter azt közölte, hogy „türelmes”, mert „nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki bűnbánatra jusson” (2Péter 3:9). Másrészt kerülnünk kell a túlzott érzékenységet és nem szabad — még akaratlanul sem — bírálnunk Jehovát abban, ahogyan a dolgokat intézi. Jehova tökéletes Bíró (5Mózes 32:4). Ugyanez vonatkozik Krisztus Jézusra (János 5:30). Amikor valamilyen peres ügy a tökéletlen emberi bírák elé kerül, és az egész bírói eljárást lefolytatják a legalsóbb bíróságtól az ország legfelsőbb bíróságáig, az emberek ezt úgy tekintik, hogy igazságot szolgáltattak és nincs helye további fellebbezésnek. Miért kételkednénk akkor Jehova ítéleteiben és azok véglegességében? (Zsoltárok 119:75).

 9. Hogyan mutatja meg a Máté 10:28 verse, hogy Jehova ítéletei véglegesek?

⁹ Bár Jehova csodálatosan „türelmesnek” bizonyult, mivel „azt akarja, hogy mindenki bűnbánatra jusson”, azért tudja, hogy nem minden ember fog megbánásra jutni. Ezért figyelmeztetett Jézus arra, hogy ’attól féljünk, aki mind a lelket [életet], mind a testet el tudja pusztítani a Gyehennában’. Ezt a szövegrészt kommentálva a New International Dictionary of New Testament Theology [Az Újszövetség új teológiai szótára] kijelenti: „A Máté 10:28 nem a lélek lehetséges halhatatlanságát tanítja, hanem a bűnbánatot nem tanúsító személy ellen hozott isteni ítélet visszavonhatatlan jellegét.”

10. Mit jelentett ki Jézus a „sokakkal” és a „kevesekkel” kapcsolatban, s mi a „pusztulás”-nak fordított görög szó jelentése?

¹⁰ Hegyi Beszédében Jézus kijelentette: „Menjetek át a szűk kapun, mert széles és tágas az út, amely a pusztulásba [görögül: apoleia] visz és sokan járnak azon; viszont szűk a kapu és keskeny az út, amely az életbe visz, és kevesen találják meg azt” (Máté 7:13, 14). A görög lexikonok szerint az apoleia kifejezés jelentése: „megsemmisítés”, „örök pusztulás” (Arndt és Gingrich), vagy „végleges pusztulás, nemcsak a fizikai létből való kitörlés értelmében” (Theological Dictionary of the New Testament) [Az Újszövetség teológiai szótára]. Nincs tehát semmilyen bibliai alapunk arra, hogy érzelgősen azt higgyük: a ma élő embereknek, akik a világ kezdete óta valaha megtörtént legnagyobb „nyomorúság” előtt állnak, más választásuk lehetne, mint „élet” vagy „pusztulás” (Máté 24:21, 22).

ÉLETBEN MARADÁS VAGY PUSZTULÁS

11. a) Mit jelent a „Jehova napja” kifejezés? b) Jehova melyik „nagy napja” áll még előttünk, és mi fog történni azon?

¹¹ „Jehova nagy napja közel van” (Sofóniás 1:14). Ezek a szavak még sohasem voltak ennyire vésztjóslóak. Igaz, voltak sajátos időszakok a történelemben, amikor Jehova végrehajtotta ítéletét és dicsőséget szerzett szent nevének. Az ilyen időszakok egytől-egyig kicsinyített másai voltak „Jehova napjának”. A hűtlen Jeruzsálem, Babilon és Egyiptom is tapasztalt ilyen ’napokat’ (Ésaiás 2:1, 6–17; 13:1–6; Jeremiás 46:1–10). De a legnagyobb „Jehova napja” még előttünk áll. Az a „nap” lesz az, melyen Jehova végrehajtja ítéletét a kereszténységen, Sátán világának hamis vallásbirodalma többi részén, és egész gonosz rendszerén. Az a nap „a harag napja, a szorongás és a félelem napja, a vihar és a pusztítás napja” lesz. A prófécia így folytatódik: „’És szorongást hozok az emberekre, . . . mert Jehova ellen vétkeztek . . . Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket Jehova haragjának napján, hanem hevének tüze fogja megemészteni az egész földet, mert bizony szörnyű véget vet a föld minden lakosának’ . . . Mielőtt rátok jönne Jehova izzó haragja, mielőtt rátok jönne Jehova haragjának napja, keressétek Jehovát mindnyájan, ti föld szelídei, akik végrehajtottátok bírói döntéseit. Keressetek igazságosságot, keressetek szelídséget. Valószínűleg rejtve maradtok Jehova haragjának napján” (Sofóniás 1:15—2:3).

12. Vajon Sofóniás jövendölése csupán Júdára vonatkozik vagy van átfogóbb alkalmazása is?

¹² Még a kereszténységen belül is számos bibliakutató elismeri, hogy ez a prófécia nem csupán Júdára vonatkozik, hanem „az egész világra kiterjedő általános ítéletet” jelent be (Keil-Delitzsch), „a bűn korszakának végét” (francia Ecumenical Bible), „azt a ’napot’, melyen egyetemes ítélet alá kerül minden gonoszság és Isten kitölti haragját mindazokra, akik nem ismernek Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának” (New Bible Commentary [Új bibliamagyarázat], második kiadás).

13. a) Pál szerint mikor kell eljönni „Jehova napjának”? b) Mit nevezünk a „törvénytelenség emberének” és milyen ítélet vár erre a jelképes „emberre”?

¹³ Pál apostol „Jehova napját” a „mi Urunk Jézus Krisztus jelenlétével” köti össze (2Thesszalonika 2:1, 2). Miután szóba hozta a „hitehagyást”, ami idővel létrehozza a „törvénytelenség emberét” — tudniillik a kereszténység egyházainak hitehagyott papi osztályát — Pál hozzáfűzi: „És valóban akkor fog megjelenni a törvénnyel szembehelyezkedő, akit az Úr Jézus szájának szellemével eltávolít és megsemmisít jelenlétének megnyilvánulásával” (2Thesszalonika 2:3, 8). A hitehagyott papság ’el lesz távolítva’ vagy ’meg lesz semmisítve’ közvetlenül a „nagy nyomorúság” kezdetén (Jelenések 17:1–5, 16, 17). Ezt az osztályt még „a pusztulás [apoleia] fia” kifejezéssel is illetik, ami azt jelenti, hogy a Gyehennában való „örök pusztulással” kell szembenézniük, miként a Jézus korabeli hasonmásaiknak (2Thesszalonika 2:3; Máté 23:33).

14. Miért „pusztulnak el” sokan mások is, ezért milyen választási lehetőség áll az egész emberiség előtt?

¹⁴ De mi lesz mindazokkal, akik követték a papságot és ’jogtalanságuk minden csalárdságát’? Pál apostol azt mondja róluk, hogy büntetésül [megtorló intézkedés formájában] ’elpusztulnak’ [betű szerint: elpusztítják önmagukat], mert nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy általa megmentésben részesüljenek. „Ezért engedi át Isten őket a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy ítéletet vonjanak magukra mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek a gonoszságban” (2Thesszalonika 2:10–12). A világ ma teljesen elmerült a gonoszság, az erkölcstelenség és a romlottság mocsarába. Az emberek túlnyomó többsége ’igazságosságban gyönyörködik’, és ’nem fogadják el az igazság szeretetét, hogy általa megmentésben részesüljenek’ (vö. Ezékiel 9:4–7). Ezért „ítéletben részesülnek” és büntetésül elpusztulnak. Az elkövetkező „nagy nyomorúságban” egészen egyértelmű a választás: életben maradás vagy pusztulás.

MENEKÜLJETEK A KIRÁLYSÁGHOZ, HOGY ÉLETBEN MARADJATOK!

15. Hogyan jelenti ki a „juhokról” és a „kecskékről” szóló példázat az egész emberiség előtt álló választási lehetőséget?

¹⁵ Igen, „Jehova nagy napja közel van. Közel van és nagyon siet” (Sofóniás 1:14). Ítélet idejében élünk, amikor az „összes nemzetet” Krisztus Jézus elébe gyűjtik. Az összes nemzetből való embereket két osztályba különítik el egymástól: a „juhok” és a „kecskék” osztályába. A végeredmény világos: „örökké tartó élet” a „juhok” számára és „örökké tartó kivágattatás” a „kecskék” számára (Máté 25:31–33, 46).

16, 17. a) Hogyan mutat rá a 2Thesszalonika 1:6–9 Jehova azon ítéletének végleges jellegére, amelyet a „nagy nyomorúságban” fog végrehajtani? b) Kik fognak még elpusztulni Isten népének üldözőin kívül, és miért pusztulnak el azok?

¹⁶ Jehova ítéletének véglegességére utalva Pál ezt írta: „Igazságos Isten részéről nyomorúsággal megfizetni azoknak, akik nyomorúságot okoznak nektek, számotokra pedig, akik nyomorúságot szenvedtek, megnyugvással velünk együtt, amikor az Úr Jézus megnyilatkozik [apokalipszis] a mennyből, hatalmas angyalaival, lángoló tűzben, amikor bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézusról szóló jó hírnek. Ezek szenvedik el az örökké tartó pusztulás bírói büntetését” (2Thesszalonika 1:6–9).

¹⁷ Figyeljük meg, hogy „az örökké tartó pusztulás bírói büntetését” nemcsak azokon hajtják végre, akik „nyomorúságot okoznak”, hanem azokon is, „akik nem ismerik Istent” és „akik nem engedelmeskednek a . . . jó hírnek”. A rómaiakhoz írt levelében Pál megmagyarázza, miért „menthetetlenek” azok, akik nem ismerik Istent és miért kerülnek ítélet alá (Róma 1:18–20; 2:5–16). A Jelenések 14. fejezete beszél az ’ég közepén repülő angyalról’, aki felszólítja azokat, „akik a földön laknak”, hogy ’féljék Istent és adjanak neki dicsősége, mert elérkezett ítéletének órája’. Ezért arra kap buzdítást minden ember, hogy ’imádja azt, aki a mennyet, a földet és a tengert . . . létrehozta’, Akik nem teszik ezt, s akik Sátán politikai „vadállatába” vetik a hitüket Isten messiási Királysága helyett, azok a „vadállattal” együtt pusztulnak el „Isten haragjának nagy borsajtójában” (Jelenések 14:6, 7, 9, 10, 14–21; 19:11–21).

18. a) Mit kell most tennie annak, aki azt reméli, hogy életben maradhat? b) Kiket említ meg a Biblia a „nagy nyomorúság” túlélőiként, és milyen kilátás áll az ilyenek előtt?

¹⁸ Aki pedig abban reménykedik, hogy ’rejtve marad Jehova haragjának napján’ az ’keressen igazságosságot, keressen szelídséget’ és ’hajtsa végre Jehova bírói döntéseit’ ahelyett, hogy bírálná azokat (Sofóniás 2:2, 3). Aki abban reménykedik, hogy Jehova kinevezett Bírája „juhnak” minősíti majd őt, hogy megkímélje a „nagy nyomorúság” idején, az bizonyuljon „igazságosnak”, tevékenyen segítse és támogassa Krisztus felkent „testvéreit”, akik a „hű és értelmes rabszolga” osztályt alkotják (Máté 25:33, 40, 46; 24:45–47). A Biblia egyedül azokra terjeszti ki a „nagy nyomorúság” túlélésének reménységét, akik Krisztus „testvérei” vagy „választottai”, és a „juhok” „nagy sokaságára”, akik ’szent szolgálatot végeznek Istennek’ szünet nélkül, állandóan hangoztatva, hogy mindenki hallja: „A megmentést a mi Istenünknek köszönjük, aki a trónon ül, és a Báránynak.” Mint alámerített tanítványokat, kiválasztva „minden nemzet emberei közül”, ezt a „nagy sokaságot” a Bárány, Jézus Krisztus legelteti és ő vezeti el őket „az élet forrásvizeihez”, amelyek soha nem apadnak ki. „És Isten letöröl majd szemükről minden könnyet” (Máté 24:21, 22; 25:34; 28:19, 20; Jelenések 7:9–17).

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

◻ Mit értenek a kereszténység egyházai a halottak „általános feltámadásán”, és vajon bibliai tanítás ez?

◻ Milyen írásszövegek mutatják, hogy nem minden halott fog feltámadni?

◻ Mi a „Gyehenna”?

◻ Mi mutatja, hogy Jehova végérvényes ítéletet mond ki néhány ember felett már a dolgok jelen rendszerében is?

◻ Mi történik majd „Jehova napján” és feltámadnak-e azok, akik akkor ítélet alatt elpusztulnak?

◻ Mit kell tenni azért, hogy életben maradjunk, s ezért melyik munka sürgősebb most, mint bármikor azelőtt?

[Kép a 15. oldalon]

Júdás, „a pusztulás fia”, azok közé tartozik, akik nem támadnak fel