BOLDOGSÁG

A boldogság egy viszonylag huzamosabb ideig tartó jó érzés – mely lehet megelégedettség, de akár igazi, átható életöröm is –, és az a természetes vágy kíséri, hogy ez az érzés megmaradjon. A boldogság tehát nem azonos az egyszerű élvezettel, melyet a véletlen hoz magával, vagy valami csak úgy kiváltja.

A „boldog”-nak fordított héber szó az ʼeʹser (Zs 40:4), az ezzel rokon ige pedig az ʼá·sar ʹ, mely azt jelenti, hogy ’boldognak mond’ (1Mó 30:13). Ezeket a héber szavakat emberekre használják. Gyakran azt a gondolatot hordozzák magukban, hogy a boldogság valami jó dolognak az eredménye, így például annak, hogy valaki törődik a szegénnyel, vagy féli Jehovát (Zs 41:1; 112:1). A görög ma·kaʹri·osz szót fordítják „boldog”-nak.

A Zsoltárok és a Példabeszédek könyvében, de főképp a Jézus Krisztus hegyi beszédében előforduló boldog szó helyett gyakran az „üdvözült” vagy az „áldott” szó szerepel. Ám a „boldog” szó pontosabban fejezi ki az ezeken a helyeken szereplő eredeti szavak gondolatát, hiszen mind a héber, mind a görög nyelvben egy másik szóval adják vissza azt, hogy „megáld” (héb.: bá·rakhʹ; gör.: eu·lo·geʹó). Továbbá az „áldott” kifejezésben az a cselekvés van benne, hogy megáldanak valakit vagy valamit, míg a „boldog” szó hallatán arra az állapotra gondolunk, mely Isten áldásának köszönhető. Sok fordítás adja vissza az ʼá·sar ʹ és a ma·kaʹri·osz szavakat úgy, hogy „boldog”, „boldogság” (Kár., Kat., ÚRB, B.–D., KNB és még más fordítások).

Jehova és Jézus Krisztus: Jehova „a boldog Isten”, a Fia, Jézus Krisztus pedig „a boldog és egyedüli Hatalmasság” (1Ti 1:11; 6:15). Igaz, kétségbe vonták Jehova uralkodói jogát, amikor felütötte a fejét a gonoszság az égben és a földön (lásd: JEHOVA), de Jehova biztos benne, hogy a szándéka meg fog valósulni. Semmi olyan sem történhet, ami az akaratával ellentétes (Ézs 46:10, 11; 55:10, 11). Mivel Jehova hosszútűrő, és határozott céllal enged meg olyan helyzeteket, melyeken tudna változtatni, ezért boldog. Pál apostol ezt írta: „Isten – bár az az akarata, hogy megmutassa haragját és megismertesse hatalmát – nagy hosszútűréssel megtűrte a harag pusztulásra méltónak készített edényeit, hogy megismertethesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság edényein, melyeket előre elkészített a dicsőségre” (Ró 9:22–24).

Ezért, ahogy a zsoltáríró mondta, „Jehova dicsősége időtlen időkig megáll. Jehova örvendezni fog műveiben” (Zs 104:31). Jehova mutatja az adakozásban a legkiválóbb példát: ő nem változik meg, vagyis soha nem engedi, hogy a teremtményei hálátlansága miatt a nagylelkűsége, irgalma és szeretete keserűséggé váljon. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, mert az égi világosság Atyjától jön alá, és őnála nincsen változás, nem fordul, mint az árnyék” (Jk 1:17). A Fia, Jézus Krisztus is boldog, mert feltétel nélkül bízik az Atyjában, és mindig azt teszi, ami az Atyja kedvére van (Jn 8:29). Jézus még akkor is megőrizte a belső örömét, amikor próbákat és szenvedéseket kellett átélnie (Héb 12:2; vö.: Mt 5:10–12).

Mi az alapja a valódi boldogságnak?

A boldogság, mely a Biblia szerint a miénk lehet, attól függ, hogy jó kapcsolatban vagyunk-e Istennel. Csak akkor lehetünk boldogok, ha szeretjük Istent, és hűségesen végezzük a szolgálatát. Ha nem engedelmeskedünk Jehovának, nem lehetünk igazán boldogok. Az áldása elengedhetetlen a boldogsághoz, mely egyike a tőle származó ’jó adományoknak’ és ’tökéletes ajándékoknak’.

Nem lel boldogságra az, aki gazdagságot halmoz fel, vagy nagy hatalomra tesz szert. Ezt mondta Jézus: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cs 20:35). Aki törődik a szegénnyel, vagyis aki tapasztalja az adakozásból fakadó boldogságot, ezt az ígéretet kapja: „Jehova őrködik felette, és életben tartja. Boldognak mondják őt a földön” (Zs 41:1, 2). A valódi boldogsághoz az járul hozzá, ha ismeretet szerzünk Jehováról, és elsajátítjuk a tőle származó bölcsességet, de még az is, ha engedjük, hogy helyreigazítson és fegyelmezzen minket (Pl 2:6; 3:13, 18; Zs 94:12). A valóban boldog ember bízik Jehovában (Pl 16:20), gyönyörűségét leli a törvényében, a neki tetsző úton jár (Zs 1:1, 2; 112:1), megőrzi a jogot (Zs 106:3), és féli Istent (Zs 128:1).

Egy boldog nemzet: Egy egész nemzet vagy nép is boldog lehet, feltéve, ha valóban elfogadja Istenének Jehovát, és engedelmeskedik a törvényeinek (Zs 33:12; 144:15). Dávid igazságos uralma után, amikor Salamon király még betartotta Jehova törvényét, Izrael nemzete biztonságban érezte magát, boldog volt, és „oly sokan voltak, mint a tenger mellett a homokszemek. Ettek, ittak és örvendeztek” (1Ki 4:20, 25; 10:8; 2Kr 9:7). Ez nyilvánvalóvá teszi, milyen jó hatással lehet egy nemzetre, ha igazságosan uralkodnak felette. (Vö.: Pl 29:2, 18.) A nacionalista érzületű zsidók azt gondolták, hogy mivel Ábrahám és Jákob leszármazottai, ők alkotják azt a ’boldog nemzetet, melynek Istene Jehova’ (Zs 33:12). Jézus azonban egyértelművé tette, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy egész nemzet boldog legyen. Nyíltan közölte velük, hogy az Isten Királyságát elveszik tőlük, és „olyan nemzetnek adják, amely megtermi gyümölcseit” (Mt 21:43). Később Péter apostol a „nemzet” kifejezéssel azokra a szellemi gondolkodású személyekre utalt, akik egységben vannak Krisztussal. Ezt mondta: „»választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait«, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket” (1Pt 2:9).

Krisztus tanácsa: Jézus hatásosan kezdte a hegyi beszédét: felsorolt kilenc boldogságot, megnevezve olyan tulajdonságokat, melyek segítségével egy személy elnyerheti Isten helyeslését, és kilátása lehet arra, hogy örökölje az egek királyságát (Mt 5:1–12). Figyelemre méltó, hogy Jézus szavai szerint nem a véletlennek köszönhető, hogy valaki boldog, és nem is annak, hogy véghezvitt valamilyen humanitárius cselekedetet. A valódi boldogság a szellemi, vagyis az Isten imádatával kapcsolatos dolgokból származik, illetve Isten ígéreteinek a megvalósulásából. Jézus például ezt mondta: „Boldogok a lelki szegények. . .” (Kár.), vagy egy érthetőbb fordítás szerint: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mivel övék az egek királysága” (Mt 5:3). Majd ezt is hozzátette: „Boldogok, akik keseregnek, mivel meg fognak vigasztaltatni” (Mt 5:4). Egyértelmű, hogy Jézus nem mindenféle kesergésre gondolt. Arról beszélt, ha valaki azért kesereg, mert szűkölködik szellemileg, mert bűnös, mert az emberi gyarlóság következtében elkeserítő helyzetben van, valamint mert éhezi és szomjazza az igazságosságot. Isten felfigyel azokra, akik ezek miatt keseregnek, és azzal mutatja ki, hogy helyesli őket, hogy csillapítja a szellemi éhségüket, pontosan úgy, ahogyan Jézus is mondta: „megelégítik őket.” (Vö.: 2Ko 7:10; Ézs 61:1–3; Ez 9:4.)

Jézus Krisztus a Jelenések könyve szerint egy angyali hírvivő által hét boldogságról beszél (Je 1:3; 14:13; 16:15; 19:9; 20:6; 22:7; 22:14). A könyv a bevezető szavaiban kijelenti: „Boldog, aki fennhangon olvassa, és akik hallják e prófécia szavait, és akik megtartják a benne megírtakat” (Je 1:3), a befejező szavaiban pedig ezt írja: „Boldogok, akik megmossák köntösüket, hogy hatalmuk legyen az élet fáihoz menni, és hogy bebocsátást nyerjenek a városba [az Új Jeruzsálembe] annak kapuin át” (Je 22:14).

Gyönyörködjünk Jehovában! Összegzésképpen tehát nyilvánvaló, hogy azok lelnek igazi boldogságra, akik Isten ’szent nemzetéhez’ tartoznak (1Pt 2:9), valamint azok, akik csatlakoznak ehhez a nemzethez, szívből szolgálva Jehovát, és szívből engedelmeskedve neki. A zsoltáríró ezt mondja: „Örvendezzetek Jehovában, ó, ti igazságosak, és hálával illessétek szent emlékezetét!” (Zs 97:12). Pál apostol megismételte ezt a buzdítást, amikor a keresztény gyülekezetnek írt: „Mindig örvendezzetek az Úrban. Még egyszer mondom: örvendezzetek!” (Fi 4:4). Tehát nem az ember gazdagságán, bölcsességén vagy hatalmán múlik, hogy boldogságra lel-e, és nem is azon, hogy mit valósított meg, hanem azon, hogy ismeri-e Jehovát, aki ezt tanácsolja: „»A bölcs ne dicsekedjen bölcsességével, az erős ne dicsekedjen erejével. A gazdag se dicsekedjen gazdagságával.« »Aki dicsekszik, inkább azzal dicsekedjen, hogy éleslátása van, és ismer engem, tudva, hogy én vagyok Jehova, aki szerető-kedvességet, jogot és igazságosságot gyakorlok a földön; mert ezekben gyönyörködöm«” (Jr 9:23, 24).