Illő megjelenés

MEGJELENÉSED sokat elárul rólad. Míg Jehova azt nézi, ami a szívben van, az emberek általában abból vonnak le következtetéseket, ’ami a szemük előtt van’ (1Sám 16:7). Amikor tiszta és ápolt vagy, mások valószínűleg arra a következtetésre jutnak, hogy van önbecsülésed, és szívesebben meghallgatnak. Ezenkívül, ha illendően vagy felöltözve, az jó fényt vet az általad képviselt szervezetre, és a hallgatóid kedvezően fognak tekinteni az Istenre, akit imádsz.

Alkalmazandó irányelvek. A Biblia nem közöl részletes szabályokat a megjelenésünkre vonatkozóan, viszont kiegyensúlyozott alapelveket olvashatunk benne, melyek segíthetnek józan döntéseket hoznunk. Az összes ilyen alapelvnek az a lényege, hogy ’mindent Isten dicsőségére tegyünk’ (1Kor 10:31). Milyen alapelveket említhetünk a megjelenésünkkel kapcsolatban?

Először is, a Biblia arra buzdít bennünket, hogy a testünk és a ruházatunk egyaránt legyen tiszta. Jehova az ókori Izraelnek adott Törvényében követelményeket támasztott a tisztasággal kapcsolatban. Például amikor a papok szolgálatban voltak, meghatározott időpontokban meg kellett fürödniük, és ki kellett mosniuk a ruhájukat (3Móz 16:4, 24, 26, 28). A keresztények nincsenek ugyan a Mózesi Törvény alatt, de az abban kifejezésre juttatott alapelvek még mindig érvényesek (Ján 13:10; Jel 19:8). Különösen akkor, amikor valamilyen imádati helyre megyünk, vagy a szántóföldi szolgálatban veszünk részt, a testünknek és a ruházatunknak tisztának, a leheletünknek pedig frissnek kell lennie, hogy mások ne tartsanak minket visszataszítónak. Akik a gyülekezetben előadást tartanak, vagy bemutatókban vesznek részt, azoknak jó példával kell elöl járniuk ebben. Ha figyelünk a megjelenésünkre, azzal tiszteletet mutatunk Jehova és a szervezete iránt.

Másodszor, a Biblia arra figyelmeztet bennünket, hogy legyünk szerények és józan gondolkodásúak. Pál apostol arra buzdította a keresztény asszonyokat, hogy „szerénységgel és elmebeli józansággal ékesítsék magukat, nem különféle hajfonatokkal, meg arannyal vagy gyöngyökkel vagy nagyon drága ruhaneművel, hanem úgy, ahogy a magukat Istent tisztelőnek valló asszonyokhoz illik” (1Tim 2:9, 10). A férfiaknak is fontos szerénységet és elmebeli józanságot kinyilvánítaniuk az öltözködésben és az ápoltságban.

A szerény ember nem bánt meg másokat szükségtelenül, és nem hívja fel magára a figyelmet. Aki józanul gondolkodik, annak jó az ítélőképessége. Az ilyen tulajdonságokat felmutató ember kiegyensúlyozott, mivel tiszteletben tartja az isteni irányadó mértékeket. Ezeknek a tulajdonságoknak a kimutatása nem zárja ki, hogy ízlésesen öltözködjünk, hanem inkább segít ügyelnünk a megjelenésünkre, és elkerülnünk a különcködő öltözködési stílust és megjelenést (1Ján 2:16). Ezeket az alapelveket akarjuk alkalmazni az imádati helyeken, a szántóföldi szolgálatban, és más tevékenységek közben is. Még a hétköznapi ruházatunknak is szerénységet és elmebeli józanságot kell tükröznie. Az iskolában vagy a munkahelyünkön kötetlen formájú tanúskodásra nyílhat lehetőségünk. Bár talán nem úgy vagyunk felöltözve, mint amikor összejövetelen vagy kongresszuson vagyunk, a ruházatunknak még ilyenkor is ízlésesnek, tisztának és szerénynek kell lennie.

Persze mindannyian másképp öltözködünk, ami természetes. Az embereknek különböző az ízlésük, és ebben semmi kivetnivaló sincs. De a Biblia irányelveit mindig alkalmaznunk kell.

Péter apostol megmutatta, hogy a hajviseletünknél és ruházatunknál fontosabb az az öltözék, amely „a szív rejtett emberével” van kapcsolatban (1Pét 3:3, 4). Amikor a szívünk szeretettel, örömmel, békével, kedvességgel és szilárd alapokon nyugvó hittel van tele, akkor ezek a tulajdonságok szellemi ruhadarabjainkká válnak, melyek igazán tiszteletet szereznek Istennek.

Harmadszor, a Biblia arra ösztönöz bennünket, hogy vizsgáljuk meg, vajon rendezett-e a megjelenésünk. Az 1Timóteus 2:9 megemlíti a „jól rendezett ruhát”. Jóllehet Pál apostol itt a nők öltözékére utalt, ugyanez az alapelv alkalmazható a férfiakéra is. Amiről elmondható, hogy rendezett, az ízléses és nem hanyag. Akár tehetősebbek vagyunk, akár nem, ízléses lehet a megjelenésünk.

A megjelenésünk egyik legszembetűnőbb része a hajunk. Ennek ápoltnak, illetve rendezettnek kell lennie. A helyi szokások és az örökletes sajátságok egyaránt hatással vannak az emberek hajviseletére. Az 1Korintus 11:14, 15-ben Pál apostol tanácsát találjuk a hajviseletekről, mely láthatóan az előbb említett mindkét tényezőt figyelembe veszi. De a Biblia alapelveivel ütközik, ha egy személy hajviselete olyan benyomást kelt, mintha a másik nemre akarna hasonlítani (5Móz 22:5).

A férfiaknál a rendezett külsőhöz az is hozzátartozik, hogy meg vannak borotválkozva. Vannak helyek, ahol a bajusz sokak szerint méltóságot kölcsönöz a viselőjének, de akik bajuszt viselnek, azoknak megfelelően kell azt gondozniuk.

Negyedszer, nem szabad, hogy a megjelenésünk azt tükrözze, hogy szeretjük a világot és annak útjait. János apostol így intett: „Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat” (1Ján 2:15–17). Sok bűnös vágy jellemzi ezt a világot. Ezek közül János a bűnös hústest kívánságát és azt említi meg, amikor valaki látványosan fitogtatja a javait. A Szentírás a lázadás szellemére, vagyis a hatalom iránt való engedetlenségre is felhívja a figyelmet (Péld 17:11, NW; Ef 2:2). Ezek a vágyak és magatartásformák gyakran az emberek öltözködésében és ápoltságában nyilvánulnak meg. Ennek következményeként a megjelenésük szemérmetlen, érzéki, ízléstelen, ápolatlan, hanyag vagy slampos lehet. Mint Jehova szolgái, kerüljük azokat a stílusokat, amelyek ilyen nem keresztényi gondolkodást tükröznek.

A világ utánzása helyett mennyivel jobb, ha engedjük, hogy a keresztény gyülekezetben szolgáló, szellemileg érett férfiak és nők szép példája gyakoroljon hatást az öltözködésünkre és ápoltságunkra! Azok a fiatal férfiak, akik remélik, hogy egy nap nyilvános szónokokká válnak, megfigyelhetik azoknak a ruházatát, akik már alkalmasak nyilvános előadások tartására. Mindannyian tanulhatunk azok példájából, akik már sok éve lojálisan végzik a nyilvános szolgálatot (1Tim 4:12; 1Pét 5:2, 3).

Ötödször, amikor eldöntjük, mi a helyénvaló, gondoljunk arra, hogy még „Krisztus sem a maga kedvében járt” (Róma 15:3). Jézusnak az volt a legfontosabb, hogy Isten akaratát cselekedje. Ezenkívül a saját kényelménél előbbre valónak tartotta, hogy segítsen másoknak. Mi a teendőnk, ha bizonyos öltözködési és ápoltsági szokások válaszfalat emelnek közénk és azok közé az emberek közé, akiket szolgálunk? Krisztus alázatos szellemét utánozva bölcs döntést hozhatunk. Pál apostol a következő alapelvet állapította meg: „Semmiképpen nem adunk okot a botránkozásra” (2Kor 6:3). Ez az az ok, amiért nem úgy öltözködünk, vagy nem olyan frizurát viselünk, amely esetleg bezárná az üzenetünk előtt azoknak az embereknek az elméjét, akiknek tanúskodni szeretnénk.

Testtartás. Az illő megjelenéshez a helyes testtartás is hozzátartozik. Természetesen mindenkinek más a testtartása, és nem törekszünk arra, hogy egy bizonyos mintát állítsunk fel erre. Figyelemre méltó azonban az, hogy a bibliai nyelvhasználatban az egyenes testtartás személyes méltóságot és optimizmust közvetít (3Móz 26:13; Luk 21:28). Ha viszont egy testvér vagy testvérnő évekig görnyedt testtartással dolgozott, esetleg már idős vagy beteg, talán nem tud egyenesen állni, vagy lehet, hogy rá kell támaszkodnia valamire. De akik képesek rá, azoknak ajánlatos ésszerű mértékben egyenesen tartani magukat, amikor másokkal beszélgetnek, hogy így ne tükrözzenek közönyös vagy bocsánatkérő magatartást. Ehhez hasonlóan kedvezőbb benyomást kelt a hallgatókban, ha az előadó nem támaszkodik az emelvényre, bár semmi kivetnivaló sincs abban, ha időnként az előadói állványon pihenteti a kezét.

Rendezett felszerelés. Nemcsak a megjelenésünknek kell tisztának és rendezettnek lennie, hanem a szolgálatban használt eszközeinknek is.

Nézzük a Bibliádat! Nem áll mindannyiunknak módunkban, hogy új Bibliát szerezzünk be, amikor a régi már kopott. De azért attól függetlenül, hogy mióta van már meg a Bibliánk, látszódnia kell rajta, hogy vigyázunk rá.

Természetesen sokféleképpen lehet bepakolni a tanúskodáskor használt táskát, csak arra kell vigyázni, hogy az rendezett legyen. Láttál már olyat, hogy papírok hullottak ki a Bibliából, amikor egy hírnök írásszöveget akart felolvasni a házigazdának, vagy amikor egy testvér előadást tartott a gyülekezetnek? Ez elterelte a figyelmedet, ugye? Ha a Bibliában tárolt papírok zavart kelthetnek, akkor talán máshol kellene tartanod őket, hogy rendezett legyen a felszerelésed. Ne feledd, hogy néhány kultúrában nagyon tiszteletlennek tartják azt, ha a Biblia vagy más vallásos kiadvány a padlón hever.

A helyes megjelenést fontosnak kell tartanunk. Ez hatással van arra is, hogy mások hogyan tekintenek ránk. Mindenekelőtt azért figyeljünk jól oda erre, mert vágyunk rá, hogy ’a mi Megmentőnknek, Istennek a tanítását ékesítsük mindenben’ (Tit 2:10).