Gyermekszülés Isten népe között
„Sokasítson is meg Jehova . . . ezerszeresen” (5MÓZES 1:11).
1. Mit mond a Biblia a gyermekszülésről?
„ÍME, a fiak öröksége Jehovától; az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a nyilak az erős ember kezében, olyanok a fiatal fiak. Boldog az az életerős férfi, aki ilyenekkel tölti meg tegzét.” Ezt olvassuk a Zsoltárok 127:3–5. versében. Igen, a gyermekszülés a Teremtő Jehova adománya, csodálatos kiváltság az első emberpár és leszármazottaik számára (1Mózes 1:28).
Gyermekszülés Izraelben
2. Miért voltak kívánatosak a nagy családok Ábrahám, Izsák, és Jákob leszármazottainál?
2 Ábrahám leszármazottai között Izsák és Jákob vonalán kívánatosnak számított a népes család. Még a másodfeleségek és ágyasok gyermekei is törvényesnek számítottak. Így volt ez Jákob néhány fiának esetében is, akik Izrael tizenkét törzsének alapító ősatyái voltak (1Mózes 30:3–12; 49:16–21; vö. 2Krónika 11:21). Jóllehet Isten eredeti házassági elrendezése az egynejűség volt, megtűrte a többnejűséget és az ágyasokat Ábrahám leszármazottainál, így az gyorsabb népszaporulatot eredményezett. Az izraelitáknak olyan ’nagyszámú néppé kellett lenniük, mint a földnek pora’ (2Krónika 1:9; 1Mózes 13:14–16). E nemzet keretén belül kellett eljönnie annak a megígért „mag”-nak, aki által áldásban részesül „a föld összes nemzete” (1Mózes 22:17, 18; 28:14; 5Mózes 1:10:, 11).
3. Mi volt a helyzet Izraelben Salamon uralkodása idején?
3 Nyilvánvaló, hogy Izraelben a gyermekszülést Jehova áldásának jeléül tekintették (Zsoltárok 128:3, 4). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a mostani cikkünk első szavait képező, és a 127. Zsoltárból vett idézetet Izrael történetének rendkívül kedvező időszakában írta Salamon király. Erre az időszakra vonatkozóan közli a Biblia: „Júda és Izrael megsokasodott, olyan sokan lettek, mint a homokszemek a tenger mellett; ettek, ittak és vigadtak. És Júda és Izrael mindvégig biztosságban lakozott; mindenki a saját szőlője és fügefája alatt Dántól fogva [északon] Bersebáig [délen] Salamon minden idejében” (1Királyok 4:20, 25).
Nehéz idők Izraelben a gyermekek számára
4., 5. a) Miért nem volt mindig ok az örömre a gyermekszülés Izraelben? b) Milyen szívettépő jelenetekre került sor legalább két alkalommal Jeruzsálemben?
4 Voltak azonban olyan időszakok is Izrael történetében, amikor a gyermekszülés minden volt, csak öröm nem. Jeruzsálem első elpusztítása idején így írt Jeremiás próféta: „Szemem elsorvadt a könnyhullatástól . . . mert apró gyermek és csecsemő elalél a város közterein . . . Saját gyümölcsüket kell-e megenni az asszonyoknak, a teljesen fejletten született gyermekeket?” „Könyörületes asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket” (Jeremiás siralmai 2:11, 20; 4:10).
5 Minden jel arra mutat, hogy hét évszázaddal később hasonló megrendítő jelenetekre került sor. Josephus, a zsidó történetíró elbeszéli, hogy i. sz. 70-ben, Jeruzsálem ostrománál gyermekek kiragadták apjuk szájából a falatot, anyák kivették az ennivalót kisgyermekük szájából. Elmondja, hogyan ölte meg egy anya szopós gyermekét s megsütötte a testét és megette. A Jeruzsálem ellen kimondott, Jehovától jövő ítélet végrehajtásához vezető utolsó évek zsidó világában i. e. 607-ben és i. sz. 70-ben gyermeket szülni bizonyára aligha mondható felelősségteljes gyermekszülésnek.
Gyermekszülés az első keresztények között
6., 7. a) Milyen gyakorlatot szüntet meg Jézus a keresztényeknél? b) Milyen módon kellett a szellemi Izraelnek növekednie, és mit bizonyít ez?
6 Hogyan tekintették a gyermekszülést az első keresztények? Mindenekelőtt emlékezetünkben kell tartani, hogy Jézus teljesen kizárta tanítványai között a többnejűséget és az ágyasságot. Helyreállította Jehova eredeti irányadó mértékét, nevezetesen az egy férfi és egy nő közötti házasságot (Máté 19:4–9). Amíg a testi Izrael főleg gyermekszülés révén sokasodott, addig a szellemi Izrael főként tanítványképzés útján növekedett (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8).
7 Ha az igaz keresztényiséget főleg gyermekszülés által kellett volna kiterjeszteni, Jézus nem buzdította volna tanítványait, hogy „adjanak teret” az egyedül maradásnak „a mennyek királyságáért” (Máté 19:10–12). Pál apostol sem írta volna: „Aki szüzességét házasságra szánja, az is jól teszi, de aki nem szánta házasságra, még jobban teszi” (1Korinthus 7:38).
8. Mi mutatja, hogy az első századi keresztények közül sokan házasok voltak és gyermekeik is voltak?
8 Mindazonáltal, jóllehet buzdítottak szüzességre a Királyság-érdekek szolgálatának céljából, sem Jézus, sem Pál nem tette azt kötelezővé. Mindketten előre látták, hogy néhány keresztény megházasodik. Természetesen ezeknek rendszerint gyermekeik lesznek. A Keresztény Görög Iratok több szöveget tartalmaznak, amelyek közvetlen tanácsot adnak a gyermeknevelésre (Efézus 6:1–4; Kolossé 3:20, 21). Ha a vének vagy a kisegítő szolgák házasok voltak, példaadó szülőknek kellett lenniük (1Timótheus 3:4, 12).
9. Pál apostol szerint hogyan jelent védelmet bizonyos keresztény nők számára a gyermekszülés, de azonkívül mit kell még tenniük?
9 Pál apostol még azt is kifejtette, hogy némely keresztény nőnek védelmére szolgál, ha gyermekeket nevel. A szűkölködő özvegyek anyagi megsegítésével kapcsolatban Pál a következőket írta: „A fiatalabb özvegyeket utasítsd el . . . Eltanulják, hogy tétlenül házról házra járjanak; de nemcsak tétlenek, hanem pletykálkodnak is, és a más dolgába avatkoznak, és olyasmit beszélnek, amit nem kellene. Azt óhajtom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást és ne adjanak alkalmat az ellenfeleknek a gyalázkodásra. Némelyek elfordulva máris a Sátán mellé szegődtek.” Az ilyen asszony „meg fog tartatni a gyermekszülés által, ha megmarad a hitben, a szeretetben és a józan gondolkodással párosuló szent életben” (1Timótheus 5:11–15; 2:15).
’Nyomorúság a hústestben’
10. Milyen különböző tanácsot adott Pál az özvegyeknek a Korinthusiakhoz írt első levelében?
10 Figyelemre méltó azonban, hogy ugyanez az apostol a korinthusiaknak írt első levelében más megoldást javasol az özvegyeknek. Minősíti a házasságra vonatkozó tanácsát és kijelenti, hogy azt csak „engedményként” adta. Ezt írja: „A nem házasoknak és özvegyeknek pedig ezt mondom: Jól teszik, ha úgy maradnak, ahogy én is vagyok. Ha azonban nincs önuralmuk, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint (szenvedélyben) égni. De [az özvegy] boldogabb, ha úgy marad, ahogy van, az én véleményem szerint. S én bizonyára úgy gondolom, hogy énbennem is Isten szelleme van” (1Korinthus 7:6, 8, 9, 40).
11. a) Mit tapasztalnak a házasságban élők, és hogyan világít rá erre az 1Korinthus 7:28. versének a lapszéli utalása? b) Mit akart Pál mondani ezzel a kijelentésével: „Én pedig kíméllek benneteket”?
11 Pál megmagyarázza: „Ha egy szűz személy házasságot köt, nem követ el bűnt. Azoknak azonban, akik így tesznek, nyomorúságuk lesz a hústestükben. Én pedig kíméllek benneteket” (1Korinthus 7:28). Ezen „nyomorúság a hústestükben” tekintetében az Új Világ fordítás lapszéli utalása az 1Mózes 3:16-ra utal, ahol ezt olvassuk: „Az asszonynak azt mondta [Jehova]: ’Nagy mértékben megnövelem terhességed fájdalmát; szülési fájdalmak közt hozol világra gyermekeket, és férjed után epekedsz, ő pedig uralkodik feletted.’ ”A házassági nehézségekhez, melyek ’nyomorúság a hústestükben’, bizonnyal hozzájárulnak a gyermekszüléssel járó nehézségek is, amelyekkel számolni kell a házasulóknak. Noha Pál nem tiltja sem a házasságot, sem a gyermekszülést, nyilván kötelességének érzi, hogy figyelmeztesse a keresztény testvéreit ezeknek a nehézségeknek a lehetőségére és a figyelem megoszlására, amely akadályozhatja őket Jehova szolgálatában.
„A hátralevő idő rövidebb lett”
12. Milyen tanácsot adott Pál apostol a házas keresztényeknek, és milyen okból tette ezt?
12 Az i. sz. első századában a keresztények élete nem volt olyan szabad, mint más embereké. Helyzetük kihatással kellett hogy legyen még a házaséletükre is. Pál ezt írta: „Sőt ezt mondom nektek, testvérek: A hátralevő idő rövidebb lett. Ezentúl azok, akiknek feleségük van, olyanok legyenek, mintha nem volna, . . . akik igénybe veszik a világot, mintha nem vennék igénybe teljesen, mert e világ színtere változik. Igazán azt akarom, hogy gondtalanok legyetek . . . Én azonban a ti személyes javatokra mondom ezt, nem azért, hogy hurkot vessek nektek, hanem hogy arra indítsalak titeket, ami illő, és ami állandó, eltántoríthatatlan szolgálatkészséget jelent az Úr iránt” (1Korinthus 7:29–35).
13. Milyen értelemben lett ’a hátralevő idő rövidebb’ az első századi keresztények számára?
13 A bibliakutató Frédéric Godet írta: „Míg a hitetlenek úgy tekintik a világot, mintha az biztosan határtalan ideig fennállna, a keresztény mindenkor szem előtt tartja a nagy várva várt tényt: a parousiát [jelenlétet].” Krisztus megadta tanítványainak „jelenlétének” jelét és figyelmeztette őket: „Mindig vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön meg a ti Uratok!” (Máté 24:3, 42). A hátralevő idő „rövidebb” lett abban az értelemben, hogy azoknak az első századi keresztényeknek állandóan Krisztus eljövetelének várásában kellett élniük. Továbbá nem tudták, mennyi idő van még hátra egyénileg, mielőtt „az idő és előre nem látható események” pontot tesznek az életükre, véget vetve számukra minden lehetőségnek ahhoz, hogy ’biztossá tegyék maguknak elhivatásukat’ (Prédikátor 9:11, [9:13, Károli]; 2Péter 1:10).
14. a) Hogyan kell értelmeznünk a Máté 24:19. versét? b) Hogyan nyert Jézus figyelmeztetése további sürgős jelleget, amikor közeledett az i. sz. 66-os esztendő?
14 A Júdeában és Jeruzsálemben levő keresztények számára különösen parancsoló szükség volt arra, hogy ’mindig vigyázzanak’. Amikor Jézus figyelmeztetést adott Jeruzsálem második elpusztulására vonatkozóan, kijelentette: „Jaj a terhes asszonyoknak és azoknak, akik gyermeket szoptatnak azokban a napokban!” (Máté 24:19). Igaz, Jézus itt nem azt mondta az első századi keresztényeknek: tartózkodjanak attól, hogy gyermekeik legyenek. Csupán prófétai módon megállapította azt a tényt, hogy a Jeruzsálem küszöbön álló pusztulására mutató jelnek megjelenésekor a gyors menekülés nehezebb lesz azok számára, akik terhesek vagy kicsiny gyermekeik vannak (Lukács 19:41–44; 21:20–23). Mindazonáltal, midőn i. sz. 66 előtt a nyugtalanság kezdett fokozódni a zsidók között Júdeában, kétségtelenül eszükbe jutott Jézus figyelmeztetése a korai keresztényeknek és befolyásolta a magatartásukat abban a tekintetben, hogy hozzanak-e világra gyermekeket azokban a zűrzavaros időkben.
Gyermekszülés napjainkban
15., 16. a) Hogyan lett ’a hátralevő idő rövidebb’ a ma élő keresztények számára? b) Milyen kérdésket tegyenek fel maguknak a keresztények?
15 Hogyan tekintsék a mai keresztények a házasságot és a gyermekszülést most, „a vég idején”? (Dániel 12:4). Igazabb, mint valaha az a mondás, hogy „e világ színtere változik”, vagy a Károli fordítás szerint, „elmúlik e világnak ábrázatja” (1Korinthus 7:31).
16 Most „a hátralevő idő rövidebb lett” — rövidebb, mint valaha. Igen, már csak korlátozott idő áll Jehova népének rendelkezésére, hogy befejezze kapott feladatát, azaz, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Ezt a munkát be kell fejezni, mielőtt eljön a vég. Ezért helyes, ha a keresztények felteszik a kérdést önmaguknak, hogyan hat ki az életfontosságú munkában való részvételükre, ha megházasodnak, vagy — amennyiben már házasok — ha gyermekük lesz.
Egy ókori példa
17. a) Milyen munkát kellett elvégeznie Noénak és három fiának a Vízözön előtt, és a jelek szerint mennyi ideig tarthatott az a munka? b) Mi lehetett a valószínű oka annak, hogy Noé fiai és azok feleségei tartózkodtak attól, hogy gyermekeik legyenek a Vízözön előtti időben?
17 Jézus „az Emberfiának jelenléte” idejét „a Noé napjai”-hoz hasonlította (Máté 24:37). Noénak és három fiának különleges munkát kellett végeznie a Vízözön előtt. Ebbe a feladatba beletartozott a prédikálás és a hatalmas bárka felépítése (1Mózes 6:13–16; 2Péter 2:5). Amikor Jehova utasítást adott a bárka építésére, Noé fiai nyilvánvalóan már házasok voltak (1Mózes 6:18). Nem tudjuk pontosan, mennyi ideig tartott a bárka építése, de úgy tűnik, hogy több évtizedet vett igénybe. Ez alatt az egész Vízözön előtti idő alatt érdekes módon Noé fiainak és feleségüknek nem voltak gyermekeik. Péter apostol jellemző módon megállapítja, hogy ’nyolc lélek vitetett át biztonságban a vizen’, azaz négy házaspár gyermekek nélkül (1Péter 3:20). Hogy gyermektelenek maradtak, annak valószínűleg két oka volt. Az első, hogy a nagy Vízözön általi pusztulás közeledésére való tekintettel Istentől kijelölt feladatuk volt, amely osztatlan figyelmet követelt. A második, hogy kétségtelenül nem vágyakoztak gyermekeket hozni olyan gonosz világba, ahol „az ember gonoszsága a földön rendkívüli nagy, és hogy szíve gondolatának hajlama állandóan csak rossz volt”, a világ „erőszakossággal telt meg” (1Mózes 6:5, 13).
18. Jóllehet nem akarunk követendő szabályt felállítani, mégis hogyan késztet minket gondolkodásra Noé fiainak és azok feleségének a magatartása?
18 Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Noé fiainak és feleségeiknek eljárása a Vízözön előtt azt jelenti, hogy ez a szabály a ma élő „más juhok” közt levő házaspárok számára. Mindazonáltal, mivel Jézus a Noé napjait ahhoz az időszakhoz hasonlította, amelyben most élünk, az ő példájuk elgondolkoztathat bennünket.
„Válságos idők”
19. a) Miben hasonlít a mi időnk Noé napjaihoz? b) Mit jövendölt meg Pál „az utolsó napokra” vonatkozóan, és hogyan érinti próféciája a gyermekszülést?
19 Noéhoz és családjához hasonlóan mi is „istentelen emberek világában” élünk (2Péter 2:5). Mint ők, mi is a dolgok egy gonosz rendszerének „utolsó napjaiban” élünk, amely rendszer pusztulás előtt áll. Pál apostol prófétált arról, hogy a Sátán rendszerének „utolsó napjai”-ban „nehezen elviselhető válságos idők” lesznek. Kimutatván, hogy a gyermekek nevelése olyan dolog lesz, amely nehezen valósítható meg ezekben a válságos időkben, hozzátette, hogy „szüleik iránt engedetlenek” lesznek. Megmondta, hogy az emberek általában, nem zárva ki a gyermekeket sem, „hálátlanok, nem lojálisak, természetes vonzalom nélküliek” lesznek (2Timótheus 3:1–3). Mialatt Pál itt a világi emberek közt az „utolsó napokban” uralkodó állapotokról prófétál, nyilvánvaló, hogy ez a magatartás fokozottabban megnehezíti a gyermeknevelést a keresztények számára, ahogy sokan tapasztalják is.
20. Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?
20 Az előbbiek mind arra mutatnak, hogy kiegyensúlyozott nézetet kell vallanunk a gyermekszülésről. Bár sok örömet jelenthet, sok szívfájdalommal is járhat. Vannak előnyei és vannak hátrányai. Ezek közül néhányat megvizsgálunk a következő cikkben.
Néhány ismétlési kérdés
◼ Miért volt kívánatos a nagy család Izraelben?
◼ Mi mutatja, hogy voltak időszakok, amikor a gyermekszülés szívfájdalommal járt a zsidók számára?
◼ Hogyan kellett számszerűen növekednie a szellemi Izraelnek?
◼ Milyen értelemben volt az első keresztények számára a ’hátralevő idő rövidebb’?
◼ Milyen valószínű okai lehettek annak, hogy Noé fiai és azok feleségei gyermektelenek maradtak a Vízözön előtt, és mi a helyzet napjainkban?