Olvasók kérdései

● Az 1Mózes 3:15 első próféciájának teljesedéseként mikor fogja Isten asszonyának „magva” szétzúzni a „kígyó” fejét?

A The Jerusalem Bible fordításban így hangzik az 1Mózes 3:15: „Egymás ellenségeivé teszlek benneteket: téged és az asszonyt, a te ivadékodat és az ő ivadékát. Az szétzúzza a fejedet, te pedig a sarkára vágsz.” A The Emphasized Bible, Rotherham fordítása így adja vissza: „Ő szétzúzza majd a te fejedet, de te szétzúzod majd a sarkát.” Isten asszonya „magva” sarkának a szétzúzása az ú Jézus Krisztus halálát eredményezte. Viszonzásul a megdicsőült Jézus Krisztus szétzúzza majd a jelképes kígyót, Sátánt, az ördögöt.

Isten Királyságának „születése” után a nemzetek idejének 1914-ben bekövetkezett végénél a Jelenések 12. fejezete Mihály és angyalainak a jelképes sárkánnyal és démonangyalaival való harcáról beszél és azoknak kiűzéséről a mennyből, majd hozzáteszi: „Levetették tehát a Nagy Sárkányt, az Őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették Őt a földre és az angyalait vele együtt levetették” (Jel 12:5, 7–9).

Éppen a Jelenések 19:11–21-ben levő, Armageddon csatájának leírása után, amelyben Jézus Krisztus vezeti győzelemre a mennyei seregeket az összes földi ellenfelei fölött, lát János látomást a Sátán mélységbe vetéséről: ,És láttam egy angyalt [kétségtelenül Mihály arkangyalt] leszállani a mennyből a mélység kulcsával és egy nagy lánccal a kezében. És megragadta a sárkányt, az eredeti kígyót, aki az Ördög és Sátán és megkötözte Őt ezer évre. És a mélységbe vetette Őt és bezárta és bepecsételte azt felette, hogy többé félre ne vezethesse a nemzeteket, míg be nem fejeződik az ezer év (Jel 20:1–3).

Jézus Krisztus mint Isten asszonyának „magva” akkor biztosan szét tudná zúzni „az eredeti kígyót” teljes mértékben a teljes megsemmisítésig, ahelyett, hogy a mélységbe vetné. De Jehova az ő bölcsességében elhatározta, hogy Jézus Krisztus ezeréves uralkodása után a tökéletessé tett emberiséget aláveti ugyanannak a kihívónak a kísértéseinek, aki az ő egyetemes uralmát kihívta. Ez megszüntet minden kétséget azok feddhetetlensége felől, akik nem hagyják félrevezetni magukat az Ördögtől.

Ez lesz az utolsó kísérlet a földi ellenkezők részéről, hogy birtokba vegyék a földet. János úgy írja le az eredményt, mintha már megtörtént volna, mondván: „Tűz jött le a mennyből és megemésztette őket.” Az „eredeti kígyó” fejének szétzúzásáról a beszámoló ezt mondja: „És az Ördögöt, aki félrevezette őket, belevetették a tűz és kénkő tavába” (Jel 20:9, 10). Ez az ő teljes megsemmisítését jelenti. Így az Isten fő ellensége fejének szétzúzásával kapcsolatban nem csak a világegyetem szabadul meg az ellenkezőktől, hanem az Isten legszentebb neve is teljesen meg lesz szentelve. Ez tökéletesen teljesíti a Róma 16:20 ígéretét a Krisztus társörökösei számára: „a békességet adó Isten hamarosan összezúzza Sátánt lábaitok alatt” (Zsid 2:14, 15).

● Pál azt mondta, hogy a gyülekezetfelvigyázó legyen „egy feleség férje”. Vajon miért sorolta ezt a felvigyázói képesítések közé, amikor a keresztények közül senki sem lehet bigámista vagy többnejű?

Az 1Timótheus 3:2-ben Pál apostol ezt írta: „A felvigyázó legyen tehát kifogástalan, egy feleség férje, a szokásaiban mértékletes.” Az „egy feleség férje” kifejezés azt akarta mondani, hogy az illető férfi mentes volt mindennemű szexuális helytelenség gyanújától, és példaképe volt a házasságra vonatkozó keresztény irányadó mértéknek.

Jézus arra utasította tanítványait, hogy az Isten eredeti házassági elrendezéséhez tartsák magukat, vagyis egy férfinak csak egy felesége legyen. (Máté 19:5, 6). Ezért senkit sem lehetett kereszténynek alámeríteni, amíg nem szűnt meg többnejűnek lenni. Mégis helyénvaló volt Pál részéről hangsúlyt adni ennek az ügynek a vének tekintetében, mivel a zsidóknál meg volt engedve a többnejűség és ez azokban az országokban is elterjedt szokás lehetett, ahová eljutott a keresztényiség. Az új személy, aki csatlakozott a gyülekezethez, a vének példájából azt láthatta, hogy az egynejűség — nem pedig a többnejűség — volt a keresztények számára az egyedül elfogadható intézmény.

De az „egy feleség férje” kifejezés ennél többet is jelent. Abban az időben az uralkodó erkölcsi lazaság a gyakori és könnyen kieszközölhető válásokban és újraházasodásokban tükröződött vissza.

„A válás romlott megkönnyítése miatt, amit mind a görög, mind a római törvény lehetővé tett, igen gyakori volt a válás a férfi és a nő részére, és az újabb házasság megkötése egymás életében is. Így a férfinak három vagy négy élő felesége is lehetett, vagyis olyan asszonyai, akik egymást követően a feleségei voltak.” (Conybeare and Howson: The Life and Epistles of St. Paul [Szent Pál élete és levelei].) De a keresztény esetében ez nem lehetett így. Csak ha a házastársa „paráznaságot” (durva szexuális erkölcstelenséget) követett el, akkor volt szabad válást kieszközölnie és mással kötni házasságot (Máté 5:32; 19:9). Az „egy feleség férje” minősítés tehát azt jelentette, hogy a vénnek példát kellett mutatnia abban, hogy nem olyan férfi volt, aki bibliai alap nélkül vált el a feleségétől és mással kötött újabb házasságot.

Egyes kutatók az 1Timótheus 3:2-t úgy értelmezték, hogy egy vén egyáltalán nem nősülhetett meg másodszor is. Ámde amit Jézus előzőleg mondott és amit Pál másutt írt, arra mutat, hogy az újraházasodás nem helytelen dolog, ezért nem teszi kifogásolhatóvá a férfit és nem teszi alkalmatlanná arra, hogy vénként szolgáljon a gyülekezetben. Emlékezzünk csak vissza: Pál azt írta, hogy az özvegyek (és logikus, hogy az özvegy férfiak is) jobban teszik, ha újabb házasságot kötnek mintsem hogy szenvedélytől égjenek vagy unatkozzanak és más dolgába avatkozó fecsegőkké váljanak (1Kor 7:8, 9, 36–39; 1Tim 5:13, 14).

Az, hogy a vén „egy feleség férje” még azt a gondolatot is ébreszti, hogy ártatlan a bigámia vagy a házasságtörés dolgában. A vénnek erkölcsileg kifogástalannak kellett lennie a házaséletében, lojálisnak és igaznak a felesége iránt. Ezért a The New English Bible [Új Angol Biblia] ezt a verset így adja vissza: a felvigyázó „legyen minden kifogáson felül álló, hű az egyetlen feleségéhez”.

Következésképpen, amikor azt mondja, hogy a felvigyázó legyen „egy feleség férje”, Pál néhány szóban több oldalról is kihangsúlyozza a nős vén által felmutatott magasrendű erkölcsi példát. Mindenki legyen képes felnézni rá és érezni, hogy élő példája az őszinte keresztények közt megtalálható kimagasló házassági szemléletnek.