A Biblia nézőpontja

Mi a teendő, ha egy lelkipásztor bűnt követ el?

A VALLÁSI vezetők helytelen viselkedése ma sokkal inkább szembetűnő, mint bármikor korábban. A protestánsokat szégyenérzettel tölti el a tv-lelkipásztorok botrányos magatartása. Miután az egyik tv-evangélizátort az utóbbi három éven belül másodjára is rajtakapták a minap egy prostituálttal, arról tájékoztatta követőit, hogy Isten azt mondta neki: magatartása senkire sem tartozik, csak saját magára.

Egy 25 éves tanulmány alapján készült jelentésben a Time magazin azt mondta: „Egy korábban bencés rendi szerzetes . . . becslése szerint az USA-ban levő 53 000 római katolikus papnak a fele megszegi a nőtlenségi fogadalmát.” Ugyanakkor egy 1990-es újsághír beszámol számos kanadai papról, akiket gyermekek szexuális molesztálásáért ítéltek el és ezt mondja: „Az egyházi vezetők vagy figyelmen kívül hagyták, elutasították, vagy nem megfelelőképpen reagáltak a szexuális molesztálás miatti panaszokra, noha ezek a panaszok az áldozatok, az egyháztagok, a rendőrség, a társadalmi munkások és más papok részéről is elhangzottak feléjük.”

„Az utóbbi időig — mondta a Time — a vétkes papokat egyszerűen egyik plébániáról áthelyezték a másik plébániára.” De most, hogy a helytelenül viselkedő papok áldozatai által indított polgári perek követelései elérték a 300 millió dollárt az Egyesült Államokban, a papok gyakran elmeorvosi kezelést kapnak, mielőtt visszatérhetnek a vallási szolgálatba.

Mi a teendő, ha egy lelkipásztor, egy pap vagy egy vén vétkezik? Milyen irányelvről gondoskodik a Biblia arra vonatkozóan, hogyan kezeljük az ilyen sajnálatos helytelen viselkedést? Vizsgáljunk meg két bibliai kulcsszöveget: a Titus 1:7. és az 1Timótheus 3:2. verset.

Legyen „vádtól mentes”

A Biblia azt mondja: „A felvigyázó [„püspök”, Katolikus fordítás] mint Isten sáfára legyen vádtól mentes” (Titus 1:7). Pál ezt az utasítást adta Titusnak, amikor azzal bízta meg őt, hogy jelöljön ki véneket Kréta gyülekezeteiben. De mit értett ezalatt az apostol?

A „vádtól mentes” kifejezés a görög a·negʹkle·tos szóból van fordítva. Ezt a szót magyarázva a The New International Dictionary of New Testament Theology azt mondja: „Az anenklētos kifejezés azzal az eljárással van összefüggésben, amikor valakit törvényesen bevádolnak a bíróságon, és olyan magatartásra vonatkozik, ami hibátlan, ami ellen nem lehet vádat emelni.” Így hát egy férfi előéletének tisztának kell lennie, mielőtt vénnek nevezik ki; nem lehet feddés vagy vád alatt. És csak akkor töltheti be továbbra is véni hivatalát, ha nem érheti jogos vád. (Vö. 1Timótheus 3:10.)

Egy vén nemcsak vezetésről gondoskodik a gyülekezetben, hanem szolgálja is a gyülekezetet. Eleget kell tennie sáfári megbízatásának. Ő Isten sáfára; Isten juhocskáit terelgeti. Így ő mindenekelőtt Jehovának, a nyáj Tulajdonosának tartozik elszámolni, és csak azután azoknak az embereknek, akik fölött Isten a felvigyázás felelősségével bízta meg őt (1Péter 5:2, 3).

Legyen „feddhetetlen”

A Biblia azt mondja: „A felvigyázó [„püspök”, Katolikus fordítás] ezért legyen feddhetetlen” (1Timótheus 3:2). A görög a·ne·piʹlem·ptos szót „feddhetetlen”-nek fordítják, és szó szerint azt jelenti: „Ne legyen megfogható”. Más szavakkal, egy felvigyázó életében semmi olyan nem lehet, amivel egy vádló megfoghatná őt és amit felhasználhatna ellene. E görög szó jelentését kibővítve a Theological Dictionary of the New Testament azt mondja, hogy egy felvigyázót „ne lehessen megtámadni” (még a nem keresztények részéről sem) erkölcsi magatartása miatt.

Isten magas erkölcsi irányadó mértékeket helyez azok elé, akik felügyelnek népére és tanítják az ő Szavát. Jakab ezt mondta magáról és más vénekről: „Súlyosabb ítéletünk lesz.” Jézus pedig ezt az irányelvet fektette le: „Akire sokat bíztak, attól a szokásosnál többet követelnek meg” (Jakab 3:1; Lukács 12:48).

Ezért hát, ha egy keresztény felvigyázó égbekiáltó bűnt követ el, de megbánja azt, bár talán a gyülekezet tagja maradhat, el kell távolítani őt felvigyázói tisztségéből. Ő többé nem feddhetetlen. Évekbe telhet, míg kiköszörüli a jó hírnevén esett csorbát és ismét vádtól mentes lesz. Az ő esete hasonló lehet Ezékiás tiszttartójának, Sébnának az esetéhez. Helytelen magatartásáért Jehova ezekkel a szavakkal dorgálta meg őt: „Kivetlek tisztségedből; és hivatalos állásodból lerántanak téged.” De Sébna később visszaszerezte jó hírnevét, mert azt olvassuk róla, hogy újra a király szolgálatába került mint titkár (Ésaiás 22:15–22; 36:3).

Mi van akkor, ha egy lelkipásztor nem tanúsít bűnbánatot?

A kereszténység sok vallása megtűri azokat a lelkipásztorokat, akik bűnt gyakorolnak. Rodrigo Borgia bíboros 1459-ben pápai rektor, a katolikus kúria legfőbb közigazgatási hivatalnoka lett. Közismert erkölcstelensége miatt II. Pius pápa megdorgálta őt. Mégis, annak ellenére, hogy négy törvénytelen gyermek apja volt, a bíborosok testülete 1492-ben a pápai trónra választotta őt! Botrányos pályafutását immár VI. Sándor pápaként folytatta. A megbánást nem tanúsító, züllött lelkipásztorok iránti tolerancia a kereszténység egész történelme során kétségtelenül hozzájárult ahhoz a romlottsághoz, amelyet ma látunk. Mi tehát a teendő, ha egy lelkipásztor nem tanúsít megbánást?

Azt a keresztény szolgát, aki komoly bűnt gyakorol és nem mutatja fel a megbánás nyilvánvaló bizonyítékát, ki kell zárni a gyülekezetből. Pál apostol ezt írta: „Ne keveredjetek annak társaságába, akit bár testvérnek neveznek, de parázna, kapzsi, bálványimádó, gyalázkodó, részeges vagy zsaroló; az ilyennel még együtt se egyetek! . . .’ Távolítsátok el a gonoszt magatok közül’ ” (1Korinthus 5:11–13).

A határozott cselekvés megvédi a gyülekezet jó hírnevét és elkülöníti tőle az olyanokat, akik ’nyilvánosan azt állítják, hogy ismerik Istent, de akiket ő nem ismer el a tetteik miatt’. Az a mód ahogyan egy vallás kezeli egy olyan szolga esetét, aki bűnt követ el, segít annak felismerésében, hogy vajon az a vallás valóban keresztényi-e (Titus 1:16; Máté 7:15, 16).

[Kép a 26. oldalon]

VI. Sándor pápa

[Forrásjelzés]

Alinari/Art Resource, N.Y.