Italozás — Egyetértesz-e a Biblia nézetével?

EGY alámerített keresztényt kérdőre vontak a gyülekezetének vénei, italozással kapcsolatban. Ő elismerte, hogy ivott egy kis sört és néhány korty viszkit. „De nem voltam berúgva” — tette hozzá.

Ez a fiatalember úgy vélte: amíg nem részegedik le, nem számít, hogy mennyit iszik. Egyetértesz-e felfogásával? Sajnos, a beszámolók alapján azt kell mondanunk, hogy ilyen gondolkozás még Isten népe között is megtalálható egyeseknél. De vajon megfelel-e ez a Szentírásnak? Mit mond a Biblia az italozásról?

Valójában, az alkoholtartalmú italok Isten sokféle adományai közé tartoznak, Teremtőnktől, Jehova Istentől származnak. A Biblia azt mondja a borról, hogy „felvidítja az ember szívét”; „. . .örömre derít isteneket és embereket”; a szívnek „jó kedve támad” tőle (Zsoltárok 104:15; Bírák 9:13; Eszter 1:10, Ökumenikus fordítás). Az Írásokban, bizonyos mennyiségű bor, a „szőlő” jelképében, jólétet és biztonságot szemléltet (Mikeás 4:4; Zakariás 3:10).

Adománnyal azonban nemcsak helyesen lehet élni, visszaélni is lehet. A Biblia sok figyelmeztetést tartalmaz az alkohollal való visszaélés ellen.

Mértéktelen italozás

Mit mondjunk az ,amíg nem részegedel le, nem számít, hogy mennyit iszol’ nézőpontról? Az biztos, hogy a Biblia elítéli a részegeskedést, kijelentve, hogy részegesek „nem öröklik Isten királyságát”. (1Korinthus 6:9, 10). De vajon csupán a részegeskedés ellen figyelmeztet bennünket? Mit mond a tényleges lerészegedés nélküli sok ivásról?

Az 1Timótheus 3:2, 3-ban nem csupán azt olvassuk, hogy a felvigyázó ,ne legyen nagy ivó’, hanem legyen „szokásaiban mértékletes”. Ez minden szokására vonatkozik. Mégis az eredeti görög szó, amelyet a „szokásaiban mértékletes” kifejezéssel adnak vissza (ne·phaʹli·on), szó szerinti jelentése: „józan, mérsékelt, bortól tartózkodó, akár teljesen, akár legalábbis a mértéktelen élvezetétől” ([kiemelés tőlünk] Thayer’s Greek-English Lexicon of the New Testament).

Pál, felsorolva a kisegítő szolgák vagy diakonusok képesítéseit, így folytatja: „nem mértéktelen borivás rabjai”, Ökumenikus fordítás; „nem sok borivásba merülők”, Budai Gergely, (1Timótheus 3:8).

Igen, annak a keresztény férfinak, akit felvigyázónak vagy kisegítő szolgának ajánlanak, illetve ezen szolgálatban meghagynak, az alkoholos italok élvezetében mértékletesnek kell bizonyulnia, a mértékletességben példamutatónak maradnia. Évekkel ezelőtt egyik latin-amerikai országban egy menyegzői vendégség a hajnali órákig tartott, egész éjjeli italozással. Ennek következményeként leváltották a gyülekezetben az egész vének testületét és a kisegítőszolgákat is.

De vajon a mértékletesség követelménye csak a vénekre és kisegítő szolgákra vonatkozik? Nem, hiszen a Titus 2:2 az idős férfiaknak tanácsolja, hogy legyenek „mértékletesek szokásaikban”. A nők hasonló tanácsot kapnak a gyülekezetben, legyenek „komoly gondolkodásúak, nem rágalmazók, szokásaikban mértékletesek” (1Timótheus 3:11). Az idősebb asszonyoknak szól az a tanács, hogy „viselkedjenek tiszteletreméltóan, ne rágalmazzanak, ne legyenek rabjai a mértéktelen borivásnak” (Titus 2:3).

Nyilvánvaló tehát, hogy a keresztényeknek nem csupán a részegeskedést kell kerülniük, hanem az alkohol mértéktelen élvezetét is.

Mit foglal magába a mértékletes élvezet?

Az alkoholnak a szervezetre gyakorolt hatását a befolyásoló egyéni tényezők miatt — mint az általános erőnlét, egészségi állapot, testsúly, stb. — nem lehet minden emberre érvényes határt megállapítani. Van azonban néhány dolog, amit elmédben kell tartanod annak meghatározásánál, hogy mit foglal magában a mértékletesség.

Legelőször azt, hogy ne keress kibúvót! Hajlamosak vagyunk úgy következtetni, hogy a kellemetlen tanácsok másoknak szólnak, nem miránk vonatkoznak. De ha mindenki így gondolkozna, senkire sem vonatkoznának a tanácsok.

Másodszor, figyelembe kell venned, hogy mennyi alkoholt tud felvenni baj nélkül a tested. Egy átlagos felnőtt (kb. 70 kg) óránként mintegy 13 ml tiszta alkoholt tud lebontani, átalakítani (ez megfelel kb. 30 ml 80 fokos szesznek vagy 100 ml asztali bornak). Ha ezt a mennyiséget túlléped, akkor megemelkedik a véred alkoholszintje. Csupán két normális adag itala kell rendszerint ahhoz, hogy az átlagfelnőtt véralkohol szintje 0,05 százalékot érjen el, ami már a legtöbb embert alkalmatlanná tesz az autóvezetésre.

Egy harmadik megfontolandó tényező, keresztény testvéreink nézőpontja: A Róma 14:21-ben olvassuk: „Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik” (Ökumenikus fordítás). Hogy eldöntsd, vajon mértékletes-e az italozásod vagy sem, kérdezd meg magadtól: Többet iszom-e általában, mint mások? Foglalkoznak-e a családtagok vagy keresztény testvérek és testvérnők azzal, hogy mennyit iszom? Van-e olyan hírem, hogy „megiszom a magamét”, amin azt értik, hogy sokat iszom? Még ha azt mondhatod is, hogy én ,jobban bírom mint mások’; nem arra mutatnak-e Pál szavai, hogy testvéreink nézetét is figyelembe kell venni? Emlékezz Jézusnak a Lukács 17:1-ben feljegyzett szavaira, nevezetesen: „Lehetetlen, hogy botránkozások ne történjenek, de jaj annak, aki ilyeneket okoz” (Ökumenikus fordítás).

Természetesen meg kell jegyeznünk, hogy egyikünknek sem áll jogában ráerőltetni saját lelkiismeretét másokra. Gondosan kerülnünk kell, hogy szükségtelenül bíráljuk mások italozási szokásait, mértékeit. Amint Pál apostol mondja: „Mi jogon ítélkezel te testvéreden? Vagy éppen mi jogon veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájunknak oda kell állnunk Isten ítélőszéke elé” (Róma 14:10, Csia fordítás).

Egyéb tényező is latba esik: Miért iszom? Egyszerűen lazításból? Szomjam oltására? Vagy hogy fokozzam az étkezés ízletességét? Esetleg, hogy elnyomjam aggodalmamat, elfelejtsem szomorúságomat, balsikeremet, vagy hogy bátorságot merítsek belőle s elmeneküljek a rideg valóság elől? Ez utóbbira vonatkozóan Dr. Stanley Gitlow pszichoterapista így nyilatkozott: „Olyan társadalomban élünk, amelyben, ha jól megy dolgod, iszol; ha kényelmetlenül érzed magad, valamiféle kémiai mágiához fordulsz. Senki sem mondja: ,Ej, tűrd a stresszt, tanulj megbirkózni vele.’” Mi segíthet a kereszténynek megbirkózni az élet gondjaival? Valamiféle ,kémiai mágia’, vagy az Istenhez fűződő kapcsolata? (Zsoltárok 4:8, [4:9, Károli]).

Időnként tartózkodni kell tőle?

Igen! Az alkoholistáknak teljesen tartózkodni kell, nehogy a kicsapongás vágya erőt vegyen rajtuk. Ez eszünkbe juttatja Jézus szavait a Márk 9:43-ból: „Ha bűnre visz az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára [amely megsemmisítést jelképez].” Ha tehát az ivás problémát okoz neked, miért nem „vágod le”? Elvégre „jobb, ha csonkán mégy be az életre”! Egy keresztény vén, egy alkoholisták rehabilitálására szolgáló program tervező igazgatója mondta: „A teljes tartózkodás nem túl nagy ár az Isten új rendjében való életért!”

Az absztinencia (tartózkodás) persze nemcsak az alkoholisták számára szükséges; vannak időszakok, amikor mindannyian jól tesszük, ha tartózkodunk az alkoholos italoktól! Az ősi Izrael papjainak és lévitáinak templomi vagy sátor körüli szolgálatuk időszakában halálbüntetés terhe alatt tilos volt alkoholt fogyasztani, bármiféle formájában (3Mózes 10:8, 9; Ezékiel 44:21). A királyok is azt a tanácsot kapták, hogy ne igyanak bort vagy más részegítő italt, amikor ténykednek. Miért ne? „Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát” (Példabeszédek 31:4, Károli).

Mi a helyzet ma? Nos, te nyugodt lennél-e, ha megtudnád, hogy annak a repülőgépnek a pilótája, amellyel utazni akarsz, ivott? Biztosan nem! Életek forognak kockán. A keresztény éppen ezért gondosan kerüli az ivást, ha autót akar vezetni. De még helytelenebb lenne a keresztény részéről, ha alkoholtartalmú italt inna, mielőtt vagy mialatt szántóföldi szolgálatot végez, összejövetelt látogat, vagy bibliai tanácsot és eligazítást ad másoknak. Miért helytelen? Mert ez az örök élettel függ össze!

Egyetértesz-e hát ezek után a Biblia nézőpontjával az italozás tekintetében? Akár egyetértesz, akár nem, az életed forog kockán, valamint azoké is, akik megbotránkoznak a te meggondolatlan italozási szokásaidon. Sőt mi több, mi azt szeretnénk, ha az életünk tetszene a mi Istenünknek, Jehovának. Igen, az alkoholos italok Jehova adományai, ha mértékletesen élünk velük! De ha a te esetedben jobb teljes mértékben tartózkodni tőlük, mindenesetre tedd meg. Ne felejtsd el, „jobb neked bemenni az örök életre”!

De mit tehetnek a gyülekezet vénei az olyan keresztény testvéreik érdekében, akik túlzásba viszik az alkohol élvezetét? És mit mondjunk az alkoholistákról — hogyan segíthetünk rajtuk? Ezt és egyéb kérdéseket egy későbbi számban tárgyaljuk meg.

[Lábjegyzet]