Felelősségteljes gyermekszülés a vég idején
„Helyes módon elnökölnek gyermekeik . . . felett” (1TIMÓTHEUS 3:12).
1. Mi a legtöbb nő természetes vágya, és hogyan nyilvánul az meg az élet korai szakaszában?
AZ apaság-anyaság öröme tagadhatatlan. Az anyai ösztön természetes ösztön, noha az egyik nőben erősebb lehet, mint a másikban. Sok nyugati országban a kisfiúkat inkább a szerelhető játékok érdeklik, a kislányok pedig jobban szeretik a babákat, amelyeket a játékkészítők olyan élethűre törekszenek készíteni, amilyenre csak lehet. Sok kislány alig várja azt a napot, amikor nem játékbabához simulhat, hanem a saját élő, meleg, gőgicsélő kisbabájához.
Örömök és felelősségek
2. Hogyan tekintsék a szülők az újszülött csecsemőt, és minek a vállalására kell felkészítettnek lenniük?
2 A felelősségteljes gyermekszülés azonban megköveteli a szülőktől, hogy ne csak játékszernek tekintsék újszülött gyermeküket, hanem olyan teremtménynek, akinek életéért és jövőjéért felelősséggel tartoznak a Teremtőnek. Amikor a szülők gyermeket hoznak világra, fel kell készülniük arra, hogy nagy felelősséget vállalnak magukra és ahhoz kell igazodniuk. Húsz évi táplálásra, ruházásra, egészségápolásra, és nevelési programra vállalkoznak, amelynek a végeredményét nem lehet előre megmondani.
3. Miért alkalmazható sok keresztény szülőre a Példabeszédek 23:24, 25. verse?
3 Örvendetes, hogy sok keresztény szülő nevelt fel úgy gyermekeket, hogy azok Jehova hűséges, önátadott szolgáivá lettek. Néhányan láthatták felnőni gyermekeiket és belépni a teljes idejű szolgálatba mint úttörőket, misszionáriusokat, vagy Béthel-család tagokat. Az ilyen szülők igazán elmondhatják: „Igen örvendezik az igaznak atyja; aki bölcsnek atyjává lesz, az is örül annak. Örül az atyád és az anyád; örvendezik, aki szült téged” (Példabeszédek 23:24, 25).
Szülői szívfájdalom
4., 5. a) Milyen követelményeket támaszt a Biblia a vénekkel és kisegítő szolgákkal kapcsolatban, akiknek gyermekeik vannak? b) Hogyan jelentenek egyes gyermekek „csapást” az atyjuknak?
4 De nem mindig ez a helyzet, még ha véneknek a gyermekeiről van is szó. Pál apostol írta: „A felvigyázó legyen tehát kifogástalan, egy feleség férje . . . aki helyesen elnököl a saját háza népe fölött, gyermekeit teljes komolysággal engedelmességre neveli; (valóban, ha valaki nem tudja, hogyan elnököljön saját háza népe fölött, hogyan visel majd gondot az Isten gyülekezetére?).” Pál hozzáteszi: „A kisegítő szolgák egy feleségű férjek legyenek, akik helyes módon elnökölnek gyermekeik és saját háza népük fölött” (1Timótheus 3:2–5, 12).
5 Természetesen nem tarthatjuk felelőseknek a keresztény véneket és kisegítő szolgákat, ha a gyermekeik nagykorúvá válva nem akarják folytatni Jehova szolgálatát. De felelősek a kiskorú gyermekeikért, vagy idősebb gyermekeikért is, ha azok még az ő fedelük alatt laknak. Vének és kisegítő szolgák elvesztettek már drága szolgálati kiváltságokat, mert elhanyagolták vagy elmulasztottak komolyan eleget tenni az Írás követelményeinek, hogy ’helyes módon elnököljenek gyermekeik és saját háza népük fölött’. Az ő számukra több keserűséget okoztak a gyermekeik, mint örömet. Ó, milyen gyakran bizonyult igaznak a közmondás: „Az ostoba fiú csapást jelent az atyjának” (Példabeszédek 19:13).
Apai felelősség
6. Milyen kérdést tegyen fel magának a keresztény férj?
6 Minden keresztény férjnek, akár van gyülekezeti felelőssége, akár nincs, gondolnia kell arra, hogy milyen hatással lesz a gyermekek gondozása a felesége szellemiségére. Ha egy feleség nem erős szellemileg, hogyan fog a gyermek, különösen újszülött kihatni az ő személyes tanulmányozására és a prédikáló-munkában való részvétel lehetőségeire?
7. Mi történik néhány keresztény feleséggel, és gyakran mi idézi elő ezt a helyzetet?
7 Vajon mindig tudatában vannak-e a férjek annak, hogy a csecsemő vagy egy kisgyermek gondozása gyakran megakadályozza a feleségüket abban, hogy teljesen a javára fordítsa a gyülekezeti könyvtanulmányozást, a Királyság-teremben tartott összejöveteleket, körzetgyűléseket, valamint a körzetkongresszusokat? Ez a helyzet hónapokig, sőt évekig tarthat, ha egymás után jönnek a gyermekek. A dolgok természetéből fakadóan a teher e tekintetben főleg az anyára hárul inkább, mint az apára. Néha megfigyelhető, hogy amíg némely keresztény férfi fejlődik szellemileg, akár addig a pontig is, hogy kiváltságokat kap a gyülekezetben, addig a felesége szellemileg elgyengül. Vajon miért? Gyakran azért, mert a kisgyermekeitől nem tud koncentrálni az összejöveteleken, nem képes mélyebb bibliatanulmányozást folytatni, vagy elegendő tanúskodó munkát végezni. Felelősségteljes gyermekszülésnek nevezethető-e az, amelyik ilyen helyzethez vezet?
8. Hogyan vesz részt sok apa a gyermekek felügyeletének terhében, és milyen előnyökkel jár ez a feleség számára?
8 Örvendetes, hogy nem minden esetben van így. Sok keresztény apa megtesz minden tőle telhetőt, hogy kivegye részét a gyermekek felügyeletének terhéből. Az ilyen apák teljes mértékig azon vannak, hogy a gyermekek nyugton maradjanak a gyülekezeti összejöveteleken. Ha kisgyermekeik elkezdenek sírni, vagy ha a gyermekeik zajonganak, kiviszik azokat megfelelő fegyelmezés végett. Miért lenne mindig az anya az, aki hiányzik az összejövetel egyes részeinél? A figyelmes férj otthon is segít a feleségének a házimunkában, a gyermekek lefektetésében, hogy a férj és a feleség együtt ülhessen és nyugodtan foglalkozhasson szellemi dolgokkal.
9. Mi mutatja, hogy a gyermekek nem jelentenek mindig hátrányos helyzetet?
9 Ha a dolgok jól meg vannak szervezve a gyülekezetben, a fiatal kisgyermekes anyák részt vehetnek a kisegítő úttörőszolgálatban. Vannak köztük még általános úttörők is. A gyermekek tehát nem mindig jelentenek hátrányos helyzetet. Sok keresztény szülő kitűnő úttörő szellemmel rendelkezik.
Gyermektelenek, mégis boldogok
10. Mit határozott el néhány házaspár, és milyen áldásban részesültek az ilyenek?
10 Néhány fiatal házaspár úgy döntött, hogy gyermektelen marad. Jóllehet az ilyen feleségekben éppen olyan erős az anyai ösztön, mint más asszonyokban, mégis elhatározták férjükkel egyetértésben, hogy nem akarnak gyermeket, hogy átadhassák magukat Jehova teljes idejű szolgálatára. Sokan közülük úttörőként vagy misszionáriusként szolgáltak. Ők hálásan tekintenek vissza azokra az évekre. Igaz, ők nem szültek testi gyermekeket. De létrehoztak új tanítványokat, akik hűségesen végzik Jehova szolgálatát. Ezek ’az igazi gyermekek a hitben’ sohase fogják elfelejteni, ki volt az eszköz abban, hogy eljusson hozzájuk „az igazság szava” (1Timótheus 1:2; Efézus 1:13; vö. 1Korinthus 4:14, 17; 1János 2:1).
11. a) Hol szolgálja sok gyermektelen házaspár Jehovát, és miért nem bánkódnak az ilyenek? b) Melyik írásszöveget lehet alkalmazni mindazokra a házaspárokra, akik „a királyságért” maradtak gyermektelenek?
11 Világszerte sok további házaspár mondott le a szülői örömökről azért, hogy teljes időben szolgálhassa Jehovát körzeti vagy kerületi munkában, vagy Béthelben. Ők szintén megelégedéssel tekintenek vissza Jehova és a testvéreik szolgálatában eltöltött éveikre ezekben a különleges kiváltságokban. Nincs okuk sajnálkozásra. Jóllehet nem volt meg az az örömük, ami a gyermekek világrahozatalával jár, életbe vágóan fontos szerepet töltöttek be a Királyság-érdekek támogatásában a maguk tevékenységének változatos területén. Az ilyen házaspárokra, akik gyermektelenek maradtak „a királyság érdekéért”, bizonyára alkalmazható az írásszöveg, amely így szól: „Nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék a ti munkátokról és arról a szeretetről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok” (Máté 19:12; Zsidók 6:10).
Személyes ügy
12. a) Miért mondhatjuk, hogy a gyermekszülés egyedülálló kiváltság? b) Melyik időszakban volt a gyermekszülés Istentől kapott megbízás?
12 Mint ahogy e fejtegetés elején láttuk, a gyermekszülés Isten adománya (Zsoltárok 127:3). Egyedülálló kiváltság, amelyben nem részesülnek Isten szellemi teremtményei (Máté 22:30). Voltak időszakok, amikor a gyermekszülés részét képezte annak a feladatnak, amelyet Jehova kiszabott szolgái számára a földön. Így volt ez Ádám és Éva esetében (1Mózes 1:28). Érvényes volt a Vízözönt túlélőkre is (1Mózes 9:1). Jehova azt akarta, hogy Izrael fiai a gyermekszülés által legyenek nagy létszámú nemzetté (1Mózes 46:1–3; 2Mózes 1:7, 20; 5Mózes 1:10).
13., 14. a) Mit mondhatunk a gyermekszülésről ma, és milyenfajta bírálatnak nincs helye? b) Jóllehet a gyermekszülés a vég idején személyes ügy, milyen tanácsot kapunk mégis ezzel kapcsolatban?
13 Ma a gyermekszülés nem része kifejezetten a munkának, amelyet Jehova a népére bízott. Mindazonáltal, még mindig kiváltság, amelyet megad azoknak a házaspároknak, akik vágyakoznak rá. Azok a keresztény házaspárok, akik elhatározták, hogy családot alapítanak, tehát nem bírálhatók ezért, sem pedig azok, akik tartózkodnak attól, hogy gyermekeket hozzanak világra.
14 Ezért a gyermekszülés ebben a végidőben személyes kérdés, amelyet minden házaspárnak magának kell eldöntenie. Mivel azonban „a hátralevő idő rövidebb lett”, jól teszik a házaspárok, ha gondosan és imateljesen mérlegeleik a gyermekek világrahozatala mellett vagy ellene szóló érveket (1Korinthus 7:29). Akik úgy döntenek, hogy gyermekeik lesznek, azoknak teljesen tisztában kell lenniük nemcsak az örömökkel, de a felelősséggel is, ami a gyermekek világrahozatalával együtt jár, valamint azokkal a gondokkal, amelyeket ez számukra és a gyermekek számára is jelenthet, akiket világra hoznak.
Amikor nem a terv szerint történik
15., 16. a) Milyen magatartást kell kerülni abban az esetben, ha váratlan terhesség következik be, és miért kell kerülni azt? b) Hogyan kell tekinteni bármelyik gyermeket, és milyen felelősséggel jár együtt annak világrahozatala?
15 Némelyek ezt mondhatják: ’Mindez nagyon szép, de mi van akkor, ha egy gyermek úgy jön a világra, hogy nem számítottak rá?’ Sok olyan házaspárral előfordult már ez, akik pontosan tudták, hogy ez nem a legjobb idő arra, hogy gyermeket hozzanak világra. Néhányan közülük évek óta végzik a teljes idejű szolgálatot. Nos, hogyan tekintsék az ilyenek a nemvárt új jövevény érkezését?
16 Nos, itt van az, amikor szóba jöhet a szülői felelősség kérdése. Igaz, a terhesség lehet váratlan, de a megszületendő gyermeket a keresztény szülők nem tekinthetik nemkívánatosnak. Bármekkora változást jelent is az életükben a kisbaba érkezése, nem szabad emiatt a gyermekre neheztelniük. Végtére is ők felelősek a fogantatásáért. Most, hogy itt van, bele kell nyugodniuk a megváltozott helyzetükbe abban a tudatban, hogy minden ember ilyen vagy olyan módon, ’az időtől és az előre nem látható eseményektől függ’ (Prédikátor 9:11, [9:13, Károli]). Akár akarva, akár nem akarva, részt vettek olyan teremtési akcióban, amelynek Jehova Isten a Szerzője. Szent ajándéknak kell ezért tekinteniük a gyermeket és szeretettel kell vállalniuk szülői felelősségeiket ’egységben az Úrral’ (Efézus 6:1).
„Mindent az Úr nevében tegyetek”
17. Milyen tanácsot adott Pál apostol a Kolosséban élő keresztényeknek, és hogyan követhetjük ezt a tanácsot napjainkban?
17 Közvetlenül a családi ügyekre vonatkozó tanácsot megelőzően, Pál apostol ezt írta: „Bármit tesztek szóban vagy cselekedetben, mindent az Úr Jézus Krisztus nevében tegyetek, hálát adva Istennek, az Atyának ő általa” (Kolossé 3:17–21). Bármilyen helyzetben találja is magát a keresztény, legyen mindenkor hálás Jehovának és fordítsa saját javára a helyzetét azáltal, hogy „mindent az Úr nevében” tesz.
18., 19. a) Hogyan ’tehetnek mindent az Úr nevében’ az egyedül álló keresztények, valamint a gyermektelen házaspárok? b) Hogyan tekintsék a keresztény szülők a gyermekeiket, és milyen célt tűzzenek ki maguknak?
18 Az igaz keresztény, aki azt választotta, hogy egyedül marad, nem önmaga tetszésére használja fel a szabadságát, hanem arra, hogy ’teljes szívvel munkálkodjék Jehovának’, lehetőleg a teljes idejű szolgálat valamelyik ágában (Kolossé 3:23; 1Korinthus 7:32). Hasonlóképpen az a házaspár, amelyik visszatartja magát attól, hogy gyermekei legyenek, nem fogja önzően teljesen ’felhasználni a világot’, hanem a lehető legnagyobb részt az életéből a Királyság szolgálatába állítja (1Korinthus 7:29–31).
19 Ami pedig azokat a keresztényeket illeti, akiknek gyermekeik vannak, felelősségük tudatában kell elfogadniuk szülői feladatukat. Ahelyett, hogy akadálynak tekintenék a gyermekeiket Jehova szolgálatában, úgy tekintsék őket, mint különleges megbízást. Vajon mivel jár ez együtt? Nos, amikor egy önátadott keresztény olyan valakivel találkozik, aki érdeklődést mutat az igazság iránt, rendszeres házi bibliatanulmányozást kezd az illetővel. A tanulás megkezdése után szorgalmasan eljár hétről hétre az érdeklődőhöz, hogy elősegítse az illető személy szellemi fejlődését. A keresztény szülők gyermekei esetében sem kisebb a követelmény. Rendszeres, jól átgondolt bibliatanulmányozást kell folytatni, amilyen korán csak lehetséges, hogy hozzásegítsük a fiatalt a szellemi növekedéshez és ahhoz, hogy megtanulja szeretni Teremtőjét (2Timótheus 3:14, 15). Azonkívül a szülőknek ügyelniük kell arra is, hogy jó példát mutassanak a keresztény viselkedésből otthon éppen úgy, mint a Királyság-teremben. És ahol csak lehetséges, el kell látniuk azt a felelősségteljes feladatukat is, hogy gyermekeiket a szántóföldi szolgálatra kiképezzék. Ily módon a más felnőtteknek való prédikálás mellett a szülők arra is törekedni fognak, hogy Jehova segítségével a saját gyermekeiket is ’tanítványokká képezzék’ (Máté 28:19).
Gyermekek a „nagy nyomorúság” alatt
20. a) Mi áll előttünk, és milyen nehézségekre hívta fel Jézus a figyelmet? b) Milyen jelentősége van Jézus szavainak a gyermekek felnevelése tekintetében most, a vég idején?
20 Előttünk van a „nagy nyomorúság, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig, és nem is lesz többé” (Máté 24:21). Nehéz idő lesz ez felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. A dolgok jelenlegi rendszerének a befejezéséről szóló próféciájában Jézus előre megmondotta, hogy a krisztusi igazság megosztja majd a családokat. Kijelentette: „Továbbá halálra adja majd testvér a testvérét, atya a gyermekét, és gyermekek szüleik ellen támadnak és megölik őket” (Márk 13:12). A gyermeknevelés a vég idején nyilvánvalóan nem mindig zavartalan öröm. Szívfájdalmat, csalódást, sőt veszélyt hordozhat, ahogy Jézus fent idézett szavaiból kitűnik.
21. a) Bár reálisan néznek a jövőbe, miért ne aggodalmaskodjanak feleslegesen a szülők? b) Miben reménykedhetnek mind saját maguk, mind a gyermekeik sorsa tekintetében?
21 Azonban, jóllehet reálisan nézhetünk előre a nehézségekre, nem kell szükségtelenül aggódniuk a gyermekes szülőknek a jövő miatt. Ha ők maguk hűségesek maradnak és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy gyermekeiket „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” neveljék fel, bízhatnak abban, hogy engedelmes gyermekeiket Isten kedvezően tekinti (Efézus 6:4; vö. 1Korinthus 7:14). Mint a „nagy sokaság” tagjai, ők és a gyermekeik is remélhetik, hogy túlélik a „nagy nyomorúságot”. Ha az ilyen gyermekek úgy nőnek fel, hogy Jehova hű szolgáivá legyenek, örökké hálásak lesznek majd Istennek, amiért felelősségteljes szülőket kaptak tőle (Jelenések 7:9, 14; Példabeszédek 4:1, 3, 10).
Ismétlési kérdések
◼ Milyen hosszú távú programot foglal magában egy gyermek megszületése?
◼ Miért veszítették el némely vének és kisegítő szolgák a kiváltságaikat?
◼ Milyen tényezőket kell megvizsgálnia a keresztény férjnek, mielőtt a felesége másállapotba kerülne?
◼ Mi bizonyítja, hogy a keresztény házaspár akkor is boldog lehet, ha nincsenek gyermekei?
◼ Hogyan tekintsék a szülők a gyermekük megszületését, és miért nem kell feleslegesen aggódniuk a jövő miatt?