6. fejezet
A vitakérdés, amely az egész teremtés előtt áll
1. a) Milyen vitás kérdést vetett fel Sátán Édenben? b) Hogyan tűnik ki ez a vitakérdés Sátán szavaiból?
AZ ÉDENI lázadáskor komoly vitakérdés vetődött fel, amely az egész teremtést érinti. Az Évával való beszélgetés folyamán Sátán azt a látszatot keltette, mintha Éva és férje, Ádám meg lenne fosztva valami fontos dologtól. Azt kérdezte: „Valóban azt mondta Isten, hogy a kert összes fájáról nem szabad ennetek?” Éva azt válaszolta, hogy Isten csak egy fára vonatkozóan mondta: „Arról nem szabad ennetek, még csak érintenetek sem szabad, hogy meg ne haljatok!” Erre Sátán közvetlenül hazugsággal vádolta Jehovát, azt állítván, hogy sem Éva, sem Ádám élete nem függ a Teremtőnek való engedelmességtől. Azt állította, hogy Isten visszatart valami jót a teremtményeitől: azt a képességet, hogy maguk állítsák fel az életüket megszabó irányadó mértékeket. „Biztosan nem haltok meg” — biztosította őket Sátán. „Mert Isten tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek arról, feltétlenül megnyílnak a szemeitek és feltétlenül Istenhez lesztek hasonlókká: megismerítek a jót és a rosszat” (1Móz 3:1–5). Sátán elhitette Évával, hogy jobb lenne neki, ha saját maga döntene. Azáltal, amit mondott, kétségbe vonta, hogy Istennek joga van uralkodni, s hogy jól uralkodik. A felvetett vitakérdés tulajdonképpen az egész világegyetem feletti szuverenitást érintette.
2. Mi óvhatta volna meg az első emberpárt?
2 A Jehova iránti szeretet megóvhatta volna Évát a ballépéstől. Férje főségének tiszteletben tartása is visszatarthatta volna a rossz cselekedettől. De ő csak arra gondolt, ami pillanatnyilag előnyösnek látszott. A tiltott dolog kívánatossá vált szemében. Sátán okoskodása alaposan rászedte, s áthágta Isten törvényét. Azután behálózta Ádámot. Ádám pedig — holott őt nem Sátán hazugsága szedte rá — az Isten szeretete iránti értékelés teljes hiányát mutatta ki. Semmibe vette Jehova főségét, és lázadó felesége oldalára állt (1Móz 3:6; 1Tim 2:13, 14).
3. a) Mely további vitakérdés kapcsolódik szorosan Sátán támadásához, amelyet Jehova szuverenitása ellen vetett fel? b) Kiket érint ez?
3 Az Édenben történtekkel azonban még nem ért véget Sátán támadása Jehova szuverenitása ellen. Látszólagos sikere után a teremtmények Jehova iránti lojalitását vonta kétségbe. Ez aztán az elsőhöz szorosan kapcsolódó másodlagos vitakérdéssé vált. Kihívása nemcsak Ádám leszármazottaira vonatkozott, hanem Isten összes szellemfiára, még a szeretett elsőszülött Fiúra is. Jób napjaiban Sátán azt állította, hogy Jehovát az övéi nem az iránta és uralma iránti szeretetből szolgálják, hanem önző okokból. Azzal érvelt, hogy nehéz körülmények között mindegyik engedne önző kívánságainak. Igaz volt? (Jób 1:6–12; 2:1–6; Jel 12:10).
HOGYAN VÁLASZOLTAK A VITAKÉRDÉSRE?
4. Miért nem támogatták sokan Jehova szuverenitását?
4 Jehova nem zárta ki annak lehetőségét, hogy mások is csatlakoznak Sátánhoz a lázadásban. Az ítélet kimondásakor Édenben még utalt is azokra, akik a ’kígyó magvát’ fogják alkotni (1Móz 3:15). Közéjük tartoztak a farizeusok, akik Jézus megölését kitervelték, és Júdás, aki elárulta Őt. Ezek a személyek nem csupán hibás lépést tettek, mielőtt tudatára ébredtek volna. Tudták mi lenne a helyes, mégis szándékosan Jehova és szolgái ellen foglaltak állást. Mások viszont, akik szintén nem tettek eleget Jehova követelményeinek, tudatlanságból cselekedtek (Csel 17:29, 30).
5. a) Évával ellentétben hogyan tekintették Jehova Szavát azok, akik lojálisak maradtak hozzá? b) Hogyan bizonyította be Noé a lojalitását és hogyan tanulhatunk a példájából?
5 Velük ellentétben mindig akadtak hithű férfiak és nők, akik igyekeztek megismerni Teremtőjüket és bebizonyítani iránta való lojalitásukat. Ők hittek Istennek. Tudták, hogy életük attól függ, hallgatnak-e Istenre és szót fogadnak-e neki. Egyikük Noé volt. Amikor Isten azt mondta neki: „Minden test vége elérkezett előttem. . . Építs magadnak bárkát”, engedelmeskedett Jehova irányításának. Kortársai azonban a figyelmeztetés ellenére is úgy élték tovább életüket, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. Noé azonban épített egy óriási bárkát és buzgón prédikálta másoknak Jehova igazságos eljárásmódját. A beszámoló szerint „Noé mindent úgy tett, ahogy Isten megmondta neki. Pontosan úgy cselekedett” (1Móz 6:13–22; vö. Zsid 11:7; 2Pét 2:5).
6. a) Mi jellemezte még azokat, akik megőrizték feddhetetlenségüket? b) Hogyan nyilvánította ki Sára ezeket a tulajdonságokat, és hogy tanulhatunk a példájából?
6 Azok, akik megőrizték feddhetetlenségüket, azzal is kitűntek, hogy tiszteletben tartották a főség alapelvét és személyes szeretetet tanúsítottak Jehova iránt. Nem olyanok voltak, mint Éva, aki férje fölé kerekedett, vagy mint Ádám, aki figyelmen kívül hagyta Jehova törvényét. Ábrahám felesége, Sára, rendelkezett ezekkel a kitünő tulajdonságokkal. Nemcsak beszédében, hanem szívében is „ura” volt Ábrahám. Azonkívül ő maga is szerette Jehovát és hithű asszony volt. Ábrahámmal együtt „várta a szilárdan megalapozott várost (Isten Királyságát), amelynek tervezője és alkotója Isten” (1Pét 3:5, 6; Zsid 11:10–16).
7. a) Milyen körülmények között támogatta Mózes Jehova szuverenitását? b) Hogyan válhat javunkra példája?
7 Körülbelül 430 évvel azután, hogy Ábrahám elhagyta szülőföldjét, Mózes állt ki Jehova szuverenitásáért, holott az ellenségeskedő egyiptomi fáraóval állt szemtől szembe. Nem mintha Mózes annyira bízott volna magában. Ellenkezőleg, még a beszédkészsége iránt sem volt nagy bizalma. De engedelmeskedett Jehovának. Az Ő támogatásával és testvérének, Áronnak a segítségével újra és újra közölte a fáraóval Jehova szavát. A fáraó azonban megmakacsolta magát. Még egyes izraeliták is élesen kritizálták Mózest. Ő mégis mindent lojálisan úgy tett, ahogy Jehova parancsolata neki, s az ő közreműködése révén szabadult meg Izrael Egyiptomból (2Móz 7:6; 12:50, 51).
8. a) Mi mutatja, hogy a Jehovához való lojalitás többet jelent, mint csupán annak megtevését, amit Isten írott formában kimondottan megnevezett? b) Hogyan segít az ilyenfajta lojalitás értékelése az 1Ján 2:15 alkalmazásában?
8 Akik lojálisak voltak Jehovához, nem okoskodtak úgy, hogy csak a törvény betűjét kell betartaniuk, csak azt, amit Isten leíratott. Amikor Potifár felesége házasságtörő viszonyra próbálta rávenni Józsefet, nem létezett írott parancs Istentől, amely elítélte volna a házasságtörést. De annak alapján, amit József a Jehova által Édenben létrehozott házassági elrendezésről tudott, tisztában volt azzal, hogy egy másik férfi feleségével való nemi kapcsolat nem tetszene Istennek. József nem akarta kipróbálni, milyen messze engedné őt Isten elmenni az egyiptomiakhoz való hasonulásban. Támogatta Jehova útjait azáltal, hogy elmélkedett azon, hogyan bánt Isten az emberiséggel a múltban, s hogy lelkiismeretesen alkalmazta, amit Isten akaratának ismert (1Móz 39:7–12; vö. Zsolt 77:11, 12, [77:12, 13, Károli]).
9. Hogyan bizonyult Sátán újra és újra hazugnak abban a vádban, amelyet Jób napjaiban vetett fel?
9 Aki igazán szereti Jehovát, az még súlyos megpróbáltatás közepette sem hagyja el őt. Sátán azzal vádolta meg Jóbot, hogy ha elvesztené javait, vagyis kárt szenvedne testében, még ő is — akit Jehova olyan nagyra értékel — elhagyná Istent. Jób azonban hazugnak bizonyította Sátánt, méghozzá annak ellenére, hogy nem is sejtette, miért éri oly sok csapás (Jób 2:3, 9, 10). Sátán később a maga állításának bizonyítása céljából arra indította Babilónia felbőszült királyát, hogy a tüzes kemencében való halállal fenyegessen három fiatal hébert, amiért nem borultak le imádattal a király parancsára felállított bálvány előtt. Választaniuk kellett a király parancsa s Jehovának a bálványimádást tiltó törvénye között. Ők szilárdan kifejezésre juttatták, hogy Jehovát szolgálják és az ő legfőbb szuverenitását ismerik el. Életüknél is kedvesebb volt nekik az Isten iránti hűségük (Dán 3:14–18).
10. Hogyan tudjuk mi, tökéletlen emberek bebizonyítani, hogy valóban lojálisak vagyunk Jehovához?
10 Vajon azt a következtetést kell-e levonnunk ebből, hogy Jehovához való lojalitás tökéletes embert követel, s aki hibázik, az teljesen kudarcot vallott? Egyáltalán nem! A Biblia nyíltan elmondja, hogy néhányszor Mózes is hibát követett el. Jehovának ez természetesen nem tetszett, mégse vetette el Mózest. Az apostolok sok tekintetben mintaszerűek voltak, de gyengeségekkel is rendelkeztek. A lojalitás következetes, szívből jövő engedelmességet követel. De öröklött tökéletlenségünkre való tekintettel Jehova megelégszik azzal, ha szándékosan semmilyen tekintetben nem hagyjuk figyelmen kívül az ő törvényét. Ha gyengeségből követünk el bűnt, fontos, hogy megbánjuk, s ne tegyük szokásunkká. Így mutajuk ki, hogy szeretjük, amit Jehova jónak lát, s gyűlöljük, amit rossznak tart. Jézus áldozatának bűneltörlő értékébe vetett hitünk alapján tisztán állhatunk Isten előtt (Ám 5:15; Csel 3:19; Zsid 9:14).
11. a) Mely ember őrizte meg tökéletesen isteni önátadását, s mit bizonyít ez? b) Hogyan segít nekünk az, amit ő tett?
11 Lehetséges-e azonban, hogy a tökéletes isteni önátadás emberek számára teljesen elérhetetlen? Mintegy 4000 évvel ezelőtt ennek a kérdésnek a megválaszolása „szent titok” volt (1Tim 3:16). A tökéletes Ádám, miután nem maradt meg isteni önátadásban, rossz példát mutatott. Ki tud jó példát nyújtani? Nyilvánvaló, hogy bűnös leszármazottai közül senki. Jézus Krisztus az egyetlen, aki erre képes volt. Jézus példája bizonyította, hogy Ádám, akinek a körülményei ráadásul sokkal jobbak voltak, megőrizhette volna tökéletes feddhetetlenségét, ha akarta volna. A hiba nem Isten teremtésművében volt. Jézus Krisztus tehát a követendő példa, akit nemcsak az isteni törvény iránti engedelmességben, hanem a Jehova mint egyetemes Szuverén iránti személyes önátadásban is utánozhatunk.
MI A MI VÁLASZUNK?
12. Miért kell állandóan résen lennünk a Jehova szuverenitása iránti magatartásunkat illetően?
12 Mindnyájan ez előtt az egyetemes vitakérdés előtt állunk ma. Nem tudjuk kikerülni. Ha nyíltan kijelentjük, hogy Jehova oldalán állunk, Sátán céltáblájává válunk. Minden elképzelhető irányból nyomást gyakorol ránk, amíg csak tart a gonosz rendszere. Nem lazíthatunk éberségünkön (1Pét 5:8). Viselkedésünk mutatja meg, melyik oldalon állunk a legfőbb vitakérdésben.
13. a) Mi kellene, hogy visszatartson minket a hazugságtól és a lopástól, ha ennek a két helytelenségnek az eredetére gondolunk? b) Válaszolj egyenként a bekezdés végén feltett kérdésekre: ezek olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyekben egyesek hajlamosak hazudni vagy lopni!
13 Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a hűtlenséget félvállról vegyük, mondván, hogy a világban ez teljesen megszokott. Feddhetetlenségünk megőrzéséhez az élet minden területén alkalmaznunk kell Jehova igazságos alapelveit. Ennek szemléltetésére gondolkodj el a következőkön:
1. Sátán hazugság révén vitte bűnbe ősszüleinket. Így vált a „hazugság atyjá”-vá (Ján 8:44).
Milyen körülmények között nem mondanak igazat fiatalok a szüleiknek? Miért fontos, hogy keresztény fiatalok ne tegyenek így? (Péld 6:16–19).
Milyen üzleti fogások hozhatnak valakit kapcsolatba a „hazugság atyjá”-val ahelyett, hogy az igazság Istenével azonosítanák? (Mik 6:11, 12).
Helytelen lenne-e önmagunkat hamis állításokkal jobbnak feltüntetni, mint amilyenek vagyunk, ha ezzel nem ártunk senkinek? (Zsolt 119:163; vö. Csel 5:1-11).
Miért fontos, hogy az ember ne próbálja csalással eltitkolni elkövetett rossz cselekedetét? (Péld 28:13).
2. Amikor Ádám és Éva Sátán befolyására saját maguk döntöttek a jót és rosszat illettően, első cselekedetük az volt, hogy eltulajdonították, ami nem az övék volt, vagyis loptak.
Feljogosít-e lopásra, ha az ember szükségben van, vagy ha a meglopott személy nagy bőséggel rendelkezik? (Péld 6:30, 31; 1Pét 4:15).
Enyhítő körülmény-e, ha környékünkön a lopás általános szokás, vagy ha a lopott tárgy csupán apróság? (Róma 12:2; Ef 4:28; Luk 16:10).
14., 15. a) Milyen próbán kell az egész emberiségnek átesnie Krisztus ezeréves uralmának végén? b) Hogyan befolyásolja e próba kimenetelét az, amit most teszünk?
14 Krisztus ezeréves uralma alatt Sátán és démonai a mélységben lesznek, nem tudják majd befolyásolni az emberiséget. Micsoda megkönnyebbülés! De az ezerév után újra el lesznek engedve egy kis időre. Sátán és az őt követők nyomást fognak gyakorolni a „szentek”-re, azokra, akik a helyreállított emberiségből megőrzik feddhetetlenségüket. Mintegy csatasorban fog felvonulni „a szeretett város”, a mennyei Új-Jeruzsálem ellen, hogy megsemmisítse az e kormányzat által létrehozott igazságosságot a földön (Jel 20:7–10).
15 Nagyon valószínűnek látszik, hogy Sátán — mint a múltban is — az önzésre és büszkeségre építve, csalással fogja próbálni rávenni az embereket a Jehova iránti hűtlenségre. Ha kiváltságunk lesz akkor élni, hogyan fogunk személy szerint reagálni? Hol lesz a szívünk az egyetemes vitakérdésben? Miután az emberiség akkor már tökéletes lesz, a lojalitás legkisebb hiánya is szándékos lesz, s örök megsemmisítést von maga után. Ahhoz, hogy majd akkor lojálisnak bizonyuljunk, mennyire fontos már most szokásunkká tenni, hogy készségesen és pozitívan reagálunk Jehova minden utasítására, akár írott Szaván, akár szervezetén keresztül juttatja el hozzánk! Így mutathatjuk ki az iránta, mint egyetemes Szuverén iránti, őszinte önátadásunkat.
ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK
● Melyik fontos vitakérdés előtt áll az egész teremtés? Hogyan érint ez minket?
● Mi a kiemelkedő abban, ahogyan a 49. oldalon bemutatott férfiak és nők a Jehova iránti hűségüket bebizonyították?
● Miért fontos, hogy minden nap gondosan tiszteljük Jehovát a viselkedésünkkel?
[Képek a 49. oldalon]
TÁMOGATTÁK JEHOVA SZUVERENITÁSÁT
Noé
Sára
Mózes
József
Jób
Hogyan fordíthatjuk javunkra példájukat?