Isten törődik az idősekkel

NEM meglepő, hogy napjainkban ennyire elterjedt az idősek bántalmazása. A Biblia már jóval ezelőtt megjövendölte, hogy ennek az Istentől elfordult világrendszernek ’az utolsó napjaiban az emberek önmagukat szeretők és természetes vonzalom nélküliek lesznek’ (2Timóteusz 3:1–3). A „természetes vonzalomnak” fordított görög szó magában foglalja azt a szeretetet, amely általában megvan a családtagok között. A bibliai próféciával összhangban ez a fajta vonzalom szemmel láthatóan hiányzik manapság.

Jehova Isten — éles ellentétben azokkal, akik bántják az időseket — nagyra értékeli az előrehaladott korúakat, és törődik velük. Nézzük meg, hogyan mutat rá erre a Biblia!

„Az özvegyek bírája”

A Héber Iratokból egyértelműen kiderül, hogy Jehova Isten törődik az idősekkel. A 68. zsoltár 5. versében például Dávid ’az özvegyek bírájának’ nevezi Istent, és az özvegyek gyakran idősek.a Más bibliafordítások a „védő”, „védelmező” vagy „támogató” kifejezést használják. Jehova valóban törődik az özvegyekkel. Sőt, a Biblia azt írja, hogy ha bántják őket, akkor haragra gerjed (2Mózes 22:22–24). Isten és a szolgái nagyra értékelik az özvegyeket és minden hűséges idős személyt. A Példabeszédek 16:31 leírja, hogy miként gondolkodik Jehova Isten és a népe: „Ékes korona az ősz haj, ha az igazságosság útján található.”

Nem meglepő hát, hogy az idősek iránti tisztelet lényeges része volt a Törvénynek, melyet Jehova Izraelnek adott. Az izraeliták a következő parancsot kapták: „Az ősz haj előtt kelj fel, legyél figyelmes az idős ember személye iránt, és féld Istenedet. Én vagyok Jehova” (3Mózes 19:32). Izraelben tehát az, hogy valaki miként bánt az idősekkel, szorosan összefüggött a Jehova Istennel ápolt kapcsolatával. Senki sem mondhatta, hogy szereti Istent, ha közben méltatlanul bánt az idősekkel.

Noha a keresztények nincsenek alárendelve a Mózesi Törvénynek, ’Krisztus törvénye’ alatt vannak. Ez nagy hatással van a viselkedésükre, például úgy, hogy szeretik a szüleiket és az időseket, valamint törődnek velük (Galácia 6:2; Efézus 6:1–3; 1Timóteusz 5:1–3). A keresztények nemcsak azért mutatnak szeretetet mások iránt, mert ezt parancsolták nekik, hanem azért, mert a szívük erre indítja őket. „Buzgón szeressétek egymást, szívből” — buzdított Péter apostol (1Péter 1:22).

Jakab tanítvány még egy további okot említett, amiért törődnünk kell az idősekkel. Ezt írta: „Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma ez: gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban, és szennyfolt nélkül megtartani magunkat a világtól” (Jakab 1:27). Igazán elgondolkodtató, amit itt Jakab említ. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy mennyire fontosak Jehovának ezek a kedves személyek.

Ezért nem elég, hogy csupán nem bánunk méltatlanul az idősekkel. A törődésünket önzetlen tettekkel kell kimutatnunk. (Lásd a „Tettekben megnyilvánuló szeretet” című bekeretezett részt a 6—7. oldalon.) Jakab ezt írta: „a hit . . . halott cselekedetek nélkül” (Jakab 2:26).

Vigasz a „nyomorúságukban”

Jakab szavaiból még valami mást is leszűrhetünk. Azt mondta a keresztényeknek, hogy gondoskodjanak az özvegyekről a „nyomorúságukban”. A „nyomorúságnak” fordított görög szó elsősorban bánatra, csüggedtségre vagy szenvedésre utal, amely a körülményeink miatt ránk nehezedő nyomásból fakad. Semmi kétség afelől, hogy sok idős személy érez ilyen bánatot. Néhányan magányosak, míg másokat az keserít el, hogy a koruk miatt egyre kevesebbre képesek. Még azok is elcsüggedhetnek, akik teljes mértékben részt tudnak venni Isten szolgálatában. Johnb például több mint négy évtizede hirdeti hűségesen Isten Királyságát, és az utóbbi harminc évet a különleges teljes idejű szolgálatban töltötte. Most a nyolcvanas éveiben jár, és bevallja, hogy időnként elkeseredik. Ezt mondja: „Gyakran visszagondolok a múltra, és eszembe jutnak a hibáim, az a sok-sok hiba, melyet elkövettem. Folyton arra gondolok, hogy mennyi mindent másképp csinálhattam volna.”

Az ilyen személyeknek vigasztaló lehet tudni, hogy bár Jehova tökéletes, nem vár el tőlünk tökéletességet. Noha ismeri a hibáinkat, a Biblia ezt írja róla: „Ha a vétkeket néznéd, ó, Jah, ó, Jehova, kicsoda állhatna meg?” (Zsoltárok 130:3). Igen, Jehova a hibáink mögé lát, és tisztában van vele, hogy mi van a szívünkben. Honnan tudjuk ezt?

Dávid királyt — aki nagyon jól tudta, hogy mi a bűn és a tökéletlenség — Isten arra ihlette, hogy a következő szavakat fogalmazza meg, melyeket a 139. zsoltár 1–3. verseiben olvashatunk: „Ó, Jehova, át- meg átkutattál, és ismersz engem. Ismered leülésemet és fölkelésemet. Már messziről látod gondolatomat. Járásomat és pihenésemet megmérted, minden utamat jól ismered.” Az itt használt „megmér” kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’megrostál’, ahhoz hasonlóan, mint amikor a földműves különválasztja a polyvát a gabonától. Dávid isteni ihletés alatt arról biztosít minket, hogy Jehova tudja, miként rostálja meg és raktározza el az elméjében a jótetteinket.

Irgalmas égi Atyánk nem felejti el a jótetteinket, és örömét leli bennük egészen addig, amíg hűségesek vagyunk hozzá. Sőt, a Biblia azt írja, hogy igazságtalanságnak tartaná, ha elfelejtkezne a munkánkról és a szeretetről, amelyet a neve iránt tanúsítottunk (Héberek 6:10).

„A korábbi dolgok elmúltak”

A Biblia feltárja, hogy az időskorral járó nehézségek nem szerepeltek Istennek az emberiséggel kapcsolatos eredeti szándékában. Az öregedés bénító következményei csak azután váltak az emberi lét részévé, miután az ősszüleink, az első férfi és nő fellázadt a Teremtője ellen (1Mózes 3:17–19; Róma 5:12). De ez nem lesz mindig így.

Ahogyan azt már korábban említettük, az a sok rossz, ami manapság körbevesz bennünket — beleértve ebbe az idősekkel való méltatlan bánásmódot is —, mind bizonyíték arra, hogy ennek a világrendszernek ’az utolsó napjaiban’ élünk (2Timóteusz 3:1). Istennek szándékában áll megszüntetni a bűn következményeit, köztük az időskorral járó nehézségeket és a halált is. A Biblia kijelenti: „[Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:4).

Isten új világában az időskorral járó minden fájdalom a múlté lesz, és bántani sem fogja senki az időseket (Mikeás 4:4). Még azok is, akik meghaltak, de Isten emlékezetében vannak, fel lesznek támasztva. Így nekik is lesz lehetőségük arra, hogy örökké éljenek egy paradicsomi földön (János 5:28, 29). Akkor még nyilvánvalóbb lesz, mint bármikor korábban, hogy Jehova Isten nemcsak az idősekkel törődik, hanem mindenkivel, aki engedelmeskedik neki.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/képek a 6–7. oldalon]

Tettekben megnyilvánuló szeretet

Jehova Tanúi között a gyülekezeti vének különösképpen törődnek az idősekkel. Komolyan veszik Péter apostol felszólítását: „terelgessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját” (1Péter 5:2). Az Isten nyájáról való gondoskodás az idősekkel való törődést is magában foglalja. De hogyan lehet ezt a törődést kimutatni?

Türelmesnek kell lennünk, valószínűleg többször meg kell látogatnunk az időseket, és el kell beszélgetnünk velük, ha szeretnénk megtudni, hogy egészen pontosan mire van szükségük. Talán segíthetnénk bevásárolni vagy kitakarítani, esetleg elvihetnénk őket az összejövetelekre, felolvashatnánk nekik a Bibliából vagy a keresztény kiadványokból, és még sorolhatnánk. Amikor csak lehetséges, gyakorlatias és ésszerű terveket kell kidolgozni, és meg is kell valósítani azokat.

Mi a teendő viszont akkor, ha egy idősebb testvér vagy testvérnő nehéz helyzetbe kerül, esetleg anyagi segítségre van szüksége? Először is bölcs lenne megtudni, hogy vannak-e gyermekei vagy más rokonai, akik segíthetnek neki. Ez összhangban van az 1Timóteusz 5:4-ben leírtakkal: „Ha . . . valamely özvegynek vannak gyermekei vagy unokái, ezek először is azt tanulják meg, hogy a saját háznépükben éljenek Isten iránti odaadás szerint, és hogy mindig adják meg szüleiknek és nagyszüleiknek az őket megillető viszonzást, mert ez elfogadható az Isten szemében.”

Talán van olyan idős személy, aki egyedül nem tud utánajárni, hogy jogosult-e valamilyen állami támogatásra. Esetleg valaki a gyülekezetből segíthetne neki ebben. Ha egyik út sem járható, a vének eldönthetik, hogy az adott személyt támogassa-e a gyülekezet. Egyes esetekben ez az első századi gyülekezetekben is előfordult, hiszen Pál apostol ezt írta a munkatársának, Timóteusznak: „A jegyzékbe olyan özvegy kerüljön, aki nem fiatalabb hatvanévesnél, e g y férjnek volt a felesége, és aki mellett tanúskodnak a jó cselekedeteiért, ha gyermekeket nevelt föl, ha idegeneket látott vendégül, ha megmosta a szentek lábát, ha segített a nyomorúságban levőkön, ha szorgosan elfoglalta magát mindenféle jó cselekedettel” (1Timóteusz 5:9, 10).

[Kép az 5. oldalon]

Dorkász törődött a szükségben lévő özvegyekkel (Cselekedetek 9:36–39)