Tartsátok szem előtt az idősek érdekeit

Ne csak saját személyes érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mások személyes érdekeit is” (FILIPPI 2:4).

 1., 2. a) Hogyan mutatta meg az első századi vezető testület, hogy törődik az idősek szükségleteivel? b) Milyen bizonyíték szól amellett, hogy a prédikáló-munkát nem hanyagolták el?

NEM sokkal i. sz. 33 pünkösdje után „zúgolódás támadt [a keresztény gyülekezetben] a görögül beszélő zsidók részéről a héberül beszélő zsidók ellen, mert az ő özvegyeiket mellőzték a [rászorulóknak adandó táplálék] mindennapi kiosztásánál.” Ezek közül az özvegyek közül többen kétségtelenül idősek voltak, akik nem tudtak magukról gondoskodni. Mindenesetre maguk az apostolok léptek közbe, ezt mondván: „Keressetek ki közületek magatok számára hét képesített férfiút, akik telve vannak szellemmel és bölcsességgel, hogy kijelölhessük őket erre a szükséges munkára” (Cselekedetek 6:1–3).

² A korai keresztények tehát „szükséges munkának” tekintették a szükséget szenvedőkről való gondoskodást. Jakab tanítvány ezt írta évek múlva: „Tiszta és szeplő nélküli imádat a mi Istenünk és Atyánk nézőpontja szerint ez: gondoskodni az árvákról és az özvegyekről nyomorúságukban” (Jakab 1:27). Vajon azt jelentette ez, hogy a mindennél fontosabb prédikáló-szolgálatot elhanyagolták? Nem, hiszen a Cselekedetek beszámolója szerint, miután az özvegyek érdekében végzett segítőmunkát kielégítően megszervezték, „az Isten szava tovább növekedett és a tanítványok száma megsokszorozódott Jeruzsálemben” (Cselekedetek 6:7).

 3. Milyen buzdítás van a Filippi 2:4-ben, és miért nagyon helyénvaló ez ma?

³ Ma „nehezen elviselhető, válságos idők”-kel nézünk szembe. (2Timótheus 3:1.) A családi élet és világi munka követelményeivel való törődés kevés erőt — vagy vágyat — enged arra, hogy az idősek szükségleteivel törődjünk. Helyénvalóan buzdít tehát a Filippi 2:4 bennünket: „Ne csak saját személyes érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mások személyes érdekeit is.” Hogyan lehet ezt megtenni kiegyensúlyozottan, gyakorlatias módon?

Adjuk meg a tiszteletet az özvegyeknek

 4. a) Miért és hogyan „tisztelte” az első századi gyülekezet az özvegyeket? b) Vajon minden esetben szükség volt ilyen gondoskodásra?

⁴ Pál az 1Timótheus 5. fejezetében rámutat, hogyan gondozták az idős özvegyeket a korai keresztény gyülekezetben. Timótheust így buzdította: „Tiszteld az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek” (3. vers). Az idős özvegyasszonyok ki voltak emelve, mint akik különösen méltók a tiszteletre rendszeres anyagi támogatás formájában. Az ilyenek a támogatás minden látható eszközétől el voltak vágva, mint akik csak ’Istenben reménykednek és kitartanak a könyörgésben és az imádkozásban éjjel és nappal’ (5. vers). Hogyan nyert meghallgattatást a létszükségletért mondott imádságuk? A gyülekezeten keresztül. Szervezett módon az arra érdemes özvegyek megélhetéséről szerény mértékben gondoskodtak. Természetesen, ha egy özvegy anyagi javakkal rendelkezett, vagy olyan rokonai voltak, akik el tudták tartani, nem volt szükség erre a gondoskodásra (4, 16. vers).

 5. a) Hogyan juthatott néhány özvegyasszony ’a testies vágyak’ hatalmába? b) Köteles volt-e a gyülekezet támogatni az ilyeneket?

⁵ „A testies vágyaknak élő [özvegy] pedig” — figyelmeztet Pál — „már életében halott [szellemileg]” (6. vers). Pál nem fejti ki hogyan éltek némelyek, ahogy a Királyság Sorközi fordítás szó szerint írja, ’érzéki viselkedésben’. Némelyek küzdelmet folytathattak „szexuális ösztöneik” ellen (11. vers). A Liddel & Scott’s Greek-English Lexicon szerint azonban az „érzéki viselkedés” magában foglalhatta a ’puhán, vagy túlzott kényelemben vagy elkényeztetetten való élést’ is. Talán azt kívánták egyesek, hogy a gyülekezet gazdagítsa őket, hogy pazarló, saját vágyait kielégítő, féktelen életüket finanszírozza. Bármi volt is a helyzet, Pál azt javasolta, hogy az ilyeneket töröljék a gyülekezet támogatottjainak listájáról.

 6., 7. (és lábjegyzet) a) Miből állt a „lista”? b) Miért törölték a 60 éven aluliakat a támogatásból? c) Hogyan segített Pál a fiatal özvegyeknek elkerülni az elmarasztaló „ítéletet”?

⁶ Pál azután azt mondta: „Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad felvenni [hogy anyagi támogatást kapjanak], aki legalább hatvan éves.” Pál idejében egy 60 éves asszonyt nyilvánvalóan képtelennek tartottak önmaga ellátására.a „A fiatalabb özvegyeket pedig utasítsd vissza, mert ha a nemi vágyaik Krisztus és ő közéjük tolakodnak, férjhez akarnak menni, ítélet alá kerülnek, mivel semmibe vették hitük első kijelentését” (9, 10, 11. vers).

⁷ Ha fiatal özvegyasszonyok számára is nyitva állt volna a „lista”, néhányan elhamarkodottan kijelentették volna, hogy vágynak egyedül maradni. Idők múltával aztán, nehézségeik támadhattak volna „nemi vágyaik” fékentartásával és újból férjhez kívántak volna menni, ’ítélet alá kerülve, mivel semmibe vették hitük első kijelentését’, hogy egyedül maradnak. (Vö. Prédikátor 5:2–6.) Pál elhárította az ilyen problémát, kijelentvén, ’azt óhajtom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket’ (14. vers).

 8. a) Hogyan védelmezte Pál irányvonala a gyülekezetet? b) Történt-e gondoskodás a fiatalabb özvegyekről és az idős férfiakról?

⁸ Az apostol aztán azokra korlátozta az összeírást, akiknek sok jó keresztényi munkáról szól a jelentésük (10. vers). A gyülekezet tehát nem vált a lusták és mohók „jóléti államává”. (2Thessalonika 3:10, 11.) Mit mondjunk azonban az idős férfiakról vagy fiatalabb özvegyekről? Ha ilyenek kerültek szükséghelyzetbe, a gyülekezet kétségtelenül gondoskodott róluk egyéni alapon. (Vö. 1János 3:17, 18.)

 9. a) Miért különbözik az idősekről való gondoskodás mai formája az első századitól? b) Mit ismertet fel velünk ma Pál Timótheushoz írt levele 5. fejezetének az özvegyekről írt része?

⁹ Ilyen elrendezés valószínűleg teljesen megfelelt az első századi gyülekezet szükségleteinek. De ahogy a The Expositor’s Bible Commentary megjegyzi: „Ma, a biztosítási járadék, a társadalombiztosítás és munkaalkalmak idején egészen más a helyzet.” A megváltozott társadalmi és gazdasági helyzet eredményeként nagyon ritkán szükséges a mai gyülekezetnek az idősek számára jótékonysági listát felállítani. Mindamellett Pálnak a Timótheushoz intézett szavai segítenek nekünk felismerni, hogy: 1. Az idősek problémái az egész gyülekezet, de különösen a vének gondja. 2. Az idősekről való gondoskodást meg kell szervezni. 3. Az ilyen gondoskodás azokra korlátozódik, akik valóban rászorulnak.

Mint vének, tartsuk szem előtt érdekeiket

10. Hogyan kell ma a véneknek elől járni az idősekkel való törődés kinyilvánításában?

¹⁰ Hogyan járhatnak elöl ma a vének az idősebbek iránti érdeklődés kimutatásában? Úgy, hogy időről időre beleveszik az idősek szükségleteit a gyülekezet napirendjébe. Ha pedig rendkívüli szükség merül fel, intézkednek, hogy az ki legyen elégítve. Nem szükséges személyesen intézniük a dolgot, mivel többnyire sok vállalkozó akad a gyülekezetben — fiatalok is —, akik segíthetik őket. De komolyan ellenőrízzék a gondoskodást, esetleg megbízva egy testvért az egyénnek nyújtott gondoskodás összehangolásával.

11. Hogyan ismerkedhetnek meg a vének az idősek szükségleteivel?

¹¹ Salamon ezt tanácsolta: „Feltétlenül ismerned kell nyájad külsejét” (Példabeszédek 27:23). A felvigyázóknak tehát személyesen kell meglátogatni az időseket, hogy eldönthessék, melyik a legjobb mód arra, hogy a ’szükségletük szerint osztozzanak’ (Róma 12:13). Egy utazó-felvigyázó így fogalmazta meg ezt: „Némelyik idős nagyon önálló, és csupán megkérdezni, hogy mire van szüksége, nem célravezető. Jobb megfigyelni, hogy mit kellene megtennünk, és aztán meg is tenni azt!” Japánban néhány felvigyázó úgy találta, hogy egy 80 éves testvérnőnek több figyelmességre van szüksége. Ezt jelentik ezzel kapcsolatban: „Most gondoskodtunk arról, hogy valaki naponta kétszer vegye fel vele a kapcsolatot, reggel és este, látogatás vagy telefonálás útján” (Vö. Máté 25:36.)

12. a) Hogyan gondoskodhatnak a vének arról, hogy az idősek a javukra fordíthassák a gyülekezet összejöveteleit? b) Milyen jót eredményezhetnek a Társulat készítette hangszalagok?

¹² A felvigyázók arról is gondoskodnak, hogy az idősek javukra fordíthassák a gyülekezet összejöveteleit. (Zsidók 10:24, 25.) Elszállítják-e azokat, akiknek erre szüksége van? Vannak-e olyanok, akik képtelenek ’figyelni és megérteni’, mert hallássérültek? (Máté 15:10.) Talán jó lenne fejhallgatót szerezni számukra. Úgy, ahogy most sok gyülekezet telefonon közvetíti az összejöveteleket a gyengélkedőknek, hogy ők is hallgathassák otthon. Mások hangszalagra rögzítik az összejövetel programját azoknak, akik túl betegek ahhoz, hogy jelen legyenek, némely esetben vesznek is nekik magnetofont. És a szalagokról szólva egy németországi vén megjegyezte: „Több időset meglátogattam és a televízió előtt ülve láttam őket, olyan programokat nézve, amelyeket nem lehet szellemileg építőnek nevezni.” Miért ne buzdítanánk őket, hogy hallgassák a Társulat készítette szalagokat, amelyek Királyság-énekeket és Biblia olvasásokat tartalmaznak?

13. Hogyan segíthetünk az időseknek, hogy tevékenyek maradjanak a Királyság-prédikálásban?

¹³ A gyülekezet néhány idősebb tagja rendszertelenné vagy tétlenné vált a prédikálásban. Az életkor azonban nem feltétlenül akadály a „Királyság jó híre” hirdetésében. (Máté 24:14.) Néhányan örömmel fogadnak egy egyszerű meghívást, hogy menjenek veled a szántóföldre. Talán újra fel tudod kelteni szeretetüket a prédikálás iránt, ha részt veszel velük a szántóföldi tapasztalatokban. Ha nehéz neki a lépcsőn felmenni, menjetek liftes lakásokba vagy lépcső nélküli (földszintes) házakba. Néhány hírnök magával visz idősebbeket házi bibliatanulmányozásra vagy az idős embereknél tartja meg a tanulmányozást.

14. (és keret) a) Mit tehetnek a vének, ha egy idős testvér vagy testvérnő siralmas anyagi helyzetbe kerül? b) Hogyan elégítette ki néhány gyülekezet az idős hírnökök szükségleteit?

¹⁴ ’A pénz védelem’ (Prédikátor 7:12). Sok öreg testvér és testvérnő azonban sanyarú anyagi helyzetben van, és nincs világi rokona, aki kész lenne segíteni rajta. A gyülekezetben azonban vannak olyan egyének, akik általában boldogan segítenek, ha tudomásukra jut az ilyen irányú szüksége. (Jakab 2:15–17.) A vének annak is utána tudnak nézni, hogy milyen állami, szociális, biztosítási nyugdíjjárulékot lehet nekik igénybe venni. Némely országban azonban ilyen szolgáltatást nagyon nehéz elérni és nincs más lehetőség, mint követni az 1Timótheus 5. fejezetének példáját és úgy intézni, hogy a gyülekezet mint egész nyújtson segítséget. (Lásd a Szervezetten a szolgálatunk elvégzésére című könyv 122, 123. oldalát.)

Nigériában a hírnökök rendszeresen támogattak egy 82 éves általános úttörőt és feleségét anyagiakkal. Miután a kormányzat lebontásra ítélte a házat, amelyben laktak, a gyülekezet meghívta őket a Királyság-teremhez csatlakozó szobába, hogy ott lakjanak, míg másik lakás lehetőséget nem kapnak.

Brazíliában egyik gyülekezet ápolónőt fogadott egy idős házaspár mellé. Egy testvérnő ugyanakkor elvállalta, hogy rendben tartja a házat, elkészíti az ennivalójukat és gondoskodik fizikai szükségleteikről. A gyülekezet minden hónapban félretett egy összeget az ő használatukra.

15. a) Vannak-e korlátai a gyülekezet által nyújtható segítségnek? b) Hogyan illik rá a Lukács 11:34 bizonyos személyekre, akik túlságosan követelőzőek?

¹⁵ Az ilyen gondoskodás éppen úgy, mint az első században, az arra érdemesek és igazán rászorultak részére szolgál. A felvigyázók nem kötelesek szertelen kívánságokat vagy ellátást, ésszerűtlen követeléseket figyelembe venni. Az időseknek is meg kell őrizni az ’egyszerű szemüket’. (Lukács 11:34.)

Egyénileg is tartsuk szemünk előtt az érdeküket

16., 17. a) Miért fontos, hogy a vének mellett mások is törődjenek az idősekkel? b) Hogyan „vásárolhatnak” időt elfoglalt hírnökök az idősek számára?

¹⁶ Egy idős testvérnő nemrégiben kórházba került. A diagnózis rosszultápláltság volt. „Ha a gyülekezetben többen személyes érdeküknek tartották volna sorsát — írta egy vén —, ez talán nem történt volna meg.” Igen, nem csupán a véneknek kell törődni az idősekkel. Pál mondta: „Mi egymásnak tagjai vagyunk” (Efézus 4:25).

¹⁷ Néhányan bizonyára meg vagytok terhelve személyes feladatokkal, felelősségekkel. De ’ne csak saját személyes dolgaitok érdekeit tartsátok szem előtt’ (Filippi 2:4). Helyes, személyes szervezéssel gyakran tudtok időt ’megvásárolni’ (Efézus 5:16). Meg tudnál-e látogatni egy idős testvért szántóföldi szolgálat után? A hétköznapok különösen magányos időszakok egyesek számára. Tizenévesek is bekapcsolódhatnak az idősek meglátogatásába és elvégezhetik a mindennapi házimunkát. Egy testvérnő, akit egy fiatal segített, így imádkozott: „Hála legyen neked Jehova a fiatal John testvérért. Milyen kedves ember ő.”

18. a) Miért lehet néha nehéz idősekkel beszélgetni? b) Hogyan tehetjük kölcsönösen építővé idős személlyel való beszélgetésünket?

¹⁸ Az összejöveteleken csupán felületesen, futólag üdvözlöd az időseket? Biztosan nem könnyű beszélgetni olyanokkal, akik nem jól hallanak és nehezen tudják magukat kifejezni. És mivel a hanyatló egészség miatt nem minden öregedő egyén van vidám hangulatban. Mindamellett „jobb a tűrő” (Prédikátor 7:8). Kevés erőfeszítéssel igazi „kölcsönös buzdítás” következhet be. (Róma 1:12.) Próbálj elmondani egy szántóföldi tapasztalatot. Mondj el valamit, amit az Őrtorony-ban vagy az Ébredjetek!-ben olvastál! De még jobb, ha meghallgatod őt. (Vö. Jób 32:7.) Az időseknek sok közölni valójuk van, ha hagyod. Egy vén elismerte: „Ennek az idős testvérnek a meglátogatása sok jót jelentett nekem.”

19. a) Kire terjed ki az idősekkel való törődésünk? b) Milyen módon válhatunk hasznára idős szülőket gondozó családoknak?

¹⁹ Nem kellene-e kiterjedni az idősekkel való törődésnek a róluk gondoskodó családokra is? Egy házaspár éltes szülőket gondozva a következőt jelenti: „Néhányan a gyülekezetből ahelyett, hogy buzdítottak volna minket, kritizáltak. Egy testvérnő azt mondta, hogy: ’Ha többször hiányoztok az összejövetelekről, szellemileg elgyengültök!’ De semmit nem tettek annak érdekében, hogy többször el tudjunk menni az összejövetelekre.” Éppen olyan elbátortalanító az olyan üres ígéret is, hogy ha szükségetek van valamire, szóljatok. Ezek gyakran éppen olyan keveset érnek, mint azt mondani, ’melegedjetek meg és lakjatok jól’ (Jakab 2:16). Mennyivel jobb tettekre váltani az érdeklődéseteket! Egy házaspár ezt jelenti: „A barátaink csodálatosak és segítők! Egyesek időnként elvállalják néhány napra a mama gondozását, hogy mi is egy kis pihenéshez jussunk. Mások elvitték a bibliatanulmányozásra. És az is buzdít bennünket, midőn mások érdeklődnek hogylétéről.”

20., 21. Mit tehetnek az idősek, hogy segítsenek azoknak, akik törődnek velük?

²⁰ Nagyjából jól gondoskodnak az öregeinkről. De mit tehetnek maguk az idősebb tanúk, hogy ezt a munkát örömmel lehessen végezni, nem pedig sóhajtozva? (Vö. Zsidók 13:17.) Működjetek együtt azzal az elrendezéssel, amelyet a vének hoznak létre a ti gondozásotokra. Terjesszétek ki hálátokat és értékeléseteket a kedvesség bármely megnyilvánulásáért; soha ne legyetek túl követelődzők vagy túl bírálgatók. És bár a fájdalmak és gyötrelmek az öregkorban teljesen reálisak, próbáljatok vidám, pozitív magatartást kialakítani. (Példabeszédek 15:13.)

²¹ ’A testvérek csodálatosak. Nem tudom mi lenne velem nélkülük’ — sok időstől halljuk ezt manapság. Mindamellett az öregekről való gondoskodás felelőssége elsősorban a gyermekekre hárul. Mit foglal ez magában, és hogyan lehet legjobban eleget tenni ennek a követelménynek?

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

◻ Milyen gondoskodást rendszeresítettek az első évszázadban az idős özvegyek számára?

◻ Hogyan tudják a vének megszervezni az idősek gondozását a gyülekezetben?

◻ Hogyan tudnak a gyülekezetben érdeklődést tanúsítani egyénileg is az idős testvérek és testvérnők iránt?

◻ Mit tehetnek maguk az idősek a róluk gondoskodók munkájának megkönnyítésére?

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

Mit tesznek néhányan — Az idősek megsegítésére

Egy brazil gyülekezet alkalmas módot talált egy fizikai segítségre szoruló testvér gondozására, aki a Királyság-termük közelében lakik: A Királyság-terem takarításával megbízott könyvtanulmányozási csoport az ő lakását is takarítja.

Egy másik gyülekezet egyszerű módot talált egy gyengélkedő testvérnek, hogy a Teokratikus Szolgálati Iskolában tevékeny maradjon. Mikor őrá kerül a sor, hogy gyakorló előadást tartson, megbíznak egy testvért, aki két vagy három hírnök kíséretében elmegy meglátogatni a testvért. Egy rövid összejövetelt tartanak, imával kezdve és a testvér megtartja az előadását. Megkapja a kellő tanácsot. Milyen buzdító az ilyen látogatás!

Utazó-felvigyázók szép példával járnak elöl. Egyik gyülekezetben egy idős testvér tolószékhez van korlátozva és ezért nagyon ingerlékennyé vált, ami miatt ritkán látogatják. Egy utazó-felvigyázó úgy intézte az utazását, hogy külön egyéni bemutatást tarthasson a testvérnek a vetítettképes előadásából. Az idős testvért könnyekig meghatotta az, amit látott. A felvigyázó elmondja: „Nagy jutalomnak éreztem, amikor azt láttam, hogy egy kis figyelmesség és szeretet ilyen eredménnyel járhat.”

Néhány vén Nigériában pásztori látogatást tett egy idős testvérnél és rádöbbentek, hogy súlyos beteg. Nyomban kórházba vitték. Az idős testvérnek intenzív orvosi kezelésre volt szüksége, de ő nem tudott fizetni. Mihelyt a gyülekezetnek tudomására jutott, hogy a testvér szükséget szenved, a hírnökök meglátogatták a kiadásai fedezéséhez elégséges pénzzel. Két vén felváltva vitte a kórházba és haza, pedig ez időt vont el a munkájuktól. De nagy örömükre szolgált, hogy a testvér felépült betegségéből és kisegítő úttörő lett, négy évvel később bekövetkezett haláláig.

A Fülöp-szigeteken egy idős testvérnőnek nem volt családja. A gyülekezet szervezte meg betegellátását három éven át. Ellátták egy kis lakóhellyel, mindennap gondoskodtak az ennivalójáról, valamint a tisztántartásáról.

[Kép a 12. oldalon]

Mindenki részt vehet a gyülekezetben az idősebbek iránti tisztelet tanúsításában