Maradjatok türelmesek!

„Jehovára irányítom figyelmemet továbbra is. Várakozó magatartást tanúsítok megmentő Istenem iránt. Meghallgat engem az én Istenem.” — Mik 7:7, UV.

 1. Milyen jótéteményeket eredményez az, hogy Jehova türelmet gyakorol?

A TÜRELEM valóban gazdag jutalékot eredményez. Isten türelemgyakorlása nagyszabású alkalmat nyitott meg az emberiség előtt, hogy elismert szolgáiként örök életet nyerjenek. (Ján 17:3; 2Pét 3:9; 1Tim 2:3, 4) Türelme adott időt embereknek megtanulni követelményeit és megkezdeni alkalmazásukat. Már sokan megtették ezt. Ennek eredményeként ezek már most értelmes életnek örvendeznek, elkerülik azokat a kudarcokat és bajokat, melyek olyan embereket érnek, akik elutasítják Isten igazságos irányadó mértékeit.

 2. Milyen jótékony hatása van most annak, ha türelmet gyakorolunk a másokkal való bánásban?

² Egyéni szinten is érdemes türelmet gyakorolni. A türelmes ember nem hagyja magát könnyen felingerelni, s ezért kevés a valószínűsége, hogy meggondolatlanságot követ el. Így megőrzi jó lelkiismeretét és elkerüli a szükségtelen veszekedést, hiábavaló vitatkozásokat. Az egészségre is jótékony hatással van. A bibliai példabeszéd szerint: „A nyugodt szív a testi szervezet élete.” (Péld 14:30, UV) Nyugodtság és türelem még nehéz körülmények között is elősegíti az egész test jólétét. Másrészt az állandó idegesség, izgatottság olyan, mint egy betegség, amely legyengíti az emberi szervezetet. Tekintettel a türelem gyakorlásából fakadó jótékony hatásokra, vágyakoznunk kell e szép tulajdonság felmutatására.

 3. Miért tekintsük kötelességünknek, hogy türelmesek legyünk mások iránt?

³ Még egyéb oka is van annak, hogy türelmesek legyünk. Kötelességünknek kell tekintenünk. Miért? Figyeljük meg, milyen alapelvet mondott erre Jézus Krisztus: „Mindazt . . . amit akartok, hogy az emberek megtegyenek nektek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg nekik.” (Máté 7:12, UV) Nos, nem azt akarjuk-e, hogy az emberek türelmesek legyenek irántunk? Értékeljük, ha valaki türelmesen figyel ránk fontos ügyekben. Öröm együtt lenni olyannal, aki türelmesen megmagyaráz nekünk olyasvalamit, amit nem értünk. Sokkal könnyebb olyan emberrel foglalkoznunk, aki kész elnézni kisebb hibáinkat és türelmes irántunk ismétlődő hibáink ellenére. Vajon nem olyan területek ezek, amelyek tőlünk is türelmet követelnek?

 4. Mi legyen a legfőbb oka annak, hogy türelmesek kívánjunk lenni?

⁴ Nekünk, keresztényeknek, a legfőbb ok a türelem gyakorlásának óhajtására a Jehova Isten tetszésének elnyerésére irányuló vágy kell hogy legyen. Mivel Ő türelmes, bennünket is felszólít, hogy utánozzuk Őt ebben a tekintetben. A Biblia arra buzdít: „Legyetek Isten utánzói, mint szeretett gyermekek!” (Ef 5:1, UV) De mi segít hozzá Isten türelmének nagyobb mértékben való visszatükrözéséhez?

ISMERJÜK EL A TÜRELMETLENSÉG KOMOLY VOLTÁT

 5. Milyen nemkívánatos jellemvonással hozza kapcsolatba a Prédikátor 7:8 a türelmetlenséget, és hogyan nyilvánul ez meg?

⁵ Nem szabad jelentéktelennek tekintenünk az indokolatlan türelmetlenséget. A Biblia azt mondja: „Jobb a türelmes, mint a gőgös szellemű. Ne légy hamar sértődő szellemű, mert a megsértődés az ostobák kebelében nyugszik.” (Préd 7:8, 9, UV) Figyeljük meg, hogy itt a türelmes ember a gőgössel, büszkével, kevéllyel van szembeállítva. A gőgös ember így érvelhet: ,Miért tűrjem én el a mások ostobasága és önzése okozta bosszúságot és mérget? Kinek néznek ők engem?’ Emellett a gőgös ember hamar személyeskedésnek tart, magára vesz mindent és összeszidja azokat, akik figyelmeztetik őt. Dajkálgatja a haragot, közel tartja magához, mintegy a „kebelében”.

 6. Miért lehet azt mondani, hogy a gőgős, türelmetlen ember „ostoba” is?

⁶ Az ilyen ember valóban „ostoba”. Az, hogy hamar megsértődik, elhirtelenkedett megjegyzésekhez vagy meggondolatlan tettekhez vezet, saját és mások kárára. Saját maga tekintetében is kiegyensúlyozatlan. Ez nyilvánvaló Pál apostolnak a Róma 12:3-ban adott tanácsából: „Mindenkinek mondom köztetek, hogy ne gondoljon többet önmagáról, mint amennyit szükséges gondolnia; hanem józan elmével gondolkodjon.” (UV) Ezen túlmenően az, aki engedi, hogy a gőgösség és türelmetlenség úrrá váljék fölötte, veszélyezteti Jehova Isten előtti állapotát. Miért? „Mert Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosakat azonban ki nem érdemelt kedvességben részesíti.” — 1Pét 5:5, UV.

 7. Minden türelmetlenséget kevélységnek kell-e tulajdonítanunk? Miért, vagy miért nem?

⁷ Természetesen a türelmetlenségnek nem minden válfaja gyökerezik büszkeségben, kevélységben. Előfordulhat például, hogy egy család meghívást kap ebédre egy meghatározott időre, barátjuk otthonába. Az apa és az anya idejében elkészül, hogy kapkodás nélkül odaérjenek. A leányuk azonban vagy azért, mert nem nagyon lelkesedik az elmenésért, vagy valami más okból, késlekedik az induláshoz szükséges előkészülettel. A szülők ezért sürgetik, hogy készüljön gyorsabban, mert különben elkésnek. Ha némi türelmetlenség csendül ki a hangszínükből, az nem tulajdonítható büszkeségnek, kevélységnek. Inkább a leányuk tapintatlansága bántja őket és az a zavaró hatás, amit a késésük válthatna ki vendéglátójukban. Ez is szemlélteti, hogy mennyire fontos kerülnünk olyan helyzetek előidézését, amelyek komoly okot szolgáltatnának arra, hogy mások türelmetlenekké váljanak irántunk. Ennél is alkalmaznunk kell az alapszabályt: „Amint kívánjátok, hogy az emberek tiveletek bánjanak, úgy bánjatok ti is ővelük.” — Luk 6:31, UV.

 8. Mit tanulhatunk a türelmetlenség veszélyéről az 1Sámuel 13:3-14-ből?

⁸ Ezért, bár néha alapos okunk van arra, hogy türelmetlenek legyünk, fel kell ismernünk a türelmetlenség komoly voltát, amely kevélységből ered, vagy ami meggondolatlan tettekre indít. Hogy közülünk a legjobbak is engedhetnek a türelmetlenségnek, jól példázza Saul király esete. Miután Saul fia, Jonathán leverte a filiszteus helyőrséget Gébánál, a filiszteusok ennek megtorlására hatalmas haderőt gyűjtöttek össze és Mikmásnál tábort vertek. Saul eközben a Jordán völgyében, Gilgálnál várt Sámuel prófétára. És mert a próféta nem érkezett meg a várt időben, Saul türelmetlen lett. Attól félt, hogy a filiszteusok ellene támadnak, még mielőtt égő áldozat bemutatásával biztosítani tudná Jehova támogatását. Arra való tekintettel is, hogy emberei szökdöstek tőle, attól tartott, hogy minden további késedelem az egész hadsereg elvesztéséhez vezethet. Türelmetlenségének engedve, önhittségében bemutatta az áldozatot, figyelmen kívül hagyva Jehova Sámuel útján adott parancsát arra, hogy várjon. Sámuel pedig nemsokára megérkezett. (1Sám 13:3-12) Ennek a meggondolatlan cselekedetnek súlyos következményei lettek. Sámuel így szólt Saulnak: „Ostobaságot követtél el. Nem tartottad meg Jehovának, a te Istenednek parancsát, melyet parancsolt neked, pedig akkor határtalan időre megerősítette volna Jehova királyságodat Izrael felett. Most pedig a te királyságod nem marad meg.” (1Sám 13:13, 14, UV) Gondold el! Saul bűnös cselekedethez vezető türelmetlensége volt az egyik fő oka annak, hogy Jehova elvette a királyságot leszármazottainak vonalától. Tehát mi sem becsülhetjük le azt a kárt, amit oktalan türelmetlenségünk okozhat nekünk.

TANULJUNK JEHOVA PÉLDÁJÁBÓL

 9. a) Hogyan szemlélteti az összefüggést a megbocsátás és a türelem között Jézusnak a két rabszolgáról és adósságukról szóló példázata? b) Mit nem várhatunk el Jehovától a magunk részére, ha türelmetlenek és irgalmatlanok vagyunk a testvéreink iránt?

⁹ Türelmes voltunk gyakran magába foglalja arra való hajlandóságunkat, hogy megbocsássuk másoknak az ellenünk elkövetett vétkeiket. Ebben a vonatkozásban Jehova megbocsátásának példáját visszatükröző magatartásunk nagymértékben segít türelmesekké lenni embertársaink iránt. Jézus Krisztus egyik szemléltetése nagyon erőteljesen mutat rá erre. Péter apostol vetette föl a kérdést: „Hányszor vétkezhet ellenem az én testvérem, és hányszor bocsássak meg neki? Még hétszer is”? Jézus így válaszolt: „Azt mondom neked, nem csak hétszer, hanem hetvenhétszer is.” Azután elmondta a két rabszolgáról szóló példázatot. Egyikük 60 000 000 dénárral tartozott a királynak. Mikor a számla kiegyenlítésének ideje elérkezett, ez a rabszolga a következőképpen könyörgött: „Légy türelemmel irántam és mindent visszafizetek neked.” Könyörületességre indulva, a király elengedte minden adósságát. Azután pedig ez a rabszolga találkozott egy szolgatársával és felszólította, hogy fizesse meg 100 dénárnyi adósságát. Az a rabszolga is könyörgött: „Légy türelemmel irántam és én visszafizetem neked.” De az a szolga, akinek nagyobb adósságát elengedték, nem volt hajlandó türelmet gyakorolni. Bebörtönöztette rabszolgatársát. A király tudomást szerezvén erről, megváltoztatta elhatározását és börtönbe záratta a türelmetlen, irgalmatlan rabszolgát. Jézus, alkalmazva a példázatot, azt mondta: „Hasonlóképpen bánik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsát mindegyiketek a testvérének.” — Máté 18:21-35, UV.

10. Hogyan kell tekintenünk testvéreink tökéletlenségeit annak világosságánál, hogy Isten megbocsátotta a mi vétkeinket?

¹⁰ A bűnnek ahhoz a nagy adósságához viszonyítva, amelyet Jehova megbocsátott nekünk Fia váltságáldozata alapján, valóban csekélység minden vétek, amit egy keresztény testvér elkövethet ellenünk. Ha pedig megbánást tanúsít, milyen jogon lehetnénk türelmetlenek iránta vagy kívánhatnánk, hogy bűnhődjön azért, amit elkövetett ellenünk?

11. a) Mit volt kész megtenni Jehova, hogy alapot készítsen az emberiség bűneinek megbocsátására? (Róma 5:6-8) b) Hogyan kell ránk hatni Isten példájának, hogy engesztelő áldozatot szerzett? (1Ján 4:11)

¹¹ Sohase szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy a bűnbocsánat alapját Jehova maga drágán fizette meg. Ő nagyon szerette Fiát. Maga Jézus Krisztus mondotta: „Az Atya szereti a Fiút.” (Ján 5:20) A Legfelségesebb mégis kész volt odaadni Őt az emberiség világáért „engesztelő áldozat” gyanánt bűneikért. (Ján 3:16; 1Ján 2:2) Egyetlen ember sem hozott olyan nagy áldozatot, hogy alapot készítsen a jó viszony helyreállításához olyan valaki számára, aki vétkezett ellene. Milyen páratlan példát mutatott nekünk Jehova, hogy türelemre indítson azok iránt, akik esetleg vétkeznek ellenünk!

HELYES MAGATARTÁS MÁSOK IRÁNT

12. a) Mit tanulhatunk testvéreinkről a Róma 12:4-8 és az 1Korinthus 12:14-26-ból, és hogyan segít ez abban, hogy türelmesek legyünk irántuk? b) Hogyan nyújt segítséget a Filippi 2:3, hogy türelmesek legyünk?

¹² A mások iránti helyes magatartás, szemléletmód is segít türelmet gyakorolni. Tekintetbe kell vennünk, hogy az emberek és a körülmények változnak, különböznek. Vannak például, akik nehéz felfogásúak, mások viszont nagyon gyorsan megértik a részletes felvilágosításokat. Ez mégsem teszi alacsonyabb rendűekké azokat, akik lassúk vagy módszeresebbek. Nagyon kiválók lehetnek az élet egyéb területén, kedvességben, barátságosságban és nagylelkűségben. Jól tesszük, ha az egész embert nézzük. Pál apostol filippibelieknek adott tanácsa nagyon helyénvaló: ,Tartsátok a többieket különbeknek magatoknál!’ (Fil 2:3, UV) Bizony, a tökéletlen emberben nem lehet meg minden kívánatos tulajdonság. Ha valaki alázatos, belátja, hogy mások kitűnnek olyan dolgokban, melyekben ő gyenge, s hogy időnként ő is próbára teszi mások türelmét.

13. Mi bizonyítja, hogy Jézus türelmes volt a tanítványaival való foglalkozásban?

¹³ Jézus Krisztus kétségtelenül bemutatta, hogy milyen a helyes magatartás mások iránt. Ő türelmesen elviselte apostolait — apró versengéseiket, lassú felfogásukat. Soha nem veszítette el türelmét a velük való foglalkozásban, hanem türelmesen szemléltette a tudnivalókat, amiket meg akart értetni velük. (Márk 9:33-37; Ján 13:5-17) Nincs egyetlen feljegyzés sem arról, hogy valaha is ostorozta volna nyelvével a társait. Milyen jó lenne, ha utánoznánk az ő tökéletes példáját!

VÁRAKOZÁSI KÉSZSÉG

14. Midőn a gyülekezeti megbízatásokról van szó, miért türelmetlenek egyes testvérek?

¹⁴ Mindazonáltal nem csupán mások tökéletlensége és korlátoltsága teszi próbára türelmünket. A türelem gyakran várakozási készség kérdése egy kívánatos dolog megvalósulásával kapcsolatban. A kérdés az, hogy türelmetlenek akarunk-e lenni, mint a gyermek, aki mindent azonnal akar, vagy készek vagyunk-e várni alkalmas időre. Talán testvér vagy egy keresztény gyülekezetben. Ha nem vagy kisegítő szolga, nehéznek találod-e kivárni azt az időt, amikor valóban „kipróbált vagy alkalmasság tekintetében”? (1Tim 3:10, UV) Ha pedig már egy éve kisegítő szolga vagy, elérkezettnek érzed-e az időt, hogy vénnek ajánljanak? Vagy készségesen vársz, felhasználva az időt, hogy mélyebb és jobb megértést nyerj Isten Igéjéből, és közreműködő, megbízható, figyelmes testvérnek bizonyulsz, aki teljesen Jehova szolgálatára adta át magát?

15. a) Miért van józan önvizsgálatra felszólítva, aki felelős megbízatást kíván? (Jak 3:1, 2) b) Mit kérdezzen meg magától az a testvér, aki részt óhajt venni a nyáj legeltetésében?

¹⁵ Természetesen dicsérendő, ha a testvérek nagyobb megbízatásra ,törekszenek’. Pál apostol írta: „Igaz az a megállapítás: ha valaki felvigyázói tisztségre törekszik, jó munkát kíván.” (1Tim 3:1, UV) A megbízatással azonban nagyobb felelősség jár. Jézus Krisztus megfogalmazta a szabályt: „Akire sokat bíztak, attól a szokásosnál többet követelnek.” (Luk 12:48, UV) Ezért, ha nagyobb megbízatást akarsz kapni, előbb vizsgáld meg magad, hogy vajon keresztény életedet alaposan megvizsgálhatják-e a gyülekezet többi tagjai anélkül, hogy kérdésessé válna példaadó magatartásod. Azt is megkérdezheted önmagadtól: Valóban szolgálni akarok testvéreimnek? Rendelkezem-e isteni bölcsességgel és belátással, hogy dönteni tudjak emberi életeket érintő ügyekben? Tudok-e adni egészséges szentírási tanácsokat, hogy segítsek megoldani mások személyes vagy családi nehézségeit? Vajon valóban úgy tekintenek rám mint „vénre” a keresztényi életben szerzett tapasztalataimért? Ilyen józan önvizsgálat lecsillapíthatja a türelmetlenségre való hajlamot. Olyan hatással lehet rád, hogy belátod a türelmes várakozás fontosságát mindaddig, míg majd valóban jól tudod szolgálni testvéreid érdekeit.

16. Hogyan lehetnek segítségére egy testvérnek Pál 1Timótheus 5:22, 24, 25-ben írott szavai, hogy alázatosan és türelmesen várjon addig, míg mások meglátják, hogy képesített nagyobb megbízatásra?

¹⁶ Segítségedre lesz az is, ha figyelembe veszed, hogy milyen súlyos felelősség nehezedik azokra a vénekre, akik testvéreket ajánlanak felvigyázói szolgálatra. Pál apostol azt tanácsolta Timótheusnak: „A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben; tenmagadat tisztán tartsd.” (1Tim 5:22) Ha Timótheus elmulasztott volna megbizonyosodni, hogy a kinevezett szolga valóban megfelel a Szentírás követelményeinek, bizonyos mértékben felelősség terhelte volna azokért a hibákért, melyeket az a képesítetlen ember elkövetett. Ez így igaz ma is. Miért ne várhatnál alázatosan és türelmesen addig, míg mások is meglátják jó cselekedeteidet? Ne felejtsd el, hogy amiképpen a hiba végül is napvilágra kerül, úgy a jó cselekedetek sem maradnak rejtve. Pál apostol kimutatta ezt, amikor így írt Timótheusnak: „Némely embernek bűnei nyilvánosan láthatók, s egyenesen ítéletre vezetnek, ami viszont más emberek bűneit illeti, azok is megnyilvánulnak, csak későbben. Ugyanúgy a jó cselekedetek is nyilvánosan láthatók, és amelyek másképpen vannak, azok sem rejthetők el.” — 1Tim 5:24, 25, UV.

17. Mikeás próféta milyen magatartását kell ápolnunk, és az élet melyik területén kell óhajtanunk türelmet gyakorolni?

¹⁷ Bizony, az élet minden területén óhajtanunk kell figyelmezni a Szentírás ösztönzésére: „várj Jehovára mostantól fogva határtalan ideig”. (Zsolt 131:3, UV) Ne türelmetlenkedjünk azért, mert Jehova ítéletvégrehajtásának nagy napja még nem érkezett el. Adjunk hangot inkább olyan bizalomnak, amilyet Mikeás fejezett ki: „Jehovára irányítom figyelmemet továbbra is. Várakozó magatartást tanúsítok megmentő Istenem iránt. Meghallgat engem az én Istenem.” (Mik 7:7, UV) Azonkívül türelmet tanúsíthatunk mindenki iránt, megbocsátva ellenünk elkövetett kisebb vétkeiket, figyelembe véve korlátozottságukat és körülményeiket. Igen, soha nem engedhetjük, hogy kevélységgel párosult türelmetlenség veszélyeztesse a mi türelmes Istenünkkel, Jehovával való jó viszonyunkat.

[Kép a 15. oldalon]

Jézus tökéletes példát szolgáltatott a türelmességben: elviselte apostolai hibáit, s még szemléltette is, amit meg akart nekik tanítani