Mi szükséges ahhoz, hogy boldog légy?
AZ EMBEREK által megválasztott politikusok keményen küzdenek azért, hogy megkíséreljék boldoggá tenni a választóikat. Elvégre az állásuk függ ettől. De egy hírmagazin „kiábrándult és elidegenedett választókról” beszél Lengyelországban. Egy újságíró magyarázata szerint az Egyesült Államok egy olyan társadalom, amely „tele van a hivatalos politikával szembeni bizalmatlansággal”. Egy másik író „a franciaországi növekvő politikai közömbösség”-ről számol be. Az ilyen széles körben elterjedt közömbösség és elégedetlenség — amely semmiképpen sem korlátozható erre a három országra — azt sugallja, hogy a politikusok kudarcot vallanak az emberek boldoggá tételére irányuló törekvésükben.
A vallásvezetők szintén boldogságot ígérnek, ha nem ebben az életben, akkor legalább egy jövőbeniben. Ezt arra az előtételre alapozzák, hogy az egyéneknek halhatatlan vagy vándorló lelkük van, amely gondolatot sokan különböző okokból elvetnek, és amelyet a Biblia egyértelműen megcáfol. Üres templomok és a tagok csökkenő száma azt mutatja, hogy az emberek már nem tartják a vallást létfontosságúnak a boldogsághoz. (Vö. 1Mózes 2:7, 17; Ezékiel 18:4, 20.)
A pénz elégedetlen szeretői
Ha nem a politikában vagy a vallásban, akkor hol található meg a boldogság? Talán a kereskedelem birodalmában? Ez is azt állítja, hogy képes boldogságot nyújtani. A reklám útján félreérthetetlenül hozza fel érveit saját érdekei előmozdítására: A boldogság a pénzzel megvásárolható összes dolog és szolgáltatás birtoklásából származik.
Az ily módon boldogságot kereső emberek száma úgy tűnik, hogy növekvőben van. Több évvel ezelőtt arról számoltak be, hogy Németországban minden második háztartás komoly adósságba került. Így hát nem meglepő, hogy a tekintélyes német újság, a Die Zeit megjósolta: „sokuknak a legkisebb esélyük sincs arra, hogy valaha is kijutnak az adósságból”. Így magyarázta: „Olyan könnyű túllépni az egyén jövedelmét a bank által felkínált határig, és olyan nehéz kikerülni az adósság fojtogató szorításából.”
Hasonló a helyzet más, nagymértékben iparosodott országokban is. Néhány éve David Caplovitz, a New York Városi Egyetem egyik szociológusának becslése szerint az Egyesült Államokban 20—25 millió háztartás súlyos adóssággal küszködött. „Az emberek ki sem látszanak az adósságból — mondta —, és ez tönkreteszi az életüket.”
Ez aligha kelti a boldogság benyomását! De elvárhatjuk-e a kereskedelem világától, hogy képes legyen annak megvalósítására, amit a másik kettő (politika és vallás) nyilvánvalóan képtelen megtenni? A gazdag Salamon király egyszer a következőket írta: „A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot nem telik be jövedelemmel. Ez is hiábavalóság” (Prédikátor 5:10).
A boldogság keresése az anyagi javakban olyan, mintha az ember légvárakat építene. Izgalmas lehet építeni őket, de problémák merülnek fel, ha az ember megpróbál lakni bennük.
A boldogság elérhető, de hogyan?
Pál apostol Jehovát „a boldog Isten”-nek hívja (1Timótheus 1:11). Az embereket a saját képmására megteremtve, a boldog Isten megadta nekik azt a képességet, hogy boldogok legyenek (1Mózes 1:26). De a boldogságuk az Istennek végzett szolgálatuktól függött, ahogyan a zsoltáros is rámutatott: „Boldog nép az, a melynek az Úr [Jehova, NW] az ő Istene” (Zsoltárok 144:15b). Ha elgondolkodunk a 110. Zsoltár néhány versében előforduló „boldog” és „boldogság” kifejezésen (a New World Translation szerint), jobban érthetővé válik, hogy mit foglal magában az Istennek végzett szolgálatunk és az, hogy a neki végzett szolgálatunk hogyan vezet igazi boldogsághoz.
Szellemi szükségletek felismerése
Jézus Krisztus, Isten Fia mondta híres Hegyi beszédében: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3, NW). A kereskedelem világa megkísérel bennünket félrevezetni, hogy azt gondoljuk, a luxuscikkek megvásárlása elegendő a boldogsághoz. Ezt mondja nekünk: boldogság az, ha van személyi számítógéped, videokamerád, telefonod, kocsid, a legújabb sportfelszerelésed, divatos ruhád. Amit elhallgat, az az, hogy a világban több tízmillió ember nem rendelkezik ezekkel a dolgokkal és mégsem szükségszerűen boldogtalan. Míg valószínűleg kényelmesebbé és kellemesebbé teszik az életet, ezek a dolgok nem létfontosságúak a boldogsághoz.
Pálhoz hasonlóan azok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, ezt mondják: „De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Timótheus 6:8). Miért? Mert a szellemi szükségletek kielégítése az, ami örök élethez vezet (János 17:3).
Van valami rossz abban, ha élvezzük a jó dolgokat, ha van pénzünk megvásárolni ezeket? Talán nincs. Azonban annak megtanulása, hogy ne adjuk át magunkat mindenfajta szeszélynek vagy ne vegyünk meg valamit csupán azért, mert anyagilag megengedhetjük magunknak, erősíti a szellemiségünket. Így megismerjük a megelégedettséget és megőrizzük a boldogságot, ahogyan Jézus tette, jóllehet anyagi helyzete világi mércével mérve nem volt a legjobb (Máté 8:20). Pál sem a boldogtalanságnak adott hangot, amikor ezt írta: „Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szerényen is élni, tudok bővelkedni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe egyaránt” (Filippi 4:11, 12, Ökumenikus fordítás).
Bizalom Jehovában
Ha valaki tudatában van szellemi szükségletének, az arra a készségre mutat, hogy Istenbe vesse a bizalmát. Ez hozzájárul a boldogsághoz, ahogyan Salamon király is elmondta: „Boldog az, aki bízik az ÚRban [Jehovában, NW]” (Példabeszédek 16:20, Öf.).
Nem azt tapasztaljuk-e mégis, hogy sokan jobban bíznak a pénzben és a javakban, mint Istenben? Ebből a szempontból nézve aligha lehet rosszabb helyen feltüntetni az „Istenben bízunk” jelmondatot, mint a pénzen, jóllehet ez a kifejezés látható az Egyesült Államok fizetőeszközén.
Salamon király, aki egyetlen, pénzzel megvásárolható dologban sem szenvedett hiányt, felismerte, hogy az anyagi javakba vetett bizalom nem vezet tartós boldogsághoz (Prédikátor 5:12–15). A bankban elhelyezett pénz bankcsőd vagy infláció miatt elveszhet. Az ingatlanokat heves viharok elpusztíthatják. A biztosítási kötvények, bár részben pótolják az anyagi veszteségeket, sohasem képesek ellensúlyozni az érzelmi veszteségeket. A részvények és kötvények máról holnapra elveszthetik az értéküket egy hirtelen értéktőzsdei összeomlásban. Még egy jól fizető állás is — számos ok miatt — egyik napról a másikra megszűnhet.
Ezen okok miatt, aki Jehovában bízik, látja, milyen bölcs dolog megfogadni figyelmeztetését: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják” (Máté 6:19, 20).
Milyen biztonságérzet és boldogságérzés lehet nagyobb annál, mint tudni, hogy a Mindenható Istenbe vetettük a bizalmunkat, aki mindig gondoskodik rólunk? (Zsoltárok 94:14; Zsidók 13:5, 6).
Az Istentől jövő feddés elfogadása
A tanács, sőt még a feddés is örömteli fogadtatásra lel, ha a szeretet szellemében egy igaz barát adja. Isten szolgájának, Jóbnak az egyik állítólagos barátja egy alkalommal önelégülten mondta: „Boldog ember az, a kit Isten megdorgál.” Jóllehet ez a kijelentés, amelyre Elifáz ezekkel a szavakkal burkoltan célzott igaz, de hogy Jób súlyos bűnben volt vétkes, az nem volt igaz. Milyen ’nyomorult vigasztaló’! Amikor Jehova később szerető módon mégis megfeddte Jóbot, ő alázatosan elfogadta a feddést, ezáltal nagyobb boldogságot nyert (Jób 5:17; 16:2; 42:6, 10–17).
Ma Isten nem beszél közvetlenül a szolgáihoz, ahogyan Jóbbal tette. Ehelyett az Igéje és a szellemtől vezetett szervezete által feddi meg őket. Azonban azoknak a keresztényeknek, akik anyagi érdekeket hajszolnak, gyakran sem idejük, sem erejük, se hajlandóságuk nincs arra, hogy rendszeresen tanulmányozzák a Bibliát, és hogy részt vegyenek minden összejövetelen, amelyről Jehova szervezete gondoskodik.
Az az egyén, akit Isten megfedd, a Példabeszédek 3:11–18-cal összhangban felismeri az ilyen feddés elfogadásában rejlő bölcsességet: „Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá. Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség. Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!”
Legyünk tiszták és békeszeretők!
Jézus úgy írta le a boldog embereket, mint akik ’tiszta szívűek’ és ’békességre igyekvők’ (Máté 5:8, 9). De egy olyan világban, amely anyagias életstílusra ösztönöz, milyen könnyű önző, sőt esetleg még tisztátalan vágyaknak is gyökeret verniük a szívünkben! Ha nem Istentől jövő bölcsesség vezet bennünket, milyen könnyen félrevezethet bennünket az anyagi jólét megkérdőjelezhető eszközökkel való keresése, amely tönkretenné másokhoz fűződő békés viszonyunkat! A Biblia nem ok nélkül figyelmeztet: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal” (1Timótheus 6:10).
A pénz szeretete olyan önző nézőpontot fejleszt ki, amely táplálja az elégedetlenséget, hálátlanságot és kapzsiságot. Annak érdekében, hogy megakadályozza az ilyen helytelen szellem kialakulását, néhány keresztény nagyobb pénzügyi döntések előtt ilyen kérdéseket tesz fel magának: Valóban szükségem van erre? Nagyobb szükségem van erre a költséges kiadásra vagy erre a jól fizető, időrabló állásra, mint annak a több millió más embernek, akiknek ezek nélkül kell élnie? Fel tudnám-e jobban használni a pénzem vagy az időm az igaz imádatban való részvételem bővítésére, a világméretű prédikálómunka támogatására, vagy a nálam kevésbé szerencsés helyzetű emberek megsegítésére?
Legyünk kitartóak!
Azon próbák egyike, amelyeket Jóbnak el kellet viselnie, az anyagi veszteség volt (Jób 1:14–17). Ahogyan az ő példája is mutatja, az élet minden területén kitartás szükséges. Néhány kereszténynek üldözést kell elviselnie, másoknak kísértést, ismét másoknak az ideálisnak nem mondható gazdasági körülményeket. De Jehova mindenfajta kitartást megjutalmaz, ahogyan a keresztény tanítvány, Jakab írta Jóbra hivatkozva: „Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat” (Jakab 5:11).
A szellemi érdekek elhanyagolása az anyagi helyzetünk megjobbítása érdekében hozhat ideiglenes anyagi könnyebbséget, de segít-e nekünk abban, hogy élénken elménkben tartsuk az Isten Királysága alatti állandó anyagi gondmentességről alkotott képet? Vajon megéri a kockázat? (2Korinthus 4:18).
A boldogság megtalálása most és örökre
Néhányan nyilvánvalóan vitatják Jehova nézőpontját arról, hogy mi szükséges az emberek boldogságához. A fontosabb, hosszú távú előnyöket figyelmen kívül hagyva nem látnak azonnali személyes hasznot annak cselekvésében, amit Isten tanácsol. Elmulasztják felismerni, hogy az anyagi dolgokba vetett bizalom hiábavalóság, és a kielégítetlenség érzéséhez vezet. A bibliaíró helyesen kérdezi: „Mikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztői is; mi haszna van azért benne urának, hanem hogy csak reá néz szemeivel?” (Prédikátor 5:11; lásd még Prédikátor 2:4–11; 7:12.) Milyen gyorsan elhalványul az érdeklődés, és azok a dolgok, amelyekről azt gondoltuk, hogy mindenképpen meg kell szereznünk, egy polcon kötnek ki, ahol csak porosodnak és a helyet foglalják el!
Egy igazi keresztény sohasem hagyja, hogy nyomás hatására olyan egyénné váljon, aki arra törekszik, hogy anyagilag ne maradjon el a szomszédaitól. Tudja, hogy az igazi értéket nem azzal mérik, amivel az ember rendelkezik, hanem azzal, ami maga az ember. Elméjében nincsenek kételyek afelől, hogy mi szükséges ahhoz, ami egy személyt boldoggá, igazán boldoggá tesz: az, hogy jó kapcsolatnak örvend Jehovával és folyton elfoglalt az Ő szolgálatában.
[Kép a 20. oldalon]
Pusztán anyagi dolgok sohasem eredményezhetnek tartós boldogságot
[Kép a 22. oldalon]
A Biblia ezt mondja: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek”