Miért romboló hatású a „pénz szeretete”?
MIÉRT van a „pénz szeretetének” olyan romboló ereje? Egyrészt azért, mert képes kioltani a családtagok közti természetes vonzalmat. El tudja rabolni az embertől a boldogságot, életét szükségtelenül zorddá teheti, sőt embertársai elleni szívtelen eljárásra ragadtathatja.
Az egyesült államokbeli Henrietta Howland Green esete jól szemlélteti, milyen túlzásokhoz vezethet a pénz iránti szenvedély. Az 1916-ban bekövetkezett halálakor mintegy 95 000 000 dollár értékű vagyont hagyott hátra. Csupán egyetlen bankban 31 400 000 dollár volt letétben. Ez a gazdag asszony mégis megtagadta fiától a sürgős orvosi kezelést, hanem inkább megpróbált ingyenes klinikát találni. Az ebből eredő késedelem miatt a fia lábát amputálni kellett. Hideg zabkásán élt, mivel pénzpocsékolásnak tartotta a melegítést. Végül egy heves vita, melyben a fölözött tej előnyeit bizonygatta, szélütésből eredő halálát okozta. Ennek az asszonynak az életében valóban ártalmas erővé vált a pénz.
Ha Henrietta Green ismerte volna és követte volna a Biblia józan tanácsait a pénzre vonatkozóan, áldására lehetett volna másoknak, ahelyett, hogy szerencsétlenné tette a maga és a gyermeke életét is. A Biblia tanácsa még ma is tud segíteni sok embernek, hogy csapdába ne essen saját kárára a pénz iránti szeretet miatt.
Pál apostol így hívta föl a figyelmet azokra az ártalmas következményekre, melyek a pénz utáni vágyból fakadnak: „A pénz szeretete mindenféle káros dolognak gyökere, s ez után a szeretet után törekedve . . . átszegezik magukat sok fájdalommal.” — 1Tim 6:10. UV.
Ha valakiben szeretet fejlődik ki a pénz iránt, akkor az lesz az istene. Minden elmebeli, szellemi képessége és testi ereje még több pénz szerzésére irányul. Soha nem lesz olyan sok, hogy elég lenne. „Aki szereti a pénzt — mondja a Biblia — nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont.” (Préd 5:9, Ö75; Károli: 5:10) Aki ilyen állapotba jut, képes lehet mindent elkövetni, hogy még több pénzhez jusson. Isten szolgálatát és a másokkal való jótevést gyakran teljesen szem elől téveszti.
A pénz szeretete például egy egész sereg becstelen gyakorlatot idézhet elő: olcsóbb építőanyagok felhasználását, étel és ital meghamisítását, csaló mérést és ehhez hasonlókat. A pénzt szerető embert nem érdekli az, hogy a gyenge szerkezetekből, rossz anyagból készített épület nem biztonságos, komoly sérüléseket és halált okozhat, hogy a hamisított ételek és italok árthatnak mások egészségének, a csalás pedig nagy veszteséget jelent különösen azoknak, akik igen kevés jövedelemmel rendelkeznek.
Néhány ember, hogy gyorsan meggazdagodjon, szerencsejátékokhoz folyamodik. Minél többet játszanak, annál többet veszítenek. Mégis tovább játszanak, mert azt hiszik, hogy nemsokára nyerni fognak, és visszanyerik, amit addig vesztettek, s így egycsapásra gazdagok lesznek. Így elvész az a kis tőkéjük, ami a szükségletek kielégítésére kellett volna. Ennek a gyermekeik vallják kárát, mivel nincs elég pénz a szükséges élelem és ruházat megvásárlására.
Hogyan kerülheti el az ember, hogy tőrbe ejtse a pénz szeretete saját kárára és mások veszedelmére? A válasz az anyagi javak kiegyensúlyozott szemléletében van. Isten Igéje, a Biblia nyújtja a legnagyszerűbb segítséget ehhez.
Bár a Szentírás szorgalmasságra int, azt tanácsolja, hogy ne próbáljunk nagy vagyont gyűjteni. A Biblia rámutat, hogy az ember munkájának nem egyedül a saját javát kell szolgálnia. Pál apostol azt tanácsolja annak, aki ezelőtt tolvaj volt, hogy „keményen dolgozzon, kezeivel jó munkát végezzen, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek”. (Ef 4:28, UV) Az ilyen cselekvő érdeklődés azok iránt, akik igazán szükségben vannak, megvédi az embert attól, hogy önző pénzszeretővé váljon.
A Szentírás ahhoz is hozzásegít, hogy a valóságnak megfelelően tekintsük az anyagi dolgokat, felismerve, hogy a gazdagság mulandó. A vagyont el lehet veszíteni, ellophatják vagy elpusztulhat. Jóllehet az emberek tudják, hogy ez így van, mégis úgy kezelik pénzügyeiket, mint akik figyelmen kívül hagyják az élet bizonytalan voltát.
Figyeljük meg, hogy vannak olyanok, akik túlzott mértékben lemondanak olyan dolgokról, amelyek kényelmesebbé tennék az életüket. Ezt olyan elgondolással tehetik, hogy gyűjtenek a gyermekeiknek és az unokáiknak, meg dédunokáiknak. Természetesen nincs semmi rossz abban a vágyban, hogy hagyjunk valamit örökül gyermekeinknek. Arra is vigyázni kell azonban, hogy a szülők ne essenek a másik végletbe, s ne jussanak el addig a pontig, hogy féljenek valamit magukra költeni. Meg kell kérdezniük önmaguktól azt is, hogy a gyermekeiknek gyűjtött örökséggel nem a saját pénzszeretetüket álcázzák-e; nem a saját vágyukat takargatják-e ezzel arra, hogy gazdagságot halmozzanak föl.
Jó eszünkben tartani, mit írt bölcs Salamon arról, mennyire csalódást hozó és hiú törekvés a szerencsére építeni. Hamar el lehet veszíteni mindent éppen akkor, mikor a legnagyobb fájdalmat okozza. Azt olvassuk: „Van egy szörnyű baj, amit láttam a nap alatt; a gazdagság, melyet nagy tulajdonosa saját vesztére tartogat. A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, ő pedig akkor lesz apává, mikor egyáltalán semmi sincs a kezében.” — Préd 5:13, 14, UV.
Bizony szomorú dolog, ha az ember keményen dolgozik és aztán valami szerencsétlenség — háború, tartós szárazság, tűzvész, földrengés avagy vihar — mindenének elvesztését okozza. És ha még azt sem engedte meg magának, hogy élvezze kemény munkája gyümölcsét, élete bizonyára üres, hiábavaló lett. Még nagyobbá válik a tragédia, ha gazdagság felhalmozásán fáradozott, s mikor már elvesztette a gazdagságot, akkor lesznek gyermekei.
Ha nem vész is el az örökség valamely tragédia következtében, az sem jelenti azt, hogy érdemes anyagias életet élni. Az ember halálakor a világ minden gazdagsága értéktelenné válik számára. A Biblia őszintén megállapítja: „Amint kijött az anyja hasából, mezítelenül megy el ismét, ahogy jött; és egyáltalán semmit sem vihet el magával kemény munkájáért.” (Préd 5:15, UV) Mennyire hiábavaló hát az olyan élet, amelyet teljes egészében anyagi javak hajszolásával töltöttek el!
Emellett azt sem áll módjában az embernek megtudni, hogy mi történik az örökséggel halála után. Az örökösök, mivel nem dolgoztak keményen azért, amit kaptak, esetleg nem értékelik kellőképpen az örökséget és hamar elherdálják. De ha jól kezelik is akkor sincs biztosíték arra, hogy valami szerencsétlenség nem okozza-e minden elvesztését. Hát, ha senki nem találhat igazi örömet kemény munkája gyümölcséből, mi haszna van akkor annak?
Annak felismerése, hogy az élet tele van bizonytalansággal, segít az embernek belátni, hogy a gazdagság hajszolása nem hoz megelégedést. Ez a felismerés meg tud fékezni bármilyen túlzott pénzvágyat. Ugyanakkor elkerüli az ember, hogy a szükségtelenül szigorú élet csapdájába essék. Teljes mértékben élvezni tudja a munkája gyümölcsét, saját és mások javára. Így kerüli el azokat az ártalmakat, melyeket a pénz szeretete okozhat.