„Munkáljátok ki megmenekülésteket!”

„Félve és rettegve munkáljátok ki megmenekülésteket” (Filippi 2:12, „Csia fordítás”).

 1. a) Ki, vagy mi dicséri szavak nélkül is Jehovát és hogyan lehetséges ez? b) Kik kapnak felszólítást, hogy ugyanezt tegyék?

JEHOVÁT dicsérik az ő alkotásai. „Dicsérjétek őt nap és hold; dicsérjétek őt mind, fényes csillagai!” Bár nem tudnak beszélni, mégis az ő dicsőségét hirdetik. Ugyanúgy a hegyek és a halmok, a növények és az állatok, a madarak és a csúszómászók is (Zsoltárok 148:3, 9, 10; 19:2–5, Károli fordítás). Hogyan lehetséges ez a szavak nélküli dicséret? Úgy lehetséges, hogy a művek visszatükrözik az alkotót. Különösen Jehova művével van ez így: „Az ő láthatatlan tulajdonságai a világ teremtése óta világosan láthatók, mert a megalkotott dolgokból felfoghatók, még az ő örökkévaló hatalma és istensége is” (Róma 1:20). Ha őt dicsérik néma teremtésművei, mennyivel inkább őt kell dicsérniük azoknak, akik beszélni tudnak! Ezért joggal kezdődik és fejeződik be a Zsoltárok 146-tól 150-ig terjedő fejezete ezekkel a szavakkal: „Dicsérjétek Jaht, ti emberek!”

 2. Milyen tetteknek kell visszatükrözniük keresztényi mivoltunkat?

² Ahogyan Jehovára is fényt vetnek az alkotásai, ránk is fényt vet a munkánk. Vajon azt mondja el rólunk, hogy a jólétet hajszoljuk, vagy azt, hogy Jehova dicsőítői vagyunk? Ma a keresztény elsődleges feladata, hogy teljesítse Jézus parancsát: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” Követőihez intézett búcsúszavai pedig ezek voltak: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Máté 24:14; 28:19, 20). Amikor alapos tanúskodást végzünk házról házra, a prédikáló munkánknak igen jó minőségűnek kell lennie. Ezáltal jó hírnevünk lesz a két király: Jehova és Krisztus Jézus előtt. „Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állni” (Cselekedetek 20:20, 21; Példabeszédek 22:29, Ökumenikus fordítás).

 3. Hogyan kapunk kiképzést erre a munkára, és miért kell ügyesen végeznünk azt?

³ A Biblia gondoskodik a szükséges oktatásról és nevelésről, hogy „az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített legyen”. Az egyéni és a csoportos tanulmányozás, a gyülekezeti összejövetelek rendszeres látogatása és a nevelő programban való részvétel által „igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét” (2Timótheus 3:17, ÚV.; 2:15, Ökumenikus fordítás). Sátán, az Ördög, a dolgok jelen gonosz rendszerének istene a vallásos hazugságok óriási hálóját szőtte körénk és teregeti a nemzetek fölé, ezért a hitetlenek vakok a Krisztus Királyságával kapcsolatos jó hír világosságával szemben. Jehova Szava azonban olyan, mint a kétélű kard, és Jehova tanúinak ügyesen kell forgatniuk azt, hogy darabokra szaggassák vele a vakságot okozó fátyolt, és a világosság beragyoghasson a juhokhoz hasonló becsületes férfiak, nők és gyermekek elméjébe és szívébe! (2Korinthus 4:3, 4).

A dicséret elfogadható áldozatai

 4. Mihez hasonlíthatók dicsérő szavaink, és milyen hiányosságra utal a Malakiás 1:6–8 verse?

⁴ Jehova dicséretét szolgáló szavaink olyanok, mint a mózesi törvényben előírt áldozatok: „Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.” A szavak azonkívül a mi „ajkaink tulkai” (Zsidók 13:15; Hóseás 14:2; Károli: 14:3). A Törvény alatt felajánlott áldozatoknak tökéletesnek kellett lenniük, és az a pap, aki figyelmen kívül hagyta ezt az előírást, Jehova elmarasztaló ítéletét vonta magára, ahogy a Malakiás 1:6–8-ban olvassuk:

„A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek engem? — mondja a seregek Ura [ÚV: Jehovája] nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet. Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet? — Azzal, hogy oltáromra tisztátalan kenyeret hoztok. — Mivel tettük tisztátalanná? — kérdezitek. Azzal, hogy az Úr [ÚV: Jehova] asztalát lebecsülitek. Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e?” (Ökumenikus fordítás).

 5. Hogyan kerülhetjük el, hogy a dicsérő áldozataink kifogásolhatók legyenek?

⁵ Mai áldozataink, „ajkunk tulkai” és az „ajkak gyümölcse”, vajon olyan hibátlanok, amilyenek csak lehetnek? A tanulás, a nevelés, a képességeink gyakorlása, vajon annyira tökéletessé teszi az áldozatainkat, amennyire csak lehet? Kutatunk-e az igazság szavai után, mérlegeljük-e azokat, hogy kellemes formában kínálhassuk fel az emberek otthonában? „A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott. A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni és az igazság szavait őszintén leírni” (Prédikátor 12:9, 10, Katolikus fordítás [Károli: 12:11, 12]).

 6. Hogyan tudnánk megkönnyíteni az embereknek a Királyság-üzenet elfogadását?

⁶ Az emberek nehezen ismerik be, hogy tévedtek és meg kell változtatni a gondolkodásmódjukat. Különösen, ha olyan érzékeny területről van szó, mint a vallási felfogásuk. Vajon megkönnyíthetjük-e számukra ezt a beismerést? Képesek vagyunk-e a helyükbe képzelni magunkat, ahogyan Pál apostol? O ugyanis azt mondta: „A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem — noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve —, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei. Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll — pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve —, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket. A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek [ÚV: hogy megmentsek némelyeket]. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne” (1Korinthus 9:20–23, Katolikus fordítás).

 7. Hogyan tehetnénk még meggyőzőbbé a prédikálásunkat?

⁷ Vajon megértők és kedvesek vagyunk? Vajon a szavaink gyógyítólag hatnak? „Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást. A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.” Vajon úgy tanulunk, hogy okosak legyünk, amikor Isten Királyságáról tanúskodunk, és meggyőző erővel toldjuk meg a tudásunkat? „A bölcsnek okosságot ad a szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja” (Példabeszédek 16:21, 24, 23, Katolikus fordítás). A só megízesíti az ételt, ami máskülönben fűszerezetlen vagy ízetlen lenne, és Pál ezt használja fel annak szemléltetésére, hogyan kell fogyasztásra alkalmassá, kellemessé tennünk a másoknak felkínált szellemi eledelt: „A ti beszédetek legyen mindig kellemes, sóval fűszerezett, hogy tudjátok, hogyan kell mindenkinek válaszolnotok” (Kolossé 4:6).

A tanítástokat jó tettekkel ékesítsétek!

 8. Mi lényeges ahhoz, hogy elkerüljük a képmutatóknak járó ítéletet?

⁸ A jó hír tanításán kívül az is lényeges, hogy ne tekintsenek képmutatónak minket, hanem a prédikálásunkkal összhangban cselekedjünk. Pál apostol is jól tudta ezt. Egyes akkori zsidó tanítókat éppen képmutatónak ítélt: „Te viszont, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki prédikálod: ’Ne lopj!’, lopsz? Te, aki azt mondod: ’Ne légy házasságtörő!’, házasságtörő vagy? Te, aki utálatodat fejezed ki a bálványok iránt, kirabolod a templomot? Te, aki a törvényben dicsekszel, a törvény megszegése által az Istent gyalázod?” (Róma 2:21–23). Pál teljesen tisztában volt azzal, milyen nagy veszélyben volt ő maga is ezen a téren. Azt mondta: „Megsanyargatom a testemet és rabszolgaként vezetem, hogy miután másoknak prédikálok, magam valahogy kifogásolhatónak ne bizonyuljak” (1Korinthus 9:27).

 9. Milyen érvek szólnak a vallásos tévhit ellen, amely így hangzik: ’Egyszer megmentve, örökre megmentve’?

⁹ Ebből is láthatjuk, hogy Pál nem osztotta napjaink egyes vallás tagjainak nézetét, éspedig azt, hogy „Egyszer megmentve, örökre megmentve!” Miután elfogadtuk Jézust, mint megmentőnket és visszavásárlónkat, s miután átadtuk az életünket Jehova Istennek, csupán elindultunk a megmentéshez vezető úton, még nem fejeztük be azt! Ezért tanácsolja Pál, hogy ’félve és rettegve munkáljuk ki a megmenekülésünket’ (Filippi 2:12). Miért ’munkáljuk ki’ és miért ’félve és rettegve’, ha az egyszeri megmentés örök megmentést jelent? Egyesek számára bizony lehetséges az, hogy elesnek és képtelenek ismét megújulni a megtérésre, „mivel ők az Isten Fiát önmaguknak újból oszlopra szegezik”. Maga Jézus is megmondta, hogy igenis ’elvehetik tőlünk a koronánkat’. A „dolgok rendszerének befejezésével” kapcsolatban pedig azt mondta: „Aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Zsidók 6:4–6; Jelenések 3:11; Máté 24:3, 13). Az Isten előtti mostani állapotunk számít, nem pedig a régebbi, akár jó, akár rossz állapotunk (Ezekiel 33:12–16). Ezért kell állandóan végeznünk a Királyság prédikálását, szüntelenül helyesen viselkednünk s mindkettőnél egészséges félelemmel gondolni arra, hogy eleshetünk, ha nem vigyázunk.

10. Mi legyen a tanításunk ékessége és mi lesz ennek az eredménye?

¹⁰ A keresztények arra kapnak buzdítást, hogy ’mértékletesek legyenek, józan gondolkodásúak, tisztelettudó magaviseletűek, nem rágalmazók, nem iszákosok; szeressék a családjukat, legyenek erkölcsileg tiszták a beszédben és a cselekedeteikben is’. És miért van szükség minderre? „Nehogy az Isten szavát káromlás érje.” Így azután minden tekintetben ’díszére válnak megmentő Istenünk tanításának’. Ha díszül adják ezt a jó viselkedést a prédikálásukhoz, Jehova tanúi valóban ’jó példával járnak elől’ (Titusz 2:1–10). „Adj utasítást azoknak, akik a dolgok jelen rendszerében gazdagok” — mondja Pál apostol —, „hogy ne legyenek gőgösek, és reménységüket ne bizonytalan gazdagságba vessék, hanem Istenbe, aki minket örömünkre gazdagon ellát mindennel; munkálkodjanak a jón, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek bőkezűek, készek az osztozásra, kincsként jó alapot gyűjtve a jövőre, hogy szilárdan megragadják a valódi életet” (1Timotheus 6:17–19).

11. Milyen lényeges szükséglet kielégítésére szolgál még a jelenlegi élet is, annak ellenére hogy rövid, és tele van nehézséggel?

¹¹ A mostani élet, ahogyan a világ éli azt, tulajdonképpen nem is élet. „Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott” (1Timotheus 5:6, Katolikus fordítás). Ez az élet azonban jól szolgálja egyik fő célját, azt ugyanis, hogy ’legyünk gazdagok a jó cselekedetekben, kincsként jó alapot gyűjtve a jövőre, hogy szilárdan megragadhassuk a valódi életet’ Isten Krisztus alatti Királysága birodalmában. Hiába lenne meg mindenünk, amit ez az élet most felkínálhat, minden csak értéktelen, haszontalan lenne számunkra, ha nem lennének jó cselekedeteink. A jelenlegi életünk napjai bizony szűkre szabottak, tele vannak gonddal, bajjal, szomorúsággal és szenvedéssel, fájdalommal és csalódással, gonosz dolgokkal és halállal. Igen, napjaink szűkre szabottak, mégis elegendők ahhoz, hogy nagy gazdagságot szerezzünk magunknak jó cselekedetekben, ha nem halogatjuk azt. Ez a munka örömmel, megelégedéssel, békességgel és kellemes érzésekkel jár; érezzük, hogy van értelme és célja; szellemi egészséget és örök életet biztosít nekünk.

A megmentésünkön való felűdítő munkálkodás

12. Mi bizonyul kimerítőnek Jehova hű tanúi számára, ámde mi az, ami felüdíti őket?

¹² Bármilyen furcsának tűnik is a közönynek és az ellenségeskedésnek ezekben a napjaiban, igen kimerítő próbálkozás Jehova lelkiismeretes tanúja számára, ha megpróbálja visszafogni magát Jehova Királyságának a hirdetésétől. Számára felüdülést és megkönnyebbülést jelent az, ha beszélhet róla. Amikor Jeremiás elhatározta, hogy nem prédikál többé, az üzenet olyan volt számára, mint a csontjait emésztő tűz, s végül kénytelen volt így kiáltani: „Belefáradtam az erőlködésbe, hogy ne szóljak többé — Képtelen vagyok elviselni” (Jeremiás 20:9, An American Translation [angolban]). Elihu is úgy érezte, hogy el kell mondania a sokáig magában őrzött igazságokat: „Tele vagyok mondanivalóval, elmém szólásra sürget. Olyan, mint a palackba töltött bor a frissen palackozott, amely kitörni készül. Szólnom kell, hogy enyhülést találjak” (Jób 32:18–20, Moffatt [angolban]). Elihu felüdült, amikor elvégezte feladatát. Isten is felüdült, amikor befejezte teremtésművét. Jehova munkája pedig olyan volt Jézus számára, mint felüdítő eledel. Ma is felfrissíti Jehova tanúit, amikor prédikálnak. „Szárnyra kelnek, mint a sasok” (Ésaiás 40:31, Ökumenikus fordítás).

13. Milyen időszerű feladatot kell elvégeznünk most, kinek és milyen módon jelent az hasznot?

¹³ Itt az ideje, hogy tanulmányozzuk Isten Szavát, a Bibliát, hogy ne szabjuk magunkat többé a dolgok régi rendszeréhez, hogy megváltoztassuk gondolkodásunkat. „Ne szeressétek sem a világot, sem a világban levő dolgokat.” „A világ . . . elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:15, 17; Róma 12:2). Készülj fel arra, hogy Isten Királysága örömhírével vigasztald a gyászolókat. Személyes életed szellemi gyümölcseivel ékesítsd tanításodat: a „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kegyesség, jóság, hit, szelídség, önuralom” gyümölcseivel (Galata 5:22, 23). Segíts a szelídeknek megváltoztatni a gondolkodásukat, gazdag lenni jó cselekedetekben, s mindörökre megmaradni a paradicsomi földön (Zsoltárok 37:11, 29). Segíts nekik kimunkálni megmenekülésüket, miközben kimunkálod a magadét!

14. a) Milyen buzdítást kapunk a megmentés elnyerésére vonatkozóan, és miért olyan időszerű az? b) Mire leszünk képesek, ha önmagunkra alkalmazzuk?

¹⁴ Ezek válságos napok, és kevés idő van hátra. Ezért Isten azt parancsolja: „Prédikáld a Szót, foglalkozz vele sürgősen, kedvező és nyugtalan időszakban.” „Legyetek állhatatosak, megingathatatlanok; legyen mindig sok tennivalótok az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy az Úrral kapcsolatos fáradozásotok nem hiábavaló.” „Ne legyetek hanyagok a tennivalóitokban! Izzatok a szellemtől! Rabszolgaként szolgáljatok Jehovának” (2Timotheus 4:2; 1Korinthus 15:58; Róma 12:11). Ilyen módon „félve és rettegve munkáljátok ki megmenekülésteket . . . hogy feddhetetlenek, épek lehessetek, Istennek ócsárlástól mentes gyermekei e fonák és kificamodott nemzedék között, kik mint fénypontok ragyogtok közöttük [a világban] . . . azzal, hogy kitartotok az élet igéje mellett” (Filippi 2:12, 15, 16, Csia fordítás).

◻ Hogyan dicsérik Jehovát az alkotásai?

◻ Milyenfajta áldozatok elfogadhatók ma Isten előtt?

◻ Hogyan tudnánk megkönnyíteni másoknak a Királyság-üzenet elfogadását?

◻ Milyen jó cselekedetekkel kell felékesíteni a tanításunkat?

◻ Milyenfajta tevékenység bizonyul felüdítőnek Isten szolgái számára?

◻ Milyen munkának van itt az ideje?

[Oldalidézet a 14. oldalon]

Vajon felkutatjuk és mérlegeljük az igazság szavait, hogy kellemes formában tárhassuk az emberek elé?

[Oldalidézet a 15. oldalon]

Ahhoz, hogy ne essünk képmutatóként ítélet alá, lényeges, hogy azt cselekedjük is, amit prédikálunk

[Kép a 13. oldalon]

Jehova csodálatos művei visszatükrözik, hogy milyen Isten ő. A mi munkánk elmondja, hogy milyenfajta személyek vagyunk

[Kép a 16. oldalon]

Felüdítő munkát jelent, ha a bibliai igazságról beszélünk másoknak